Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-08 / 185. szám
1989. augusztus 8., kedd Somogyi Néplap 3 Á húshiány a jéghegy csúcsa Az utóbbi napokban helyenként átmeneti jellegű húshiány adódott. A szakértők szerint ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen nem csupán a húsipar romló helyzetéről van szó, hanem az egész élelmiszeripar általános nehézségeiről. A kulcsfontosságú ágazat helyzetéről vitaanyagot készített a Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület (MÉTE) közgazda- sági szakosztálya; erről adtak tájékoztatást Csávás Sándornak, az MTI munkatársának. Ahhoz, hogy ez az ágazat megőrizhesse a magyar gazdaságban betöltött kulcsszerepét, egész sor területen változtatni kell az eddigi gyakorlaton — hangsúlyozza az elemzés. Az összegzés az általánosságban ismert tényeken túl — vagyis, hogy az árolló az élemiszeripar rovására kritikusan- szétnyílt, és a világpiacon is az élelmiszeripart sújtotta leginkább a cserearányromlás, miközben az ágazat valutaszerző szerepe meghatározó a magyar gazdaságban — figyelemre méltó új megállapításokat tartalmaz. A tanulmány szerzői kiemelik, hogy az utóbbi 6—8 évben az élelmiszeripar nyereség- tömege ugyanazon a szinten — évi 12—15 milliárd forint — körül ingadozik. A merev- árrendszer következtében az ágazatban nem képződött úgynevezett inflációs nyereség, ami más népgazdasági ágazathoz viszonyítva hátrányt jelent. Ilyen körülmények között az élelmiszer- ipar nettó árbevételének eredménytartalma 1980—87 között igen alcsony volt, még az 5 százalékot sem érte el. A jövedelmezőségi mutató az egyes élelmiszeripari szakágazatok között nagy eltéréseket mutat: rendkívül alacsony például a hús-, a tej- és a malomiparban, viszonylagosan magas az üdítőital-gyártásban és dohányiparban. Az előrejelzések szerint 1989-ben az ágazat pénzügyi helyzete tovább romlik a fokozódó elvonások miatt. Így a nyereség mintegy egymilliárd forinttal lesz kevesebb az előző évinél. Arra, hogy miképpen húzható ki az ágazat kátyúba jutott szekere, a koncepciót kidolgozó szakértők választ is adtak. Szerintük az agrárreform és az élelmiszer- ipari reform elválaszthatatlan egymástól. Ez biztosíthatja ugyanis azt, hogy az élelmiszer-feldolgozás — mind a belföldi, mind az exporttermelés terén — a versenyszférába tartozó tevékenység lehessen. Bár az ágazati reformelképzelések még egyáltalán nem kiforrottak, azonban elkerülhetetlennek látszik, hogy a tömegáru termeléséről át kell térni a piaci igényekhez jól igazodó minőségi termékek előállítására. A MÉTE szakértőinek véleménye szerint az éxport- ösztönzés helyett a jövedelemtermelést, a költségekkel való megfelelő gazdálkodást kell a gazdálkodás középpontjába állítani. Az élelmiszeriparban nem lehet eltekinteni a tulajdoni viszonyok gyors átalakításától, ami a mostani szervezeti formák gyökeres megváltoztatásával járna. A közeljövőben várhatóan nagyobb számban jelennek meg e területen is a részvénytársaságok — közös vállalatok mellett —, a helyi tanácsok és más gazdálkodó szervezetek tulajdonában lévő kisúg középüzemek, valamint a Trolgozói részvény-, illetve részjegytársulások. Az élelmiszeriparban — mutat rá az elemzés — olyan fejlesztési irányokat kell meghatározni, amelyek a korábbinál jobban segítik az ágazat különben alapvetően nem változó feladatainak teljesítését. A árrendszerben — néhány kivétellel — a piaci mechanizmust figyelembe vevő szabad áraknak kellene leginkább érvényesülniük, feltéve, hogy ezek a mezőgazdasági és az élelmiszeripari vállalatok közötti valós áralku alapján alakulnak ki. Az adórendszer szempontjából szükséges külön kezelni az agrárkötődésű élelmiszeripari vállalatokat és az egyéb élemiszeripart; az utóbi szférában az általános rendszer szerinti adózás indokolt, míg az előbbinél a mezőgazdasági adózás. Tabi kongresszusi küldöttjelöltek A boldogkőváraljai Hunyadi Termelőszövetkezet barackosában laz utóbbi írvek legnagyobb termését szedik. A gyümölcsöt a helyszínen kimagozzák, mert így magasabb árat kapnak a konzervgyártól. December 14-ei ülésén dönt a BIE Három közül választanak Környezeti hatásvizsgálatok a világkiállítás lehetséges helyszínein A Környezetgazdálkodási Intézet megbízást kapott a világkiállítást előkészítő bizottságtól: készítsen környezeti hatásvizsgálati elemzést a Budapest—Bécs világkiállítás lehetséges magyarországi helyszínein. Az intézet szakemberei hamarosan megkezdik a munkát az óbuda-aquincu- mi, az örsöd-domb-gazdag- réti és a lágymányos-csepel- szigeti területen. Az elemzés során meghatározzák, hogy a világkiállítás, az adott helyszínen, milyen hatást gyakorolhat a környezet legkülönbözőbb elemeire. A három telepítési helyszínen feltárják, hogy milyen légszennyező források befolyásolják a levegő minőségét. Meghatározzák a felszíni és a felszín alatti vízkészletek mennyiségét, értékelik azok minőségét. Vizsgálják, hogy az adott területen milyenek a vízellátó, szennyvízelvezető létesítmények, s vannak-e források. Ugyancsak foglalkoznak a hulladék- kezelés jelenlegi helyzetével és meghatározzák a területen keletkező veszélyes hulladékok milyenségét, hasznosításuk, ártalmatlanításuk módját. Elemzik a talaj jelenlegi állapotát, az élővilágot, és értékelik a területeket tájvédelmi szempontból is. Vizsgálják továbbá — a munkaprogram részeként — a településszerkezetet, ezen belül például a közlekedési és egyéb infrastrukturális helyzetet, s feltárják a kultúrtörténeti értékeket. A vizsgálat kiterjed arra, hogy a jelenlegi állapotok várhatóan hogyan változnak az építkezés, a világkiállítás és a későbbi utóhasznosítás idején. A szakemberek mérleget készítenek a kedvező és a kedvezőtlen hatásokról, az előnyökről és a hátrányokról, majd elvégzik a három telepítési hely összehasonlító elemzését. Az eddigi ismeretek szerint mindhárom helyszínen adódnak környezeti problémák, amelyek vizsgálata különös figyelmet érdemel. Az óbuda- aquincumi térségben nagy valószínűséggel erősen szeny- nyezett a talaj a gázgyári Tab és a városkörnyék kommunistáit egy küldött képviseli az október 6-án kezdődő kongresszuson. Az MSZMP-alapszervezetekben hét jelölt közül választanak majd. Augusztus 14—24. között a jelöltek pártfórumokon ismertetik programjukat. Kilenc fórum helyéről és időpontjáról az álapszer- vezetek tájékoztatják a tagságot. A pártválasztási bizottság pedig szórólapokat készít, s ezen röviden bemutatják a jelölteket és programjukat. termelés következményeként. Az eddig megvizsgált talajminták erre utalnak, de egyelőre még nem lehet tudni a szennyezettség valóságos mértékét. Az örsöd-domb-gazdagréti környéken sok keserűvízforrás fakad, ezeket veszélyeztetheti a nagyarányú építkezés. Ráadásul itt a talaj „agresszivitása” miatt különleges ellenálló építőanyagokat kell alkalmazni. A lágymányos-csepel-szigeti területen nagy szennyvíziszap-lerakóhely található, ennek a talajra gyakorolt hatásait szintén vizsgálják. A környezeti vizsgálat igencsak sürgős, hiszen még ebben az évben döntést kell hozni a kiállítás végleges helyszínéről. Így — ameny- nyiben a magyar Országgyűlés is megszavazza ezt, s a Nemzetközi Kiállítási Iroda (BIE) december 14-i ülésén jóváhagyja, hogy Budapest és Bécs közösen rendezze meg az 1995-ös világ- kiállítást — nyomban megkezdődhet az építkezés. A tabi kongresszusi küldöttjelöltek névsora a következő: Bajkó László, a városi pártbizottság politikai munkatársa, dr. Baksai Ferenc, a kányái tsz jogi, igazgatási vezetője, Bősze István, a karádi tsz főagronó- musa, Kecskés Gábor, a tabi áfész elnöke, Kurucz Tibor törökkoppányi pedagógus, Lesniczky László, a szo- rosadi tsz energetikusa és Sárfalvi Dezső, a Videoton Tabi Gyáregységének főmérnöke. GÁZ VAN, SZELEP NINCS „Esetenként problémás az ellátás" „Esetenként valóban problémás a pb-gázellátás Kaposváron is” — mondta el kérdésünkre György- Pál, a gyár újudvari gáztöltőtelepének üzemigazgatója. Azok járnak rosszul, akik mindig késve érkeznek a cseretelepre, mert „esetenként” csak üres palackokat találnak, s az nekik is van. Különösen hét végén válságos a helyzet Kaposváron, mert akkor a Füredi úti benzinkúton kívül máshol nem lehet palackot cserélni. Az egész ellátási zavarért, mint megtudtuk, a gázpalackba épített szelepek okolhatók. Pontosabban: a Mo- fém vállalat, ahol szelepből és a hozzá szükséges alkatrészekből meglehetősen keveset gyártanak. Az üzem igazgatója hozzátette: csaknem tizenkétezer üres gázpalackot raktároznak, mert nem tudják ellátni őket biztonságos szeleppel. Elterjedt az a hír is, hogy szükségből régi szelepeket is használnak. Ez előfordulhat, de az igazgató kizártnak tartja, hogy minőségileg hibás szerkezetek kerüljenek ki a telepről. A teherautókon naponta nyolcezer palackot szállítanak, ugyanennyit tud a töltősor is megtölteni. Csak éppen az üres palackokkal érIgali intelmek feladata, hogy ügyeljen a gyerekmedencére, arra többek között, hogy a felnőttek bele ne merészkedjenek. Hát direkt nem is igen teszik, de úgy szőrmentén már inkább. Szépen leülnek a medence szélére, trafikálnak a lubickoló lurkókkal, és egyszer csak azt veszik észre, hogy már bent is vannak a vízben. Hogyan? Lehet, hogy csak úgy simán beleestek és elfelejtettek kijönni. Sok minden megtörténhet, nemde? Ne is firtassuk az okokat! Inkább üljünk be egy sörre az egyik vendéglőbe, s hallgassunk egy kis muzsikát. Lehet választani a sramli meg a cigányzene között. Esténként mindkettő messze hallik, elszáll, akár a sikerélményt és pihenőt egyaránt nyújtó, vendégmarasztaló villákig, a hercig vállalati üdülőkig, amelyekből itt már mintegy tíz van. És számuk szaporodik. Nem csoda, hiszen Igái jókedvünk helye is, ahol a messze nyugatról érkezőre is előbb-utóbb úgy nézünk, mint valami régi, kedves ismerősre. Szegedi Nándor retni. Ezután bemegy a medencébe, egy kicsit áztatja magát, aztán eszébe jut, hogy már régen mérette meg a vérnyomását, és megint fut Pap Gáborhoz, hogy bizonyos legyen a dolgában. A magyar meg berendezkedik a medencében, mintha ott fizetett volna be öröklakásra, s akikor jut eszébe, hogy meg kellene méretni a vérnyomását, amikör már kétszer is úgy megszédül, hogy majd belebukik a vízbe. Ám amikor elballag fürdés után a vérnyomásmérő sátor előtt, már nem is tartja ezt olyan sürgősnek, viszont szilárdan elhatározza, hogy másnap odanyújtja a karját. Miért ne, ha már itt van ez az izé azzal a pumpáló nyavalyával? No, sokan be is váltják elhatározásukat. Ám a mérés után boldogan állapítják meg, felesleges volt az aggodalom. A fiatalember mondaná, hogy tegnap is más volt ám a helyzet, amikor megszédült meg ma is más ... De erre már nincs idő. Az intelmeket itt a fürdőben amúgy is inkább csak a gyerekek fogadják meg. Erről sóikat tudna mesélni Nemes Imre, akinek az a A kép bizonyítja: szeretjük a vizet, különösen ha meleg és igali. Volt idő, amikor olyannyira ragaszkodtunk hozzá, hogy az illetékesek már-már a gyógyfürdő bezárását fontolgatták, mert a medencében lévők szinte kiszorították a vizet, amelynek tisztaságáért — főként járványügyi szempontból nem lehetett felelősséget vállalni. Amikor megpilantottam a parkolóba terelt autócsordát, arra gondoltam: Igáiban a helyzet megint kritikus. Nem így van. A fürdő vezetője, Pozsár Sándor ezt feleli: — Annyi a vendég, hogy a köjálnak még jó, de nekünk egy kicsit kevés. Ezt a mértékegységet azért később pontosítja: vagyis 1900-an lehetnek, és 2400-an lehetnének hivatalosan. Tehát telítettségről szó sincs. Elnézve a medencéket, nem hiszem, hogy bárki is itt próbálná ki erélyes karcsapásokkal, mire képes gyorsaságban. Az igazsághoz tartozik, hogy azokkal, akik a kelleténél mélyebben néznek a pohár fenekére, előfordul ez. Szerencsére Kulcsár Sándor, az éber szemű felügyelő az ilyeneket rögvest ki- parancsolja: jobb, ha kemény talaj van a lábuk alatt. Ez persze ritkán esik meg, akkor is inkább csak a magyarokkal. Mert a nyugati, ugye, elővigyázatos. Pap Gábor szolgálat- és áldozatkész vérnyomásmérő tanúsíthatja, hogy a német, amint fürdőruhát kap magára, szalad vérnyomást mékező szállítóknak várniuk kell, míg megtelnek a tartályok. A tartalék palackok viszont szelepezésre várnak. A gázpalackok szelepeit — meghibásodástól függetlenül — felülvizsgálják s esetenként kicserélik a tömítéseket. A Mofém a múlt pénteken szállított alkatrészeket, így másfél—két hónapig folyamatos lesz a gázellátás. A fogyasztók közül többen attól tartottak, hogy nincs miből megtölteni a gázpalackokat. Nos, az igazgató elmondta: tele vannak a gáztartályok, a Szovjetunió rendelés szerint küldi a megfelelő mennyiségét. A Mofém vállalatnál Rubint Boldizsár kereskedelmi osztályvezető válaszolt a kérdéseinkre. A mosonmagyaróváriak nem gyártják folyamatosan a gázpalackokhoz szükséges szelepeket és az alkatrészeket, de a visszaigazolt mennyiséget leszállítják. Bár a rendeléseknek csupán a töredékét igazolták vissza az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnek, ugyanis velük (?) állnak közvetlen kapcsolatban. A második félévre jobb ellátást ígér a cég, előbbre hozták a gyártást is. Az OKGT viszont külföldi partnert is keres. Vajon nem lesz az nekünk egy kicsit drága? (Faragó)
