Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-07 / 184. szám

1989. augusztus 7., hétfő Somogyi Néplap 3 Mindennapi tabi kenyerünk Augusztus 5., szombat, reggel 8 óra 57 perc. Leg­alább 70-en vagyunk Ta- bon az áfész 2. számú ABC-áruházában. A pénz­tárak előtt sűrű sorok kí­gyóznak, a kenyerespol­cok mellett tétován és értetlenül álló vevők szo­ronganak. Az üzletbe lé­pő vásárlók legtöbbje a kenyeres polcok felé te­kint, ahol csak egy két- kilós, félbe vágott, égett kemény kenyér látha- hat... — Azt mondták, egy órán belül lesz friss kenyér — magyarázza a mellettem álló —. amikor rácsodálkoztam az üres polcokra. Az üzlet vezetője kar­ba tett kézzel figyeli a kenyérre várók egyre na­gyobb tömegét. Fiatalab­bak és idősebbek szom­bat délelőtt „jobb híján” ácsorognak, és várakoz­nak. Roksa Jenő üzletveze­tő morfdta: — Mára_is tíz mázsa kenyeret rendeltünk. Hat órakor az első szállít­mánnyal megkaptuk az egy mázsa barnát és a péksüteményt. 7 óra után újabb 6 mázsa fehér ke­nyér érkezett, de ez már 9 óra előtt elfogyott. A kenyérüzem tartozik még 3 mázsával. Ha időben leszállították volna, ak­kor most nem lenne hi­ány, nem kellene a vá­sárlóknak mérgelődni­ük... Tárcsázom a Sütév ta­bi üzemét. Női hang je­lentkezik: valószínű az árukiadó. Kérésemre sem mondja meg a nevét. Ar­rogáns hangon oktat ki, majd ... „Főnök — hal­lom a telefonon keresz­tül —, valami újságíró ugrál a kenyérhiány mi­att. Mondj neki valamit, mert nem tudom lerázni.” Hosszú másodpercek majd Völgyi Vince, a ta­bi kenyérüzem megbízott vezetője fennhangon kez­di: — A szerződésünk szerint hétköznap — márpedig ma az van — délig kell leszállítani az üzletekbe a megrendelt kenyérmennyiséget. A 2. számú ABC-be azért nem vittük ki a tíz mázsát, mert a vidéki üzletekbe is kellett szállítani. Egyébként nekünk fél tízkor szóltak az ABC- ből, hogy elfogyott a ke­nyér. A szállítókocsink pedig még nem érkezett vissza a túrajáratról. Sült kenyerünk van. Ha majd megjön az autó, akkor küldöm a megrendelt mennyiséget... Pintér Jenő üzletveze­tő-helyettes mérgesen mondja: — Az lehetetlen, hogy van kenyér! Már 9 óra előtt szóltam az üzemnek, hogy elfogyott az áru, mikor kapjuk meg a hiányzó három mázsát. Azt a választ ad­ták, hogy egy óra múl­va, vagyis 10 órakor, mert most sül. Tíz órakor is­mét telefonáltam. El­mondtam, hogy az idő le­telt, a vevők egyre tü­relmetlenebbek : ekkor azt mondták, most sze­dik ki a kemencéből... 10 óra 25 perc. A vá­ros központjában levő ABC-be megérkezik a forró, ropogós kenyér, a mindennapi. A fehér köpenyes Hor­váth Dénes árukihordót, kérdezem: — Ez a kenyér való­ban fél tíz óta vár el­szállításra? — Uram, ez szinte ki­zárt! Nagyon forró, csak néhány perce sülhetett... Hogy valójában miért volt kenyérhiány szom­baton délelőtt Tabon, nem tudom. Talán vala­ki felel rá. (Krutek) RÉGI KOROK EMLÉKEZETE Surjánvölgyi vigasságok Aratóünnepen köszöntötték a téesz dolgozóit A sűrű, szürkéskék felhő az égvilágon senkit sem za­vart. A táncosok táncoltak, mert ahhoz volt kedvük, a bámészkodók meg nézelőd­tek, mert jólesett figyelni az ügyesen lépdelő fiatalo­kat. Mindehhez harsány he­gedűszó társult; a kastély előtt állók többsége kezével, lábával verte a ritmust, ma­guk is rákezdtek volna az éneklésre, de csak a tapsig jutottak. Jókedvvel ünne­pelték a táncosokat, meg kell hagyni megérdemelték a dicséretet. A negyedik surjánvölgyi napok után megelégedéssel térhetnek haza a vendégek. Augusztus első vasárnap­ján van a gálosfai búcsú; ilyentájt tele a falu vendé­gekkel; s az ország minden részéből találni itt kirándu­lókat. A Surján Völgye Termelőszövetkezet és a Zselic Tours gt közös vál­lalkozásában vágott neki a vigasságok megrendezésé­nek. Nem titkoltan bevételt is várnak majdan a surján­völgyi napoktól, de legelébb is a helyi hagyományokat szeretnék feleleveníteni. A környező települések kezd­tek elnéptelenedni, a fiata­lok mintha elfelejtették vol­na, hogy eleik ott gazdál­kodtak, évszázadokig ezen a vidéken éltek. Évtizedek óta nem volt például aratóünnep, pedig korábban micsoda dáridót csaptak aratás végeztével! Vasárnap — hosszú évek után először — megint meg­szegték az új kenyeret; dí­szes ruhába öltözött hölgyek osztották szét a szeleteket a nézelődők között. Pontosan úgy, mint régen. A téesz el­nöke, a gazda, aratókoszo­rút kapott áz if jaktól; meg­adták a módját, s csak ez­után következett a tánc: a surjánvölgyi hagyomány- őrző együttes szórakoztatta az egybegyűlteket. Közben, kicsivel távolabb, a körhinta sem pihent, de a népzene és a tánc mintha jobban vonzotta volna a kö­zönséget. Egy pápaszemes kisfiú hatlövetű coltot tar­tott a kezében, s közben azt bámulta, hogy az ügyes ke­zű asszony milyen gyorsan formál apró vázát az agyag­darabból, A korongozó nagy sikert aratott, s aki akarta, kipró­bálhatta e tudományt... Az irígykedők persze kinevették az ügyetlenkedőket, de egy kis segítséggel mindenkinek sikerült egy köcsöghöz ha­sonlót formáznia. Alighanem a gálosfai hét­vége egyik legrangosabb eseménye volt a Vikár Béla Kórus hangversenye. ' A gálosfai templomban élveze­tes koncertet hallgathattak az érdeklődők. Reneszánsz és barokk zene mellett mo­dern muzsika is fölcsendült. A kórust időnként orgona kísérte, remek hangulatot teremtve a kicsiny, de na­gyon szépen felújított temp­lomban. A kórus nem először ven­dége a surjánvölgyi napok­nak. A helybéliék és az ide látogatók eddig is igen nagy lelkesedéssel fogadták a ze­nekart, és szeretnék, ha ez a sorozat is folytatódna. A szervezők mindenesetre ki­kérik a falubeliek vélemé­nyét, javaslatait, s. ezeket felhasználva módosítanak a jövő évi programon. Abban viszont mindenki egyetért, hogy a rendezvényre igenis szükség van. Az aratóünnep után Géczy Dorottya és Tahi Tóth László adott műsort a kas­télyszállóban. Este Cserén- fára ment kirándulásra a közönség, az autósmoziba. A rendezők minden évben va­lami újdonsággal várták a vendégeket, most a mozi je­lentette a szenzációt. Egye­sek szerint jobb volt, mint­ha bált tartottak volna. Et­től függetlenül ehettek, ihat­tak a vendégek. Ételben és italban minden bizonnyal egyetlen háznál sem szűköl­ködtek a hét végén Gálos- fán. Faragó László Fotó: Jakab Judit Megválasztotta elnökségét a Magyar Parasztszövetség A fő cél az érdekvédelem Tizenhárom megye képvi­selője jött el tegnap Török- koppányba a Magyar Pa­rasztszövetség országos vá­lasztmányi nagygyűlésére. Az iskola tornatermében összegyűlt mintegy kétszáz résztvevőt a házigazda kor­elnök, Ács József köszöntöt­te. Megemlékezett arról, hogy ez év tavaszán ebben a községben alakult újjá a szövetség ideiglenes intéző- bizottsága, s azóta a me­gyékben országszerte meg­kezdődött a szerveződés. Ahhoz azonban, hogy jogi személlyé válhasson a pa­rasztszövetség, meg kell vá­lasztania vezető testületét és jóvá kell hagynia alapsza­bályát. A tegnapi választ­mányi nagygyűlésnek ez volt a fő célja. Vörös Vince, az ideiglenes intézőbizottság főtitkára rö­viden visszatekintett a Ma­gyar Parasztszövetség múlt­jára. Az 1941-ben alakult szervezet tisztségviselői kö­zül ma egyetlen élő tanú­ként idézte föl az akkor megfogalmazott törekvése­ket. A szövetség akkor is — éppúgy, mint ma — nem politikai pártként szervező­dött, hanem a parasztság érdekeinek védelmére, szak­mai és kulturális fölemelke­déséért. A szépen induló munkát — ezüst- és arany­kalászos gazdatanfolyamok szervezése, országjáró ta­pasztalatcserék — a háború megszakította. A felszabadu­lás után másodszor is életre kelt a szerveződés, ám 1948 őszén betiltották. Mint el­mondta: most harmadszor bontott zászlót a Magyar Parasztszövetség, s ország­szerte mind több kistermelő, kisvállalkozó csatlakozik hoz­zá. Felolvasta azt a levelet, amelyet a szomszédos Ausz- ria parasztszövetségének ve­zetői írtak, felajánlva segít­ségüket. Az alapszabály-tervezetet Varga Nagy Dézső ismertet­te a választmányi tagokkal Ebben is éppúgy, mint a nagygyűlésen közrebocsátott kiáltványban, kifejezi a szö­vetség azt a szándékát, hogy a fő célja az agrártársada­lom, a kisbirtokosok szolgá­lata, tagjai erkölcsi, gazda­sági, jogi érdekeinek védel­me. Emellett természetesen a szakmai segítség az élen­járó ismeretek terjesztése, a műveltség emelése. Gerbovits Jenő, a szövet­ség ideiglenes intézőbizott­ságának tagja a szövetség mai céljáról szólva hangsú­lyozta: nem a politizálás a fő cél, hanem az érdekkép­viselet, a szövetség a békés kibontakozást kívánja segí­teni, mindenfajta szélsősé­gektől elzárkózik. Elmondta, hogy igen nagy szükség van a szövetségre, mivel a ter­melésnél, az értékesítésnél igen sok a gond. És bár a programot majd a válasz­tott vezetőség dolgozza ki, de termeléssel, az értéke­sítéssel, az eszközök beszer­zésével, exporttal-importtal is kívánnak majd foglalkoz­ni a gazdálkodók érdekében. A kormány is számol a parasztszövetség munkájá­val; ennek alátámasztására ismertették a nagygyűlésen azt a levelet, amit a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium küldött Vörös Vincének, jelezve, hogy az élelmiszergazdasággal ösz- szefüggő törvénytervezetek előkészítésénél a parasztszö- vetség képviselőjével is tár­gyalni kívánnak. Az országos nagygyűlésen széles körű vita után elfo­gadták a Magyar Paraszt­szövetség alapszabályát, és megválasztották a tisztség- viselőket. A Magyar Paraszt­szövetség elnöke Vörös Vin­ce, főtitkára Gerbovits Jenő lett. V. M. ÚJ PALACKOZÓGÉPSOR Huszonötmillió forint be­ruházással új palackozó­gépsort állít üzembe a Ba- latonboglári Mezőgazdasági Kombinát. A fejlesztés a bor és a pezsgő exportjának választékbővítését szolgálja. Az univerzális gépsor új­donsága, hogy különböző méretű palackok töltésére alkalmas. A két deciliteres mini pezsgőtől a másfél li­teres butéliálg különböző üvegek töltését tudja elvé­gezni. A kombinát egyik legjelentősebb nyugati part­nere a Pepsi Cola cég, s ez­zel a beruházással az ő jel­legzetes igényeikhez igye­keznek igazodni. Tavaly en­nek a cégnek százezer ha­gyományos méretű palack bort értékesítettek. Az új gépsor teremtette lehetőség jelentősen bővítheti az üz­leti kapcsolatokat. A hét végén a segélyszolgálatosokkal Sárga zászló az út szélén Csak lépésben lehet ha­ladni a 7-esen Boglárlelle és Fonyód között. Ahhoz, hogy megálljon több száz autó, elég egy elkanyarodó jár­mű vagy az úttesten, átha­ladó gyalogos. A bádogcsor­dában főnek az utasok, for­rásponton vannak a hűtővi­zek. A benzinkúttal szemben Boglárlelién sárga zászló, benne az autóklub emblé­mája. Segélyszolgálat. Ott áll mellette a lámpás Tra­bant, a déli parton szolgála­tot teljesítő négy sárga an­gyal egyike. Péntek délutántól szombat délig egyszer kérték Tóth Csaba szerelő segítségét. Angyal György szerelő szerint azért akad kevesebb javítanivaló, mert a jármű­vek között ilyenkor túlsúly­ba kerülnek a jó állapotban levő nyugati autók ... Kö­rülbelül minden ötödik ko­csi magyar. — A külföldi kocsik nem robbannak le? — Előfordul, hogy a nagy melegben meghibásodik egy- egy tömítés, automatika. Az utóbbiból — tudjuk — a nyugati autókban egyre több van. — Mit tudnak kezdeni ve­lük, ha meghibásodnak? — Akad néhány olyan al­katrész, amit átmenetileg üzemképessé tudunk tenni. A legtöbb esetben azonban csak jó tanáccsal szolgálha­tunk. Azzal például, hogy hol talál autómentőt vagy szervizt. Megköszönik, és tu­domásul veszik, hogy a mi segítségünk itt véget ért. Nem így a magyarok ... So­kan összetévesztik a segély- szolgálatot a javítóműhely- lyel. A minap azt mondta egyikük: amíg megebédel a Zanzibárban, cseréljük ki a kocsija kuplungját. Tudni kell, hogy ez még műhely­ben sem számít könnyű munkának, hiszen előbb le kell szerelni a sebességvál­tót. — Tudomásul vette? — Nagynehezen. A leg­több hazánkfia, ha nem tu­dunk segíteni, kikel magá­ból és azt kérdi, miért fizeti a 300 forint tagdíjat, ha nem kap segítséget. Sajnos, arra nem vállalkozhatunk, hogy elhanyagolt járművek fel­újítását az út szélén végez­zük. — Milyen a magyar autók állapota? — A legtöbbjüké, sajnos, rossz. (Beszélgetésünk előtt hallottam a szemben levő benzinkútnál, hogy feltűnően sok fogy abból az adalék- olajból, amellyel a kopás miatti túlzott motorolaj- fogyasztást lehet csökkente­ni.) — Mit tanácsol az autó­soknak? — Mielőtt hosszabb útra indulnak, ellenőriztessék jár­művüket, hozzanak maguk­kal apróbb (gyakrabban meghibásodó) alkatrészeket, ékszíjat, megszakítót, gyer­tyát, tömítést. Nem szabad úgy elindulni, mint az a miskolci klubtagunk tette, aki két gyerekkel, egy szin­te összedrótozott autóval, egyetlen tartalék alkatrész nélkül kelt útra. A fél éj­szakát azzal töltöttem, hogy barátaim, ismerőseim segít­ségével valahogy segítsünk rajta. Sajnáltam a két gye­reket ... — Ahogy elnézem, a ma­guk Trabantja sem a szép „angyalok” közül való. Ha nem szerelő vezetné, lehet, hogy rászorulna a segély- szolgálatra. — Igen, hát mi sem va­gyunk tőle elragadtatva. Ki­csit röstelljük is, amikor a Mercedesek, BMW-k mellé kell vele odaállni. Az M7- esen és még néhány helyen van már korszerű segély­kocsi. Jó lenne ilyen nekünk is itt, Somogybán, hiszen az M7-esről is ide kerül sok jármű. — Változott-e felszereltsé­gük a korábbi évekhez ké­pest? — Elláttak bennünket mű­szertáskával. Ennek segítsé­gével a leginkább előforduló hibák okaira gyorsan rájö­hetünk. Az alkatrészgondok azonban továbbra is szoríta­nak. Estig Tóth Csabának egy Wartburg rakoncátlan- kodó sebességváltóját kel­lett megigazítani. Volt egy „majdnem” javítás is: a Volkswagen gazdája arról panaszkodott, hogy nem tud­ja elindítani kocsiját, pedig egész délelőtt próbálkozott vele. A sárga angyal, ami­kor odaért, csak annyit mondott neki: üljön be, és próbálja meg még egyszer. A motor az első kulcsfordí­tásra elindult. Tóth Csaba szerint megijedt. Szegedi Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom