Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-28 / 202. szám

1989. augusztus 28., hétfő Somogyi Néplap 3 HORDÓHIÁNY - DRÁGA PRÉS Szüreti szonda Csökken a kereslet is, a választék is A kánikulai meleg előbb­re hozta néhány szőlőfajta érési idejét, a korai szőlők szürete már megkezdődött. A gondos gazdák, a borá­szok lassan hozzákezdenek a hordómosáshoz, a pinceta­karításhoz, előkészítik a szü - réti edényeket. Ilyenkor de­rül ki, mennyi edényt kell pótolni, mi az, ami már nem jó a tavalyi készletből. Körkérdéssel fordultunk a kaposvári szaküzletekhez, milyen az ellátottság, mire számíthatnak a szőlősgaz­dák. A szentjakabi Gazda bolt­ban kezdtük a nézelődést, — azaz kezdtük volna. Tóth Edit üzletvezető, aki alig három hónapja vette át a boltot, elmondta, hogy a ne­gyedévi tapa52^3! alapján inkább az élelmiszerüzletet szeretnék szerződéses for­mában kibérelni. A hajdani gazdabolt vevőkörét jócskán elvitték a belvárosi üzletek, akik ide betérnek, inkább a hiánycikkek iránt érdeklőd­nek. — Egyelőre tartjuk az üz­letet,- árut is rendelünk, de a profilt nem szándékozzuk bővíteni — mondta. A vásárcsarnokban jól megfér egymás mellett a magánkereskedő boltja és a Zöldérté. Király János a hánycik- kek fölsorolásával kezdte. Sajnos idén sincs elegendő szőlődaráló és prés, de ke­reslet sincs igazán irántuk. Sokan keresik az üvegballo­nokat és a különböző űrtar- %lmú demizsonokat, de ab­ból sem tudták eleget be­szerezni. — Szerencsére nincsenek sokan az új telepesek, így a hiányzó cikkek nem okoz­nak feltűnő problémát — vélekedett Király János, majd hozzátette — a várha­tóan jó közepes termés min­denütt elfér majd a tavalvi edényekben. Az állandó és rugalmas anyagbeszerzői tevékenység­nek köszönhetően itt már kapható mindenfajta bor­élesztő, kénből sincs hiány. Hordócsapok széles válasz­téka egészíti ki a kínálatot. A Zöldért' 417-es boltjá­ban Vass Sándor üzletveze­tő inkább csak a hiánycik­kekről tudott beszámolni. Hordót itt sem árusítanak, mint megtudtuk a szek­szárdi lerakat megszűnése után nincs a közelben sem gyártó, sem lerakat. A hor­dócsapot keresőket is a szomszédhoz kénytelen irá­nyítani, sok esetben a vegy­szer- és a műtrágyaellátás is akadozó. — Műanyag edényekből most van némi választék, de holnap már azt sem tu­dunk adni — mondta az üz­letvezető. A Kaposvár és Vidéke Áfész Ady Endre utcai 53- as számú boltja előtt, az ut­cán is látható a választék. Ottjártunkkor éppen német szótól hangzott az utca, még ők is sokallták a kis nyolcliteres prés árát: 2460 forintot még ajándékként sem ér meg. Esküdt György üzletvezető szerint a kap­ható termékek iránt inkább az érdeklődés a jellemző, mintsem a fizetőképes ke­reslet. A hazai vállalkozások, vállalatok, szövetkezetek az első félévben a múlt évinél lényegesen gyorsabban nö­velték árbevételüket, és a vártnál kedvezőbben ala­kult jövedelmezőségük. Ez állapítható meg az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési HivaitaL elemzéséből, melyet a mér­legbeszámolók összesítése alapján készített. Bár stagnáLt a termelés, a vállalkozások árbevétele gyorsult, a múlt esztendő hasonló időszakához képest mintegy 20 százalékkal nö­— Hordót sajnos nem tu­dunk tartani, mert nincs megfelelő választékunk van, Műanyag tárolóedényekből megfelelő választékunk van, 30—200 literig. Sajnos a szigorú készletgazdálkodás igencsak rányomja bélyegét a választékra, de ez sajnos nem rajtunk múlik — mond­ta búcsúzóul Esküdt György. Az érdeklődő körút „fé­nyesen” bizonyítja azt, hogy a különböző szektorok kö­zött már megindult a ke­reskedelmi verseny. Sajnos még ma sem a vevő kerül ki ebből győztesen ... M. T. vekedett, köszönhető részben a dollár elszámolású export­nak. Kedvezőtlen viszont, hogy a rubelexport terven felül bővült, a mérséklő köz­ponti szándékok ellenére. Mindezt elősegítette az is, hogy a termelői árak a szá­mítottnál nagyobb mérték­ben emelkedtek, s így a vál­lalatok jelentős inflációs ár­nyereségre tettek szert. Az APEH szerint a válla­latok pénzügyi helyzete lé­nyegesen kedvezőbben ala­kult, mint ahogy azt a gaz­dálkodók önmagukról állí­tották. Több bevétel, jobb jövedelmezőség KÜLDÖTTVÁLASZTÓ PÁRTÉRTEKEZLET SIÓFOKON Türelmet a sokszínűséghez Dr. Házas József: „Az embert igazá ból nem a programja, hanem eddig élete, pártmunkája minősítheti.” — Én a munkájukból élők pártjához kívánok tartozni, — vallotta Ferenczi Miklós, az MSZMP siófoki városi küldöttértekezletén. — Hite­les, szókimondó vezetők és áttekinthető kontrollálási rendszer szükséges az előre­lépéshez. Siófok és vonzáskörzete 3200 párttagjának felhatal­mazásából a szombati érte­kezlet résztvevői: alapszer­vezeti küldöttek és titkárok, valamint a városi pártbizott­ság tagjai 27 jelölt közül vá­lasztották meg azt a 6 kom­munistát, aki képviselni fog­ja a térségben élők véleményét az MSZMP XIV. kongresszu­sán. Giay László városi első titkár a jelöltek bemutat­kozása és programbe­széde előtt röviden számot adott a helyi pártélet hely­zetéről. — Tagságunk változásokat sürgetett — mondta — de a változásokat nem így kép­zelte el. Bizalomvesztés, hi- tehagyottság, közömbösség vagy igen éles kritika párt- életünik átalakulásának ve­lejárója. Sokan úgy érzik, fejük felett folyik az alku­dozás a politikai elittel, s fontos döntések születnek a tagság megkérdezése nélkül. A megélt „élmények” illet­ve a tanultak közötti ellent­mondás feloldhatatlan a többség számára, akik el­mondták: akiket eddig a fel­sőbb parancs tiszteletére ne­veltek, azoktól ma senki ne várja, hogy az egymásnak ellentmondó vezetői myilatko- tok között eligazodjon. Párt­bizottságunk gondosan elő­készített tervezőmunkáját a folyamatok túlhaladták. A legjelentősebb energiát a la­kóterületi munka megerősí­tésébe fektettük. A városi pártstruktúra átalakításá­ban, a társadalmasítás széles körűvé tételében komoly eredményeket értünk el. A mozgalmi munka koordiná­lását szeptembertől a koráb­bi 22 helyett mindössze három főfoglalkozású politikai munkatárs végzi majd. A mérsékelt áldozatkészség miatt nehéz előrelépni — ugyanakkor új arcok, elkötelezett, felkészült aktivisták tűntek fel, akik­re a pártharcok folyamán építeni tudunk. A térség számos intézmé­nyének, gazdasági egységé­nek vezetője vállalta a jelö­lést, ami azt mutatja: a párt még jelentős cselekvést szer­vező energiával rendelkezik. Többen közülük örömmel fo­galmazták meg — az MSZMP a programtervezet' összeállításánál végre felül­emelkedett saját érdekein. — Ha eddig kibírtam egy rossz pártban, akkor most ragasz­kodók tagságomhoz a meg­újuló MSZMP-ben — mond­ta Gubányi Imre. Az értekezlet felelőssége volt — olyan küldötteket vá­lasztani, akik képesek lesz­nek segíteni, hogy a kong­resszus egy korszerű európai párthoz méltó szocialista programot véglegesítsen és a valóságos élet követelmé­nyeihez igazítsa a szervezeti- szabályzatot és a pártstruk­túrát. Több jelölt nem tudott túllépni a reformretorika ál­talánosságain. Mások felvál­lalták markáns, esetlegesen szélsőségesnek ítélt vélemé­nyűk hangoztatását, — ek­kor kiütközött az is, hogy nem rendelkezünk kelllő po­litikai kultúrával, hiányzik az egymással szembeni tola- rencia. — Az én gerincem nem képes 180 fokos fordulatra — mondta Magyarosi György. — Én nem tartom zsákutcának az elmúlt 40 évet, de félő, hogy ez a tár­sadalmi struktúra nemcsak tartalékait, de a jövőjét is felélte. Ne a nevet, hanem a tartalmat változtassuk meg — kérte Szőke Zoltán, s ne lehesse­nek tagok azok, akik miatt, most százezreknek kell le­hajtott fejjel járniuk. Pro- hászka István úgy véleke­dett, hogy bár a vélemé­nyek sok esetben jelentősen különböznek, toleráns iga­zán csak az lehet, aki jól él. Lenkey Tibor, és Jakab Já­nos felszólalásában a lakóte­rület, a falu megnövekedett politikai fontosságát hangsú­lyozta. A 133 szavazati joggal rendelkező jelenlévő a leg­több voksot dr. Házas Jó­zsefre, (104) Prohászka Ist­vánra (75), Ferenczi Miklós­ra (68), dr. Pelsóczky Gá­borra (51), Szőke Zoltánra (47) és Virág Erzsébetre (45) adta, így ők képviselik Siófok párttagságát az ok­tóber 6-án megnyíló legma­gasabb pártfórumon. — A kongresszusra akár a taglétszám csökkenése árán is olyan platformot kell ki­alakítanunk, amelyet vállal a tagság — mondta az érte­kezleten megjelent Sárdi Árpád, a megyei pártbizott­ság első titkára. — Pártot kell csinálnunk! 40 évig nem tanították az alulról építkezést. A mi erős­ségünk hosszú éveken ke­resztül a vállalatok, az in­tézmények voltak, — most ki kell mennünk a lakóterü­letre. Én az önkormányzat híve vagyok, vallom, hogy a megyére hosszú távon nincs szükség, de átmenetileg ' be kell töltenie a koordinátor szerepét. Most egységesnek — ha nem is monolitikusnak — kell lennünk. Én ehhez az kell, hogy mindenki döntse el a plat­formhoz való viszonya alap­ján: vállalja-e a (cselekvő) tagságot? Czene Attila Érdekek, érvek — élesben Á sántoti falugyűlés nemet mondott 1989. június 13-án a szentbalázsi közös községi tanács végrehajtó bizottsága tes­tületi ülésen határozott arról, hogy nem ért egyet a Sántoson létesítendő húskom- bináti hulladékot komposztáló üzemmel. Az 1989: július 6-i ismételt területbejárás után döntöttek arról, hogy a lakosság vé­leményét ki kell kérni. 1989. július 14. A Hazafias Népfront és a községi elöljáróság döntése alapján fa­lugyűlés összehívására van szükség, mert a döntés terhét ez ügyben a testületek sem vállalhatják magukra. Szombaton este 19 órára hívták össze a fa­lugyűlést Sántoson. A kedélyek mintha már megnyugodtak volna, a döntést a lakosság nagy része magában ífláh' megfogalmazta. Az előzetes tapogatódzás nem vezetett semmiféle eredményre, mert a falugyűlésig vélemény- nyilvánításra, állásfoglalásra nem vállalko­zott senki... Hétkor viszont megindult az a 120 ember' aki jelenlétével kívánta szentesíteni a falu döntését. A művelődési ház színpadterme ki­csinek bizonyult a gyűléshez, a karzat is tel­jesen megtelt. Kisbank Sándor tanácselnök röviden kö­szöntötte a megjelenteket, majd ismertette a kialakult helyzet történetét... Ezután Marosán László, a Húskombinát igazgatója mondta el a falu képviselői előtt, miért és hogyan jutott idáig a komposztáló telep építésének az ügye. Szólt a több mint kétéves területkereséséről, a szakhatósági en­gedélyekről. Külön kiemelte azt is, hogy a szentbalázsi közös községi tanácsnak nincs építési hatósági jogköre, ezt a Kaposvári Vá­rosi Tanács műszaki osztálya látja el, ezért fordultak 1989. február 23-án(!) közvetlenül ehhez az illetékeshez. Ezután felkérte Ravasz Károlyt, a gödöllői Agrártudományi Egyetem professzorát, ismertesse az általa kidolgozott technológiát. A professzor közérthetően, szemléletesen ismertette mindazt, amit erről a komposztá­lási technológiáról tudni kell. Szólt arról a nemzetközi igényről, hogy a keletkezett hul­ladékokat környezetbaráttá és újrafelhasznál­hatóvá kell tenni, és az itt alkalmazandó technológia ezt miképp biztosítaná. Példák­kal igazolta, hogy a találmány jó, elrontani viszont csak az ember tudja. Ha az üzemel­tetés folyamatosan ellenőrzött és a technoló­giai utasítások szerint történik minden, ak­kor az emberi környezetre teljesen ártalmat­lan. Marosán László ezután ismertette a hús­kombinátnak az üzemeltetéssel kapcsolatos szándékait, és a falu érdekében hozandó „anyagi áldozatokat”. A falugyűlés a hozzászólásokkal, kérdések feltevésével folytatódott. 29 sántosi lakos mondott véleményt, szenvedélyesen keresve a falu igazát a nem kívánt beruházás ellen. Az engedélyezési eljárás körülményeit kutat­va minduntalan visszatérő kérdés volt, miért most kérdezik meg a falu véleményét. Azok a lakók, akik a húskombinát szervezésében Pápára is elutaztak megszemlélni az ottani komposztáló üzemet, elítélően nyilatkoztak a látottakról, érhető hogy szakmai megalapo­zottság nélkül. Egy sántosi lakos felkérésére mondta el elutasító szakvéleményét a Magyar Demok­rata Fórum nevében Paksi Miklós, aki ezt írásban is eljuttatta a húskombináthoz. Kár, hogy mások véleményére már nem volt kí­váncsi, mert felszólalása után otthagyta a falugyűlést. A felmerült kérdésekre Molnár István, a Somogy Megyei Tanács vízügyi és környezet- védelmi irodájának vezetője kezdte a válasz­adást. Szólt a felértékelődött környezetvédel­mi helyzetről, igazat adott az aggódóknak, hiszen emberi mulasztás okozhatja a környe­zet szennyezését. Ismertette a korábbi hely­kereső munkákat, és a felmerült helyszínek­ről történt lemondás okait is. Külön kiemel­te a Kaposvár vízellátását biztosító kutak je­lenlétét, és azt a véleményt, mely szerint a telep működése a víznyerést nem veszélyez­teti. Az ismételt kérdések után Bér Ernő, a húskombinát környezetvédelmi szakmérnöke igyekezett megnyugtatni a falugyűlést afelől, hogy minden szükséges szakhatósági engedé­lyük megvan. Egyedüli és sarkalatos pontja a beruházás megkezdésének illetve az üze­melésnek, a falu közösségének hozzájárulása. A válaszokat kissé lehiggadva fontolgatta a falugyűlés közönsége, majd egy közbeszóló után ismét az eredeti mederbe terelődött a közhangulat. Kár a parttalan vitáért — mondták — sza­vazzunk és menjünk haza! Egy újabb felszólaló érdeklődött, mennyi­ben támogatja az ügyet a megyei tanács és a városi tanács. Fülöp Zoltán, a megyei tanács önkormányzati irodája nevében kijelentette, nem szerencsés a falu ilyen kései megkérde­zése, és kijelentette: ha a falu akarja, nép­szavazás útján dönthet ebben a kérdésben. Marosán László ezek után már csak a hi­telesség kedvéért sorolta a tényeket. Valójá­ban azt kapták, amire számítottak is ... A húskombináti dolgozók ugyanis korrekt tájé­koztatásban részesültek, nem gyakoroltak rá­juk semmi nyomást. Természetesen megfel­lebbezi a kombinát a határozatot, mert kény­szerhelyzet állt elő a termelésben. Ha nem születik megoldás, akkor — úgymond — a húskombinát nem a hatvan sántosi dolgozója előtt csukja be a kaput, hanem a több mint kétezer dolgozója marad munka nélkül. (1984 óta semmi köze a húskombinátnak Sántos- hoz, így az ottani telep jelenlegi és közel­múltbeli állapotáért felelősség őket nem ter­heli ...) Szót kért Friss Mihály a szabadalmaztató eljárás kidolgozója is, aki elmondta, a szak­mai hozzáértés nélküli véleményeket 95 szá­zalékban azonnal meg tudná cáfolni, de úgy látszik, a falu már döntött. Kifejtette még, hogy a Ravasz professzor által kidolgozott módszert a környezetvédelmi miniszter elis­meréssel minősítette és terjesztését külön is támogatja. Gondolkodásra kérte a falugyűlést, mi lesz akkor, ha holnap esetleg egy sántosi problé­ma hasonló módon nem fog megoldódni. Meglepő bejelentést tett a városi tanács műszaki osztálya képviseletében jelen levő Somlyai László, aki szerint a húskombinát februárban csak levelet írt és nem engedély- kérelemmel fordult a műszaki osztályhoz. Ez a szerv tiltotta meg a Schönherz Zoltán utcai szemétlerakó-telepre való szállítást a húskom­binátnak.) ök egyébként a falugyűlés véle­ményétől függően adják ki az engedélyt. Mindezek után jött a szavazás, amely során egy ellenszavazattal, öt tartózkodással és 114 nem szavazattal a falugyűlés úgy döntött, hogy a húskombinát komposztáló üzemének létesítését elutasítja. Egyhangú volt a falugyűlés abban is, hogy amennyiben szükséges, népszavazáson dönt­senek ebben az ügyben. Sántos a saját pénzéből jövőre megoldja a kommunális szennyvíz- és szemétproblémát — fogalmazták meg ... Ezt hozta tehát a szombat este Sántoson. Amikor a húskombinát elkezdte a hulladék- tárolás tervezését, még „nem volt divat” megkérdezni a falu közösségét. Szakhatósági feladatkör volt a beruházás engedélyezése. A politikai változások meghozták a nagyobb beleszólás lehetőségét, de a négymilliárdos termelési értékű üzem létét megkérdőjelező lépés beláthatóan további érvek csatájához vezet majd. A húskombinát fellebbez, s nem akármilyen horderejű kérdés az: találkozhatnak-e még az érdekek ... Mészáros Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom