Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-01 / 179. szám

1989. augusztus 1., kedd Somogyi Néplap Búcsú Karajantól Számos világhírű karmes­ter, zenész és neves közéle­ti személyiség jelenlétében és a gyász jegyében kezdő­dött meg a salzburgi zenei fesztivál. A karmesteri pul­pitust fekete drapéria borí­totta, hiszen az idei játékok résztvevői a két hete el­hunyt Herbert von Karajan • ra emlékeznek. A világhírű dirigens szervezte mjg an­nak idején az évente meg­rendezésre kerülő fesztivált. A fesztivált a bécsi fil­harmonikusok élén Ozawa Bach D-dúr szvitjének A’r tételével nyitotta meg. öt követte Solti György, aki Beethoven Ilf. (Éroica) szimfóniájának Gyászinduló tételét vezényelte. Bővítik az iskolát Vésén Sokan fölfigyeltek arra a hírre, hogy a fővárosi ta­nács ingyen ad tanszereket az alsós gyerekeknek Bu­dapesten. A vései tanács vezetői úgy gondolkodtak: miért ne lehetne ezt meg­tenni Vésén és társközségei­ben is. Minden hasznos öt­letet, véleményt figyelembe vettek, így alakult ki az ak­ció végleges terve. Minden alsó és felső osztályba járó gyerek ingyen kapja a tan­szereket és a tankönyveket. A nemesdédi iskolába százhúsz, a véseibe pedig csaknem száz gyerek jár. A füzetcsomagok és a tan­könyvek egy része már megérkezett; osztályonként pontosan szétrakták őket. A szülőket jóelőre plaká­ton értesítették az akció­ról, nehogy megvegyék a tanszereket. Vésén még a kábeltévé is segített, hogy mindenkihez eljusson a fel­hívás. — Azt hiszem, nagyo-n helyes volt az a döntés, hogy ne csak az alsós, ha­nem a felsős tanulók is kapják meg ingyen a tan­szereket, tankönyveket. Sőt az is, hogy ne tegyünk sem­miféle megkülönböztetést a tanulók között, hiszen így is kijön mintegy ötvenezer fo­rintból az egész akció költ­sége — mondta Halászi At­tiláné, a vései iskola gond­noka. — A mai gazdasági helyzetben mindenképpen jól jön ez a kis segítség a szülőknek, hiszen az iskola­táskától kezdve még sok mindent nekik kell megven­niük. — Csak a füzetek és a tankönyvek szerepelnek az akcióban? — Ezt egy kicsit kiegé­szítettük: rajzlapokkal, irat­gyűjtővel, centiméterrel és néhány ilyen aprósággal. Azok a szülők, akikkel ed­dig beszéltem, mind azt mondták: örülnek az akció­nak. A vései gyerekek még egy szép ajándékot kapnak u tanévnyitóra. Megvalósul a régi álom: két tanterem­mel és egy technikaterem­mel bővítik az iskolát. így sokkal jobb körülmények közé kerülnek a tanulók. A gyerekek eddig egy régi épületben, az iskolától tá­volabb jártak a technika­tanterembe, egy tantermük pedig a katolikus templom­nál volt. Nagyon sokan összefogtak az iskolabővítés érdekében. Kinyitotta a pénztárcáját a tanács, az iskola pedig vál­lalta, hogy a költségvetésé­ből felhasznál erre a célra minden nélkülözhető forin­tot. A zalaegerszegi Gen- plan kisszövetkezet 300 ezer ZSOLNAI HÉDI: Johanna a kocsmában <• (8.) Búcsú Pesttől Zsolnai jellegzetes hang­ját, előadói egyéniségét meg­ismeri az ország. Vécsey Er­nővel kötött házasságának vége szakad, ám az egymás iránti tisztelet, rokonszenv megmarad. 1956 őszén a művésznő a debreceni szín­házhoz szerződik. Ott is­merkedik meg későbbi fér­jével, a színész-sziniigazga- tó Téri Árpáddal. Zsolnai könyvében láttató erővel ír­ja le 1956 októberének, no­vemberének Debrecenét, a színésztársadalom s a for­radalom találkozását. Még azon az őszön visszaköltözik Pestre. Téri is ott kap új feladatot. Zsolnai népszerű­sége a csúcs felé tart, a közönség szereti, ö azonban — kifejti, miért — mellő- zöttnek érzi magát, nem ké­pes megbékülni bizonyos körülményekkel. — Zsolnai Hédi önéletrajzi kötete a Magyar Világ gondozásában jelenik meg; ebből közlünk részleteket. Szól a telefon. Unokaöcs- cse, M. I. elvtárs: — Azért hívlak, hogy megsúgjam, fel vagy ter­jesztve Liszt-díjra. Ne vágj közbe, ne köszönd, nem én intéztem, és nehogy annak az... igazgatódnak tudd be, ezért megmondpm: Keszler Pali terjesztett föl. (Az Or­szágos Rendezőiroda volt igazgatója, akit időközben felszólítottak a miniszté­riumba.) Díjátadás a Fészek mű­vészklub nagytermében. A miniszternek levegőben ma­rad a keze... Zsolnai átve­szi a „paksamétát”, és el­vonul egy sarokba. A többi ünnepeltet megrohanják a kamerák, újságírók. Este a televízióban Zsolnait meg sem említik ... (Sokat töp­rengek ma már azon, miért vettem át. A mai eszemmel nem értem magam, illetve ma már nagyon is értem. Tudat alatt ott lappangha­tott bennem a menekülési vágy. Nem mertem felégetni a látszatot.) Szegény Keszler Pali, nyilván jót akart. Későn, nagyon megkésve. Semmit, amit saját ma­guktól nem nyújtanak (le­gyen az jó barát, rokon, sze­relem, országod, hazád), nem szabad kierőszakolni, elfogadni, szemrehányást tenni, sem. Különben szere­tet helyett csak kínos udva­riasságot vagy fölösleges ajándékokat kapsz. Segítség helyett könyöradományt. Előbb-utóbb ellenségekké váltok. Vécsey Ernőné („négyes­ke”), Ernő utolsó felesége jut eszébe ... Négyeske, egy­szer New York-i turistaút- járól hazaérkezvén Hédi elé tett két darab fürdőszoba­szőnyeget, mondván: „Vá­lassz, melyik színűt akarod! Egyiket a házmesternének hoztam, a másikat neked...” Körülbelül úgy érezte ma­gát a Liszt-díj átadásánál, mint akkor. Zsolnai hónapok óta ké­szült új szólókoncertjére, melynek bemutatója (állító­lag) Pesten lesz, a Zene- akadémián. A műsor mondandója: a csend és a zaj. A csend és a zaj ártalmai. Címe: Csend­ártalom. Az egész gondolatot egy újságcikk indította el. Mátray Betegh Béla újság­író és jó barát írása, mely, csodák csodája, megjelent a Magyar Nemzetben még 1972-ben. Zsolnai a koncerten, sa­ját bevezető sorai után, idéz a cikkből: „Hovatovább nem lehet komolyabb, őszinte beszél-, getésbe fogni anélkül, hogy a. legkülönbözőbb foglalkozó­A borzoneatás mestere TV-NEZO Szeszélyes évszakok szórakoztató alkotásokat ké­szített, de olyan jól, hogy a szigorú kritikusok is kény­telenek voltak elismerni ezek művészi színvonalát. Hitchcook fi.lmjei az em­berek közötti kapcsolatokró1 beszélnek. Szereplői nem el­vetemült gonosztevők, ha­nem derék polgárok, akik a körülmények kényszerére lesznek gyilkosok. E folya­matot ábrázolva a rendező megmutatja egy beteg, rideg társadalom képét, amelyben önzés, brutalitás és hata­lomvágy uralkodik. Alfred Hitchcock 1980-ban hunyt el, 81 éves korában. Műveit ma is tanulmányoz­zák, mesterségbeli tudása ma is lenyűgöző. Ingyen tanszer a gyerekeknek forint helyett 50 ezerért ké­szítette el a terveket társa­dalmi munkában. Sokat kö­szönhetnek a vései tanulók a marcali katonáknak és a marcali szakmunkásképző tanulóinak: minden olyan munkát elvégeztek, amihez értenek. A tanácsi építő- brigádon kívül ők dolgoz­tak a legtöbbet az építke­zésen. Gyors volt az építkezés, már csak a régi és az új épület összekötése van hát­ra, a belső szakipari mun­kák egy részén kívül. — Sokat vállaltak a szü­lők is — mondta Halászi Attiláné. — Festést, vízve­zeték-szerelést és még sok mindent elvégeztek. Jó megoldás, hogy a két új tanterem egybenyitható, s így nagyobb rendezvények tartására is alkalmas. A mintegy ötmillió forin­tos beruházás több mint kétmillió forint értékű tár­sadalmi munkával készül­hetett el. Megnéztük a munkálato­kat, s igazat adtunk a gondnoknak, aki határozot­tan kijelentette: az új isko­lát szeptember 4-én átad­ják. Lajos Géza sú, mesterségű, hivatású em­berekből ki ne fakadna, hogy saját bőrükön érzik a csend nyomását. Panaszkod­nak a csendre, felingerli őket, szenvednek tőle. A jelek szerint a sokat em­legetett zajártalommal sem­mivel sem kevésbé kárté­kony a csendártalom. Arányi teremteni. Megteremteni az arányt a munka és a hatása, az érték és a 'siker között. Ez volna a teendő. Az értő, a figyelő, az érdeklődő vé­lemény hiányzik, egyre kín- zóbban hiányzik az elvég­zett munka körül, s kergeti süketté azt, aki elvégezte.” No, addig, amíg az esthez elérkezik, ahogyan a ma­gyar szólás mondja: sok víz folyik még le a Dunán... Csupán a Váci utcában, ott is csak hét nappal az est előtt tűnik fel néhány pla­kát. Egy nappal az est előtt telefonon közlik, áttették az estet két héttel későbbre. Az ok: a nagyteremben Bächer Mihály zongoraművész Cho- pin-estje elkerülte a figyel­müket, s félő, hogy a két terem áthallása tönkretenné mindkét estet. Aznap még megszólal a telefon Zsolnainál. Bächer Mihály! — Hédikém, kétségbeesve hallottam, hogy elhalasztot­ták az estét énrám hivat­kozva. Biztosíthatom, hogy az egészről mit sem tudtam. A Zeneakadémián, mióta létezik, valóban előfordul nagy ritkán egy kis enyhe „áthallás”, de ez olyan ele­nyésző, hogy szót sem ér­demel. Még egyszer kérem, ne haragudjon, és semmTkép­A Szeszélyes évszakokat eddig azok is nézhették, akik a frontokra érzékenyek. Akár hideg jött, akár me­leg. A Szeszélyes évszakok­tól nem kellett tartani. Hála azoknak, akik a könnyed szórakozást „légpámásítot- ták”, a televízió képernyője előtt ülőket úgy elkényez­tették, hogy nevetni sem volt igazán kedvük, olykor csupán elmosolyodtak. A televízió szerint minden évszaknak megvan a szeszé­lye, éppen ezért akár tél jött, akár tavaszra nyár, majd ősz, szeszélyből mindig kiju­tott a nézőnejí. Mintha a kü­lönféle meteorológiai elem­zéseket olvasnám, rendkívüli nyarunk van, rendkívüli te­lünk stb. Ugyan nagyszüle- ink elmondása alapján tu­dom: volt úgy, hogy téli holmiban arattak, kará­csonyra házmagasságig fújta a szél a havat, sosem emle­gették, hogy az időjárás rendkívüli. Szeszélyes év­szaknak áprilist tartották. Ezzel beérték. A Szeszélyes évszakok las­san szeszélyes évre vagy — pontosabban: szeszélyes évekre — rúgott, ha nem csal. az emlékezetem. Mottó­ja lett egy ismert humorista közmondássá vált szójátéka, a humorban nem ismerek tréfát, s úgy sikerült átala­kítani: humorban ismerek tréfát... Óvatosságból jegy­zem meg: a Szeszélyes év­szakok fordulatot vett, és ajánlatos, hogy ezt tudják azok is, akik eddig képesek voltak mindenfajta (szelle­mi) megterhelés nélkül vé­gigélvezni a műsort: az ön­feledt’ derűnek befellegzett, keményebb időket élünk. Szegény Beni Hill próbál­ta csak visszahódítani kö­zönségét. de elég gyatra volt ahhoz, hogy ne figyeljünk föl az új (szeszélyes) szelek­re. Antal Imre talán maga sem tudta, mitévő legyen, úgy megváltozott körülötte minden. Igazából nem talál­ta föl magát abban az új Szeszélyes évszakokban, amelyben ellenben nagyon jól érezte magát Nagy Ban­Zsolnai Hédi önálló estjén a Fészek klubban pen ne gondolja, hogy tő­lem ered ... Nem! Zsolnai ezt valóban nem gondolja. Nagyon is tisztában van vele, mit, miért... A hírre lett volna szükség, hogy a Zsolnai-est üres volt. Mert minden új­ságfigyelmeztetés nélkül ma­radt el a premier s tűztek ki új dátumot. De rosszul számítottak. Zsolnainál éjjel­nappal szólt a telefon. A kö­zönség érdeklődik! És Zsol­nai 1945 óta először nem ta­kargat, nem dadog-hebeg; őszintén felvilágosítja az ér­deklődőket. Fásult már a félelemhez. És végre arra is ráébredt: nem az ő feladata menteget­ni az államot. Nem hallandó helyettük hazudozni! (Folytatjuk.) dó, s hallgatva őt a televí­ziónéző is. Mintha a rádió­kabaréba csöppentünk vol­na. Nagy Bandó meséje a kabaré klasszikus, nagyszerű formáját csillantotta föl. Ne­vettünk? Nem olyan felhőt­lenül, könnyedén, mint a Szeszélyes évszakok korábbi sok sületlenségén. Nem vágyóik pontosan tisz­tában azzal, hogy a Sze­szélyes évszakok minek is indult, annyira szeszélyes volt, hogy képtelenség föl­fedezni benne bármit is, amiből kiindulhatnánk mű­fajának meghatározásában. Még a szombati műsor sem volt elég ahhoz, hogy meg­mondhatnánk pontosan, mer­ről fújnak a szelek a Sze­szélyes évszakok háza táján. A kérdés számomra az, hogy elmozdul-e igazán a kabaré irányába, vállalja-e az igényesebb szórakoztatás nem könnyű feladatát, mer- szét. Lényegében a szerző­kön múlik., A magyar kaba­ré érdemes vonulata megta- lá]ja-e a helyét a képer­nyőn? Nem úgy, mint abban a jelenetben, amely a több­pártrendszerrel csupán vic­celődött, jelezvén, hogy meg­kerülhetetlen a téma, s mu­tatva, hogy a szerző még gyerekcipőben jár ebben a kérdésben éppúgy, mint a kabaré műfajában. Kíván­csian várjuk a Szeszélyes évszakok őszi jelentkezését, és feltételezehetjük, annyi lesz benne a rendkívüli, hogy nyáron meleg van, télen fúj — de hiszen ez természetes. Horányi Barna Magyar-amerikai történész­együttműködés Az oszmán és a Habsburg - birodalom tizenötéves hábo­rújának hiteles forrásait tár­ták föl magyar és amerikai történészek. A Magyar Tu­dományos Akadémia Törté­nettudományi Intézetének és az indiánai egyetem oszma- nisztikai kutatói — akik a Magyar Tudományos Akadé­mia, valámint az Amerikai Tudós Társaságok Szövetsé­ge és a Nemzetközi Kutatási Csérék Szervezete kutatási programjának résztvevőiként négy év óta működnek együtt — a napokban Ma­gyarországon találkoztak. Kölcsönösen tájékoztatták egymást kutatásaik eredmé­nyeiről és rpegállapodtak ab­ban, hogy közösen publikál­ják a tizenötéves háborúról valló XVI—XVII. századi török dokumentumokat, ame­lyeket még a szakmabeliek is csak hivatkozásból ismer­nek. Közös kötetük előrelátha­tólag jövőre jelenik meg az Akadémia kiadó gondozásá­ban. Ez a forrásmű jelentős információkkal gazdagítja mind a magyar, mind az egyetemes történelmet. E hosszú háború története ugyanis kevéssé ismert, for­rásait nem dolgozta fel kel­lően sem az osztrák, sem a magyar, sem a török törté­netírás. A kézikönyv új ada­lékokkal szolgál az oszmán birodalomról, amely a XVI. század végén az európai nagyhatalmak félelmetes el­lenfele volt, majd egy év­század múlya nanyatlani kezdett. Ez az európai ha­talmi viszonyok megváltozá­sát idézte elő. A erőeltoló­dás egyik helyszíne Magyar- ország volt, az oszmán és a Habsburg-birodalom itt ví­vott egymással véres hábo­rúkat. Az 1591-től 1606-ig tartott tizenötéves háború — amelyben á két világhatalom már egyenlő félként mérte össze erejét — az európai történelmet is meghatározza. hogy ő a borzongatás nagy­mestere, a leghíresebb film­rendezők egyike, a krimi, a horror koronázatlan kirá­lya? Pedig Alfred Hitchcock az volt. Londonban született 1899- ben. Mérnöknek tanult, majd 1920-ban kapcsolatba került a filmkészítéssel. 1922-ben elkészítette első önálló rendezését a Tizen- hármas szám cimmel. Már neves alkotó volt hazájában, amikor 1939-ben az USA-ba ment, s rövidesen Holly­wood legismertebb meste­rei közé emelkedett. Egész életében sikeresen küzdött a kommerszfilm-művész- film erőszakos megkülön­böztetése ellen. Bevallottan Kedves, joviális bácsi mo­solygós szemekkel, rengő to­kával ... Ki gondolná róla, .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom