Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-28 / 202. szám
1989. augusztus 28., hétfő Somogyi Néplap 5 PALACKOZOTT ÉLETEK Véradómozgalom Somogybán Legfőbb kincsünk az egészség. Bármennyire is vigyázunk, sajnos adódhatnak olyan balszerencsés esetek, amelyekben életünket csak kapott vérrel tudják megmenteni. A kaposvári kórház véradóállomásán szorgos ' kezek munkálkodnak azon, hogy minél több „palackba zárt életet” tudjanak a rászorulóknak biztosítani. A munka egy percre sem< állhat le, hiszen az éltető vérre nagy szükség van. Segítőkész emberek fekszenek az ágyakon, szisszenés nélkül tűrik a véradás csöppnyi kellemetlenségét. Talán éppen ez ' lesz az a vér, amellyel egy súlyosan sérült gyermek életét megmenthetik. Itt kerestük fel Bíró Jó- zsefné véradószervezőt, aki a Somogy megyei véradómozgalomról tájékoztatott bennünket. — A megye vérszükséglete 7000 liter, ezt mindössze 3 véradóállomás biztosítja: Kaposvár, Siófok és Nagyatád. Ez a tervezett évi vérmennyiség elegendőnek bizonyul, ami egyébként teljes mértékben térítésmentes vérvételből származik. A szervezett véradásokon az értelmiségiek és a magasabb vezető állásban dolgozók viszonylag kis számban vesznek részt. A kiszállásos véradások — melyek a hét végén is működnek — jó hangulatúak, szervezettek. Szépséghibája a1 dolognak csupán annyi, hogy évről-évre csökken az igénybe vehető helyiségek száma. — A megyében zökkenő- mentesen történik a véradás ? — Sajnos nem. 1985 óta erősen csökkenő tendenciát mutat, s 1987-től jelentősebb ez az apadás? Az okát több dologban látom. Az egyik a munkaidő-kedvezmény megvonása. Sok munkahelyen nem biztosítják a dolgozók részvételét. A közhangulat az életszínvonal romlása is nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy egyre kevesebben jelentkeznek véradásra. Az emberek igyekeznek többletmunkát vállalni, így egyre kevesebb idejük marad. A társadalmi munka leértékelődött, a gazdasági vezetők nem tulajdonítanak jelentőséget a vöröskeresztes aktivisták munkájának. Végül, de nem utolsó sorban oka a csökkenésnek az AIDS-től való félelem. Az aggodalomra nincs ok. Egy- szerhasználatos tűvel dolgozunk, s a dolgozók rendszeres tájékoztatást kapnak az AIDS-ről. — Milyen új módszerekkel igyekeznek begyűjteni o szükséges vérmennyiséget? — Módszerünk az emberek meggyőzése és a hívó szó. Súlyosabb műtéteknél, baleseteknél bevonjuk a családot és a munkahelyet, hogy segítsenek . hozzátartozójuknak, ismerősüknek. A Somogy megyei betegek Pesten elvégzett műtétéihez a szükséges vérkészítményeket Kaposvár biztosítja. Azt tapasztaljuk, hogy ha tudják az emberek, kinek és milyen célra kell a vér, szívesebben jönnek. Nemrégiben például egy 15 éves kislány, akit motorkerékpáros ütött el, súlyos koponyasérülést szenvedett. Ebben az esetben a falujából hívtunk segíteni akaró embereket, akik szép számban meg is jelentek. — Milyen gondokkal küszködnek? — A megyei véradóállomás korszerűtlen a többihez képest. A véradók és a betegek helyszűke miatt keverednek, így nem tudjuk a donoroknak azt a kulturált körülményt biztosítani, amit egyébként joggal elvárnak tőlünk. Nagyon nehéz bevonni a mozgalomba a kormány által támogatott vállalkozások dolgozóit, valamint a fiatalokat. A véradók átlag- életkora 45 év, csak 25—3d százalék a 30 éven aluli. Szerencsére megyénkben kb. 800 készenléti véradó van, akik évente 2—4 alkalommal is adnak vért. Kevés a propagandaanyagunk, s az anyagi lehetőségeink is erősen csökkennek. Így egyre kevesebbet tudunk tájékoz- tató-felvilágosító előadásokra fordítani. — Szerveznek különleges akciókat? — Természetesen. A jászberényi munkásőrök felhívására a megyénkben élő munkásőrök is önként felajánlották segítségüket. — Milyen segítséget várnak a lakosságtól és a munkahelyektől? — Több megértést, aktivitást a véradásban. Azok a családok, akiknél valaha kapott valaki vért, jelentkezzenek véradásra, segítsék a most rászorulókat! Egyébként mindenkit várunk, aki egészséges és úgy érzi, szeretne segíteni. A véradóállomás a szervezeti véradónapokon kívül is mindenkinek a rendelkezésére áll. Itt szeretnénk köszönetét mondani és külön kiemelni a Kaposvári Villamossági Gyárat, a húskombinátot, a ruhagyárat, a Pamutfonó-ipa- ri Vállalatot, valamint a Magyar Néphadsereget, amiért rendkívüli aktivitással vesznek részt a mozgalomban. A honvédségi véradások nélkül nem tudnánk biztosítani a megye vérellátását. Bánfai Tamara RADIOJEGYZIT A lehetetlent azonnal... Lord Beaverbrook az érdes modorú, szinte faragatlan, de roppant akaraterejű angol politikus, akit a második világháború idején akkor neveztek ki a brit repülőgépipar élére, amikor az angol légierő a németekkel vívott élethalálharcában a padlón volt. Beaverbook miniszteri karosszéke felett ez a jelmondat függött „A lehetetlent azonnal1 megoldjuk, a csodák valamivel több időt vesznek igénybe”. Az eredményt tudjuk, a brit légierő olyan gyorsan megizmosodott, hogy megrendítő ütéseket tudott mérni a német légierőre, amelyeket a Luftwaffe többé nem hevert ki. Vagyis a repülésügyi miniszter minden társadalom egyik legnagyobb ellensége ellen: a tehetetlenség, a döntésképtelenség ellen vette fel a harcot. Rá gondoltam szerdán, amikor a Kossuth adón Fodor Csilla Támasz című műsorát hallgattam, amely a 18. életévüket betöltő állami gondozottak sorsával foglalkozott, érzékletesen bemutatva, hogy ezek a fiatalok sokkal több gonddal és kétséggel néznek a jövőbe, mint azok. akiket a szülők így vagy úgy segíteni tudnak. Legnagyobb problémájuk — az ismert okok miatt — kétségtelenül a lakáshoz jutás, a családalapítás és megtartás egyik legfontosabb feltétele. Az állami gondozottak közül évente mintegy 3500 válik felnőtté, kerül tehát szembe az iménti sorskérdéssel. Ne csapja össze kedves olvasó kétségbeesetten a tenyerét, mert most nem arról lesz szó, hogy ezzel a három és félezer gyerekkel senki sem törődik, és kikerülve a biztonságot adó intézetből csőlakó lesz. vagy a híd alatt húzza meg magát. Akadnak ugyanis• emberek, akik szembenéznek a lehetetlennel is, vagyis cselekszenek. A műsor jól érzékeltette ezt. Az egyik, állami gondozottakkal foglalkozó intézet vezetői kigondolták, hogy a fejlesztésre kapott kevés pénz felhasználásával emeletet építenek alma műterükre és ily módon garzonlakásokat alakítanak ki, amelyeket átmeneti lakásként használhatnak a fiatalok, miközben igyekeznek összegyűjteni egy saját otthon pénzalapjait. Egy másik hasonló intézet ennél is tovább lépett: új átmeneti lakást épít ugyancsak majdnem a semmiből, de, —. és ez a lényeg — részben saját erőből (társa- ■ dalmi munkával, saját pénzek gazdaságos kezelésével és átcsoportosításával) részben vállalati támogatással elérik a célt. Az egyik falu tanácsa pedig kizárólag a saját és a falu erejére támaszkodva teremt otthont az állami gondozottaknak egyebek mellett azzal a céllal is, hogy megtartsa őket a faluban. Persze a műsorból az is kiderült, hogy mindez nem jelenti a végső megoldást. Mégis jó hallani az ilyen erőfeszítésekről akkor, amikor sajnos egyre többször tapasztalhatjuk a problémák megoldása előli menekülést erre-arra hivatkozással; a „hogyan nem megy” szemlélet napi gyakorlattá válását, az ezzel járó döntésképtelenséget — (lásd a közelmúlt közismert rossz példáját: a magyar autógyártás körüli • hercehurcát). Magyar Beaver-brook a fiatalok ügyét vállaló bátor megoldást kereső? Bizonyára hasonló felfogású, — noha tettei nem annyira látványosaik és történelmiek, mint a háborús hősé. Ámbár az értékek meglehetősen re- latívak, ezért azt hiszem hogy egyetlen fiatal boldogulása is felér sok száz harci géppel. Mert a repülőket lelövik — ugye? — vagy megeszi őket a bizsda: a boldogság pedig lelkünk tiszta levegője, amely nélkül nincs egészséges emberiség. (Szegedi) NÉPTÁNCOSOK KÍNÁBÓL A BALATONNÁL Belső-Mongólia üzenete Kecses mozdulatok idézik a vágtató paripák hátán ío- vagló nőket. A látszólagos kavargásban, a lüktető ritmusban törvényszerűség, összhang van. Lila. sárga, zöld, kék, piros ruhás lányok mosolygás arccal száguldanak, pörögnek, forognak. s betöltik az egész porondot. Ez volt a „Lovagló nők” című műsorszám. Egyike a látványos, magyar szemnek egzotikus produkcióknak. A táncosok Kínából, pontosabban az ország északi részéből, Belső-Mon- göliából érkeztek, s a közelmúltban Boglárlellén, vala - mint Siófokon, a SZOT Ezüstpart üdülő színháztermében léptek föl. Velük mintha a végtelen pusztaság szele lopózott volna be á terembe, végigsüvöltött n széksorokon és a nézők sorain. Olykor a jellegzetes kínai hangzású dalok, máskor a népi hangszerek által elővarázsolt szinte „nomád” egyszerűség, elnyújtott dallamok, énekek csendültek fel. Szinte látni lehetett a mongol pusztaságot, a Góbi- sivatag végtelenségében legelésző juhnyájakat, lovakat. S a pásztorokat, akik életük javát a szabadban töltik, együtt a széllel, és a magánnyaL Panaszos énekük visszhangzik a tájon, mígnem feltűnnek a távolban a lányok fekete, csillogó díszekkel csinosított kalapjaikban, mellényben, alatta rózsaszínű, könnyű nyári ruhában, csizmában. Ilyenkor aztán felvirul az ének, zaklatott lesz az ütem és különösek a hajlítások, a dallamívek. Jönnek a lányok iibegve, könnyedén, kezükben mozsárral — szinte érezni a tea illatát is, s elénk varázsolják a jókedvvel végzett munka örömét. Majd szilaj férfiak özönlik el a színt, kezükben dobokkal. Ősi erőt sugárzó, nége- res-indiános ütem tölti be a termet, s a porondon ehhez illő táncelemek kapcsolódnak egymáshoz. Mintegy hárommillió mongol nemzetiségű kínai állampolgár képviseletében a 27 milliós „Belső-Mongóliá - ból” érkező csoport — számunkra szinte elképesztő méretek, adatok — 1946. április 1-jén alakult, s azóta Kína és a világ számtalan színpadán mutatta be országrészük népzenei és néptánckultúráját. Idén például — mint vezetőjük, Bao Yin Da Lai elmondta — július 31-én keltek útra, s Japán, Korea, majd Afrika és Lengyelország érintésével érkeztek Magyarországra. Részt vettek a debreceni virágkarneválon, majd a Balatontól Bulgáriába vezet az útjuk, ahonnan szeptember elején térnek vissza hazájukba, Belső-Mongólia fővárosába, Huhehotba. Gyarmati László Fotó: Gáspár Andrea Cenneth Clark ,.üzletet csinált” Szélesedő választék a Puskinéi KIALAKUL A „TÖRZSVBVŐK” KÖRB A politikai témájú kiadványok árusítása az egyik legfontosabb feladata Kaposváron a Püski Kft. Ady Endre utcai könyvesboltjának. Az ez év februárjában beindult kis üzlet a nyitáskor még csupán a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalattól megtartott — főleg szépirodalmi köteteket magába foglaló —, mintegy 250 ezer forint értékű raktári készlettel fogadta a vevőket. A könyvek száma lassan gyarapodott. Főleg az újonnan alakult kis kiadók küldték el példányaikat, mellékből elenyészően kevés fogyott. Kezdetben az sem növelte a forgalmat, hogy megjelentek a Püskiék által Amerikából behozott első kötetek is. Az átütő sikert nem a politikai témájú kiadványok árusítása, hanem a Cenneth Clark könyveinek megjelenése aratta. Az írónő, mintegy 13 különböző regényéből 50-50 példányt kapott a könyvesbolt. Ezek azonnal elfogytak, bár a kötetek ára elég borsos: 500 forint. Jakabfi Tiborné, az üzlet vezetője igyekszik a keresletnek megfelelően alakítani a kínálatot: több száz kiadótól rendel könyveket. Jelenleg változatos témá-. jú könyvek találhatók a polcokon, csak a kifejezetten műszaki és orvosi szak- irodalom hiányzik. Ezek iránt ugyanis alig van kereslet. Nem vezetett még nagv érdeklődéshez a Püski kiadónak a népi írók műveiből összeállított könyvkínálata. Csupán Bodnár Gábor Cserkész-könyve és Janics Kálmán „A hontalanság évei” című kötete fogyott nagyobb p>éldányszámban. Egész nyáron sokan keresték az idegennyelvű könyveket, de hiába... A rendelésre nem érkezett áru. Egy szemfüles zalai könyvkereskedő az Almanach Kittől azonban pont ezekben a hetekben tévedt be a boltba, és az üzlet megköttetett. A 100 ezer forintos értékű vásárlás jó üzletnek bizonyult. A könyvesbolt által a városban és a megyében alkalmazott öt viszonteladó is szép forgalmat bonyolít' le, de továbbra is gondot okoz az eladatlan készlet tárolása. Az üzletben folyóiratokat is lehet kapni. Igaz, hogy a Hitelt és a Kaput le kellett mondaniuk, mert egyre kevesebb, fogyott belőlük, de „törzsvevőköre” van az Irodalmi Újságnak, az Országgyűlési és az Erdélyi Tudósításoknak, valamint u Fidesz Híreknek. A Püski könyvesbolt törzsvevői főleg az értelmiségi, nyugdíjas és — a boltvezető által középrétegnek nevezett — körből kerülnek ki. (Várnai)
