Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-18 / 194. szám
s f CV 1989. ougusztus 18., péntek I * Somogyi Néplap 3 A Hof Herr traktortól a számítógépig Nem beszélni — tenni kell „Az ember társas lény. Meggyőződésem, hogy az elidegenedő világban a közösségeket össze lehet fogni, mert él ez iránt az (igény az emberekben• Csak segíteni kell. Tenni kell érte.” (Dr. Klie [Csaba igazgató.) Amikor hetekkel ezelőtt Afféle kis közvélemény-kutatást végezték a Bárdibük- ki Állami Gazdaságban, hogy hányán is vennének részt egy olyan rendezvényen, amelyen megemlékeznek a négy évtizedes gazdaság múltjáról, az ünnepet összekötnék sokszínű szórakozási lehetőséggel — nem várt eredmény született. Csaknem félezren mondták: feltétlenül ott leszünk! Az egész napos ünnepségsorozatra holnap kerül sor. Tisztelegnek az új kenyér előtt, felidézik a négy évtizedes állami nagyüzem történetének néhány főbb fejezetét, köszöntik az alapítókat és azokat a folytatókat, akik méltó utódok lettek. Azután felsorolni is lehetetlen, hogy a kispályás focitól a főző-, az ulti-, a tollaslabdaversenyeken keresztül a traktorosok, a gépkocsivezetők ügyességi vetélkedőjéig hányféle szórakozási lehetőség várja a gazdaság dolgozóit, a családjukat, a legapróbbaktól a nagyszülőkig. Mert igenis van igény arra, hogy a mindennapi munkán kívül a gondtalan szórakozás perceiben is találkozzanak az emberek ... TIZENÖT „KORONATANÚ” Amikor negyven évvel ezelőtt a Gosztonyi- és a Márffy-féle birtokon megalakult a Bárdibükki Állami Gazdaság, akkor a gabona-, a gyümölcstermelés, a szőlészet és borászat volt a fő jellemző. Ma mindössze tizenöten vannak a gazdaságban, akik alapítóként átélték ezt az időszakot, és csupán hárman, akik aktív cselekvői a mai kor történéseinek is. Ök tudják leghívebben felidézni azokat az eseményeket, fordulópontokat, amelyek valamilyen formában hatással voltak a gazdaság történetére. A siófoki vasúti teherpályaudvar a Ba- laton-parti város talán legcsendesebb szigete éjjelente — augusztus eleje óta. Addig heves viták kereszttűzében állt, s a hangos éjjeli üzemelés miatt felháborodott környékbeliek szerkesztőségünket is felkeresték panaszukkal. „Miért van szükség dudára, ha vezénylőtiszt indítja a vonatot? Miért nem állítják le a gépet, ha tíz percnél tovább tartózkodik az állomáson? S egyáltalán: miért nem maradt a pályaudvar a régi helyén . •., a tüzép-telep szomszédságában ?” Kérdezik a lakosok, de megnyugtató választ még sehol sem kaptak. A „Dübörgő vonatok, ideges lakók Siófokon” című írás hangot adott a lakosság elkeseredett véleményének, de megszólaltatta Busch Károlyt, a MÁV pécsi üzemigazgatóságának műszaki igazgatóhelyettesét is. Miképp lehetne környezetbarát módon üzemeltetni a siófoki állomást? — ezt megvizsgálni gyűltek össze a helyszínen a MÁV illetékesei. Reményi Ferenc fejlesztési főmérnök tájékoztatta a résztvevőket, hogy 15 évvel ezelőtt az M 7-es út mellé akarták kiépíteni a vasútállomást. — Már akkor 3 milliárd forintba került volna a meg— Jöttek a puszták. Hatvanban Tiltvány, Lajosháza, Patpuszta, hatvannégyben Lad-gyöngyöspuszta, legutóbb hatvanhatban, a bárd- udvarnoki tsz felszámolásakor ez a terület. így alakult ki végül is a hatezer-háromszáz hektáros gazdaság. Nemcsak a mostoha termőhelyi viszonyok szorongattak itt mindig, hanem a szabdaltság, a távolság. Itt egy darab föld, ott egy major, Kaposvártól Barcs szomszédságáig. Elhelyezkedését, adottságait tekintve talán a leghátrányosabb állami gazdaság lett a bárdibükki. Itt ugyanahhoz az eredményhez kétszer annyi erőfeszítés kellett, mint másutt! Fizikailag is, szellemileg is. Kiugró sikerek, hírnév nem szegődött kísérőként a négy évtizedhez. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy saját lehetőségeihez mérten, évről évre ne kapaszkodott volna fölfelé az üzem. Volt, amikor több, volt, amikor kevesebb sikerrel, éppen csak a továbbiét feltételeit megőrizve. A számok sokaitmondóak: 1958-ban tizenhárommillió, tavaly száznegyvenötmillió termelési értéket állított elő az itt dolgozó csaknem négyszáz ember. A VÁLTOZÁSOK SOROZATA Nemcsak a külső, környezeti, közgazdasági adottságok, hanem a sajátos, hátrányos üzemi adottságok is parancsolóan megkövetelték, hogy folyamatosan és szüntelenül keresse az üzem a gazdálkodás érdekét szolgáló megújulást. A szerkezetből folyamatosan kimaradt a szőlészeti, borászati ágazat, maradt és egyszerűsödött a szántóföldi növénytermelés. Változott és átalakult az állattenyésztés is. Eltűnt a juhászat, azután egy újabb lépcsőben a sertéstenyésztés, valósítás — mondta, s a legmagasabb helyen döntöttek arról: minden marad a régi helyén. Egyébként is gondot okozott volna a várostól való távolság. A személypályaudvar rekonstrukcióját 1987-ben már nem lehetett tovább halogatni — hetenként mintegy 150 ezer utas biztonságán szolgálják a peronok, az aluljáró. A teherforgalom lebonyolítását a korszerűsítés szülte helyhiány miatt azonban ki kellett tennünk a mostani helyére — független szakértők véleménye szerint is ez volt a legjobb megoldás. A bejáráson mintegy 60 szervezet vett részt, köztük a helyi tanács, a köjál, a rendőrkapitányság, vállalatok veze-< tői, és senki nem tiltakozott a terv ellen. A nyári sze- mélyköz.le'kedés jelentős forgalma miatt a tolatások azután a késő esti, néha az éjszakai órákra- torlódtak. Egyetlen megoldással lehetne kiküszöbölni ezt: hamég egy sínpár épülne, végig az egész Budapest—Nagykani- zsa-vonalon. Erre azonban nincs pénzAz állomás üzemi zajáról készített vizsgálat és akusztikai szakvélemény szerint a korszerűsítési munkák eredmaradt a szarvasmarha, méghozzá az intenzív tejelő típus. — A gazdálkodás görbéje 1963 és 1973 között felfelé ívelt, majd lehanyatlott; hetvennégytől jött egy újabb fellendülés, ez nyolcvanötre ismét vészesen leszálló ágba hajolt — mindja dr. Klie Csaba igazgató. — A nyolcvanötös évre kimerültek a tartalékok, más alternatíva nem volt: másként, újat kell kezdeni! Maguk között úgy minősítik az itteni emberek ezt a legújabb szakaszt: a minőségi váltás kora. Rekonstrukcióval felújították, bővítették a tehenészeti telepet — a számítógép vezérelte fejőház már nem a mai, hanem a holnapi igényeknek is megfelel. Nem maradhattak kihasználatlanul a sertésférőhelyek, integrálva a kistermelőket is, megindult a pulkahizlalás és -nevelés. Emellett fokozatosan fejlődött és szélesedett az építőipari, a kereskedelmi tevékenység. Nemcsak a megyében, országosan is új nevekkel ismerkedhetett meg a közvélemény: Bárdiker, Hambi... ÚJ SZERVEZETBEN A Hoffher traktortól hosszú út vezetett a mába. Ez év közepén a valódi demokrácia szélesítése jegyében ismét megújult a gazdaság. Figyelembe véve a társasági törvény adta lehetőségeket, megszűnt a több lépcsős irányítási rendszer, a négy önelszámoló egység és a két kft. vezetőjéből igazgatótanács alakult. A gazdaság operatív irányítását végzi ez a testület. Ezen túlmenően az volt a fő cél, hogy az egyéni érdekeltség javításával hatékonyabban, eredményesebben működjön az állami vagyon. Az igazgatótanácsban egyforma szavazati joggal rendelkezik mindenki. A döntésig lehet vita, addig „él” a demokratizmus — de utána, csak a következetes végrehajtás jöhet. — A megújulásról, a demokráciáról nem beszélni ményeként az állomás egészét tekintve csökkent a zajszint, ugyanakkor az előbbiek következtében az üdülőövezet egyes részeiben a korábbihoz képest a zajszint nőtt. (Ez utóbbi övezetben élők tiltakoztak.) —■ Kompromisszumot kell kötnünk — mondta Tilly Ágota, a MÁV vezérigazgatóságának koordinátora, s hogy a vállalat a megbékélésre törekszik, azt a forgalomátszervezési intézkedések bizonyítják. — Most este 10 óra és hajnali 6 óra között nincs mozgás a teherpályaudvaron — mondta Csupor Béla, az állomásfőnök helyettese. — Augusztus 1-jétől dízel helyett csendesebb üzemű villanymozdony került az állomásra, mellyel azonban Tab, Szántód és a kereskedelmi pályaudvar kiszolgálását nem lehet megoldani. Megszünettük két menetrendszerűen közlekedő tolatós tehervonat (az egyik Nagykanizsáról, a másik Budapestről indult) éjjeli járatát. Ezáltal azonban jelentősen lassult a szállítás, s több cég már jelezte is ebből adódó gondjait. Éjjel állnak a teherkocsik és azon túl, hogy magáért a A CSEND ÁRA Kaposvár környékének kongresszusi küldöttjelöltjei kell — mondta az igazgató —, hanem ennek szellemében élni, dolgozni. A szervezeti megújulás a holnapi ünnep „előestéjén” egy újabb ígéretes gazdasági vállalkozással is bővült. A gazdaság vezetői tegnap írtak alá egy kft. megállapodást egy osztrák és egy olasz céggel pulykatojás termelésére. önálló exportjoggal 1991-ben hárommillió-háromszázezer tenyésztojást szállítanak külföldre. A remény nem alaptalan: a bárdibükki gazdaság sorsa ismét felfelé ível. Vörös Márta Fotó: Jakab Judit Kaposvár környékének MSZMP-tagjai három pártválasztási körzetből egy-egy küldöttet delegálhatnak a Magyar Szocialista Munkáspárt október 6-án kezdődő kongresszusára. Az 1-es pártválasztási körzet (Baté, Gölle, Igái, Nagyberki, Szen.tbalázs) alap- szervezeteinek jelöltjei: Bárányé Károly szentbalázsi tsz-elnök; Fehér Gyula, a batéi tsz személyzeti vezetője; Gál József, a nagyberki pártbizottság titkára; Jelinek Ferenc, a göllei tsz műszaki fő-ágazatvezető és Sebők József igali tsz-elnök. Augusztus 28-án Batéban tartják azt a küldöttgyűlést, amelyen megválasztják a kongresszusi küldöttet. A 2-es pártválasztási körzet (Csököly, Kadarkút, Ka- posfő, Kaposmérő, Nagybajom) alapszervezeteinek jelöltjei: Berke Imre, a kadarkúti tsz energetikusa; Pelle József, a Sefag nagybajomi erdészetének erdésze; Szabó Sándor, a kapós- mérői pártbizottság titkára. A pártalapszervezetek képviselői augusztus 28-*án Ka- posmérőben választják meg a kongresszusi küldöttet. A 3-as pártválasztási körzet párttagsága (Hetes, Mer- nye, Simonfa, Somogyjád, Somogysárd, Szenna) augusztus 25—31-e között pártszavazással választ küldöttet a következő jelöltek közül: Szabó Imre, a somogyjádi tsz műszaki ágazatvezetője; Szerényi Zoltán osztopáni tsz-elnök; Vonyó Gyula, a mennyei pártbizottság titkára; Zsinkó Endre, a kaposvári pártbizottság politikai munkatársa. A pártválasztási bizottságok a jelöltek programját eljuttatják a körzetek párt- alapszervezeteihez. A választást megelőzően valamennyi alapszervezetnek lehetősége van arra, hogy meghívja a küldöttjelölteket a saját rendezvényeire is. , Nem kellenek az olcsó fogások LEGYEN HITELÜNK! Formabontásra vállalkozott az MSZMP kaposvári pártbizottságának apparátusa. Ügy döntött, hogy a készülő városi választási programról nem a székház meleg tanácskozó termében, hanem jó levegőn, szendvics és zsíros kenyér mellett, kötetlen formában beszélget a pártbizottság tagjaival. Ehhez kitűnő helyszínnek ígérkezett a KVGY tulajdonában levő kisasszondi kastély, amelynek történetével is megismertették a házigazdák nem mindennapos vendégeiket. Igaz, Mihalics Veronika, a városi pártbizottság titkára, aki a kaposvári választási program felelőse és ezt az ülést is vezette, a kellemes környezet ellenére sem volt teljesen felszabadult, mert több résztvevőt várt. Ügy látszik — mondta —, sokak szemében az olyan összejöveteleknek, ahol nem kihasználatlanságért is anyagi hátrányba kerül a MÁV, a nyugati kocsik várakoztatásáért svájci frankban kell büntetést fizetniük. Az állomásra befutó vonatok — ha tudják, hogy tíz percen túl fognak az állomáson tartózkodni — leállítják a motorjukat, csak a legszükségesebb esetekben használják a dudát. Ennek működtetését előírások szabályozzák vasúti átjáróknál, s a nemzetközi szabványok szerint 105 decibel kelj, legyen a kürt hangnyomásának a szintje. A vonat egy kilométeres fékútja miatt balesetveszély esetén is dudálni kell — ha már annyian kelnek át tilosban a síneken. Az intézkedések az egész siófoki—kaposvári vonalra károsan hatnak, s kimutathatók a népgazdasági veszteségek. — Ennél több engedményt képtelen tenni a MÁV — mondta Reményi Ferenc. — Ezeket az intézkedéseket is a kényszer szülte. Még a legapróbb változtatás mögött is veszteségmilliók vannak. Szeptember 1-jéig tartanak a változások, mert az őszi nagy betakarításoknál a MÁV-ra szüksége van a népgazdaságnak. A MÁV- nak pedig minden kocsijára. Czene Attila hoznak dörgedelmes határozatokat, még nincs tekintélye. A távol maradók miatt érzett szomorúságot azonban hamar enyhítette az a szinte példátlan aktivitás, amely csakhamar kibontakozott és sötétedésig tartott. Lehet, ennek az is oka volt — ahogy Bajer Nándor fogalmazott —, hogy a magyar olyan fajta, ha ételt s italt lát maga előtt, a gondolatai is jobban szárnyalnak. A szárnyalás szó különösen illett ide, hiszen a megszólalók, akár a magasban repülő madár, mindent láttak, észrevették, azaz nemcsak arról beszéltek, ami közvetlenül beépíthető a városi programba, hanem sok egyébről: a közérzettől a választási módszerekig — ha úgy tetszik — taktikáig. Talán az utóbbiról esett a legtöbb szó. A fő kérdés az volt, hogyan győzhet a párt a választásokon ? Természetesen úgy, hogy jól követhető programot készít, amelyben a jelenleginél célszerűbb iparszerkezettől az egészségügy fejlesztésén át az átfogó szociálpolitikáig, a környezetig, az élet minden fontos területe szerepel. Tudjuk, a választás hadjárat is az emberek rokon- szenvének megnyeréséért. Történelmi tapasztalat, hogy a küzdők sok mindent „bedobnak” ilyenkor; ígérnek fűt-fát, olyat is, amiről eleve tudják: úgysem teljesíthető. Nos, a kaposvári kommunistáktól idegen ez a fajta harc a polgárok szavazatainak elnyeréséért. Szinte nem volt olyan megnyilatkozás Kisasszondon, amely ne hangsúlyozta volna, hogy a pártnak őszinte, hiteles programmal kell a választók elé állnia, olyannal, amelyik áttekinthető, tartalmazza az erőforrásokat is, és ellenőrizhető a megvalósítása. Ahhoz, hogy a program mind a hitelességnek megfeleljen, mind pedig annak, hogy a legiskolázatlanabb ember is megértse, elfogadja, arra van szükség, hogy emberközeli legyen, már a kidolgozásakor tartalmazza sok kaposvári és környékbeli polgár véleményét, javaslatát. Erre a célra — mondták többen is — minden eszközt meg kell ragadni. Célszerű „javaslatládák” kifüggesztése, sőt még a telefonügyelet is. Rendkívül sok függ attól, hogy az állampolgár a hiteles programot megértse és magáévá tegye. A sikernek természetesen — húzták alá többen —' alapföltétele a rátermett L- jelölt, akinek kiválasztása a közeljövő rendkívül nagy feladatai közé tartozik. A beszélgetés résztvevői önzetlen segítséget ajánlottak föl a pártbizottságnak ehhez az igen szerteágazó munkához. Különös helyzetben van az MSZMP — mondták néhá- nyan. Nyerni akar a választásokon olyan 40 év után, amelyet most sokan pocskondiáznak, azt a fejlődést is tagadva, amely a szemük láttára ment végbe, felnagyítva azokat a hibákat is, amelyeknek nemegyszer maguk is részesei, ha nem előidézői voltak. De hát tudomásul kell venni, hogy ilyen az élet, és az ellenfelek a gyengéinket ki fogják használni. Nem vagyunk ilyen háttériéi eleve vert helyzetben? — kérdezték egyesek. Akadtak pesszimisták, de olyanok is, akik azt mondták, hogy tudatosítani kell: igaz, hogy az MSZMP irányítása mellett sok mindent megértünk, amire nem szívesen gondolunk, de hogy ma új helyzet van, hogy egyáltalán választásról, programról meg többpártrendszerről beszélhetünk, az az MSZMP érdeme is, amely kész a változtatásra. Ez döntő kérdés a megítélésben, s erre büszkék is lehetnek a kommunisták éppúgy, mint a negyven év alatt felmutatott értékekre, amelyekre — mondták — újfent fel kell hívni a figyelmet egyebek mellett úgy is — javasolta valaki —, hogy Kaposváron állandó reprezentatív kiállításon mutassák be, honnan indult, meddig jutott a megyeszékhely. Ne szégyellje a párt nyitni a nyilvánosság olló- H’ menjen az emberek közé, legyen laza, őszinte és optimista — mondta az egyik fiatalember, és hozzátette: vonjuk be a kötetlen politizálásba a családtagokat, a nőket, a gyerekeket Biztosan. Ök is tapasztalták volna, hogy van erő, gondolat, csak elő kell hívni. A kisasszondi beszélgetés ízelítőt is adott arra nézve, hogy hogyan. Szegedi Nándor