Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-22 / 197. szám

1989. augusztus 22., kedd Somogyi Néplap 5 Somogyi bírók is részt vesznek A koncepciós perek tanulságait keresik A jelentés jövőre a Történelmünk tele van el­lentmondásokkal. Sokan kí­váncsiak arra, hogy valóban voltak-e koncepciós perek 1962-ig. Egyebek között azért is határozta el a Mi­nisztertanács, hogy jogá­szokból és történészekből álló munkabizottságot hoz létre. Harminc jogászt és hét történészt kértek föl en­nek az időszaknak a tanul­mányozására. A miniszterel­nök előtt letett esküjük sze­rint 1990. március 31-ig kell jelentést tenniük munkájuk­ról, amelyet majd a parla­ment elé terjesztenek. A harminc jogász közül nyolc büntetőjogász, közülük ket­ten Somogybán dolgoznak: dr. Szollár Pál megyei bíró, valamint dr. Tarr József, a Kaposvári Városi Bíróság elnökhelyettese. Dr. Szollár Pállal — be­tartva a titoktartási kötele­zettségüket — arról beszél­gettünk, hogyan kerülhetett negyvenévesen a kormány által kinevezett bizottságba. — Nem tagadom, engem is meglepett a felkérés. Azt viszont tndni kell, hogy olyan jogászokat hívtak meg a munkabizottságba, akik elfogulatlanok, azokban az években semmilyen formá­ban nem vettek részt a pe­rek tárgyalásában. Én akkor még kisgyerek voltam, 1972- ben kerültem fogalmazóként a nagyatádi bíróságra, majd három év múlva ugyanott bírává neveztek ki. 1981-től dolgozom a megyei bírósá­gon, a fellebbviteli büntető­ügyekkel foglalkozom. — Feltételezem, hogy a kiválasztás egyik szempont­ja az eddigi munka volt, tehát elismerése eddigi bírói tevékenységének. — Ezen nem gondolkod­tam. A feladat érdekel. — Es mi ez a feladat? — Azoknak a büntető­ügyeknek a számbavétele, amelyekről nagy valószínű­séggel feltételezhető, hogy koncepciós elemeket tartal­maznak. Ezeket jogi és tör­ténészi szempontból ele­mezzük. Véleményt nyilvá­nítunk a megvizsgált ügyek­ről, javaslatot teszünk a törvénysértések következmé­nyeinek megszüntetésére. — Ha jól tudom, akkor parlament elé kerül önöknek felajánlották, hogy a vizsgálódás időszakára mentesítést kapnak a bírói munkájuk alól. Ám ezzel nem éltek, a megbízatásukat a napi munkájuk mellett végzik. Mekkora megterhe­lés ez? — Mit tagadjam, nagy. Sokszor csak munkaidő után vagy hétvégeken dol­gozhatom a régi peranyagok­kal. A somogyi pereket én, a kollégám pedig a bara­nyaiakét tekinti át, míg a tolnai ügyiratokkal valószí­nűleg mindketten foglalko­zunk. Az adott időszakban Magyarországon harminc­ezer ítéletet hoztak. Termé­szetesen képtelenség, hogy a bizottság valamennyit átte­kinthesse. Körülbelül négy­ezret „szondázunk”. Most az első szakaszban az 1945 és 1956 között hozott ítéletek­kel foglalkozunk. — Az egyik „legrázósabb” időszakkal... — Ha kíváncsi az akkori büntetőtörvénykönyvre, amit akkor persze nem így hívtak, érdekes dolgokat ta­lálhat benne. Például akkor el lehetett ítélni akár öt év­re is azt a termelőt, aki nem teljesítette beszolgáltatási kötelezettségét, és ehhez hozzájött a pénzbüntetés, vagy a vagyonelkobzás. Ha­sonlóan súlyos ítéletet kap­hatott az is, aki nem adta le a disznóját, hanem titkon levágta, s ebből saját szük­ségleteit fedezte. — Mi lesz a bizottság ál­tal elkészített jelentés sor­sa? — A Minisztertanács el­nökének nyújtjuk át,. aki a parlament elé fogja terjesz­teni, s megállapításainktól függően az Országgyűlés azokat a bűncselekmény­kategóriákat, amelyek kon­cepciós elemeket tartalmaz­nak semmisítheti, tehát az elítéltek büntetését eltörli. — Most izgalmas lenne az említett éveknek a somogyi pereiről beszélni — de önt kötelezi a titoktartás. Ké­rem, ígérje meg, hogy 1990, május 31-e után ezek tanul­ságairól is beszélgetünk! — Akkor már természete­den rendelkezésükre állok. (Nagy) Augusztus 28-án adják át az új marcali zeneiskolát. Ko­rábban a Noszlopy Gáspár Általános Iskola pincéjében zaj­lott a zeneoktatás Ezt látták a menekültek is BAGÓ BERTALAN A BALATONRÓL Pasztell színek elszórt foltjai a vásznon. A Balaton téli világának megtört kékje torlódik a partra, s ahol a lenyugvó nap fénye átszűrő­dik a fák között, ott felme­legednek a színek, s szinte simogat a fagyos levegő. — Bagó Bertalan képei nem ódivatúak — mondta a Boglárlellén élő festőművész kiállításának megnyitóján a házigazda, Tadeusz Olszans- ki, a budapesti Lengyel Tá­jékoztató és Kulturális Köz­pont igazgatója. — Mert a tájat, a mindannyiunkhoz közel állót nem szabad absztrakt módon ábrázolni. A festmények érintetlenül mentették át napjainkban azt a világot, amely 50 év­vel ezelőtt az életet, a sza­badságot jelentette sok ha­zánkfiának — közöttük ne­kem is. 1939 szeptemberében a fasiszta agresszió elől mene­külő lengyelek ezrei találtak hosszabb-rövidebb ideig me­nedéket Bogláron. Az itt lé­tesült gimnáziumban és lí­ceumban a hazájukból el­űzött fiatalok a háború vér- zivataros éveiben is anya­nyelvükön tanulhattak, ké­szülhettek egy új Lengyelor­szág felépítésére. Emlékei­ket Bagó Bertalan vásznai idézik meg a mának. A festő az egyszerű em­berek fejével gondolkodik: minden stílusbravúr nélkül láttatja a vízpart intim han­gulatát, a szűkszavúan mért varázst. Fegyelmezett har­móniával ad számot a tóra rácsodálkozó vaskos, fehérre meszelt pincék, vén diófák mindennapjairól — úgy al­kot, mintha minden ecsetvo­nását a saját múltjuk, érté­keit féltő bölcs öregek ve­zetnék. Letisztult formavi­lág, anyagszerűség jellemzi önvallomássá nemesedett képeit. Életérzése főleg azokban kelthet visszhangot, akik maguk is ismerik a Balaton titkait — lesték már páratlan fényjelenségeit, próbálták megfejteni titok­zatos életét, s legalább egy­szer megfigyelték: amikor a lenyugvó nap fénye átszű­rődik a fák között, ott fel- melegednek a színek, s szin­te simogat a fagyos levegő. Czene Attila KÖNYVESPOLC Dr. Viczián Antal: Meghaltak a Donnál 1982-ben, a Somogyi Néplap részieteket közölt dr. Vi­czián Antal doni naplójából. • A kitűnő sebész, a siófoki kórház nyugalmazott ijgazgató-főorvosa most könyv alak­ban jelentette meg naplóját, Meghaltak a Donnál cím­mel. Számomra nemcsak azért volt érdekes ez az írás, mert históriai szempontból pontos és korrekt, hanem mert egy személyiség fejlődésrajzát is adja, ugyancsak hitelesen, meglepő kifejezőerővel. A „főhős” egy jószán­dékú, humánus úrifiú, akit kezdetben — érthető módon — nem foglalkoztatnak társadalmi, politikai kérdések. Orvos létére nem rajong a katonaságért ugyan, de nem is esik kétségbe, amikor megtudja, hogy éppen egy olyan zászlóaljhoz helyezték amely hamarosan a frontra in­dul. Életerős, jókedvű fiatalember, esze ágában sincs előre siratni magát. A „gyengélkedőn” elvégzi feladatát, esténként betér a Csáktornyái vendéglőbe, ahol cigány­zene mellett múlatja az időt, táncol, udvarol. Környe­zetét, társai arcvonásait — a Csáktornyái készülődéstől a tragikus végkifejletig — néhány rövid, találó sorral vési emlékezetünkbe, különösen a számára rokonszenves szereplőkről (akik általában jellembeli értékekkel bír­nak) szól szívesen, a jó megfigyelő lényeglátásával. A napló olvasása során valósággal megszeretjük Kaltróy Antal zászlóalj parancsnokot, aki megismerkedésükkor arra kéri a fiatalembert, hogy elsősorban jó orvos le­gyen, és csak másodsorban érezze magát katonának. Kaltróyban később sem csalódunk. Mindvégig atyai sze­retettel bánik beosztottjaival, minden katonáért felelős­séget érez, megveti a mások bőrére hősködőket, kitünte­tésért kuncsorgókat. (A menekülés idején a sebesült Kaltróyt lelökték szánjáról a németek. A szerencsétlen férfi hazáig gyalogolt, s otthon hamarosan meghalt.) Kedveljük Nyíri öcsit is, a „doki”'fiatal hadnagy barát­ját, jó kedélyéért, könnyedségéért, tisztességéért. (Vajon * sejtette-e akkor, hogy később ő is orvosi pályára kerül, s gégész főorvosként éppen a siófoki kórházban fog együtt dolgozni Viczián Antallal?) Az urivi áttörés után a harmadik hadtestet elválasztotta a Vörös Hadsereg a többi magyar csapattesttől. A németek „élő falként” használták az éhező, fegyvertelen, tűz- és fagyhalállal fenyegetett katonákat, köztük a sebesülteket, betegeket kötszer, és gyógyszer híján már ellátni képtelen, emiatt talán még a többieknél is jobban szenvedő fiatal orvost. Ök a felsőbb parancsnokról, a sanda szándékokról mit sem tudtak akkor, csak á farkasordító magány, a kö­réjük telepedett fehér iszonyat sejtette velük a kataszt­rófát. Csakis a társak emberségébe kapaszkodhattak, s mindenekelőtt — furcsa módon — „az ellenség” ember­ségébe ... A németek a magyar katonát kilökték a hóra a fűtött szállásról, s aki ellenállt, lelőtték. Viczián Antal egyik sebesültje is német golyó miatt haldokolt, amikor egy este váratlanul szovjet katonák vették körül a ván- szorgókat. Szinte örültek, hogy fogságba estek. Már nem volt kötszerük, kenyeret napok óta nem láttak. A szov­jet katonák, miután megtudták, hogy orvost és betege­ket fogtak elő, elővettek egy egész kenyeret, néhány csomag kötszert, és átnyújtották nekik. „Megismertem németeket, oroszokat, románokat és magyarokat — írta naplójában. — Ha van különbség népek között, azt nem a faj okozza, hanem az eszme. A németek embertelenül viselkedtek a doni vereség után, mert a náci eszmék hatnak rájük. Nem ismerem a szov­jet, a marxista tanokat, de a bolsevizmus nem lehet olyan fekete, mint amilyennek feltüntetik. Nem lőttek ránk a Don jegén, amikor sebesülteket mentettünk és kötszert, kenyeret adták a magyar katonáknak, akit egyébként a »szövetséges« sebesített meg ...” Dr. Viczián Antal lrönyvét mindazoknak ajánlom, akik kedvelik a tárgyilagos hangnemben, jó stílussal megírt memoárokat. (Magánkiadás) (Szapudi) Emberek — jellemek Konferencia a falusi turizmus elősegítésére BaJiatonföLdváron rendez konferenciát augusztus 28- ától a Magyar Falusi Ven­dégfogadók Szövetsége — tájékoztatták hétfőn a sajtó képviselőit a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának székházéban. Az egyhetes program keretében — több hazai és külföldi államigaz­gatási, gyakorlati szakember részvételével — a falusi tu­rizmus föllendítéséről cse­rélnek véleményt. Szó lesz többek között arról, hogy a nem kiemelt üdülőhelyeken a falusi szobakiadás bevéte­leit a hátáji termelés részé­nek kellene tekinteni, 500 ezer forintig összevonva“az állattenyésztés, a növényter­mesztés, kertészet 'produktu­mával. A szövetség szerint szük­ség lenne arra is* hogy az Idegenforgalmi Fejlesztési Alap támogatást adjon a fa­lusi lakások vendégfogadás­ra alkalmassá tételéhez. z új iskolaigazgató tantestülete előtt eképp' kezdte tanév­nyitó székfoglaló beszédét: Itt minden másképp lesz, mint ahogy Jóska bácsi ide­jében volt, akinél az érte­kezleteken még olvasi is le­hetett ... Hát valóban sajátos meto­dikával fogott hozzá az is­kolai élet átalakításához! Több mint fél tucat fiatal, tehetséges tanítónak és ta­nárnőnek — közöttük egy kétgyermekes családanyának is — szüntette meg szerződé­sét. E tél£y közlését azonban az iskolatitkárra bízta, s így az érintettek levélben érte­sültek munkaviszonyuk meg­szűntéről. A hetven felé kö­zeledő csiszegö-csoszogó munkatársak viszont a he­lyükön maradtak. A nyugdíj mellé jól jön a kiegészítés. De munkájukra vajon illik-e m minőségi jelző? Ügy rendelkezett, hogy az iskolába a környező falvak­ból érkező gyerekek táská­jukat kézben tartva várják meg a csengetést. Korábban a kis táskák szépen rende­zett sorokban álltak az osz­tályterem ajtaja előtt, s a gyerekek kedvükre 1 játsz­hattak, szaladgálhattak az udvaron a tanítás kezdetéig. Tisztaság és rend volt min­dig a folyosón. A táskák senkit sem zavartak a köz­lekedésben, és a régi igaz­gató szépérzékét sem bán­tották ... Az iskola könyvtárát — ami szeptemberben még az egyik terem közepére bebo­rogatott könyvhalmaz volt — csupán azért kellett mi­előbb rendbe tenni, hogy le­gyen hol megtartani a párt­taggyűlést. (?!) A „reformigazgató” tantes­tülete nem tudni meddig tű­ri — még ha hallgatólagosan is — az efféle magatartást; annyi bizonyos, a főnök ve­zette értekezleteken nem­csak a könyvek, hanem a rejtvényújságok is előkerül­nek ... • • » J. elvtárs fiatalon került az osztály élére. Látszatte­vékenységét remekül tudja leplezni, hiszen az irodájá­ban lévő két íróasztal min­den négyzetcentiméternyi fe­lületét elborítják a határ­időnaplók, kimutatások, nyi­tott könyvek és füzetek. Azt próbálva elhitetni, hogy nagy fokú megosztott figye­lemmel rendelkező gazdájuk egyidejűleg három-négy anyag tanulmányozására is képes. (?) Nem a munka imitálása a legszemötlöbb a kollégák számára; a legalapvetőbb erkölcsi normák hiánya miatt vált persona non gra- tává, amit természetesen ő soha nem érzett. Kopogta­tás nélkül rontott be más irodákba, míg az ő ajtaja előtt másodpercekig kellett várni a hangos igenre, s csak azután nyerhetett be­bocsátást az egyszerű földi halandó. Női beosztottaival gyakran útszéli hangon beszél, mon­datainak súlyát nem fogja fel; annál inkább a sírásra görbült ajkú gyengébb nem képviselői. Személyiségébe egyre in­kább beépültek — vagy öröktől fogva megmarad­tak? — az infantilizmus je­gyei. Szinte naponta felsora­koztatja maga előtt a szak­munkásokat, és anyjakora- beli takarítónőknek ad taná­csot. Ha valakit igazán meg akar bántani, tegezésből rögtön magázásba vált át. Helyettesét, a több évtize­des praxissal rendelkező öreg Rókát nem tartja ugyan pótolhatatlannak — s ezt fennen hangoztatja —, de minden felelősséggel já­ró, érdemi munkát reá bíz. Beosztottai egyes kijelenté­seit páncélszekrényében őr­zött naplójába jegyzeteli, ar­ra várva, mikor fordíthatja ellenük. Az osztályvezető 30 éves, fizetése 18 000 forint. Nem­sokára megüresedik a főosz­tályvezetői szék. ő a váro­mányosa. • • • Az alföldi kisvárosból mentő szállította be a fővá­ros egyik kórházába K-t, az állapotos tanítónőt. Bár szü­lési fájdalmai egyre gyako­ribbá váltak, nem lévén fo­gadott orvosa, alig-alig néz­tek rá. Egyre elviselhetetle­nebb kínok gyötörték, ami­kor az ápolónővel magához hívatta az ügyeletes orvost. T. doktor a vizsgálat után megjegyezte: — Ne jajgasson itt nekem! Akkor, ugye, nem jajgatott, amikor csinálták ezt a gye­reket! Keserves zokogás váltotta fel a jajgatást, de szerencsé­re hamar megindult a szü­lés: jólfejlett szöszi kislány­nak adott életet. tanítónő a varratsze­dés után — még ha az nem is érdemelte meg — egy ezrest csúszta­tott T. doktor zsebébet A szülész-nőgyógyász főorvos a pénzt ezzel dobta vissza a vizsgálóasztalra: — Köszönöm, de a havi kávépénzemet már kifizet­tem! K. képtelen volt megszó­lalni, felkapva a pénzt be­rohant a kórterembe. Haza­vitte kislányát, s három év múlva, a gyes letelte után újra a katedrára állt. Negy­ven tanítványának mesél emberekről, jellemekről; hi- vatásszeretetröl, együttérzés­ről, segítőkészségröl és em­pátiáról. ö (még) hisz bennük... Lőrincz Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom