Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-24 / 199. szám

1989. augusztus 24., csütörtök Somogyi Néplap 5 FOLYIK A BÉRHARC hogy az oktatás korszerűsí­tése elengedhetetlenül szük­séges a nemzetközi szint el­éréséhez. Ehhez azonban- komplex elgondolások kel­lenek, amelynek alapja az, hogy a kormány szakítson az eddigi maradványelv-kon- cepcióval és stratégiai ága­zatként kezelje az oktatás­ügyet. A sajtó képviselői némi hi­tetlenséggel kezelték a peda­gógus szakszervezet meg­mozdulását, mint ahogy ez a kérdésekből is kitűnt. Te­kintve, hogy a pedagógusok helyzete 40 év alatt süly- lyedt a mélypontra, jogos volt a kérdés: mi az, amiért a szakszervezet éppen most bízik a tárgyalások eredmé­nyében? Elhangzott az is, valóban olyan erős-e a szak- szervezet, hogy tárgyalásait sikerre viheti a kormány el lenében? — Érzünk a kormány ré­széről szándékot az oktatás­ügy támogatására, azonban a Minisztertanács irányel­veit sürgősen konkréttá kell tenni ahhoz, hogy előbbre léphessünk — válaszolt a főtitkár. — A politikában ma nem a jogok, hanem a tényleges cselekvés adja meg az erőt. Ezt az erőt ne­künk a tagsággal együtt kell megjelenítenünk, és a szakszervezetünk megújulá­si folyamatában ma éppen azt szeretné megtudni, mek­kora erővel rendelkezik. Po­litikailag nagy az esélyünk, hiszen a pedagógus szerepe Kalauz — belföldi kirándulásokhoz meghatározó a társadalom­ban. Dr. Kispap László ehhez csak annyit fűzött hozzá sar­kosan: — A kormánynak csakis az lehet a célja, hogy együttműködjön egy erős szakszervezettel, olyannal, amelyik tud és képes ne­met is mondani. A helyi sztrájkokkal kap­csolatosan kérdeztem meg a Somogyhoz kötődéséről is közismert főtitkárt, vajon milyen előnyökre számít a szakszervezet az ilyen meg­mozdulásokból, hogyan erő­síti a részeredmény a végső cél eléréséhez vezető elkép­zeléseket. — Atéreztük a kaposvári Táncsics gimnázium tanárai­nak érveit, amikor sztrájk­ba léptek — mondotta Szöl- lősi Istvánná. Tudunk a Za­la megyeiek égető gondjai­ról, ismeretes Mezőfalva esete, és lőporos hordón ül­nek Debrecenben is. Nem le­het megítélni, hogy a me­gyei és a városi tanács So­mogybán vajon enélkül a sztrájk nélkül is előadta vol­na-e azt a pénzt, amit így adott. Megmozdultak a tele­pülések is — elsőként Sió­fok — ahol 6 ezer forintra egészítették ki a pályakezdők fizetését, később Nagyatád, Marcali, Csurgó, és kaptuk a hírt Barcs is latolgatja. Talán részeredmények ezek, de egyfelé mutatnak; erőt és közösségi akaratot sugároz­nak. Bellér Ágnes Reneszánsz zenekar Kőszegen 1986-ban alakult meg a Jurisics Miklós Kí­sérleti Gimnázium rene­szánsz magyar zenés játszó Tabulatura zenekara. Korhű ruhába öltözve XVI—XVII. századi zenét játszanak. A zenekar e nyáron Ausztriá­ban és az NSZK-ba is vendégszerepeit. Képünkön: a zenekar Kőszeg főterén. hogy vonaltérképek segítik a tájékozódást. Ezt a vonal­vázlatot belehelyezhetjük az autóatlaszba, s így könnye­dén ráakadhatnak a kivá­lasztott helységek útjára. Gyógyfürdők, várak, ar­borétumok és híresebb bo­tanikus kertek színes csok­rait is megismerhetjük, sőt tudomást szerezhetünk a megyeszékhelyek szálláshe­lyeiről és idegenforgalmi iro­dáiról is. Az utolsó lap irodalom- jegyzéke további búvárko­dásra adhat alkalmat, amely mindenki számára nagy ha­szonnal jár, hiszen a termé­szet nyújtotta látványért, nem okvetlenül muszáj kül­földre mennünk. A 93 ezer négyzetkilométernyi terüle­ten is akad látnivaló... közelmúltban jelentette meg ötletadó útikalauz című ki­adványát. A mindössze 200 oldalas kötet gazdag infor- nációgyűjtemény mindazok­nak, akik tartalmas belföldi túrák szervezésére vállal­koznak. Először természete­sen Budapest látnivalóiról olvashatunk: ezután követ­kezik a főváros közvetlen környéke, majd a megye- székhelyek, és az onnan ki­induló útvonalak bemutatá­sa. A könyvet lapozva, a kö­vetkező családi kirándulás­ra készülődve régen látott, s már-már elfelejtett tájak elevenednek fel előttünk: a kis települések és a nagyvá­rosok ezernyi arca, egy-egy helység megannyi látnivaló- A Technológia Kiadó Papp ía- Lászlóné összeállításában a Külön értéke a könyvnek, „Lefokozás" kérésre Ha mondjuk a Horthy-rendszerben nevezte volna valaki Kaszanyi József fúrómestert csendőr ezredesnek, Fejér­vármegye csendőrparancsnokának, bizonyára kitüntetés­nek veszi, s lehet, hogy a tények ellenére se 'tiltakozik — legfeljebb mosolyog egyet rajta. Ez a titulus 1957 elején azonban nem volt éppen hízelgő arra nézve, akit meg­tiszteltek vele, főként —, ha mint a fúrómester esetében is —, egy .munkástanács elleni sajtótámadás kapcsán ke­rül szóba. Ma már nem kellene attól tartania Kaszanyi József­nek, hogy a. fenti rang miatt valamiféle bántódósa es­het. Ö mégis tiltakozik ellene. Már a harmadik bead­ványát írta különböző szervékhez — legutóbb a Somogy Megyei Főügyészséghez — amelyben azt kéri, tegyen lépéseket annak érdekében, hogy fosszák meg őt a meg nem szolgált (meg nem érdemelt) rangtól és minősítsék vissza egyszerű MNK tüzértizedessé, mivelhogy 1952 és 1954 között ezt a rangot kapta az 5947. számú alakulat­nál a Dunántúlon. Az erről szóló „rehabilitáló” döntést — kérte —, hoz­zák nyilvánosságra a Somogyi Néplapban, amelynek elődje a Somogyország 1957-ben közölte az őt támadó, s csendőr ezredessé kinevező cikket és elmarasztalta mint a Kaposvári Mélyfúró Vállalat munkástanácsának vá­lasztott tagját. A megyei főügyészség átküldte a szerkesztőségnek a kérelmet, megjegyezvén, hogy az „ügyészségnek nincs hatásköre a sajtóban megjelent cikk valós vagy valót­lan tartalmának megállapítására, illetve a helyreigazí­tás elrendelésére.” Ezért ránk bízza, mit teszünk ez ügyben. Természetesen az 1957-ben megjelent Somogyország cí­mű lapban közölt írásokért a mai szerkesztőség nem vállalhat felelősséget, de együttérez azzal, aki minden áron szabadulni akar egy számára idegen és kellemetlen címtől, ezért ezennel a nyilvánosság előtt megejti Ká- szanyr József csendőr ezredesből MNK tüzértizedessé történő „lefokozását”, és eleget tesz ama kérésnek is, hogy a cikket elküldi Sárpilisre a Dózsa György utcába a panaszosnak. Nincs drágább a lelki nyugalomnál. Ha ehhez, csak ez a néhány sor kell, nem szabad vele késlekednünk. (Szegedi) (Folytatás az 1. oldalról.) — A sztrájk jogosságát te­kintve elképzelhető helyi munkabeszüntetés, amely torz helyi intézkedések kö­vetkezménye lehet, és ezek­kel szakszervezetünk szoli­dáris. Egyelőre az elnökség nem szervez országos meg­mozdulást, bízva a tárgyalá­sok sikerében és az ígére­tekben. Ügy gondoljuk, nem akkor kell sztrájkolni, ami­kor éppen történik valami előrelépés, hanem akkor, ha csönd marad körülöttünk. Dr. Kispap László egyete-rf mi docens - a felsőoktatási dolgozók szakszervezetének képviseletében elmondta, Ú3 FILM Az iskola­kerülők Vad zápor tépi a fák le­velét, a rozoga iskolaépüle­tet sem kíméli, veri az ab­lakot, becsurog rajta. Félné­nek a gyerekek, ha nem ol­daná félelmüket a tanár úr viccelődése. Egy iskolakoL- légium vidéken, olyan, amelyből szerte az országban, sok van, Valamiféle szándék létrehozta, akkor fontos­nak tűnt, mára elfelejtődött. Van, Gyerekek élnek itt és nevelőik. A sors idecsöppen- tett egy furcsa' férfit. A fog­lalkozása tanár és a töb­biektől az különbözteti meg, hogy folytonosan akar vala­mit. Játszik a gyerekekkel, kirándulásokra viszi őket, beszélget, focizik velük és mesél: Ez a tanár nem olyan mint a többi, egészén más­képp viselkedik, mint a felnőttek. A gyerekek az ér­dektelenséget, a szeretetlen- séget imerték eddig, nem­igen tudnak mit kezdeni a törődéssel, simogatással. A film kis hőse sem. Öt Madarász Ákos esztergomi kisfiú játssza. A felnőttek­kel azonos szerepet vállalt s partner tudott lenni. El tud­ja hitetni kiszolgáltatottsá­gát és szeretetéhségét. Iga­zát keresi egy érzéketlen, hi­deg világban, amelyben leg­nagyobb szegénység az igaz emberi kapcsolatok hiánya. Ezzel — úgy véli — egyet­len eszközzel képes, ha nem is szembeszállni, de ellen­szegülni. Azt az utat vá­NYÁRI MEGLEPETÉS lasztja, amit Truffaut hőse a Négyszáz csapásban: kivo­nul, megtagadja az élette­ret jelentő iskolát. A film mégsem szomorú, bár gyerekek világán, ke­resztül tart tükröt felnőt­teknek és ez a kép nem de­rűvel teli. Nem szűkölködik életünk azonban humorban., és ezt felmutatja. Varázsla­tosan, mert van, hite és ere­je szívünket melengetni. Hosszú hallgatás után (a Mennyei seregek 1983-as be­mutatóját követően csak té­véfilmeket rendezett) készí­tette el ezt a filmet Kardos Ferenc. Testvérével, Kardos Györggyel közösen írták a forgatókönyvet, a tanár sze­repét Eperjes Károly alak­jára formálva. A filmben társai Udvaros Dorottya, Bánsági Ildikó, Székely B. Miklós, a filmekben ritkán látható Csákányi Eszter, az átütő tehetségű Nagy-Kálózy Eszter, Maria Gladkowske és Kisfaliussy Bálint. Opera­tőr: Szalai András, a film­zenét pedig Selmeczy György komponálta. A Budapest Filmstúdió produkcióját először Eszter­gomban láthatják a nézők. Ebben nem kis szerepe van a főszereplőnek, Madarász Ákosnak. Országos bemuta­tó : szeptember közepén. (Józsa) Vicát a nagy csoport­ban a gyermekek, óvó­nők, az óvoda min­den dolgozója nagyon sze­rette. Kedves, mosolygós, szerény, udvarias, társaihoz alkalmazkodó, jól nevelt kis­leány volt. Szívesen beszél­gettem vele, amikor a cso­portban tartózkodtam, leg­többször az asztalnál ült és elmélyedve rajzolt. Gyorsan eltelt a három év. Amikor az óvodai évzáró ünnepélyen felcsendült a jól ismert „Kedves óvodám, sok víg nap után ...” kezdetű dal, szívem összeszorult, mint mindig, ha elköszön egy-egy nagycsoport. Vicára néztem, mert jól ismertem érzékeny­ségét. ö nem volt vidám, nagy, kék szemeiben „rej-.. tett” könnyek csillogtak, amit én jól láttam. Az el- köszönés szokásos ceremó­niája zajlott, elvonultam. Views utánam jött, virággal a kezében, szemében a szo­katlan fények, melegen át­ölelt és annyit mondott: „Köszönöm neked, Margit néni, hogy idejárhattam!” Azóta is nagyon sokat gon­doltam reá! Aggódtam mos­tanáig, hogy vajon milyen tanítónénije lesz Vicának? Vica melegségre, szeretetre vágyó, egy meleg mosoly elég, hogy érezze: a felada­tot, amit kapott, jól végez­te. Elérkezett a nyári szün­idő, az óvoda üres lett, csen­des, mint az őszi fecskefé­szek. A gyermekek, óvónők szabadságra mentek. Szünidő után a nagycsoportosok kö­zül egy-kettő gyermek láto­gatja csak az óvodát. Egyik reggel meglepetésemre Vi­cát láttam jönni az édesany­jával, örültünk a viszontlá­tásnak. Szokott kedves bá­jával, mosolyával üdvözölt, majd beszélgettünk a nyári élményekről. Vicus a szo­kottnál beszédesebb volt, egyszeresük váratlanul kö­zölte velem, hogy „képzeld el, Margit néni, kettő (ujja- in mutatva) levelet * kap­tam!” Nyomban eltűnt, és ruhatartó zsákjából kivette a borítékokat és közölte, hogy ő többet már nem jön oviba, csak ma, hogy meg­mutassa a leveleket, majd bizalmasan közölte, hogy „neked adom, olvasd el/”' Meglepődtem. „Én elolvasha­tom a neked címzett levele­ket?” „Igen” — hangsúlyoz­ta nyomatékosan. Bementünk az irodába, Vi­ca izgatottan ült és bizta­tott, hogy olvassam csak, de kérte, hogy hangosan. Első levél. Kézzel írott, a levélpapír jobb sarkában szerény virág. Kedves Éviké! Szüléiddel együtt szeretet­tel köszöntelek abból az al­kalomból, hogy iskolánk ta­nulója lettél! Bizonyára iz­gatottan várod a tanév kez­detét. Most, hogy levelet vál­tunk, ismerősként üdvözöl­hetjük egymást majd szep­temberben. Szeretném megismerni a családotokat, ezért kérlek, készíts egy szép rajzot róla­tok! Legyenek rajta szüleid, testvéred, te és azok a csa­ládtagok, akikkel még együtt laktok. Kérd meg szüléidét, írják rá a rajzra, ki kicso­da. A rajzokért cserébe megírom neked osztálytár­said névsorát. A levelet a következő címre küldd: Gu­lyás Imréné, Kaposvár, Vi­kar Béla u. 51. Jó pihenést kíván, és szeretettel üdvözöl a Tanító néni.” Vicus sürgetett, hogy „a másikat is légy szíves ol­vasd el!” Elérzékenyültem. Rövid szünetet, csendet Vi­cus törte meg. „Miért hall­gattál el? Olvasd a másodi­kat is!” Kedves Évike! „Örömmel tanulmányoz­tam gondosan elkészített rajzodat. A szép munkából arra következtettem, hogy nagyon szereted a családod tagjait. Most ígéretemet megtartva 'elküldöm neked osztálytársaid névsorát. Ismét kérd meg szüléidét, segítsenek a következőkben. Karikázd be annak vagy azoknak a pajtásoknak a sorszámát, akiket barátod­nak tekintesz. Majd húzd alá a nevét annak, akivel szívesen ülnél egy padban. Az üres keretbe rajzold bele az óvodai jeledet. Ha van hozzá kedved, egy lapra azt is berajzolhatod, mit játszol a legszívesebben és kivel. Az elkészített névsort ugyanar­ra a címre küldd. (Lásd: előző levélcím!) Sok szere­tettel üvözöl a Tanító néni.” A levél felolvasása után Vicus örömmel közölte ve­lem: alig várja, hogy iskolá­ba menjen. Elhittem Vicus- nak. Közöltem vele, hogy Vicusom, köszönöm, hogy megtisztelél bizalmaddal, én is szeretném megismerni a tanítónénidet! Felcsillant a szeme. — Igazán? Akkor látogas­sál meg! A leveleket magához szo­rította, majd elköszönt: „Én most megyek játszani, nem zavarlak, dolgozzál!...” Ki­kísértem az irodából, azóta nem találkoztunk. Eltűnőd­tem, majd próbáltam ma­gam elé képzelni a tanítóné- nit, a gyöngybetűk mögött az Embert, aki nyári szünidő­ben^ huszonkétszer és még huszonkétszer írta sorait és rajzolta finom kis virágait. Harmadik levél. Kedves Tanító Néni! Ked­ves Kollegina! Szívből kívánom neked, hogy a munkád eredményes és gyümölcsöző legyen. Fi- mességeddel, hivatásszerete- teddel, kedvességeddel ara­nyozd be volt óvodásaink iskolai napjait. Jó egészsé­get, kitartást, örömet kívá­nok! Bíró Gyuláné óvodavezető

Next

/
Oldalképek
Tartalom