Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-08 / 185. szám

1989. augusztus 8., kedd Somogyi Néplap 3 Á húshiány a jéghegy csúcsa Az utóbbi napokban he­lyenként átmeneti jellegű húshiány adódott. A szakér­tők szerint ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen nem csupán a húsipar romló helyzetéről van szó, hanem az egész élelmiszeripar általános ne­hézségeiről. A kulcsfontossá­gú ágazat helyzetéről vita­anyagot készített a Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület (MÉTE) közgazda- sági szakosztálya; erről ad­tak tájékoztatást Csávás Sándornak, az MTI munka­társának. Ahhoz, hogy ez az ágazat megőrizhesse a magyar gaz­daságban betöltött kulcssze­repét, egész sor területen változtatni kell az eddigi gyakorlaton — hangsúlyozza az elemzés. Az összegzés az általánosságban ismert té­nyeken túl — vagyis, hogy az árolló az élemiszeripar rovására kritikusan- szét­nyílt, és a világpiacon is az élelmiszeripart sújtotta leg­inkább a cserearányromlás, miközben az ágazat valuta­szerző szerepe meghatározó a magyar gazdaságban — figyelemre méltó új megál­lapításokat tartalmaz. A ta­nulmány szerzői kiemelik, hogy az utóbbi 6—8 évben az élelmiszeripar nyereség- tömege ugyanazon a szinten — évi 12—15 milliárd forint — körül ingadozik. A merev- árrendszer következtében az ágazatban nem képződött úgynevezett inflációs nyere­ség, ami más népgazdasági ágazathoz viszonyítva hát­rányt jelent. Ilyen körülmé­nyek között az élelmiszer- ipar nettó árbevételének eredménytartalma 1980—87 között igen alcsony volt, még az 5 százalékot sem ér­te el. A jövedelmezőségi mu­tató az egyes élelmiszeripari szakágazatok között nagy eltéréseket mutat: rendkívül alacsony például a hús-, a tej- és a malomiparban, vi­szonylagosan magas az üdí­tőital-gyártásban és dohány­iparban. Az előrejelzések szerint 1989-ben az ágazat pénzügyi helyzete tovább romlik a fokozódó elvonások miatt. Így a nyereség mint­egy egymilliárd forinttal lesz kevesebb az előző évinél. Arra, hogy miképpen húz­ható ki az ágazat kátyúba jutott szekere, a koncepciót kidolgozó szakértők választ is adtak. Szerintük az ag­rárreform és az élelmiszer- ipari reform elválaszthatat­lan egymástól. Ez biztosít­hatja ugyanis azt, hogy az élelmiszer-feldolgozás — mind a belföldi, mind az exporttermelés terén — a versenyszférába tartozó te­vékenység lehessen. Bár az ágazati reformelképzelések még egyáltalán nem kifor­rottak, azonban elkerülhe­tetlennek látszik, hogy a tö­megáru termeléséről át kell térni a piaci igényekhez jól igazodó minőségi termékek előállítására. A MÉTE szakértőinek vé­leménye szerint az éxport- ösztönzés helyett a jövede­lemtermelést, a költségekkel való megfelelő gazdálkodást kell a gazdálkodás közép­pontjába állítani. Az élelmi­szeriparban nem lehet elte­kinteni a tulajdoni viszo­nyok gyors átalakításától, ami a mostani szervezeti formák gyökeres megváltoz­tatásával járna. A közeljö­vőben várhatóan nagyobb számban jelennek meg e te­rületen is a részvénytársa­ságok — közös vállalatok mellett —, a helyi tanácsok és más gazdálkodó szerveze­tek tulajdonában lévő kis­úg középüzemek, valamint a Trolgozói részvény-, illetve részjegytársulások. Az élelmiszeriparban — mutat rá az elemzés — olyan fejlesztési irányokat kell meghatározni, amelyek a korábbinál jobban segítik az ágazat különben alapvetően nem változó feladatainak teljesítését. A árrendszerben — néhány kivétellel — a piaci mechanizmust figye­lembe vevő szabad áraknak kellene leginkább érvénye­sülniük, feltéve, hogy ezek a mezőgazdasági és az élel­miszeripari vállalatok közöt­ti valós áralku alapján ala­kulnak ki. Az adórendszer szempontjából szükséges kü­lön kezelni az agrárkötődésű élelmiszeripari vállalatokat és az egyéb élemiszeripart; az utóbi szférában az álta­lános rendszer szerinti adó­zás indokolt, míg az előbbi­nél a mezőgazdasági adózás. Tabi kongresszusi küldöttjelöltek A boldogkőváraljai Hunyadi Termelőszövetkezet barackosá­ban laz utóbbi írvek legnagyobb termését szedik. A gyümöl­csöt a helyszínen kimagozzák, mert így magasabb árat kap­nak a konzervgyártól. December 14-ei ülésén dönt a BIE Három közül választanak Környezeti hatásvizsgálatok a világkiállítás lehetséges helyszínein A Környezetgazdálkodási Intézet megbízást kapott a világkiállítást előkészítő bizottságtól: készítsen kör­nyezeti hatásvizsgálati elemzést a Budapest—Bécs világkiállítás lehetséges ma­gyarországi helyszínein. Az intézet szakemberei hamarosan megkezdik a munkát az óbuda-aquincu- mi, az örsöd-domb-gazdag- réti és a lágymányos-csepel- szigeti területen. Az elem­zés során meghatározzák, hogy a világkiállítás, az adott helyszínen, milyen ha­tást gyakorolhat a környe­zet legkülönbözőbb elemei­re. A három telepítési hely­színen feltárják, hogy mi­lyen légszennyező források befolyásolják a levegő minő­ségét. Meghatározzák a fel­színi és a felszín alatti víz­készletek mennyiségét, érté­kelik azok minőségét. Vizsgál­ják, hogy az adott területen milyenek a vízellátó, szenny­vízelvezető létesítmények, s vannak-e források. Ugyan­csak foglalkoznak a hulladék- kezelés jelenlegi helyzetével és meghatározzák a területen keletkező veszélyes hulla­dékok milyenségét, haszno­sításuk, ártalmatlanításuk módját. Elemzik a talaj je­lenlegi állapotát, az élővilá­got, és értékelik a területe­ket tájvédelmi szempontból is. Vizsgálják továbbá — a munkaprogram részeként — a településszerkezetet, ezen belül például a közlekedési és egyéb infrastrukturális helyzetet, s feltárják a kul­túrtörténeti értékeket. A vizsgálat kiterjed arra, hogy a jelenlegi állapotok várhatóan hogyan változnak az építkezés, a világkiállítás és a későbbi utóhasznosítás idején. A szakemberek mér­leget készítenek a kedvező és a kedvezőtlen hatásokról, az előnyökről és a hátrá­nyokról, majd elvégzik a három telepítési hely össze­hasonlító elemzését. Az ed­digi ismeretek szerint mind­három helyszínen adódnak környezeti problémák, ame­lyek vizsgálata különös fi­gyelmet érdemel. Az óbuda- aquincumi térségben nagy valószínűséggel erősen szeny- nyezett a talaj a gázgyári Tab és a városkörnyék kom­munistáit egy küldött kép­viseli az október 6-án kez­dődő kongresszuson. Az MSZMP-alapszervezetekben hét jelölt közül választanak majd. Augusztus 14—24. kö­zött a jelöltek pártfórumo­kon ismertetik programju­kat. Kilenc fórum helyéről és időpontjáról az álapszer- vezetek tájékoztatják a tag­ságot. A pártválasztási bi­zottság pedig szórólapokat készít, s ezen röviden be­mutatják a jelölteket és programjukat. termelés következménye­ként. Az eddig megvizsgált talajminták erre utalnak, de egyelőre még nem lehet tudni a szennyezettség való­ságos mértékét. Az örsöd-domb-gazdagréti környéken sok keserűvízfor­rás fakad, ezeket veszélyez­tetheti a nagyarányú épít­kezés. Ráadásul itt a talaj „agresszivitása” miatt kü­lönleges ellenálló építő­anyagokat kell alkalmazni. A lágymányos-csepel-szigeti területen nagy szennyvíz­iszap-lerakóhely találha­tó, ennek a talajra gyakorolt hatásait szintén vizsgálják. A környezeti vizsgálat igencsak sürgős, hiszen még ebben az évben döntést kell hozni a kiállítás végleges helyszínéről. Így — ameny- nyiben a magyar Országgyű­lés is megszavazza ezt, s a Nemzetközi Kiállítási Iroda (BIE) december 14-i ülésén jóváhagyja, hogy Bu­dapest és Bécs közösen ren­dezze meg az 1995-ös világ- kiállítást — nyomban meg­kezdődhet az építkezés. A tabi kongresszusi kül­döttjelöltek névsora a kö­vetkező: Bajkó László, a vá­rosi pártbizottság politikai munkatársa, dr. Baksai Fe­renc, a kányái tsz jogi, igaz­gatási vezetője, Bősze Ist­ván, a karádi tsz főagronó- musa, Kecskés Gábor, a ta­bi áfész elnöke, Kurucz Ti­bor törökkoppányi pedagó­gus, Lesniczky László, a szo- rosadi tsz energetikusa és Sárfalvi Dezső, a Videoton Tabi Gyáregységének főmér­nöke. GÁZ VAN, SZELEP NINCS „Esetenként problémás az ellátás" „Esetenként valóban prob­lémás a pb-gázellátás Ka­posváron is” — mondta el kérdésünkre György- Pál, a gyár újudvari gáztöltőtele­pének üzemigazgatója. Azok járnak rosszul, akik mindig késve érkeznek a cserete­lepre, mert „esetenként” csak üres palackokat talál­nak, s az nekik is van. Kü­lönösen hét végén válságos a helyzet Kaposváron, mert akkor a Füredi úti benzin­kúton kívül máshol nem le­het palackot cserélni. Az egész ellátási zavarért, mint megtudtuk, a gázpa­lackba épített szelepek okol­hatók. Pontosabban: a Mo- fém vállalat, ahol szelepből és a hozzá szükséges alkat­részekből meglehetősen ke­veset gyártanak. Az üzem igazgatója hoz­zátette: csaknem tizenkét­ezer üres gázpalackot raktá­roznak, mert nem tudják el­látni őket biztonságos sze­leppel. Elterjedt az a hír is, hogy szükségből régi szele­peket is használnak. Ez elő­fordulhat, de az igazgató ki­zártnak tartja, hogy minősé­gileg hibás szerkezetek ke­rüljenek ki a telepről. A teherautókon naponta nyolcezer palackot szállíta­nak, ugyanennyit tud a töl­tősor is megtölteni. Csak ép­pen az üres palackokkal ér­Igali intelmek feladata, hogy ügyeljen a gyerekmedencére, arra töb­bek között, hogy a felnőttek bele ne merészkedjenek. Hát direkt nem is igen teszik, de úgy szőrmentén már inkább. Szépen leülnek a medence szélére, trafikálnak a lubic­koló lurkókkal, és egyszer csak azt veszik észre, hogy már bent is vannak a víz­ben. Hogyan? Lehet, hogy csak úgy simán beleestek és elfelejtettek kijönni. Sok minden megtörténhet, nemde? Ne is firtassuk az okokat! Inkább üljünk be egy sörre az egyik vendéglőbe, s hall­gassunk egy kis muzsikát. Lehet választani a sramli meg a cigányzene között. Es­ténként mindkettő messze hallik, elszáll, akár a siker­élményt és pihenőt egyaránt nyújtó, vendégmarasztaló villákig, a hercig vállalati üdülőkig, amelyekből itt már mintegy tíz van. És szá­muk szaporodik. Nem csoda, hiszen Igái jókedvünk helye is, ahol a messze nyugatról érkezőre is előbb-utóbb úgy nézünk, mint valami régi, kedves ismerősre. Szegedi Nándor retni. Ezután bemegy a me­dencébe, egy kicsit áztatja magát, aztán eszébe jut, hogy már régen mérette meg a vérnyomását, és megint fut Pap Gáborhoz, hogy bizo­nyos legyen a dolgában. A magyar meg berendezkedik a medencében, mintha ott fizetett volna be öröklakás­ra, s akikor jut eszébe, hogy meg kellene méretni a vér­nyomását, amikör már két­szer is úgy megszédül, hogy majd belebukik a vízbe. Ám amikor elballag fürdés után a vérnyomásmérő sátor előtt, már nem is tartja ezt olyan sürgősnek, viszont szi­lárdan elhatározza, hogy másnap odanyújtja a kar­ját. Miért ne, ha már itt van ez az izé azzal a pumpáló nyavalyával? No, sokan be is váltják elhatározásukat. Ám a mérés után boldogan állapítják meg, felesleges volt az aggodalom. A fiatal­ember mondaná, hogy teg­nap is más volt ám a hely­zet, amikor megszédült meg ma is más ... De erre már nincs idő. Az intelmeket itt a fürdő­ben amúgy is inkább csak a gyerekek fogadják meg. Erről sóikat tudna mesélni Nemes Imre, akinek az a A kép bizonyítja: szeret­jük a vizet, különösen ha meleg és igali. Volt idő, ami­kor olyannyira ragaszkod­tunk hozzá, hogy az illeté­kesek már-már a gyógyfür­dő bezárását fontolgatták, mert a medencében lévők szinte kiszorították a vizet, amelynek tisztaságáért — főként járványügyi szem­pontból nem lehetett fele­lősséget vállalni. Amikor megpilantottam a parkolóba terelt autócsordát, arra gondoltam: Igáiban a helyzet megint kritikus. Nem így van. A fürdő ve­zetője, Pozsár Sándor ezt feleli: — Annyi a vendég, hogy a köjálnak még jó, de ne­künk egy kicsit kevés. Ezt a mértékegységet azért később pontosítja: vagyis 1900-an lehetnek, és 2400-an lehetnének hivatalosan. Tehát telítettségről szó sincs. Elnézve a medencé­ket, nem hiszem, hogy bár­ki is itt próbálná ki erélyes karcsapásokkal, mire képes gyorsaságban. Az igazsághoz tartozik, hogy azokkal, akik a kelleténél mélyebben néz­nek a pohár fenekére, elő­fordul ez. Szerencsére Kulcsár Sán­dor, az éber szemű felügye­lő az ilyeneket rögvest ki- parancsolja: jobb, ha ke­mény talaj van a lábuk alatt. Ez persze ritkán esik meg, akkor is inkább csak a ma­gyarokkal. Mert a nyugati, ugye, elővigyázatos. Pap Gábor szolgálat- és áldozat­kész vérnyomásmérő tanú­síthatja, hogy a német, amint fürdőruhát kap ma­gára, szalad vérnyomást mé­kező szállítóknak várniuk kell, míg megtelnek a tartá­lyok. A tartalék palackok vi­szont szelepezésre várnak. A gázpalackok szelepeit — meghibásodástól függetle­nül — felülvizsgálják s esetenként kicserélik a tömí­téseket. A Mofém a múlt pénteken szállított alkatré­szeket, így másfél—két hó­napig folyamatos lesz a gáz­ellátás. A fogyasztók közül töb­ben attól tartottak, hogy nincs miből megtölteni a gázpalackokat. Nos, az igaz­gató elmondta: tele vannak a gáztartályok, a Szovjet­unió rendelés szerint küldi a megfelelő mennyiségét. A Mofém vállalatnál Ru­bint Boldizsár kereskedelmi osztályvezető válaszolt a kérdéseinkre. A mosonma­gyaróváriak nem gyártják folyamatosan a gázpalackok­hoz szükséges szelepeket és az alkatrészeket, de a vissza­igazolt mennyiséget leszál­lítják. Bár a rendeléseknek csupán a töredékét igazol­ták vissza az Országos Kő­olaj- és Gázipari Trösztnek, ugyanis velük (?) állnak közvetlen kapcsolatban. A második félévre jobb ellátást ígér a cég, előbbre hozták a gyártást is. Az OKGT vi­szont külföldi partnert is keres. Vajon nem lesz az ne­künk egy kicsit drága? (Faragó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom