Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-21 / 196. szám

1989. augusztus 21., hétfő Somogyi Néplap 5 ÜNNEPELT SOMOGY NÉPE JÁKÓ \ „Építsünk faluházat..." FINÁLÉ Első: az Amerikai Kürt Négyes ELISMERÉS A HÁZIGAZDÁKNAK A hét közepén még feltúrt árkok vették körül a község központjának, majdani „fő­terének” meghatározó épüle­tét. Belülről sűrű kopácsolás jelezte a színpadot ácsolok serénykedéSét^r de Horváth László elöljáró — egyébként a tsz elnöke — megnyugta­tott, szombaton délre itt a fűszálakat is kiegyenesítik. Igaza lett, felgereblyézett kőpor szegélyezte a járdá­kat, a szemre is mutatós, boltíves homlokzat előtt nemzetiszínű szalaggal átkö­tött, friss cipó, búzafonatok és a trikolorból formázott dekoráció, no meg a hang­CSURGÓ Emlékezet és vigasság A csurgóiak ezúttal a cs'urg ónagymarton i város­részben ünnepeltek. Reg­gel már száLt a térzene. Fél tíz előtt nyitotta meg Szász­falvi László református lel­kész az innen elszármazott Fekete János keramikusmű­vész kiállítását. A gyere­kek szabadtéri játékokon vehettek részt a kulturház udvarán és a sportpályán. Dr. Horváth Ferenc or­szággyűlési képviselő a II; világháborúban elesettek ernlléktábláját avatta föl, majd református istentisz­teletet tartottak. Délután vigalommal foly­tatódott az ünnep. Felele­venítették a kalkasverés ha­gyományát, a vállalkozók te­keversenyre mehettek, a rendezők bálra invitáltak, aki akart, az sétakocsiikáz- hatott, válogathatott a kira­kodóvásár kínálatából az esti tűzíijáték. Nagy TAB Sport és zene Kiadós záporeső és ziva­tar köszöntötte tegnap reg­gel Tabon az ünnepet, mely­re a fiatal városban kevés programmal készültek. Sport és zene veit. Szom­baton délelőtt a Budapesti Vegyipari Gépgyár dolgo­zóinak asztalitenisz-verse­nyére került sor a művelő­dési központban*, ahol este a Demisz városi- vezetősége szervezett ifjúsági bált, amelyen közreműködött á Szinkron együttes. Tegnap délelőtt ugyancsak a műve­lődési központban a tabi sakkszövetség hirdetett vil­lámtornát. A római katolikus temp­lomban dr. Takács Lajos esperes reggel 8 órakor és este 7-kor tartott szentmi­sét. (Krutek) szórókból az István, a ki­rályból vett betétszámok fo­gadták az avatási ünnepség­re érkezőket. — A községnek nem volt alkalmas középülete, ezért három évvel ezelőtt össze­hívtuk - a helyieket, s dön­töttünk: építsünk faluházat. Mindenki jó szándékkal tá­mogatta, s aki tehette, ki­vette részét a munkából, így viszonylag gyorsan és olcsón felépítettük. Thurzó László, az Agrober nyugdíjas főmérnöke, az épület tervezője: — A termelőszövetkezet beruházásaiban való közre­működésem közepette felve­tődött, hogy nincs éttermük a falu öregjeinek, s az óvo­dának és az iskolának is kellene főzni. Ezután kap­tam a megbízást, hogy a kulturális és közétkeztetési célú épületet úgy kombinál­jam, hogy lakodalmak, te­metések és más közösségi célú összejövetelek megtar­tására is alkalmas legyen. — A terveket — Paksi Miklós és Tarjányi Zsolt kollégáimmal együtt — tár­sadalmi munkában készítet­tük el, ezzel járultunk hoz­zá e törekvő falu gyarapo­dásához. A konyhai rész már már­ciusban működött, a nézőtér és az étkező között harmo­nikaajtók a válaszfalak. Ott táncolhatnak, itt meg va­csorázhatnak a vendégek. Pikier Jánosné, konyhave­zető: — Most átlagosan száz személyre főzünk, de szeret­nénk bővíteni a létszámot. Huszonöt idős tsz-tag, húsz­negyven óvodás-iskolás ét­kezik nálunk. Az öregjeink leginkább tésztákat, a gye­rekek több főzeléket kértek, igyekszünk az igényeknek megfelelni. A tervező és Csik László, a Nagybajomi Nagyközségi Közös Tanács tanácselnöke mutatja be az intézményt: — A tágas előcsarnokban kap helyet a ruhatár és a büfé. Innen nyílik a 180 négyzetméter alapterületű nagyterem. Kétszáz ember itt kényelmesen elfér. Öltö­zők, nyolcméteres nyílású színpad, az emeleten ifjú­sági klub lesz. A nagyteremben az ősztől a kicsinyeknek tornaórákat tartanak. — A számításig* szerint húszmillió forintba került volna, de úgy „erős” tízből kihoztuk. A tsz hat, a tanács négymillióval, a helybeliek legalább kétmillió forintot érő társadalmi munkával járultak hozzá a költségek­hez. Sok érdeklődő vett részt az avatáson szombaton az udvari fák hűsében, az el­nökség pedig a tűző napon* Az ünnepi szónok és avató Horváth László volt. Nép­frontos kitüntetéseket, pénz­jutalmakat kaptak a legjob­bak, az ács-, a kőműves- és a lakatosbrigád, Barát Ven­del, Nagy János, Ihárosi Já­nos, Szekeres Ferenc, Barát Jenő és társaik. Az első kö­zös műsor felnőtt- és gye­rekcsoportok boldog bemu­tatkozása volt. A falu háza lett... Novak Ferenc LELLE Koncért- hét szólamban 1944 december. Az ostrom alatt álló magyar főváros egyik pincéjében gyertyafény árnyéka lobog a szurtos fa­lakon. A menedéket keresők között egy fiatalember pró­bálja megfogni a világosság el-elillanó üzenetét. — Kottát ír. Fejből. A magyar újjászületésben bízva az ősi gyökere­ket jelentő pentatonhoz fordul, hogy saját fegyverével, a zenével segítsen győzni az embertelenség felett. A világégés elvonultával Keresztúri Dezső feleségének zongoráján csen­dül fel először a vonószenekarra irt Musica pentatonica — Farkas Ferenc ekkor hallja először a fülével (mert „belül” már sokszor hallotta), hogy mit is alkotott a békének. Azonnal ráérez, hogy az első tétel leghitelesebb megszólal- tatója a hősies, magasztos hangú orgona lehet. Szombaton Boglárellén, a Szent István-napi koncerten a már Kossuth-díjas zeneszerző hatalmas virágcsokorral köszönte meg Elekes Zsuzsa orgonamüvésznek — aki a kéziratból játszotta a toccátát — 45 évvel ezelőtti életérzé­sének, vívódásának hű tolmácsolását. A nemesen modern stílusú, háromhajós templom igazi ünnep tanúja lehetett* Az orgonista, akinek pályafutása az 1980-as lipcsei Bach-verseny megnyerésével indult, s ível azóta is egyre felfelé, fölényes technikai tudással feledtette hangszerének fogyatékosságát: karakter nélküli, hideg, tar­tózkodó hangszíneit. Franck h-moll prelúdium, fúga és va­riációját csodálatos könnyedséggel, visszafogott virtuozitás­sal formálna emelkedetten egyszerűvé. A Dobra János vezette Tomkins énekegyüttes a rene­szánsz világát idézte meg névadója, Lassus és Palestrina müveinek megszólaltatásával, öt, hat, majd hét szólamot töltöttek meg az intenzív, szinte lázas hangok, melyek gon­dosan teremtették meg a motetták, madrigálok dimenzióit. Az orgonairodalomban nincs, de az A capellák világa élet­re hívott államalapító királyunkhoz szóló művet. Az Ének Szent István királyhoz, igazi magyar ízű, tipikus, iskolát teremtő Kodály-feldolgozás. A nagy énekkarok orgánumát is próbára tevő kórusmüvet „elbírta” a hét hang. A karzat már üres, a sípok is némák. Csak Cirill és Metód, a valaha Lellét is megjárt két szerzetes néz az ol­tárképről fátyolos szemmel az utolsó akkordok után. Czene Attila New-Mexico Állami Egye­temének rézfúvós kvintett­je adott szombat este hang­versenyt, s ezzeli befejező­dött Barcson a 4. Nemzet­közi Rézfúvós Kamarazenei Verseny. A négynapos' ze­nei „küzdelem” tapasz,taila- tait Láng István, a Zene- művészeti Főiskola tanára, a zsűri elnöke foglalta ösz- sze: — Az, hogy Barcson, egy valóságos csoda jöjjön lét­re, hogy nemzetközi rézfú­vós kamanarverseny legyen, az a Dráva menti városban élő nagyon lelkes emberek tevékenységének köszönhe­tő — mondta. — Csak a legnagyobb elis­merés és tisztelet hangján tudok szólni Bauer Vendel­ről, aki a tíz évvel ezelőtt elindított programok szel­lemi atyja és fő szervezője volt. Az ő személyes mun­kája, szaktekintélye nélkül nem képzelhető el ilyeni vo­lumenű zenei verseny egy kis ország 'kis városában'. Ugyancsak a legnagyobb elismerés hangján kell szól­ni a barcsi tanács segítő­készségéről és arról, hogy az itt élő emberek ma már személyes ügyüknek tekin­tik a rézfúvósok találkozó­ját. A verseny lebonyolítá­sához szükséges külső körül­ményeket adottságaikhoz mérten évről évre javítani igyekeztek és a hangver­senyterem közönsége is gyarapodott az utóbbi idő­ben. — Ez az egészséges lokál­patriotizmus nagyban hoz­zájárult ahhoz, hogy a réz­fúvós verseny ma is „él” és szakmai rangja nemzetközi­leg példátlan. Ügy is mond­hatnám, hogy a világ rézfú- vásóinak táborában Barcs a mérce. — A feltételek javításán kívül a rendezőiknek az is szívügye volt, hogy stilári- san még tisztábbá, jobbá tegyék a versenyt. Óriási dolog — és ilyen sehol a vi­lágon nincsen —, hogy a versenyt egyhetes előkészí­tő tábor előzi meg. Ebben a részvétel nem kötelező. Az ott tanító tanárok nem le­hetnek zsűritagok, hogy a vetélkedés tisztaságát is védjük... Ugyanakkor ez az egyhetes kurzus lehetővé teszi a verseny darabok gya­korlását, érlelését. — A találkozó arra is ins­pirált bennünket, hogy újít­sunk a szervezésben. Az el­múlt években együtt hall­gattuk meg a különböző hangszerösszetételű csopor­hez. A jövőben a szabadon- választott daraboknál ;s kell tennünk bizonyos meg­kötéseket. E művek szakmai értéke és az előadás milyen­sége egyaránt latba esik majd az értékelésnél. Ha nem ezt tesszük, könnyen a kommersz irányába tolód­hatnak el a produkciók. Az előadandó művek ki­választása az együttes ízlé­sét is tükrözi majd. A 11 ta­gú zsűri — melynek 4 ma­gyar, egy USA, NSZK, NDK, szovjet, cseh, kínai és angol résztvevője volt — titkosan szavazott, a dönté­sek egyhangúak voltak. tok produktumát, és úgy értékeltük őket. Idén szét­választottuk a két csoportot és a vegyes hangszerösszeté­telű együttesek külön ver­senyeztek. Ez nem volt sze­rencsés ötlet. Ebben az ösz- szeállításban rosszabb lett az értékelési szituáció. Ki­derült ugyanis, hogy ebben a műfajban össze lehet ha­sonlítani az „almát” a „kör­tével”, mert mindegyik „gyümölcs”. Az eredmény végül is tükrözte a kvali­tást, de úgy döntöttünk, visszatérünk a régi módszer­Példa erre a győztes Ame­rikai Kürt Négyes produkció­jának értékelése. Őket min­denki, már az első forduló­iban 1 pontozóm fölénnyel „hozta ki’ elsőnek. Jutal­muk 100 ezer forint. Három második helyet osz­tottunk ki. A Brasse Ring (USA), valamint a Zeneaka­démia rézfúvósai 60 ezer fo­rintot, a Leningrádi Rézfú- vpsötös 30 ezer forintot, va­lamint a Lenz cég különdí- ját, egy értékes trombitát nyertek a versenyen. (Várnai) •* KIVÁLÓ RENDEZÉSSEL Természetjáró építők Kaposváron Tegnap délelőtt Kaposvá­ron, a városi sportcsarnok­ban a díjak kiosztásával ért véget az építők országos ter­mészetjáró találkozója, ame­lyet immár 16. alkalommal rendeztek meg. A találkozó zárásán Bartos Géza, az Építő-, Fa- és Épí­tőanyagipari Dolgozók Szak- szervezetének Somogy me­gyei titkára köszöntötte a több mint ezer résztvevőt. A kiváló rendezésnek kö­szönhetően a négy napig Ismerkedés a szennai falu­múzeummal tartó rendezvényen nagyon jó hangulat uralkodott. A tömegsport-versenyeken a Pécsi Tanép „és a Pécsi Közúti Igazgatóság verseny­zői taroltak. Az összesített pontversenyt nagy fölénnyel nyerte a Pécsi Közúti Igaz­gatóság csapató. A díjkiosztón a legnagyobb tapsot a találkozó legidősebb résztvevője, a Salgótarján­ból érkezett 80 éves Szaba­dos Zoltánná és a legfiata­labb ember(ke), a négy és fél hónapos szegedi Rudolf Zsolt kapta. A rendezvénysorozat zárá­sát követően Bartos Gézát kértük meg, hogy értékelje röviden a találkozó négy napját. — Ügy érzem, sikerült mindennek maximálisan ele­get tennünk. Az ország min­den részéből érkeztek részt­vevők. Célunk volt,’ hogy a rendezvény által erősítsük a szakszervezeti egységet. Sze­rencsére az időjárás is ke­gyes volt hozzánk. Remélem, hogy e szép sorozat nem fog megszakadni. A találkozó résztvevőinek arca sok mindenről árulko­dott: vidám tekintetek, fel­hőtlen hangulat és a búcsú szomorú pillanataiban köny- nyes szemek. (Fenyő)

Next

/
Oldalképek
Tartalom