Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-29 / 203. szám
1969. augusztus 29., kedd Somogyi Néplap A SZENTGYÖRGYI TÉGLA Tizennyolc év alatt tizennyolcszor kiválóak Beruházás pénzszűkében VISSZHANG «■Biiiyite Hamarosan jelentős esemény tanúja lehet a Somogy és Zala Megyei Téglaipari Vállalat „zászlóshajójának" számító balatonszentgyörgyi téglagyár közössége. Ugyanis augusztus végén befejeződik az a rekonstrukció, amelynek eredményeként olyan, teljesen automatizált üzem kezdheti meg működését, amelyben emberi kéz érintése nélkül lesz az agyagból,- fóliába csomagolt, szállításra kész tégla. A régi már megtette a magáét — mégpedig nem is akárhogyan — hiszen tizennyolc éves működése atott tizennyolcszor kapta meg a 'kiváló gyár elismerést, 714 millió égetett téglát termelt, amelyből 28 ezer családi házat és harminc Balaton- szentgyörgyöt lehetett volna felépíteni. Eközben tízszer megtermelte azt, amibe került. A "rekonstrukciónak, amely mintegy két éve kezdődött meg (az építés csak 11 hónapja), az a célja, hogy egyrészt előmozdítsa a vállalat versenyképességét a piacon, másrészt a gyár automatizáltsága révén minél kevesebb munkáskezet igényeljen, hiszen köztudomású, ma már fizikai munkára nehéz embert kapni. A lehetőséget a beruházásra az a mintegy 230 millió forint teremtette meg, amelyet a minisztériumtól kapott a váliáiLat. Ez ugyan, kevés volt ahhoz, hogy egy ilyen rekonstrukciót végre- lehessen hajtani, a vállalat- vezetés azonban' úgy döntött, hogy belső erők és tartalékok feltárásával nekiveselkedik a hatalmas munkának, és a pénzszűke ellenére is modern gyárat hoz létre. — Az a véleményünk — mondta Zaccomer János igazgató, — hogy akkor kell fejleszteni, amikor mégnem indult meg a hanyatlás. Ugyanis, ha egy cég zsugorodni kezd, csökken a presztízse a piacon, elhagyják jó szakembered, és csak idő kérdése, mikor roppan össze. Mi ilyen helyzetbe nem kívánunk kerülni, így hát rész. ben pénzeik átcsoportosításával, részben azzal, hogy bizonyos munkákat — például a -tároló betonozását magunkra vállaltuk, összegyűjtöttük azt a mintegy 310 millió forintot, amelybe ez a rekonstrukció kerül. A „készre jelentést” augusztus végére tervezik. A termelést október elsejével kezdi meg a gyár. Augusztus második felében-; noha az építők: — a Zala megyei állami és a tanácsi építőipari, valamint a Hőtechnákai Vállalat, meg persze az üzemeltetők — feje felől még nem múlt el teljesen az infamktus- veszóly (Németh Rezsőt, a gyár kitűnő, régi vezetőjét sajnos időközben e „modem” betegség ütötte ki), azért már látni lehetett, hogy sikerül ezt a célt megvalósítani. Próbáknak vetették alá a mintegy 120 méter hosszú aiLagútkemencét, a szárítóberendezést, berendezték a műhelyeket, a szociális helyiségeket és ismerkedtek az üzem lelkét jelentő automatika működésével, amely sok egyéb mellett arra is vigyáz, hogy a kemencébe került téglát csak fokozatosam melegítse fel a szükséges hőmérsékletre. Egyébként az itt alkalmazott, nyugatnémet licenc alapján készült technikát Csehszlovákia szállította Ba- latanszentgyörgy-re. Mialatt a régi gyárból a hazai téglaipar egyik legkorszerűbb üzeme lett, sok olyan felső problémát kellett megoldani, amely biztosítja maijd- a- zavartalan működést. Közéjük tartozik a munkaerő alkalmassá tétele az újfajta feladatok elvégzésére. Alig van- ugyanis olyan dolgozó, aki ugyanazt fogja csinálni, amit korábban. A -kamencemunkások például -targoncavezetők lettek, öszszesen mintegy 80 embert képezitek át Ha a balatonszentgyörgyi gyár elkészülj a Somogy— Zala Megyei Téglaipari Vállalatnak öt olyan téglagyára lesz, amely európai viszonylatban is korszerűnek számít (a kőröshegyiről, a tes- kárudiiróH, a tahiról, s a nagykanizsai kettes üzemről van szó). A vállalat üzemei naponta 650 ezer darab tégla gyártására lesznek képesek. Ez a mennyiség — noha a piacon a családiházépítés és a nagyberuházások csökkenése miatt telítettség van — elkel, egyrészt azért, mert vigyáznak a minőségre, másrészt, mart a vállalat üzletpolitikája vevő- centrifcus, azaz: engedményekkel az egyéni kívánságokhoz azonnal történő alkalmazkodással igyekeznek kielégíteni az igényeket. A balatonszentgyörgyi beruházás példaértékű. Nemcsak az bizonyítja, hogy meghonosítható a magas szintű technika gyárainkban hanem azt is, hogy pénzszűkében sem kell lemondani a fejlesztésről, ha a szellemi erőt jól ötvözik az anyagi lehetőségekkel. Szegedi Nándor Fotó: Kovács Tibor Ami ötezer volt a Rezedán A Somogyi Néplap augusztus 2-i számában Mi ötezer a Rezedán? címmel megjelent írásukra válaszolva szíves tájékoztatásul közlöm, hogy a füredi városrészben az ügyfeleinknél megjelenő dolgozónk — aki az AT-01-36 forgalmi rendszámú NIVA gépkocsit vezette — Páhi László műszaki ellenőr volt. Feladata éppen az volt, hogy a körzetből érkezett előfizetői panaszokat megvizsgálja, a beadvány aláíróit felkeresse és tájékoztassa őket arról, hogy mi ötezer, illetve mi kilencszáz a Rezedán. Dolgozónkat kollégái 32 éve illemtudó embernek ismerik, aki közismerten halkan, megfontoltan és lassan beszél. Páhi László meghallgatása után arra a következtetésre jutottam, hogy az újságírót informáló ügyfelünk bizonyára ingerültségében — hiszen munkatársamat szóhoz sem engedte jutni — nem hallhatta a bemutatkozást. A panaszos ügyfelünk — aki munkatársam magatartását kifogásolta — vajon miért nem adta nevét és címét a cikkhez, hogy esetleg ismét lehetőségünk legyen felkeresni és tisztázni vele a nyilvánvaló félreértést? A cikk ugyanis több ügyfélről tesz említést, akiket Páhi László állítólag „leteremtett”. Mi viszont csak’egyről tudunk, akivel nem tudott szót érteni. Annak ugyanis az lett volna a feltétele többek között, hogy a tisztelt hölgy ügyfelünk — egy rövid ideig legalábbis — elhallgatott volna. Mivel ezt a pillanatot Páhi László nem tudta kivárni, távozott, és a többi dolga után nézett. Munkatársam türelmetlenségéért ezúttal kérem ügyfelünk szíves elnézését. A cikkíró értesülései és kérdésfelvetései a szerelési díjak körül kialakult ellentmondásos helyzetről a lényeget tekintve helyesek, de megállapításai több kérdésben mégis jelentős pontosításra szorulnak. A kötvényes területeken a távbeszélő-előfizetők korántsem fizetik, illetve nem fizethetik meg a tényleges szerelési költségeket. Ezt éppen a hivatkozott rendelet korlátozza azzal, hogy 900 és 5000 forintban maximálja ezt az összeget, a szerelés módjától függően. A kiszámlázható szerelési díj korlátozására« éppen az előfizetők terheinek csökkentése érdekében került sor, hiszen többek között a kötvények megvásárlása révén már ez a teher elég nagy a háztartások döntő többségénél. Nem szabad azonban elfelejteni azt sem, hogy a kötvényre befizetett összegeket a posta kamatokkal visz- szafizeti. A kötvénytulajdonos valódi kiadása tehát nem több, mint az a kamatkülönbözet, amelyet a telefonkötvény átlagosnál alacsonyabb kamata miatt „veszít” a tulajdonos. Ezt a „veszteséget” is kompenzálja azonban az 50 százalékos belépési díjkedvezmény és az a tény, miszerint kötött — kötbérfizetés terhe mellett vállalt —, belátható időpontig biztonsággal hozzájuthat a telefonhoz. A hivatkozott Magyar Posta központi árutasítás egyébként a 1/1989. (I. 15.) Köhém-rendeleten alapul, és nem a Magyar Posta „önhatalmúlag” elhatározott rendelete. Ez a rendelkezés ugyanis a posta saját fejlesztési forrásait csökkenti, hiszen beruházási pénzének egy részét át kell csoportosítania az előfizetői hálózatok olyan mértékű kiépítésére, hogy annak bármely pontjáról 900, illetve 5000 forintos maximális szerelési díjért teljesíteni tudja a bekapcsolásokat. Ami a szerelési mód szerinti díjmegkülönböztetést illeti, kétségtelenül nehezen érthető, megítélésem szerint is alig magyarázható elegendő és meggyőző érvekkel. A rendelkezés e részének meggyőző indoklása az ügyfelekkel közvetlen kapcsolatban levő postás műszakiak és közgazdászok jelentős részének gondot okoz, hiszen nem értenek vele egyet. Csak bízni tudok abban, hogy tapasztalataink, folyamatos jelzéseink alapján a rendelet megalkotói felülvizsgálják álláspontjukat. Mi addig is úgy végezzük munkánkat, illetve létesítjük az állomásokat, hogy az építési mód megválasztásakor kizárólag a műszaki és gazdaságossági szempontok objektív mérlegelése vezéreljen. Ennek során tehát az egyszerűségre, a jó karbantarthatóságra, az üzembiztos működésre, a gyors és rugalmas bővíthetőségre, a minimális károkozásra egyaránt törekszünk. Nem tekintjük és tekinthetjük döntési szempontnak tehát azt, hogy ki mennyit akar fizetni, ugyanis az építési módok megválasztása egy-egy területen soha nem csak egy — akkor éppen érintett — előfizető érdekeit szolgálják csupán. Sziráki Péter beruházási és építési osztályvezető Pécsi Postaigazgatóság JOGI TANÁCSOK Bizonyítvány az internáltaknak A rendőrhatósági őrizetben fogva tartott személyek munkaviszonyának és társadalombiztosítási helyzetének rendezéséről szóló rendelet hatálya kiterjed az 1949. január 1. és 1953. december 31. között rendőrhatósági őrizetben fogva tartott személyekre (a továbbiakban internáltakra), kivévé a háborús és népellenes bűncselekmény miatt jogerősen elítélteket. A rendelet nem alkalmazható azokra az internáltakra, akiknek a munkaviszonyá ba, illetőleg szolgálati idejébe az itt szóban forgó in- temálási időt már beszámították.. E rendelet alkalmazásában az internálás időtartamaként az 1949. január 1. és 1953. december 31. között, továbbá — ha az internálás 1949. január 1-je előtt kezdődött és folyamatosan fennállt — az 1949. január 1-je előtt internálásban töltött időt kell figyelembe venni. A Belügyminisztérium az 1992. december 31-ig benyújtott kérelmekre hatósági bizonyítvánnyal igazolja az internálás tényét és időtartamát. A háborús bűnösök és a munkaviszonyukba internálási idejüket beszámítottak számára a bizonyítványt nem adják ki. A bizonyítvány alapján az internálás időtartamát munkaviszonyban töltött időként kell figyelembe venni. Havi ötszáz forinttal fel kell emelni az internáltnak az e rendelet hatályba lépése előtti időponttól megállapított öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíját, ha ezt a nyugdíjfolyósító szervtől — a bizonyítványt mellékelve — kéri. Az e rendelet hatályba lépése előtt meghalt személy" után járó özvegyi nyugdíjat, szülői nyugdíjat és az özvegyi nyugdíjjal azonos összegben járó árvaellátást — kérelemre — személyenként havi kétszázötven forinttal, az árvaellátást is 250 forinttal emelni kell. Ezt az összeget akkor is folyósítani kell, ha az özvegy az özvegyi nyugdíjnál magasabb összegű saját nyugdíját választja. Annak, akinek az öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíját a rendelet hatályba lépését követően állapítják- meg, a bizonyítvány alapján az internálás időtartamát szolgálati időnek kell tekinteni. A jogszabály még pontosabbá teszi az egyes szituációkat. Mi itt a rendeletszámot és a hatályba lépés időpontját közöljük, hogy az érdekeltek alaposabban utánanézhessenek. Tehát a Minisztertanács 72/1989. (VII. 4.) MT rendelete 1989. augusztus 1-jén lépett hatályba. Dr. Kertész Éva A jövő év elején várható nagyobb érdeklődés a háztáji föld iránt Még nincs nagy érdeklődés az újabb háztáji földek iránt, bár három hónapja a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény elfogadásával a parlament felszabadította azt a korábbi kötöttséget, hogy a tsz-tag meghatározott nagyságú — egy kataszteri höld — háztáji földet kaphat. Az új jogszabály nem korlátozza a háztáji földek mértékét. Annak meghatározását a szövetkezetek közgyűlésére bízza. Mindez azt jelenti, hogy a tagok személyenként az eddiginél több földre is igényt tarthatnak, ám az újabb terület művelésének önkéntes átvállalása nagyobb felelősséget is ró rájuk. A föld megműveléséről ugyanis mindenképpen gondoskodni kell. Az elmúlt három hónap tapasztalatairól a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsánál elmondották: a szövetkezetek többségében örömmel fogadták a háztáji terület növelésének lehetőségét, különösen azt, hogy ezután a legfőbb üzemi ön- kormányzati szervezetre, a közgyűlésre van bízva a döntés. Eddig azonban kevés a példa a többletháztáji felvállalására. Ennek egyebek között az is oka, hogy nem a gazdasági év közbülső szakaszában, hanem várhatóan majd csak a jövő év elején, a kertészeti és a szántóföldi növények vetését, ültetését megelőzően jelentik be földigényüket a tsz-tagok. Más a helyzet a szőlőművelésben, gyümölcskertészetben. Heves megyében a szőlőtermelő tsz-ek tagjai jelezték, hogy az eddiginél nagyobb ültetvény háztáji teendőit látnák el. A visz- neki termelőszövetkezetben pedig három tsz-tag összesen 10 hold földet igényelt háztájinak, ekkora területen kívánnak részben saját pénzen málnát telepíteni.
