Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-01 / 179. szám

0 l ?I 1989. augusztus 1., kedd Somogy^ Néplap 3 8,47 aranykoronás földön is oredményosen SOMOGYI ELLENŐRZÉSEK Hereford a Berekben A „TISZTESSÉG” ÉS AZ ÁR A Balatonnagybereki Ál­lami Gazdaság a Kéthely—- Pusztaberény—Balatonfeny- ves háromszögben, a Bala­ton visszahúzódása után megszilárdult homokos tő­zeglápon terül el. Üzemi te­rületeinek nagy részét a be­rektől hódították el, de a' csatornázások után is csak 8,47 a földek átlagos arany­koronaértéke. Ilyen terüle­ten az iparszerű mezőgazda­ság csak álom, bár a meg­felelő vízszint tartásával — jó időjárás esetén — azért a 8 tonnás kukoricatermés tekintélyt parancsoló* — A berek csodákra ké­pes mondja Nagy Gyula ke­rületigazgató, aki egyben gazdája és felelőse a Here­ford törzsállománynak is. — Az itteni gazdálkodás em­bert, technikát egyaránt próbára tesz, az eredmények viszont valódi sikerélményt jelentenek. Váradi László termelési igazgatóhelyettes kalauzol, csak a nap állása mutat irányt.1 Erdősávokkal, csa­tornákkal, töltésekkel szab­dalt a berek, az ismeretlen­nek vadregényes, de biztos úttévesztő, a benne dolgo­zónak megélhetést adó táj. Villanykarám drótja mutat­ja: itt a legelőterület hatá­ra. A hereford törzsgulya, borjaival együtt békésen legelészve bandukol a hatal­mas legelőn. A mai munka- program tenyészállatszemle, a bírálóbizottság tagjai már a kiválogatott bikanevelő­jelölt teheneket szemlélik. — Gazdaságunkban 6588 szarvasmarha van, ebből 1967 a tehén — mondja Vá­radi László. — Az 1972-es szanálás és termelési szer­kezetváltás után fejlesztette a gazdaság a szarvasmarha­ágazatot. A hereford fajta iránti bizalmat elsődlegesen a 3621 hektárnyi gyepterü­let adta. Itt, az Imremajor- ban található a törzsgulya — 87 állat. A mai bírálatra a tavalyi 11 és az idei hat jelölt kerül — veszi át az ismertetést a kerületigazga­tó. — Erre az állományra a mesterséges megtermékenyí­tés ciklus befejezése után négy törzsbikát biztosítunk, ezzel kívánjuk elérni az ál­lomány ellési idejének vi­szonylagos leszűkítését, a született állomány egyönte­tűségét. A bírálóbizottság ezen a napon 15 tehenet minősített bikanevelő-jelöltté. Amíg az adminisztrációs feladatokat elvégzik, addig a termelési igazgatóhelyettest faggatom. — Az 1972-ben megszün­tetett fejőtehenészet épüle­teit hogyan hasznosítják? — Nagy kibocsátású a marhahizlalásunk. Az idei értékesítési tervünk 2792 „darab”. Tehenészeti' épüle­teinket a marhahizlalásban hasznosítjuk. Az egyszerű árutermelő tevékenység mellett a gazdaság nagy fi­gyelmet fordít a fajtafenn­tartásra, több év óta igen jelentős a belföldi tenyész­állat-értékesítés. Sőt, ebben az évben 150 tehén már külföldön is öregbíti a gaz­daság hírnevét. Az 1983-as kormányprog­ram jelentős szerkezetváltás elé állította a fenyvesieket. A környezetvédelmi felada­toknak megfelelően kellett kialakítani a növénykultú­rákat, fel kellett számolni a környezetszennyező állatte­nyésztési telepeket. A kiala­kított hereford állomány, a kislétszámú gulyák (250 da­rab), nemcsak hogy megfe­lelnek ezeknek a követel­ményeknek, hanem a ko­rábban nem hasznosított, vagy alig jövedelmező terü­leteket is gazdaságossá tet­ték. — Itt a berekben soha nem szárad el a fű. A csa­tornák megfelelő kezelésé­vel a legelők és a szántó­földek vízháztartását is megfelelően tudjuk szabá­lyozni — mondta a kerület­igazgató. Gazdaságunk évente mintegy 10 millió forintot fordít a csatornák állagának fenntartására, va­lamint a szivattyúzásra, és mindezt a művelhetőség ér­dekében — tette hozzá Vá­radi László. 1988-ban az ágazat ered­ménye 38 millió forint volt, ez annak köszönhető, hogy a hízómarhák 95—96 száza­léka került exportra. Az egyszerre nagy létszámú, jó kiállítású állomány vonzza a vevőt. Ez az eredmény az önálló exportjog megszerzé­se esetén még jelentősen növekedhet, hiszen a közve­títői hálózat igencsak tekin­télyesen részesedik a jöve­delemből. A Magyar Hereford Te­nyésztők Egyesületének ügy­vezető igazgatója, dr. Már­ton István, nemcsak mint bírálóbizottsági tag vett részt a beszélgetésen, ha­nem mint a második legna­gyobb partnergazdaság ki­váló ismerője és szakmai bírálója. A szécsényi terme­lőszövetkezet után — amelynek 2400 a tehénállo­mánya — a fenyvesi gazda­ság a második legnagyobb az országban, a majd 2000- es tehénlétszámmal. — Egyesületünk elsődle­gesen érdekképviseletet akar ellátni és nem érdekvédel­met. Mivel nem vagyunk nyereségérdekeitek, így a tagok zsebén érződik a te­vékenységünk. Ezt szeret­nénk jobbítani a vágómar­haexport képviseletével, így realizálva a tenyésztők na­gyobb jövedelmét — mond­ta dr. Márton István, ügy­vezető igazgató. — Míg a hereford szö­vetség taggazdaságainál, 14 üzemben átlagosan 8—10 ezer forint közötti eredmény származik évente egy tehén tartásából, addig a mi gaz­daságunkban ez az ered­mény évek óta 15 000 forint körül alakult — mondta végezetül — különösebb di­csekvés nélkül — Váradi László termelési igazgatóhe­lyettes. Mészáros Tamás A Balatonon nyaralók mindaddig a vendéglátó- ipar kiszolgáltatottjai lesz­nek, amíg a kereslet na­gyobb a kínálatnál. Mindig a vásárló dönt arról, hogy megveszi-e a 25 forintos jaffát vagy nem. Sok a tisz­tességtelenül gazdálkodó, de a hatóság sem készült fel még arra, hogy kiszűrje az egy nyáron meggazdagodni akarókat. A Siófoki Városi Tanácsnak egy—másfél stá­tusza van a mintegy 2500 egység ellenőrzésére. Csak a szélsőséges esetek felderíté­sére vállalkozhatnak, az energiát a mindennapos be­jelentések: megtévesztő ár­kiírás, lejárt szavatosság, túlszámlázás, súlycsonkítás, jótállási ügyek stb. emésztik föl. — A tanács a vállalkozó és a fogyasztó között őrlő­dik — mondta Szarka Jó­zsef osztályvezető. — Radi­kális beavatkozásra nincs mód, de nem is lenne he­lyes, mert gátolná a piac kialakulását. Ez a mostani egy átmeneti állapot. Az, hogy költségarányos áron adhatja portékáját a vállal­kozó, segíti, hogy piacon maradhasson a tehetségte­len, a szakmájához nem ér­tő is. Aki öt elégetett pala­csinta után a hatodik eladá­sával, a vevővel fizetteti meg az önköltséget, azt nem lehet megbüntetni, mert az anyag árát, az energiát, a munkaerőt beszámítva nem keresett tisztességtelenül so­kat. A Balaton persze min­dig is drágább lesz, mint az ország más vidékei. Hiába érik egymást az üzletek, a kereslet még mindig na­gyobb, mint a kínálat, s nem hull még a férgese Ahhoz, hogy a rossz üzlet­ember ne éljen meg. kínála­ti piac kellene. Ma még Putnokon, az észak-ma­gyarországi téglaipari válla­lat gyárában megkezdte a folyamatos termelést a 170 millió forintos költséggel készült új üzem. Termékei a családiház-építkezésekhez szükséges falazóanyagok vá­lasztékát bővítik. Az NSZK —csehszlovák licenc alapján megvalósult korszerű gyár­ból emberi kéz érintése nél­kül kerül ki a késztermék, nincs szelektálás: két nap munkájával tudja a hatóság egy bécsi szeletről bebizo­nyítani, hogy az árából tisz­tességtelen hasznot szer­zett-e az a vállalkozó, aki­nek három hónap alatt kell gazdaságossá tenni éves üz­letét. A nyaralók 5—6 na­pot tartózkodnak itt. Ezért főleg a helyi lakosság pa­naszkodik a magas árak miatt. Arra számítottunk, hogy a versenyhelyzetben az árak majd leszorulnak. Saj­nos, az 5—6 hetes főszezon rövidsége miatt nem érvé­nyesülnek a piac szabályai. Nem a nagy forgalom — kis haszon elvét vallják a vál­lalkozók, hanem a kis for­galomból szerzett nagy ha­szonra törekednek. 1987-ig viszonylag jól kö­rülhatárolt volt az árképzés rendszere, hiztos kapaszko­dókat adtak a jogszabályok. Mára hatásukat vesztették, s á termékek többsége sza­badáras lett. — Régen élt egy állásfog­lalás, amely szerint az ár akkor tisztességtelen, ha a fölöttes osztályba sorolt üz­let árait meghaladja — mondta Honvári Tibor, el­látásfelügyeleti csoportveze­tő. — Mai jogszabályaink lehetővé teszik, hogy a sze­zont végigzsebelje a nye­részkedő is: a felszólítás után egyhónapos határideje van a fellebbezésre. Azt, hogy tisztességtelen-e az ár, a környezetéhez való viszo­nyítás dönti el. Eszerint le­het, hogy drága a 20 forin­tért mért langyos Balatoni világos egy . szemetes kör­nyezetű, mellékhelyiség nél­küli üzletben, és nem tisz­tességtelen 80 forintot kérni érte, ha szökőkút mellett ülve, kellemesen hűtve, ze­nére ihatja meg a nyaraló. (Czene) az úgynevezett HB 38-as tí­pusjelű, hőtakarékos falazó­blokk. Naponta 9 ezer darab készül belőle. Ez három családi ház építéséhez ele­gendő. Az ilyen blokkból épült ház normál vakolattal borítva megfelel az új hő­technikai szabvány előírá­sainak. Egy-egy fűtési sze­zonban 35—40 százaléknyi fűtési energia takarítható meg az új falazóblokkból Új téglagyártó üzem A zsíros kenyértől a és süllyesztette egyre mé­lyebbre a középosztályban látszatra megkapaszkodókat. Ezzel még nem ért véget a szegénységet szülő és mé­Az utóbbi négy évtize­dünkben a szegénység is olyan volt, mint annyi más megoldatlan és égető tár­sadalmi probléma: ha nem szólunk róla — nincs; bár mindenki tudta és beszélt róla. Pedig nem csak az át- kos múltból átöröklött sze­génység jelentette nálunk ezt az egyre gyarapodó ré­teget, mely már a hivatalos lét- illetve társadalmi mini­mum-számítások alapján is eléri a kétmilliós létszámot. Hajdan kivándorolt Ameri­kába másfélmillió emberünk, aztán lettünk a hárommil­lió koldus országa___ És most? Belenőttem a zsíros. kenyér-egyenlőségbe, de a külvárosban, ahol leéltem nyiladozó gyerekkoromat, már akkor is voltak, akik­nek még a zsíros kenyér is nagy kincs volt. Akkor va­lahogy nem tűnt ennyire szembe a szegénység (hisz mindannyian lényegében azok voltunk az ötvenes években). Akkor az számí­tott gazdagnak az utcánk­ban, akinek vajas kenyérre tellett... S ma? ... Emlékszem az utóbbi év­tized két megrázó élményére, melyeket átéltem. Az egyik: kicsúszott a számon az a mondat, hogy éhbérért dol­goztatnak embereket. Bár a konkrét esetben igazat mondtam, de amit kaptam érte... És nemcsak fejtágí­tást. A másik: igaz embe­rek a mind nagyobb elsze­gényedés láttán „kalózak­cióba” kezdtek, hogy a ma- gárahagyatott öregeknek legalább szociális otthonban biztosíthassák az emberi létfeltételeket. Mivel akkor még ezrek vártak bebocsá:- tatásra a kevés szociális ott­honi helyre — úgy gondol­ták, hogy magánszorgalom­ból, de legális keretek kö­zött gyűjtést indítanak, melyből új otthont építve legalább egy kis gondot le- vesznek az állam válláról, Hogy mit kaptak „jutal­mul”? El lehet képzelni, hisz nem tanács, nem párt, nem szakszervezet és nem is Vö­röskereszt kezdeményezte gyűjtésről volt szó. Tervü­ket meghiúsították, őket eg­zisztenciájukban enyhén szólva is padlóra küldték. Akik kiheverték ezt a retor­ziót, a mély sebeik miatt kérték, ne említsem őket név szerint. Mert ki tudja? Kár. Ök valóban sokat tudnának beszélni- az utóbbi másfél évtizedünk szegényeiről... Az okok sokban valóban visszanyúlnak a múltba, de a szegénység termőtalaja még inkább az utóbbi negy­ven évünk. Ferge Zsuzsa vé­kony kis könyvecskéjében a magyar szegénység évszáza­dairól a napnál is világo­sabban feltárta a mai sze­génység és elszegényedés gyökereit. A paternalista ál­lam minimális szinten ösz- szenyomta a béreket, hogy majd ő ad ingyenes üzemi étkeztetést, üdülést, lakást s filléres tételű kiadást jelent a lakosságnak a víz, az áram, az egészségügyi ellátás (gyógyszerárakban, mert az orvosi ellátás ingyenes), az oktatás és annyi minden más... Csak hát az állam fokozatosan adósságba verte magát ellenünkre és a fe­jünk felett — de a számlát egyre inkább ránk testálta és ma is ezt teszi. Aztán a negyvenes évek végén a ki- és áttelepítések, a téeszesí- tés első és második hullá­ma, majd a hatvanas évek­ben kibontakozó és a het­venes évektől felerősödő, falvakat és társközségeket eleve mocsárba húzó telepü­léspolitika ... Aztán a min­denüktől megfosztott ipari munkássá vált százezrek in­gázó-tábora, no és az ideo­lógia vakvágányai: munka- alkalmat mindenkinek úgy, hogy a „vattaemberek” ré­vén mindenütt legyen maxi­mális munkaerő-tartalék, mert a bérszintszabályozás ezt sugallta. Vegyesen kö­vették egymást az ugyancsak szegénységet szülő hatalmi adminisztratív intézkedések: a közveszélyes munkakerü­lés (most megszüntetett) in­tézménye, a vándormadarak megbüntetése és egyéb szankciókkal való kívülre- kesztése. Az — akkor ham­vában holt — új gazdasági mechanizmus is felengedte a zsilipeket: sokan megtol - lasodtak és virágozni kezdett a második gazdaság azok számára, akik részesülhettek eme önkizsákmányolást ered­ményező lehetőségben. A bértömeg-szabályozás is leg­inkább a hátrányos helyze­tűeket szegényítette tovább lyítő folyamat... Az inflá­ció nemcsak önmagát ger­jeszti ... A mind sokasodó bajjal szemben kevés a kü- lön-külön eredményeket fel­mutató SZETA (a szegénye­ket támogató alap), az álla­mi szociálpolitika, az egy­házak különféle akciója, szol­gáltatása és a többi és a többi... Tüneti kezeléssel nem lehet társadalmi kórt eredményesen kezelni és végleg meggyógyítani. A régióban (1987-es KSH- adatok alapján) az alábbi százalékban éltek családok szegénységben, illetve annak küszöbén: társadalmi mini­mum alatt: Baranya 18, So­mogy 23, Tolna 18 és Zala 20 százalék. Létminimum alatt: Baranya 9, Somogy 10, Tolna 9 és Zala 9 százalék. És hol vagyunk ma az örö­kös áremelések és egyéb költségek (lakbér, energia- hordozók, kulturális kiadá­sok stb., stb., stb.) emelke­dése, az SZJA bevezetése és sok más fogyasztást csök­kentő intézkedés bevezetése óta, 1987-től? Pedig már ak­kor is épp elegen voltak a szegénysorban élők kis ha­zánkban. B. Murányi László Boltokban jártunk (Folytatás az 1. oldalról) kilónkénti árral kalkulálták az előre csomagolt árut. Le­het, hogy nekik van igazuk — mert létezik állítólag egy másik árutasítás is —, de bennünket egyetlen számlá­val sem tudtak meggyőzni erről. (ígéretük szerint meg­keresik azt a bizonyos szám­lát, s bemutatják az ellen­őröknek. Ha nem, akkor vi­szont büntetés lesz a dolog vége a tisztességtelen haszon- szerzés miatt.) A csemege­boltot — mert érre volt a legtöbb panasz — két el­lenőri csoport is megszállta. Egymástól függetlenül vásá­roltunk! Nos, mipdkét tár­sulatnak volt mit bejegyez­nie a jegyzőkönyvbe. Ne­künk a ki tudja milyen, lát­szólag félkilós kenyeret ki­lencven fillérrel drágábban adták, mint ami az ára lett volna. Címke és ár nem volt az előre csomagolt kenyé­ren. De nemcsak ezen a cso­magon, hanem a többin sem. Az már csak apróságnak számít, hogy a 28-án szállí­tott majonézes borsót 31-én ugyanúgy kínálták, mint a friss portékát, noha a sza­vatossági ideje harminchat óra! Találtunk mást is a hű­tőben. Csak azt nem tudtuk eldönteni, hogy mi az a 15,50-es valami. Ügy mond­ták, majonézes krumpli. És mikor csinálták? ök sem tudták. Nem csoda, hogy mindegyik termék árusítását betiltották. Idéznék a ve­lünk párhuzamosan dolgozó csoport jegyzőkönyvéből: ....... Az előre kimért Bala­ton sajt egyik darabjánál egy forint, a másiknál 50 fillér többletszámolás volt. A csirkénél viszont 50 fil­lér a mínusz.” Szóval bő­ven volt gond, amiért az érintetteket felelősségre vonják. Ez persze a vásár­lót korántsem vigasztalja. Mert kevéske forintjaival a boltban nem kifogásokra kí­váncsi, hanem tisztességes árura. K ifogást persze bőven hal­lottunk. A csemege főnök­asszonya nem pörlekedik ve­lünk. Inkább azokra a gon­dokra hivatkozik, amelyek vitájának mi is fültanúi vol­tunk. A pénztáros „elfelej­tett” bejönni, nehéz eladót találni, a raktárakban egy­mást érik az árukihordók, a „csalás” nem szándékos, ha­nem a kapkodás eredmé­nye. Persze hogy észrevenné a romlott árut, hogyha len­ne ideje kimenni a gondo­lák közé. Jó, elfogadom, hogy a főnökasszony egy ek­kora élelmiszeráruházbán nem képes mindent figye­lemmel kísérni, de akkor minek vannak a helyette­sei? Netán a bolti tolvajo­kat figyelik, akik valami­lyen — éppen romlott — portékát visznek el? A Za- ranyi-lakótelep ABC-je kicsi bolt. Amikor betoppantunk, mindössze hárman dolgoz­tak. A „főnök” azt mondja, hogy jóformán semmire sincs ideje. Mindig a pult mögött kell állnia. Eközben persze azt sem veheti észre, hogy teljes áron kínálja az orra előtt levő rohadt narancsot. A felügyelők ki is dobattak hat kilót. A fonnyadt papri­káról nem is beszéltünk, mert volt itt más baj is, éppen elegendő. Megbámult torma, kiszakadt tasak, s egy esztendeje lejárt szava­tosságú „más” is. A boltos segített „kitakarítani” az eladóteret. Tudhatta ezek szerint, hogy mi a rossz. A büntetést nyugodtan várja Mondta, kifizeti. Remélem, nem a mi zsebünkből télül meg a „vesztesége”. Egy valami viszont meg­lepett: amíg korábban a tóparton a Kaposker üzle­teit szidalmazni kellett Ka­posváron, az ellenőrök nem találkoztak visszásságokkal. Ez legalább vigasztaló hír! Nagy Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom