Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-23 / 198. szám

6 Somogyi Néplap 1989. augusztus 23., szerda A SOROMPÓ - ÜGY Ki(k)nek van igaza' A baktérium ment, a vírus jött Körkép a kórképekről Változó gyermekbetegségek — A család szerepe Valóban szükség van rá? A napokban telefonhívás érkezett szerkesztőségünk­be. — Uram, jöjjenek ki a Buzsáki utcába! Valaki(k) egy sorompót épitett(ek), hogy ne lehessen közleked­ni ! Pár perc múliva személye­sen is meggyőződtünk a szó­ban forgó sorompó valódi­ságáról, Csakugyan ott áll Kaposváron, a Buzsáki ut­cában, elzárva a járművek elől a forgalmati?) (Hogy a mondat végén miért áll zá­rójelben kérdőjel, az rövide­sen kiderül.) Hogyan és mi célból került sorompó a Bu­zsáki utcába? Írásunkban erre kerestük a választ. A történetnek a régmúlt­ba nyúlnak vissza az előz­ményei. A Buzsáki utca ős­idők óta földes út. Télen vagy esőzések után alig le­het rajta közlekedni. Az ut­ca lakói hiába fordultak többször is az illetékes szer­vekhez, a válasz mindig ugyanaz volt: mivel a sport- csarnok melletti pályaépí­tésnél a partszakasz megro­gyott. ezért az utat nem le­het aszfaltozni. És különben is, nincs rá pénz. Bár két évvel ezelőtt a lakók mur­vával lehengerelték az utat. a helyzet azóta mit sem vál­tozott. Mivel a Buzsáki utca eny- nyire rossz állapotban van. sok fiatal motoros itt pró­bálja ki ügyességét. S való­ban, az utca inkább hason­lít crosspályára, mint közle­kedésre alkalmas útra. De ez még csak a kisebb gond. A rossz útviszonyok ellené­re sok teherautó, főleg szip­pantás autók használták a Buzsáki utcát. A teherautók miatt a há­zak falai megrepedeztek. Az utca lakói számára bizonyos­sá vált, hogy nekik kell cse­lekedniük. Sokáig gondol­kodtak, hogyan is lehetne megszüntetni a teherautó- forgalmat. S kora tavasszal megszületett az Ötlet: épít­senek sorompót, amely meg­szünteti a járművek közle, kedését! A gondolatot tett követte, A városi tanács és a gamesz áldását adta rg, így el is készült a sorompó július­ban, Az a sorompó, amelyet lakkor) majdnem az összes lakó szeretett volna. A so­rompó elkészülte után azon­ban többeknek megváltozott a véleménye. Érvek és el­lenérvek hangoztak el. S a sorompó — amely egymás ellen fordította a lakókat — mind a mai napig ott áll. Először a telefonálót, Sze­leczky Tivadart kerestük meg. — A feleségem súlyos be­teg, csipőficama van, mind­két lábát műtötték. Előfor­dul, hogy egy héten több­ször is kijön hozzá a men­tő. De amióta itt áll a so­rompó, azóta csak kerülő­vel tudnak idejönni. Egyéb­ként is, ha a mentőknek és a tűzoltóknak kell kijön­niük, akkor talán fordulja­nak vissza a sorompó miatt? Nos, úgy tűnik, akkor er­re nem gondoltak a sorom­pó elhatározói. De hallgassuk meg a töb­biek véleményét is! Markó István volt az, aki a sorompó létrehozásának érdekében aláírásokat gyűj­tött. — Az utca érdeke kíván­ta, hogy legyen sorompó. Az ügyben érdekelt 9 család közül 8 aláírta. Egyedül Sze- leczky Tivadar nem írta alá. Nem gondoltuk volna, hogy ennyire akadékoskodik. Nem értjük a viselkedését. — Gondolom, amióta áll a sorompó, megszűnt a jár­műforgalom. — Teherautók valóban nem tudnak már közleked­ni. De a motorosok tovább­ra is itt száguldoznak! Az­zal a különbséggel, hogy most nem az utat, hanem a járdát használják. S az em­ber hiába szól hozzájuk szé­pen, szemtelenül visszabe­szélnek és annál jobban bő- getik a motorjukat, De mutatok magának mást is, csak jöjjön ki a há­zunk elé. A csatornát lesza­kították, a ház falát pedig befújták sprayvel. Nézzük a házat; hiába fes­tették újból a falat, a spray nyomat jól látszanak. S mint megtudtuk, nem ez volt az első eset,,, Az utcában más házaknál is találkozni ilyen vandál rongálások nyo­maival. Később Markóék szom­szédja, Ősz Zoltánná invitál a házukba. Az első két szo­bában megrepedezett a mennyezet: ezt annak ide­jén a teherautók okozták. A hivatalos szervek min­denesetre megállapították, hogy a repedéseket az út dinamikus rezgése okozta. A következő ház tulajdo­nosa egy idős néni (aki kér­te, hogy ne írjuk le a ne­vét). — Érthető a fiatalok vi­selkedése, hogy védik a la­kásukat. — Tehát egyetért a so­rompó felállításával? — Nem teljesen. — De hiszen aláírta a pa- pírt!-- Nézze, idős ember va­gyok. Nem akartam szembe­szállni a fiatalokkal. De tény, hogy a helyzet azóta alig változott. Teherautók ugyan' nem járnak erre, de a motoros huligánok tovább­ra is itt közlekednek. A múlt csütörtökön reggel, amikor a Balatonra indultam, lát­tam egy mentőautót. Kíván­csian vártam, mi fog történ­ni. Vissza kellett fordulnia a sorompónál1 Végül Buzsáki József mondta el a sorompóról (és a modorosokról) véleményét. — Aláírta ön a papírt? — Igen, aláírtam, de nem ebben a formában. Ott az szerepelt, hogy az utca mindkét vége le lesz zárva, és nem az utca közepén áll majd a sorompó, Arról volt szó, hogy a lelakatolt so­rompóhoz mindenkinek lesz kulcsa — nekünk mind a mai napig nincs, — Ha most kellene a la­pot aláírnia, mit tenne? — "Semmiképpen nem ír­nám alá! A személyautók és a motorok a járdán közle­kednek. Szerintem még rosz- szabb lett a helyzet. Már azt is tudjuk, hogy mikor milyen motor megy. Életve­szélyes így élni! A múltkor ki akart menni az utcára a gyermekem. Az egyik vad­motoros majdnem elütötte: az utolsó pillanatban húz­tam vissza előle. Rendőrt pedig ritkán látni az ut­cánkban. — ön szerint mi lenne a megoldás? — Fölösleges a sorompó. Több figyelmeztető tábla kellene. — Gyakrabban^ jöjjenek a rendőrök! — teszi hozzá Szeleczky Tivadar. Nos, szükség van-e a so­rompóra vagy nincsen? Igaza volt Markó Istvánnak, ami­kor azt mondta: ez a so­rompó mindenkinek előnyös, de ugyanakkor rossz is, hogy van. Mert igaz ugyan, hogy megszűnt a teherautóforga­lom, de a sorompó miatt ugyanúgy a mentők, tűzol­tók sem tudnak az utcában közlekedni. S mivel a mo­torosok ahelyett, hogy más­hol próbálnák ki „tehetsé­güket”, inkább a járdát vá­lasztják: ezáltal veszélynek vannak kitéve az utca lakói, Ottjártunkkor erről mi is meggyőződhettünk; alig egy óra leforgása alatt legalább 10—15 motorost számoltunk meg. Bár a sorompó végül is vitát kavart, feltétlenül ért­hető a szándék: tenni kell valamit az ■ utca lakóinak érdekében. Nincs szükség a sorompóra? Akkor mi a he­lyes megoldás? Rendőri fel­lépés? Töb tiltó jelzőtábla? Az egyetlen (végső) meg-, oldás az lenne, ha tisztelet­ben tartanánk embertársa^ inkát, Ha a teherautósofő­rök és a fiatal motorosok nemcsak saját, hanem má­sok érdekeit is szem előtt tartanák 1.,, Fenyő Gábor A kaposvári Petőfi téri rendelőintézet gyermekgyó­gyászati osztályának váró- . helyiségében 10 órára meg­szűnt a zsibongás. Egy meg­szeppent cigányfiú éppen most lépett ki édesapjával dr. Sárosi Éva rendelőjéből. A doktornő rajta kívül még 1100 kisgyermekkel foglal­kozik, az évi beteglétszáma 7000 körüli. Sárosi doktornő 30 évvel ezelőtt jegyezte el magát a gyermekek gyógyításával. Praxisának első 5 esztende­jét a marcali kórházban töl­tötte, 25 év óta pedig a me­gyeszékhely nyolcas számú körzetének a gyermekorvo­sa. Arra kértük, foglalja össze a gyermekegészségügy három évtizedének legszem­betűnőbb változásait. — A legnagyobb ered­mény az volt, hogy ebben az időszakban alakult ki a gyermek körzeti orvosi há: lózat. Pályám kezdetén a városban mindössze 5 főfog­lalkozású gyermekgyógyász működött. Ma 16 körzeti rendelő fogadja a beteg gye­rekeket. Minőségileg óriási változás következett be. Az orvostudomány fejlődésével nagymértékben csökkent a megbetegedések száma és a csecsemőhalálozás. — A betegségekről milyen mérleget készítene? — Az antibiotikumok megjelenésével és azok he­lyes alkalmazásával bizo­nyos betegségek eltűntek, míg mások előtérbe kerül­tek. Napjainkban ritkán ta­lálkozunk bakteriális tüdőr gyulladással, vagy az úgyne­vezett reumás lázzal, ame­lyek korábban rettegett be­tegségeknek számítottak. Ki­irtottuk a baktériumokat, de megjelentek a vírusok- Egy sajátos élettér-harc szemtanúi vagyunk, amely­ben jelenleg a virális meg­betegedések vezetnek. És sajnos a gyermekgyógyászat is gyakran szembe találja magát a rosszindulatú, da­ganatos esetekkel. — A gyermekkorban fel­lépő fehérvérűség jó pár éve még a gyógyíthatatlan be­tegségek egyike volt, Ma milyen eredményekről adha­tunk számot? . — Valóban, a leukémia korábban gyakran jelentet­te a halált, A nukleáris me­dicinának és a gyógyszeres kezelésnek köszönhetően ma már szerencsére visszaszorít­hatok e betegség tünetei. Az e kórban szenvedők — sok éve már — gyógyultnak te­kinthetők. — Milyen a fertőző beteg­ségek palettája? — A kötelező gyérmekol- tásokt bevezetésével és ki- terjesztésével látványosan csökkent a számuk. A gyer­mekbénulással és a diftériá- val nem találkozunk, és a kanyaró sem „hódít”. A ru­beolafertőzések száma a vé­dőoltások hatására egyre csökken. — Ezekre a kötelező oltá­sokra mindenki elhozza a gyermekét? — A szülői kötelességgel és felelősséggel csak a tár­sadalom perifériájára szorul­tak körében van gond. Ezen személyek száma sajnos év­ről évre fokozatosan növek­szik. — Tehát egyre gyarapszik a rossz családi környezetben születő, szociális nyomorban élő gyermekek, száma ... — Igen. A család szerepe „leértékelődött”, az érzelmi és a közösségi élet elsiváro- sodása szociálisan károsítja a gyerekeket, akik körében gyakorivá lettek az ideg- rendszer különféle elválto­zásai. — Véleménye szerint mi­vel lehetne elkerülni, illet­ve még jobban visszaszorí­tani a gyermekbetegségeket, s már kisgyermekkorban megalapozni egy egészsége­sebb, teherbíróbb nemzedé­ket? A legfontosabb feladat­nak a prevenciót, a mepeíő- zést tartom. A korszerű táp­lálkozás mellett gyermeke­inknek lényegesen több időt kellene a szabad levegőn el- tölteniük mozgással, játék­kal, sportolással. A tv-nézés és a videómánia helyett kí- vártatos lenne a mindenna­pos úszás is. A gyerekek mozgásigénye jóval nagyobb, mint a fel­nőtteké, ezért annak leveze­tésére kellene serkenteni csemetéinket. Növelve szer­vezetük ellenállóképességét, testük-lelkük edzettségét. Ennek érdekében azonban a paneltömbök között jóval több játszótérre, sportpályá­ra és zöld területre lenne szükség! Ám azok létreho­zása nem az orvosok és a szülők, hanem a városterve­zés, -rendezés szakemberei­nek legsürgetőbb feladata. Lőrincz Sándor Orvvadászok, fegyverrejtegetők Vadles után a tárgyalóteremben Ha Buzási István magán- gazdálkodó nem kínálja al­kalmazottait rendszeresen vadhússal, akkor talán még mindig dörögnének az en­gedély nélkül tartott fegy­verek, s még mindig foly­na az orvvadászat a zselici erdőkben. A „vadásztársa­ságot” ‘ azonban felszámol­ták, a fegyvereket elkoboz­ták, a „vezetőség” a rá­csokkal ismerkedik. Hogy mennyire kiterjedt ügyről van szó, azt bizonyítja az első fo­kon döntést hozó Kaposvári Városi Bíróság ítélete is, amely az indoklással együtt ötven oldalt tesz ki. A 34 éves szentbalázsj vadgondozó, Papp István, az ugyancsak 34 éves kapos- keresztúr—rákópusztai ma­gángazdálkodó Buzási Ist­ván, a 34 éves kaposgyar- mati fűtő, Hegedűs Lajos 1985 őszétől 1987 tavaszáig kisebb-nagyobb megszakí­tásokkal pusztította a Sefag, illetve a kaposvári Győzelem Vadásztársaság vadjait. A csapatban való­ságos munkamegosztás ala­kult ki. Az éjjeli utakra ál­talában Buzási kocsijával indultak, Hegedűs Lajos lőtte ki a vadat, Papp Ist­ván tartotta a keresőlám­pát. A vadhús rendszerint Buzási portájára került, a trófeákon pedig megosztoztak. A házkutatások során több fegyvert és lőszert foglaltak le a vádlottaktól. Ezeket természetesen illegálisan szerezték be, s engedély nélkül tartották maguknál. Érdemes megjegyezni, hogy amikor a rendőrség meg­tartotta az első házkutatást, a társaságon belül gyorsan elterjedt a híre, s igyekez­tek biztosabb helyre mene­kíteni a fegyvereket, hiszen tudták, hogy tiltott dolgot művelnék. Hogy honnan kerültek a birtokukba ezek a vadászeszközök? Nagy Lajos például örökölte az édesapjától, aki ugyancsak engedély nélkül jutott hoz­zá. Hegedűs Lajos egy Isme­rősétől kapta, előkerült egyebek között építkezésnél talált forgópisztoly, isme­retlen személytől ajándékba kapott hadipuska is. Az elsőfokú bíróság Papp Istvánt egy év hat hónapi, Nagy Lajost, Buzási Istvánt és Hegedűs Lajost egyaránt egy év nyolc hónapi bör­tönbüntetésre ítélte. Vala­mennyiüket három évre el­tiltották a közügyek gya­korlásától. Buzási Istvánt mindemellett negyvenezer forint értékű vagyonelkobzással is sújtották. A terjedelmes históriában a napokban hirdetett ítéle­tet másodfokon a megyei bíróság. Nagy Lajos bünte­tését UAZ-gépkocsijának el­kobzásával súlyosbították. Búzás Istvánnál az elkobzás alá eső értéket százezer fo­rintra emelték föl. Hegedűs Lajos főbüntetését nyolc hónap börtönre mérsékelték, és csak két évre tiltották el a közügyek gyakorlásától. Büntetésének mérséklését beismerő és megbánó ma­gatartása indokolta. N. J. Pusztaszabolcson a Salina Gépgyártó és Tömítéstechnikai Vállalatnál már a szüretre készülnek: négyféle típusban 63-tól 350 .literes pagyságig hagyományos, illetve hidraulikus szőlőpréseket gyártanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom