Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-04 / 182. szám
1989. augusztus 4., péntek Somogyi Néplap 3 A szövetkezetpolitika új törekvései A zalai „bomba" (Folytatás az 1. oldalról) tapasztalnak, akkor a döntést hozó fórumokon mindent elkövetnek azért, hogy befolyásolással helyes mederbe tereljék ezeket a folyamatokat. Annak érdekében, hogy a politikában jobban érvényesülhessenek a speciális szövetkezeti érdekek, a jövőben sokkal gyakrabban kell konzultálni, de nem csak megyei szinten, hanem a városokban, a településeken is. Az MSZMP-vel való kapcsolat megbeszélésén túl, egy sor feszítő megyei gond is szóba került. Az útkeresés szándékával foglalkoztak a résztvevők a felvásárlás, a termeltetés problémájával, melyre számos sajnálatos példa adódott éppen a közelmúltban. Többen is hangot adtak annak a véleménynek, hogy abszurd helyzet az, hogy egy mezőgazdasági jellegű megyében a Nagyatádi Konzervgyáron kívül nincs mezőgazdasági terméket feldolgozó üzem. A Gyors váltás — átállás A katonai költségvetés visszafogása, a megrendelések csökkentése mintegy tíz hazai vállalatot érint. A Fegyver- és Gázkészülék Gyár a változásra gyorsan reagálva, felszabaduló kapacitásait a polgári termelésre állította át — elkerülve ezzel a válsághelyzetet. A gázkonvektorok, cirkogcj- zerek és más készülékek országszerte keresett termékek, s ezekből több nyugat-európai országba exportálnak is. (MTI-fotó — Pataky Zsolt felv.) Szövetségben ax érdekek talajáról Mészöv tisztségviselői kérték, hogy a párt politikai programjával segítse feloldani ezt a feszültséget. Ennek kapcsán került szóba az is, hogy még mindig él sok, régi, rossz beidegződés, nem megfelelő az információ- áramlás, rossz a szervezettség, a lehetőségekről, a szándékokról nem mindig jut el a tájékoztatás azokhoz, akik a megvalósításért tenni is tudnának. Sok szó esett a kis települések helyzetéről, jövőjéről, amelyekért a fogyasztási szövetkezetek nagyon sokat tettek és ma is nagy terheket, áldozatokat vállalnak. Az itt működő kereskedelmi egységek kilencven százaléka csak veszteséget hoz. Bár az igaz, hogy a hazánkban alkalmazott kereskedelmi árrés olyan alacsony, amely- lyel valóban kereskedni, vállalkozni, fejleszteni szinte lehetetlen — a kis települések gondját azonban csupán az árrés emelésével megoldani nem lehet. Ahogy meg- - jegyezte dr. Sarudi Csaba: „bizonyos preferenciára elengedhetetlenül szükség van, de úgy, hogy az beépüljön a normatív szabályozás rendszerébe és szektorsemlegesen kaphassa meg mindenki". A lakáshelyzet, az ifjúság lakáshoz jutása, mint korunk egyik legégetőbb kérdése került szóba. Ügy is. hogy a lakásszövetkezetek kritikus helyzetbe kerültek a fenntartási költségek emelkedése miatt, úgy is, hogy az első lakásra váró fiatalok helyzete csaknem kilátástalan. Számos jó javaslat is elhangzott: „Olcsóbb telkeken ifjúsági lakótelepeket kellene kialakítani, de úgy, hogy liberalizál- tabban kezeljék a túlbonyolított hatósági előírásokat... az elhagyott lakások értékesítését megyeileg koordinálni kellene és nyilvánosságra hozni... az elszórtan meglevő kis pénzek ésszerű fel- használására legalább egy ötéves program kellene.” Téma volt az eszmecserén a vezetői munka, a személyi feltételek javításának fontossága és ezen belül az, hogy rendkívül fontos lenne Somogynak, hogy legyen egy felsőfokú szakemberképző bázisa. Elhangzott az is, hogy a sok feszültséget enyhítheti, ha közép- és alsó szinten is, a településeken élő vezetők korrekt, jó kapcsolatban dolgoznak együtt az ott élők érdekeiért. Ezért a megyei pártbizottság is, a Mészöv is megteszi a szükséges lépéseket, hogy a kerékasztalon elhangzottak ne rekedjenek meg a szövetség székházának falai között. Megegyeztek abban is, hogy a legfontosabb szövetkezetpolitikai törekvéseket a Mészöv továbbítja, hogy azok beépülhessenek a megyei pártbizottság programjába. Végezetül Sárdi Árpád a jelenlevőkön keresztül köszönetét mondott a mozgalom valamennyi dolgozójának a megye ellátásáért, fejlesztéséért végzett sokoldalú fáradozásukért. Vörös Márta A múlt héten Zala megyében tartott pártértekezlet döntése, miszerint ezen túl a megyei bizottság választmánnyal és koordinációs irodával működik, nagy visszhangot keltett országszerte. Mi az iránt érdeklődtünk, hogy miként vélekednek az érintettek illetve más megyei párt vezetők a fejleményekről. Dr. Karvalics Ferenc, az MSZMP Zala Megyei Bizottságának eddigi első tiktára: — Az a véleményem, hogy a pártértekezleten a résztvevők többet foglalkoztak a struktúravitával, mintsem azzal a programmal, amelyet a „Milyen legyen az MSZMP?” címmel terjesztettünk elő. A refofmkörök küldöttei dinamikusan érveltek és meggyőzőek voltak. Viszont továbbra is az a véleményem, hogy a korábbi vezetés által javasolt háromféle új struktúra bármelyike korszerűbb lett volna az eddigieknél. Nevezetesen egyszintű pártbizottságot akartunk, végrehajtó bizottság nélkül. A variációkból végül is a reformkörök javaslata került ki győztesen. Eddig is támogattam a reformköröket, de a megyei pártmozgalom szerkezetét illetően eltérő nézeteket vallunk. Több politikai állás- foglalásukkal sem értettem egyet, nevezetesen azzal, hogy egy választmány döntése ne legyen kötelező az alsóbb szintű pártszervekre. Szerintem a demokratikus centralizmust nem lehet teljesen leépíteni, mert az a párt széteséséhez vezetne. Rajki Sándorné, az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának tagja, Gyöngyös város pártbizottságának első titkára: — Van, amit pozitívnak tartok a Zala megyei változásokban. Az új struktúra nyilvánvalóan megelőzte korát. Ennek következtében — legalábbis szerintem — az új vezetőség valószínűleg nehézségekkel találja magát szemben. Egyébiránt vitatnám az új struktúra szövetségi jellegét. Azt, hogy a választmány döntései nem lesznek kötelezőek az alacsonyabb szyitű pártszervek, pártszervezetek számára. Ez ugyanis szétesettséghez vezethet. A megyei reformköröknek nyilván nagy szerepük volt a Zala megyei átalakulásokban. Azt hiszem, hogy a pártbizottság illetékesei az értekezletet megelőzően nem folytattak velük érdemi konzultációt. Ha megbeszélték volna velük az elképzeléseiket, akkor nincs „robbanás”. A radikális változásokat azonban nem tartom veszélyesnek. Ugyanakkor emlékeztetnék arra, hogy az új vezetés nyilvánvalóan nagyon eltökélt és ezért remélhetőleg a kezükben tudják majd tartani a megye pártmozgalmát. Kisebb apparátussal nyilván nehezebb lesz dolgozni. A reformkörök ugyanis egyet elfelejtenek: az MSZMP nagy létszámú párt, melynek irányításához nem biztos, hogy a mostani időszakban egy ilyen gyökeresen csökkentett létszámú megyei apparátus elegendő lehet. De ezt a kérdést úgyis a jövő dönti el. Herczig Ferenc, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának titkára: — Megyénkben — mint ismeretes — az első titkári tisztséget társadalmi funkcióban látják el. Jelenleg tehát olyan természetes folyamat zajlik, amelyben a pártmunka is társadalmivá válik, és a megyei párttestületek eddigi hatalmi funkciója egyre inkább szolgáltató jelleget ölt. Ami a Zala megyei apparátus alaposan megcsappant létszámát illeti, nekem az a véleményem, hogy a munkatársak számát a munkához kell igazítani. Egyrészt a politikai szükségletekhez, másrészt az anyagi lehetőségekhez. Ügy gondolom, hogy a társadalmi munkában végzett megyei pártmunka attól még nem lesz rosszabb, hogy nem hivatásosok végzik. A reformkörök szerintem katalizátor jellegű hatásokat váltottak ki a megyében, s egyebek között ennek is köszönhető az ottani változás. Pogonyi Fajos Programot, de milyet? ÍGY KÉSZÜL A KAPOSVÁRI PÁRTBIZOTTSÁG VÁLASZTÁSI PROGRAMJA Programot! Programot! Programot! Enélkül nem lehet dolgozni, felsorakozni — sürgetik az MSZMP-t lent és fent. Lássuk már, mit akar a párt? Ügy tetszik, szerte az országban nekilendültek a proramkészítésnek — állítólag az alternatívok is. Van, aki nyílt kártyákkal játszik, van, aki titkolja, mit tervez, nehogy mások „lekoppint- sák” azt, amit nagy nehezen kiizzadtak. A kaposvári városi párt- bizottság kezdettől fogva nyíltan hirdette: nekilátott e fontos munkának. Április ban létrehozták azokat a szakmai csoportokat, amelyek az élet legkülönbözőbb területeiről gyűjtötték az anyagot, majd azt csokorba kötve összeállítottak egy előzetes programot. Mielőtt a testület elé került volna — megbukott. Találóan mondta valaki, olyan ez a program, mintha egy-két unatkozó ember ceruzája végét rágva készítette volna egy esős vasárnap délután. Pedig nem így volt. Csakhát a sematizmus, a szépen fogalmazott semmitmondás keltette ezt a benyomást. Az ötlettelenség, imitt-amott a koncepciótlanság, a valódi gondok ismeretének hiánya sütött ki belőle. Talán a szociálpolitikai rész készítői emelkedtek fölül a régi rossz beidegződéseken, és közelítették meg néha a követelményeket. Az ügy javára írható, hogy az „elégtelen” osztályzatot kimondók között ott volt a megbízást adó apparátus képviselője, név szerint Mi- halics Veronika, a pártbizottság titkára is, akit azzal vert vagy áldott meg sorsa, hogy első számú mozgatója legyen e fontos munkának. Űj módon kell dolgozni és újszerű programmal kell kirukkolni. De milyen is legyen ez? Erről a következőt mondták hárman azok közül, akiknek „össze kell hozni” majd a korábbinál jobb tervezetet. Legyen számonkérhető — A városi választási program elkészítése kapcsán talán a legvitatottabb kérdés az volt, helyes-e, hogy mielőtt a párt központja kidolgozza és közrebocsátja az MSZMP programját, Kaposvár elkészíti a magáét? — így Szabó János, a kaposvári családsegítő központ vezetője, aki a már említett első változat szociálpolitikai részének kidolgozásából vállalt részt. — Végül is a vitából szerencsére azok kerültek ki győztesen, akiknek az volt a véleményük, ne várjunk. Közéjük tartozom én is. Nekünk magunknak kell lépnünk, mégpedig időben. Mindenekelőtt alapos helyzetelemzésre van szükség. Ügy érzem, mi most a legjobb úton vagyunk ehhez. Hamarosan elkészül a város szociális térképe, amely - jó kiindulópont lesz az elemzéshez, olyan célok megfogalmazásához, amelyek összhangban vannak érdekeinkkel, igényeinkkel, — Nagyon lényeges — folytatta —, hogy számonkérhető prograrpot készítsünk, továbbá olyat, amelyet a tömegek megértenek és elfogadnak. Ezért igen fontosnak tartom, hogy köz- érthetőek legyünk. Még arra is gondolnunk kell, hogy mondandónk hatásosan plakátokra kerülhessen, 1945- ben könnyebb volt látványos célokat kitűzni, ezekről fi- gyelemfölkeltően beszélni, hiszen egy romokban heverő ország újjáépítését célozták a programok. Mai világunk bonyolultabb, azaz sokkal nehezebb megtalálni a mozgósító erejű kifejezéseket. szlogeneket. Dehát azért vagyunk, hogy gondolkodjunk és megtaláljuk a lehető legjobb megoldást. Két lépcsőben A program úgynevezett gazdaságpolitikai részének elkészítésében hárul nagy munka dr. De Sorgo Tiborra, a Kapos Volán igazgatójára, a városi pártbizottság gazdaságpolitikai titkárára is. — Kétségtelen, hogy nem könnyű feladatra vállalkoztunk. A kisebbik gond, hogy nincs elég tapasztalatunk, a nagyobbik, hogy ma még nem lehet igazán hiteles programot készíteni: egyrészt azért, mert nem tudjuk, hogy milyen anyagi forrásra építhetünk, másrészt az MSZMP programját még nagy vonalakban sem ismerjük. Ez elsősorban a gazla- ságpolitikai célok mégha'á- rozásánál okoz nehézségeket. Éppen ezért az a véleményem, hogy választási programunkat két szakaszban kell megvalósítani. Most össze kell hozni a saját tervezetet. Ezt arra kell alapozni, amit tudunk. Tudjuk például, hogy nem akarunk 200 ezer lakosú Kaposvárt; hogy gyümölcsöző szimbiózisban szeretnénk élni a peremkerületekkel, ismerjük helyi szociális gondjainkat és így tovább. (Nem szabad vállalkoznunk úgynevezett globális problémák megoldására, olyanokra, mint például a lakáskérdés.) Amikor aztán nyilvánosságra hozzák a párt programját, annak alapján módosítani, kiegészíteni vagy kurtítani kell az általunk elkészített anyagot. Nagyon lényegesnek tartom, hogy programunk „jelöltekre szabott” legyen. De nemcsak a jelölt személyéhez kell igazítanunk koncepciónkat, hanem a terület sajátosságaihoz, az ott élők kívánságaihoz is. Csak így lehet hatásosan politizálni egy választási harcban. Kétségtelen, kicsit lassan megy a munka. Ez az említett gondok mellett tapasztalatlanságunk is oka. Azt szeretnénk — és ezzel sokat »segítenének — ha a város lakói eljuttatnák hozzánk javaslataikat. Sok a kérdőjel Paál László tanítóképzőfőiskolai oktatót bízták me.e a tervezet összeállításával. Így vélekedik: — Úgy látom, nehezen tudunk elszakadni a régi beidegződésektől. De _ez nagyrészt mórszertani kérdés. Ennél sokkal inkább aggaszt engem, hogy nincs elég pénz a megfogalmazott célok megvalósításához, vagy legalábbis ma még nem látjuk a forrásokat. Nagy a bizonytalanság abban is, hogy kinek címezzük azt, amit hosszú hetek alatt társadalmi munkával összehoztunk. A gondjaink között tartom számon, hogy nem ismerjük igazában — főként politikai szempontból — a tömegek, a „hallgatag többség” véleményét: vagyis azt, amit kíván, amit akar. Tudjuk persze, hogy kell lakás, hogy lépéseket kell tenni a nagyobb arányú munkanélküliség elkerülése érdekében és így tovább. De ez kevés az igazán jó programhoz. Sok tehát a kérdőjel. Ezek után fölmerülhet: ha ilyen sok a bizonytalansági tényező, akkor miért erőlködünk? Azért mert a látszat ellenére sem végzünk fölösleges munkát. Egyrészt az összegyűjtött anyagok föl- használásával létrehozható egy adatbank a városi pártbizottságon. Ez mindig jól hasznosítható. Lényegesebb azonban, hogy rendelkez' zünk egy olyan tervezettel, amely azonnal bevethető, a körülmények alapján módosítható, vagyis lépéselőnyt biztosit. Ez választások ideién .^okat jelent, hiszen azt tartja a közmondás is. Aki időt nyer. életet nyer.” Tiszta szándékkal A nyilatkozatok bepillantást engedtek a programkészítés felelősségteljes, szakmai, politikai érzéket egyaránt feltételező munkájába. Ám aligha nyugtathatnak meg bárkit is. Komoly aggodalomra azonban, úgy érezzük, nincs ok: sok akadály között csak lassan lehet előrehaladni. A szándék tiszta és becsületes, és éppen ezért az erőfeszítés előbb-utóbb kézzelfogható eredménnyé válik. így hát bízhatunk abban is, hogy szeptemberben, amikor az átdolgozott programtervezel ismét a testületek elé kerül, már nem találtatik túl könnyűnek. Szegedi Nándor Menetközben
