Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-04 / 182. szám

1989. augusztus 4., péntek Somogyi Néplap 5 Vállalkozó üzemeltető és filmterjesztő \ A közönséggel együtt járhatunk jól Dr. Németh Dános, a megyei moziüzemi vállalat igazgatója a lehetőségekről A gazdaságosság követel­ménye elől a moziüzemi vál­lalatok sem térhetnek ki. Alaptevékenységük a film- terjesztés a moziüzemelte­tés. Többségük nem is kí­ván ezen változtatni, csupán eszköztárukat igyekeznek fölfrissíteni. A vállalkozás­ban merészebbek filmfor­galmazóként is megpróbál­koznak a sikerrel. A Somogy Megyei Mozi­üzemi Vállalat igazgatója, dr. Németh János több sike­res helyi kezdeményezés ta­pasztalatairól is beszélt. — A magyar filmgyártás, filmforgalmazás és moziüze­meltetés 1984 óta átalakuló­ban van. Jelentős önállósu­lási folyamat kezdődött a stúdiókban, a minisztérium kezdeményezésére megszűnt a Mokép forgalmazói mo­nopóliuma, 1987-ben új for­galmazók jelentek meg Ma­gyarországon. A moziüze- meltetésben is érzékelhető változás. Somogybán ugyan még nincs magánmozi — bár ennek sem lenne aka­dálya — ám önállóságunk jelentős mértékben nőtt. Lényeges változás a mo­ziüzemeltetésben, hogy a vállalatok maguk döntenek a filmszínházak besorolásá­ról, önálló műsorpolitikát alakíthatnak ki. A Somogy Megyei Mozi­üzemi Vállalat stratégiájá­ról szólva dr. Németh Já­nos elmondta: — Arra gondoltunk, hogy a zalaegerszegi Helikon, a Budapesti Film, a Hajdú, a Hírős mellett nem érdemes már újabb forgalmazóként föllépnünk. Somogybán a mozihálózat átalakítása el­engedhetetlen föladat. A keskenyfilmnek nincs pers­pektívája. Gondoljunk csak arra, hogy egyre rosszabb a filmellátás. A filmújdonsá­gok hetvenöt százalékát rögzítették korábban kes- kenyfilmre, most alig a fele jelenik meg. A keskenyfilm- készítés veszteséges. Éppen ezért harmincöt milliméte­res filmeket bemutató mozik hálózatát igyekszünk me­gyénkben fejleszteni. — Míg a kis mozik körül ritkul a levegő, egyre élet­képtelenebbek, a harmincöt milliméteres új filmek elő­retörtek. Egyre több jelenik meg. — Sokat javult a filmkí­nálat. A korábbi száznyolc­vannal szemben az idén már kétszáznyolcvanat vetítet­tünk. Attól nyereségesek ezek, hogy kielégítik a né­zők igényét. Megjelentek a kung-fu filmek, a horrorok, az akciófilmek ... Termé­szetesen nem mondhatunk le a rétegigényeket kielégítő művészi alkotások bemuta­tásától sem. Ezt támogatja a kulturális kormányzat is. — Hogyan dől el egy film­ről, hogy támogatott lesz-e? — Erről egy, a miniszté­rium mellett működő bi­zottság határoz. — Vállalkozott a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat is. Milyen eredménnyel? — A Veszprém Megyei Moziüzemi Vállalattal kö­zösen előnyös szerződést kö­töttünk a Moképpel, a leg­nagyobb filmforgalmazóval. Mindkét megyét ellátják olyan filmekkel, amelyeket az országos bemutató előtt vetíthetünk a Balaton-par- ton és az augusztus 3-án megnyíló első autósmozink­ban. A kockázat közös. A tavalyi tizeneggyel szemben a nyáron harmincöt filmúj­donságot mutatunk meg eze­ken a helyeken. A Mokép kikötése az volt, hogy a be­mutatott filmek nyolcvanöt százalékát az ő forgalmazá­sukból származó filmek te­szik ki. A többit az alterna­tív forgalmazóktól kapjuk. — A Moképpel kötött köl­csönösen előnyős megállapo­dás nemcsak gazdasági ha­szonnal jár, a néző az iga­zán nyertes — mondta az igazagtó. — A mozihálózat fejlesz­téséről mik az elképzelése­ik? — Jövőre három új autós­mozit nyitunk meg. Bala- tonszentgyörgyön. Sóstón és Fonyódon. A vállalkozások lényege, hogy a terhek nem­csak a vállalatot érintik, ha­nem megoszlanak a beruhá­zási költségek. így: Fonyó­don az Inter Com is részt vesz az új mozi kialakításá­ban, Balatonszentgyörgyön a Röltex segíti elképzelé­sünk megvalósítását, Sóstón a budapesti III. kerületi ta­nács működik közre az új autósmozi kialakításában. Természetesen a helyi ta­nácsoknak is érdeke, hogy. javuljon a moziellátottság. Kaposváron a Latinca Mű­velődési Központban el­képzelésünk szerint, napon­ta vetítünk ősztől az eddigi heti három alkalom helyett. Ezt a mozit is nyereségessé tehetjük megfelelő filmek­kel. Az Inter Com közremű­ködésével világszínvonalú vetítőberendezés fölszerelé­sét tervezzük a kaposvári Vörös Csillag Filmszínház­ban. A kölcsön visszafizeté­se nagyon előnyösnek lát­szik. A' Balaton-parti film­színházainkban bővíteni igyekszünk a szolgáltatást. Diszkómozikat üzemelte­tünk ott, ahol erre lehetőség lesz. A balatonmáriafürdői mozinkat a helyi tanáccsal közösen egész évben szeret­nénk üzemeltetni. Elképze­lés született arra, hogy té­len (eddig olyankor zárva volt az épület) kulturális központot alakítunk ki közö­sen. — A videofilmek vetíté­sére eddig csak Kaposváron, a Szabad Ifjúság Filmszín­házban teremtették meg a föltételeket. Tervezne* más­hol is videómozi':? — Az amerikai Colombo céggel kötött megállapodás értelmében jelentősen bő­vül a videófilmválaszték. Kétszáz filmre szól a szer­ződés, ebből az idén már harmincat láthatunk. Ezek a filmek mind újak. A Vico, külföldi érdekeltségű cég húsz kazettát forgalmaz, eb­ből tízre már szerződést kö­töttünk. Ezek a filmek 1988- ban készültek. A Hajdúfilm amerikai filmújdonságok­kal látja el a videómozikat. Újabb videókivetítőket vá­sárolunk, ezeket Barcson, Csurgón és Marcaliban fog­juk üzemeltetni. Új videó- kölcsönzőket nyitunk Sió­fokon, Barcson, Marcaliban, Balatonbogláron és Nagy­atádén. Horányi Barna Ugyan késő októbert mu­tat a hőmérő, mégis a nyár kiemelkedő eseményeit ol­vashatjuk a somogyi rendez­vénynaptárban. Fonyódon négynapos kulturális ren­dezvénysorozat kezdődik ma. A Fonyódi nyár elnevezésű program alatt tart a kézmű­vesek vására a Delta előtti parkolóban. E helyszínen ma 17 órakor a helyi cite- razenekar mutatkozik be. Szombaton délelőtt tíz óra­kor az Állami Bábszínház szórakoztatja az apróságo­kat. Vasárnap 17 órakor a Kisbalaton Táncegyüttes mű­sorát tekinthetik meg az ér­deklődők. Hétfőn 21 órakor a gimnázium aulájában (a parkoló mögötti épületben) folklórestre kerül sor, ám előtte a hajóállomástól tánc­menetben mutatkozik be a nyaralóknak a Kis-Balaton Táncegyüttes. Folytatjuk a fonyódi prog­ramajánlatot egy előzetes­sel : kétnyelvű operettgálát rendeznek 10-én 21 órakor a gimnázium aulájában. Né­metül és magyarul hangza­nak el a fülbemászó dalla­mok, közreműködik Pitti Katalin, Bende Zsolt, Csányi János és még sokan mások. Gazdagodó hagyomány a gálosfai búcsú, amit a Sur­ján-völgyi napok keretében szombaton és vasárnap ren­deznek meg. A belső-somo­gyi település egyre tekinté­lyesebb idegenforgalmi köz­pont, évről évre gazdagabb programmal várja a turis­tákat, a környező hat köz­ség lakosságát, a vendégeket. Szombaton reggel horgász­versennyel kezdődik a prog­ram, a gálosfai teniszcsar­nokban a hagyományos te­niszverseny kezdődik. Ugyan­csak szombaton nyílik meg Gyertyás László fotóművész lapunk munkatársának fotó- kiállítása a gálosfai kastély­ban. Vasárnap zenés ébresztő hívja föl a helybelieket, hogy ideje készülődni a ven­dégek fogadására, akik a búcsúra és a színes progra­mokra érkeznek a faluba. A falu főterén lovasbemutató lesz, 14.30-kor a templom­ban hangversenyt ad a Vi­kar vegyes kar. Az aratás befejeztével a termelőszö­vetkezet ezt az alkalmat köti össze azzal, hogy megkö­szönje mindazoknak a mun­káját, akik részt vettek a jövő évi kenyérnekvaló be­takarításában. Az aratóün­nep után 16 órakor Géczy Dorottya és Tahi Tóth Lász­ló színművészek mutatják be műsorukat a gálosfai Kas­télyszállóban. A cserénfai autósmoziban, amely tegnap nyílt meg, a hét végén az Ikrek című színes amerikai filmet vetítik. Ismét Balaton-parti prog­ramokat ajánlunk olvasó­inknak. Boglárlellén a kék és a vörös kápolnában a lengyel Wladislaw Hasior szobrászművész tárlata te­kinthető meg, a Tóparti Ga­lériában az Apelles alkotó- közösség mutatkozik be, s látható még a leilei művelő­dési házban az id. Kapoli emlékére rendezett országos fafaragó-kiállítás. A pince­tárlaton (Balatonbogláron) Czugh János fazekas, a nép­művészet mestere bemutató­ja szombaton 11 órakor nyí­lik meg. A balatonlellei római ka­tolikus templomban szom­baton 20 órakor Sebestyén János orgonaművész ad hangversenyt, ugyancsak ezen a napon a leilei sza­badtéri színpadon Zoltán Erika koncertjét rendezik meg 21 órakor. A bogiári Platán soron a hét végén kézművesek kirakodóvására lesz. A hét végi napokon az Állami Bábszínház is gon­doskodik a gyerekek szóra­koztatásáról, szombaton 17, vasárnap 11 órakor tartják az előadást a Platán strand előtt. A történelem, az őshaza­kutatás iránt érdeklődők fi­gyelmébe ajánljuk dr. Papo- si Jobb Andor amerikai egyetemi professzor előadá­sát, amelyben a Kárpát-me­dence ősi helyneveivel, ma­gyar emlékeivel foglalkozik. Az előadás 14 órakor kezdő­dik a Somogy Megyei Mú­zeum nagytermében. Wladislaw Hasior lengyel szobrászművész alkotása. A tárlat a bogiári kék és vö­rös ifcápolnában látható Kilenc vállalkozó kedvű diák indult a Zala megyei Csömödérről, hogy kerékpárral be­járja az országot. Valamennyien a helyi túrakerékpáros-csoport tagjai. E képen már a távnak több mint a felén túl vannak; 450 kilométert hagytak maguk mögött. Kenyér a kukából Erdélyből áttelepültek Szociológiai vizsgálat szeptembertől A rozsdás kerékpár itt-ott még megmaradt ezüstje meg­csillan az ég peremén las­san felfelé kúszó nap fényé­től. A borostás arcú, szürke ruhás, szakadt strandpapu- csos bácsi riadt tekintettel figyel körbe. Mint aki rossz úton jár. Balatonszabadi— fürdőtelep, vasútállomás, hajnali négy óra. — Ne haragudjon, mond­ja már: mit gyűjt? — kér­dezem hozzá lépve, kissé bi­zonytalanul. Tekintetével végigméri „előkelő” ruházatomat, sze­mében ellenséges fények. Nem válaszol, csak sietve összegyűri a kezében szoron­gatott reklámszatyrot és in­dulna a néhány lépésnyire letámasztott kerékpárjához. — Ne haragudjon... — állítom meg, mire visszafor­dul: ' — Mi maga? Rendőr? — Nem, dehogy! Csak ér­dekel, hogy mit gyűjt a sze­metesből? — Minek kell az magá­nak? — Hát... Érdekel! Újság­író vagyok. — Igen? Akkor magának nem kell itten turkálni, mi? — Nézze, nekem tényleg nem kell... — :Na, hagyjon engem bé­kénL Fogja a kerékpár rozsdás kormányát, amelyen ott lóg felakasztva még három rek­lámszatyor kenyérdarabok­kal teletömve. Ezúttal szemtelen vagyok. Megyek a bácsi után, bár közben szégyellem magam. Mert látszik, hogy ő is szé- gyelli magát. Végül kissé megenyhül. Talán mégis kez­di elhinni, hogy ellensége nem vagyok. — Nézze ... maga ugye nyugdíjas? — Az hát! — Minek kell ez a sok száraz kenyér? — Minek? A disznónak, otthon! Ne higgye ám, hogy koldusok vagyunk! Van ne­künk nyugdíjunk, kis há­zunk is. De egyszerűen nem bírjuk elviselni, hogy ennyi minden imegy pazarlásba! El­jönnek ide nyáron az em­berek, megveszik a sok étket, s aztán a felét kiszórják a kukába. Meg aztán... sok­szor egészen jó dolgokat is kidobnak! Megunják, nem akarják hazacipelni, hát itt­hagyják. Ezért érdemes na­ponta végigjárni a szemete­seket, mert sosem tudni, mit talál az ember! — Mennyi a maga nyug­díja? — Mennyi? Épp elég! Vé­gigdolgoztam egy életet lá­tástól vakulásig, a lábamat ma már alig tudom vonszol­ni, de nem számít. Csak az dühít, hogy egyre többen milyen pazarlóan élnek. S különösen itt, a Balaton partján lehet látni, micsoda különbségek vannak az em­berek között! Van, aki lót- fut, dolgozik, mint egy ál­lat, s úgy keresi a pénzt. Van, aki henyél, strandol, s mégis megkeresi a nagy pénzt! Van, aki dolgozik, de fillérekkel kiszúrják a sze­mét ... hát nem igen értem én ezt! Csak azt tudom: ne­kem nincs akkora házam, hogy kiadjam nyáron a nyu­gatiaknak. Pedig pz lenne a jó! Akkor nem kellene hajnalban körbejárnom a környéket. Pedig higgye el, nem szívesen teszem! Csak hát, egyre jobban rákénysze­rül az ember. A boltban mindig emelik az árakat, itt a Balatonnál meg különö­sen nem a nyugdíjasok zse­bére kalkulálnak. Inkább ... nem értem én ezt az egészet! — Gyarmati — Az Erdélyből áttelepült magyarok társadalmi hely­zetét vizsgálja a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézete a Magyarságkutató Intézettel együtt. Szeptemberben kez­dik azt a reprezentatív fel­mérést, s ennek során az 1945 óta törvényesen áttele­pült romániai magyarok sor­sának alakulásáról tájéko­zódnak. Heltai Péter szociológus az MTI munkatársának el­mondta: mintegy 1500, más­más időszakban áttelepült, különböző korú, foglalkozá­sú és lakhelyű személy anya­gi körülményei iránt érdek­lődnek. Keresik a választ arra a kérdésre is, hogy mi­ként alakult ezeknek az em­bereknek az élete hazánk­ban: megélhetési, tanulási, művelődési lehetőségei azo­nosak-e a magyarországiaké­val, és élnek-e ezekkel a le­hetőségekkel? Vizsgálják, hogy hátrányos helyzetben vannak-e némelyek iközülük, s ha igen, miért? Tudako­zódnak továbbá a gondjaik, problémáik felől. A kutatók igyekeznek megismerni, hogy az áttele­pült erdélyiéknek sikerült-e beilleszkedniük a magyar társadalomba; a család, a rokonok, a barátok hiánya nem nehezítette-e az asszi- milálódásukat. Felmérik azt is: a magyar társadalom mi­ként viszonyult az Erdélyből érkezettekhez. Hogyan segí­tette boldogulásukat évekkel ezelőtt, amikor keveset tud­tak az Erdélyben élő magya­rok nehéz helyzetéről, és hogyan segíti napjainkban, amikor nyilvánvalóvá vált a romániai nemzetiségek jog- fosztottsága. A szociológiai vizsgálat másik célja: feltárni azokat az okokat, amelyek a hagyo­mányaikat féltve őrző és tisztelő erdélyieket szülő­földjük elhagyására késztet­te, illetve kényszeritette. Az eddigi tapasztalatok szerint főleg az értelmiségiek szánták el magukat szülő­földjük elhagyására. A leg­többen azért, mert a román politika az erdélyi magyar értelmiséget tudatosan a pe­rifériára szorítja, egyebek között megszünteti a ma­gyar pedagógusok utánpót­lását, a csekély számú ma­gyar tanárt Románia belse­jébe helyezi, onnan viszont román oktatókat küld a ma­gyar településekre. Ezáltal a szakmai fejlődés, érvényesü­lés lehetőségétől fosztja meg a magyar értelmiségieket, ugyanakkor megakadályoz­za, hogy a magyar gyerme­kek elsajátítsák, beszéljék anyanyelvűket. Nem kevés az olyan áttelepült, más fog­lalkozású dolgozó sem, akit ugyancsak a fizikai-szellemi, lelki kiszolgáltatottság kény- szerítétt Erdély elhagyására. A kutatás eredményét elő­reláthatóan 1991 végére ösz- szegzik, s a tapasztalatokat a társadalomtudomány és az illetékes állami szervek ren­delkezésére bocsátják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom