Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-19 / 195. szám
Y\ , . v. . NAPILAP XLV. évfolyam, 195. szám Ára: 5,30 Ft 1989. augusztus 19., szómba! Nemzetiszínű szalaggal átkötött, jó illatú, ropogós pirosra sült kenyér. A nemzet testének, lelkének, az életnek a szimbóluma. Messze múltba nyúló szokások, hagyományok .,, A magyar ember mindig megünnepelte azt a pillanatot, amikor sokasok verítékes, lelkiekben vívódó, aggódó nap után megtermett a kenyere. A Szent István-napi kenyér szegésben mindig volt, és van ma is gondolatébresztő áhítat. Benne van a kovász, amely önmagában hordja a folytonosságot. Nem lehet ilyenkor nem megállítani egy pillanatra a manapság oly zaklatott gondolatvilág forgatagát. Nem lehet most nem azokra gondolni, akik októberben elvetették a magvakat, ápolták, vigyázták, óvták kilenc hónapon keresztül, éppúgy, mint teszi ezt az asszony, aki új élettel kívánja megajándékozni az emberiséget. Kilenc hónap az új élet megszületése az embernél, és kilenc hónapnak kell eltelnie, amíg a picinyke búzamag kalászt, kenyérnek valót nevel. A mostani kenyérszegé- sen arra gondolok, hogy a mindennapi táplálékon kívül, talán ez a kilenc hónap is magyarázza a kenyér és az élet fogalmi összekapcsolódását. A gyermek megszületése a legboldogabb, a leg- bensőségesebb ünnep, a vára koeds, a küzdés, a kínlódás értelmet teremtő beteljesülése. Hasonlatosan a „másik élet", az új kenyér asztalra kerüléséhez. Ebben az évben azonban nem kísérte ilyen egyértelmű, örömteli várakozás a dU* san ringó kalászok betakarítását. Ott voltam magam is a demonstrálok között. At- éreztem, megértettem a földet művelők, a kenyeret megteremtők kissé türelmetlen, kissé kibuggyanó-keserű elégedetlenségét. Sokan és sokféleképpen ítélték meg Péter —Pál-nap előtt is, után is azt a tényt, hogy az általában csendes parasztság, az aratás kezdetének napján gépeivel nem a ringó búzamezőkre, hanem a közutakra vonult, zavart okozva a közlekedés vérkeringésében. Akkor is, azóta is tudta — tudhatja — mindenki, hogy ezzel a tettel egy kiló búza sem ment veszendőbe! Mert a parasztember — érje bármekkora méltánytalanság is — pusztulni nem hagyja munkája, fáradozása gyümölcsét. De gondjainak, elégedetlenségének valami módon hangot kellett adnia! Ebben az évben ezt a formát választották június 29-én reggel héttől kilencig. Azért, mert a gabonatermelésben végzett munkájukért, kilenchónapi fáradozásukért, a befektetésekért nem kapnak annyi ellenszolgáltatást, hogy tisztes haszonnal tovább folytathassák dolgukat. Jeleztek, szóltak, évtizedek óta szokatlan módon figyelmeztettek — és azután... Igen, azután mentek a ringó, sárga búzamezőkre. Aratni. Kilenc óra után már csak egyetlen szándék töltötte el a kombájnos, a szemet szállító gépkocsivezető, a termelésirányító érzés- és gondolatvilágát: mielőbb, minél kisebb veszteséggel kerüljön biztonságba kilenc hónap féltő aggodalommal kisért munkájának gyümölcse. A kenyérnek való. Az olajos kezű, porlepte „kis csapat” tiszteletre méltó, becsülni való munkát végzett. Kis csapatot mondtam, mert szű- kebb hazánkban, Somogybán a csaknem kilencvenháromezer hektárnyi kalászos aratása, cséplése alig több mint két, két és fél ezer embernek jelenthetett közvetlen feladatot. Faluhelyen nemegyszer hallottam ilyenkor nyáridőben: manapság a paraszt- emberek többsége szinte észre sem veszi, hogy aratás van. Lassan csak az öregek emlékezetében él már, hogy a földet művelők döntő többségének a július és az augusztus volt az év talán legnehezebb, leg- verítékesebb munkaszakasza. Mára az ,,okos”, sokat tudó eszközök tízezreket mentettek fel ez alól. Maroknyi csoport végzi el a munkát, ám a dolgok logikája szerint, a feladatban részt vevők számának csökkenésével arányosan nő az egy főre jutó felelősség. Es aki ma arat, búzát szállít vagy terményt tárol, tudatában van annak, hogy hány száz ember helyett, és hány ezer ember érdekében teszi eztl A lélekből fakadó, szavakból meg nem tanulható — és tanítható — forrásból származik ez a tudat. Ügy gondolom, hogy az élettel dolgozó parasztember génjeiben van benne, Öröklődik, Olyan, mint a kovász. Jól emlékszem, mikor nagyanyám kenyeret sütött. A dagasztó»í végén egy kis darabot lehasitott az órákig dagasztott kenyérmasszából. Azután kikotorta a dagasztóteknőt, és mindezt beletette egy szőttes szélű, patyolatos, lenvászon asztalkendőbe. Megszáritotta, majd amikor ismét kenyérsütésre került sor, megáztatta, és ezzel dagasztotta az új kenyeret. Az egyik kenyérből így lett a másik — számomra pedig ezért jelenti a kovász a folytonosságot. A kenyér jelképes kovászát magában hordja a parasztember. Ha méltánytalanság éri, előbb csak magában, azután mind hangosabban háborog, később — ahogy tette az idén — demonstrál jogos igényeinek kielégítéséért. De veszni, pusztulni soha nem hagyja az életet! A napokban mondta egy parasztember: „Gyűléseken, utcán és sok helyen lehet politizálni. De a biológiában nem! Az állatnak enni, inni kell, a búzát el kell vetni, és ha megérik, be kell takarítani. Ezek a mi parancsolataink, a parasztoké, akik az élettel dolgozunk." Ma ropogós pirosrg. sült, új kenyér kerül az asztalunkra. Amikor megszegjük, eltölt- het az a semmihez sem hasonlítható, békés biztonságérzet: bőséggel megtermett ismét a kenyerünk. Es van kovász! Vörös Márta Molnár C. Pál alkotása Szent István udvarát és korát idézi fel. Államalapító uralkodónk Intelmeit, valamint a Szent Korona státuszát összeállításunk a 9. Oldalon mutatja be. MA Ünnepség Marcaliban Az augusztus 20-i somogyi események sorát a marcali városi művelődési központban tegnap délután tartott. ünnepség nyitotta meg. A Himnuszt követően Révai József prépost plébános mondott megemlékezést. Szent István történelmi szerepét méltatva utalt rá, hogy az államalapító király példája mai gondokkal terhes korunkban is irányt mu- tkt. Az őt egyszerre jellemző engedékenység és szigor a jelen országépítő munkájának is feltétele. Hangsúlyozta a nemzeti egység erősítésének fontosságát. E folyamatban jelentős eseményként említve, hogy az idén ismét lesz Szent István-napi körmenet Budapesten, ahol körbehordják a széthúzás veszedelmére is figyelmezte- tő, ám a reményteljes jövő hitét is erősítő Szent Jobbot. Ezt követően dr. Gyenesei István, a megyei tanács elnöke mondott ünnepi beszédet. Szavai túlzó jelzők és pátosz nélkül is jól közvetítették a — mint mondta — múltat, jelent és jövőt egybekapcsoló ünnep üzenetét. Ö is szólt István királyról, ám nem a szentet, hanem az embert és államférfit mutatva meg. (Beszéde fontosabb gondolatait lapunk 3. oldalán közöljük.) A megemlékezések után Varga László, a marcali tsz elnöke átadta az új kenyeret, melyet a megyei tanács elnöke szegett meg. Az_ ünnepség első része a településfejlesztési társadalmi munkában kiemelkedő eredményeket elért közösségek és egyének kitüntetésével, valamint a Szózat hangjaival fejeződött be. A továbbiakban fővárosi művészek adtak műsort. Kitiiotetési ünaepaég a negyei tanácson Elismerés az alkotóknak Tegnap délelőtt a Somogy Megyei Tanácson adták át a több mint tíz éve alapított alkotói, művészeti és köz- művelődési díjakat, dr. Gye~ nesei István, a Somogy Megyei Tanács elnöke a közelgő ünnep, augusztus 20-a történelmi jelentőségét méltatva köszöntötte a kitüntetetteket. Első ízben nemcsak az idei díjazottakat hívták meg az ünnepségre, hanem azokat is, akik korábban átvehették az elismerést kiemelkedő tevékenységükért. ök mondták el, hogy büszkék a megyei elismerésre, hiszen annak értéke maradandónak bizonyult az elmúlt években. A megye szellemi életéről beszélgettek a meghívottak, kifejezve azt a kívánságot, hogy a hétköznapokon az eddigieknél is több alkalmat kellene találni az eszmecserére. A kitüntetetteket köszöntve Sárdi Árpád, a megyei pártbizottság első titkára a közös feladatokra hívta fel a résztvevők figyelmét: vegyenek részt a megye hosszú távú programjának kidolgozásában. A Somogy Megyei Tanács alkotói díját dr. Andrásofsz~ ky Barna igazgató főorvos, dr. Magyar Kálmán régész, dr. Baka József gazdasági főigazgató vette át. Művészeti díjban részesült: Fésűs Éva író, Horváth János festőművész és Pogány Judit színművész. A közművelődési díjat a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, Merész Emese nagyatádi népművelő és Turbék Károly nagyatádi könyvtár- igazgató vette át. Augusztus 20-a alkalmából a művelődési miniszter Szocialista Kultúráért, Kiváló Munkáért kitüntetést adományozott a közművelődésben élen járóknak. Tegnap délután a megyei tanácson Nagy Gábor, a közművelődési iroda vezetője köszöntötte az ünnepeiteket, majd (Folytatás az 5. oldalon.) KENYER ÉS KOVÁSZ
