Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-16 / 192. szám
1989. augusztus 16., szerda Somogyi Néplap 3 SOK A KÉRDŐJEL MEG EGYSZER HÚSELLÁTÁSRÓL Két hete szóvá tettük, hogy zavarok vannak Kaposváron a húsellátásban. Megállapításunkat azokra a tapasztalatokra építettük, melyeket a boltokban és a húskombinátban szereztünk. Akkor az utóbbi azt ígérte, hogy az export rovására is javítanak a helyzeten. Sajnos a zavarok máig sem szűntek meg. Ezt bizonyította dr. Somoskövi Gábor, a kaposvári áfész kereskedelmi főosztályának vezetőhelyettese is, mondván: boltjaik — a vidékieket is beleértve — az igényelt húsnak csak mintegy 70 százalékát kapják meg. A múlt pénteken Kaposváron a vasútállomással szemben levő húsáruházuk előtt hosszú sor alakult ki, mert a vásárlók megsejtették, hogy itt még van némi remény, így más üzletekből ide siettek. A múlt héten egyik nap a mernyei boltjuk egyáltalán nem kapott húst. Elégedetlen az ellátással a Somogy Áruház csemegerészlegének a vezetője, Hegedűs Lászlóné - is. Tapasztalatai szerint a hét végén az igényelt mennyiséget kiszállítja a húskombinát, a hét elejéről azonban nem mondható el ugyanez. A választékkal, a minőséggel mindkét esetben gond van. Szerencsére jó a hentesük, így valamelyest tudnak igazodni a vásárlók igényeihez. Mára az is kiderült, hogy a Kaposvári Húskombinát bármilyen jó szándékkal kezeli is a húsügyet, saját erőből lényegesen nem változtathat a helyzeten. Marosán László vezérigazgató elmondta, hogy a húsiparban végbement szakosodás miatt ők saját tőkehúst belföldi piacra nem szállítanak. Ez azoknak az úgynevezett regionális üzemeknek a feladata, amelyeket elsősorban azért hoztak létre. Tőlük is vásárolnak. Ezt a gyakorlatot átmenetileg sem oldhatják fel, legfeljebb a máshonnan ide csoportosított készletekből segíthetik a boltokat. A vezérigazgató azt is tudtunkra adta, hogy az utóbbi napokban történt ilyen átcsoportosítás, felsőbb döntés következtében. Ügy fest, hogy ezen a héten az igényelt mennyiséget mindenhová ki tudják szállítani. Hozzátette, ha valami rendkívüli nem jön közbe, akkor a nyár végéig nem lesz különösebb zavar az ellátásban. — A zavart elsősorban a nagyarányú felvásárlási láz jelentheti — mondotta Friss Ferenc, a megyei tanács ipari kereskedelmi irodájának a vezetője. A vásárlók a Magyarországon meglehetősen bővében levő háztartási hűtőket nemcsak azért igyekeznek most megtölteni hússal, mert attól tartanak, hogy a boltban esetleg üres polcokat találnak, hanem mert áremelésre gyanakszanak. Nem véletlenül, hiszen már beszédtéma, hogy a húsipar a költségekre hivatkozva emelni szándékozik az úgynevezett húskészítmények árát. A szakszervezetek demonstrációval fenyegetnek, a vásárlók azt kérdezik, ha nem lett volna ez a cirkusz a húsellátás körül, akkor vajon emelnék-e az árat, vagy talán éppen azért csinálták, hogy ok legyen belenyúlni a polgár bukszájába? De nemcsak ez az egyetlen kérdés merült fel és maradt megválaszolatlan a húsügyben országosan kibontakozott sajtópolémiában. Mindenekelőtt felvetődik, lehet-e ennyire figyelmen kívül hagyni a tényeket, azt például, hogy a Balaton-par- ti vendéglők — a kiskereskedőket is beleértve — Budapestre rohangálnak húsért, hogy vendégeiknek enni adhassanak. (Emlékeztetünk lapunkban megjelent tiltakozásukra.) Aztán: szabad-e felrúgni — ha baj van — szinté egyik napról a másikra a vállalati érdekeltséget, a piacpolitikára éppen csak berendezkedett üzemeket egy ostorcsattintással visszaterelni a központilag vezérelt akolba — mondván (saját költségeikre) legyenek „társadalombarátok”? Továbbá ildomos-e a kistermelőket, szövetkezeteket, állami vállalatokat a sertéshizlalás terén egyaránt visszavető érdekeltségről (érdektelenségről) úgy beszélni, mintha az a mai húsellátási zavarokat tekintve csak valamiféle harmadrendű kérdés lenne? Igazán megnyugtató választ nem kaptunk. A megoldást csakis az jelentheti, ha érdekeltekké teszik a termelőket a sertéshizlalásban, és olyan piac- politikát alakítanak ki, amely nem korlátozza a vállalatokat a nekik és a népgazdaságnak egyaránt szükséges exportban, és képes kezelni a piac ingadozása következtében esetenként jelentkező többletet is. Hogy egy ilyen „puffer” helyzetet nem könnyű kialakítani? Kétségtelenül így van. De hát azért vannak a szakemberek, hogy ezt is megoldják, és ha netán kifogytak volna a hazai ötletek, nem szégyen másóktól tanulni. Dr. Győri József, a megyei tanács termelési és ellátási főosztályának vezetője úgy látja, hogy a tennivalókat most két szakaszra kellene bontani. Az egyiket a váratlanul keletkezett zavarok levezetése jelentené. (Ebbe beletartozik az a fajta átcsoportosítás is, amelyről írásunk elején a húskombinát vezérigazgatója szólt.) A másikat a hosszabb távra szóló intézkedéssorozat adná, amely a termeléstől a piaci értékesítésig, az ezekkel kapcsolatos szociálpolitikai lépésekig magában foglalná valamennyi fontos kérdés rendezését. És még valami! Meg kellene szüntetni az „ellátási felelősség” terén jelenleg érvényben levő túlzott központosítást, azaz vissza kellene adni a területek irányító szerveinek az ehhez szükséges hatáskört. Képtelenség ugyanis kizárólag Budapestről áttekinteni a helyzetet, hiszen területenként változnak az igények és a lehetőségek. Bizonyítja ezt egyebek mellett az is, hogy ezen a nyáron — nem véletlenül — Somogybán jelentkeztek elsősorban az ellátási zavarok. A tanácsi vezető szavaiból optimizmus csendült ki. Meggyőződése — mondta —, az új mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek megvan a programja, hogy a kormánnyal közösen a feje tetejéről a talpára állítsa a hústermelést és -ellátást. Ehhez azonban időre van szükség — tette hozzá. Lassú víz előbb-utóbb partot mos ... Csak arra kell vigyázni — gondoltam —, hogy közben át ne szakadjon a gát. Szegedi Nándor Kérdéseinkre válaszol: dr. Exner Zoltán, az SZMT titkára Ne a munkaadó diktáljon a szakszervezetnek Hol nagyobb, hol kisebb az érdeklődés a szakszervezeti választások iránt a megyében, az azonban általános tapasztalat, hogy sokkal jobban megnézik a tagok, hogy kire adják szavazatukat. Dr. Exner Zoltántól, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkárától először az iránt érdeklődtünk, hogy mi foglalkoztatja most a tagságot, a szak- szervezeteket. ROMLÓ KÖZHANGULATBAN — Elsősorban a megélhetésért való aggódás, a romló létföltételek elleni védekezés és tiltakozás a jellemző. Ebben a romló közhangulatban kezdődtek meg és folytatódnak a szakszervezeti választások. Ezek szervezeti és tartalmi kérdésekben is teljesen új tapasztalatokat hoztak, illetve még hozhatnak , számos területen. A helyzetelemzés nehéz, mert rendkívül összetett folyamatról van szó. Egyes szakmáknál — mint például a pedagógusoknál, a vasasoknál — már lezajlottak a választások, másoknál pedig még nem kezdődtek el, s vannak ágazatok, ahol az egyszerűség t jegyében megerősítenek vagy visszahívnak tisztségviselőket. — Milyen a tagság aktivitása? — A kétségtelenül meglévő közöny és bizalmatlanság mellett erősödött az igény a demokratizmus iránt. A többes jelölés természetessé vált. Az esetek többségében a munkahelyeken ezrek éltek a közvetlen választás lehetőségével, amikor szavaztak. A kritika fölerősödése számos esetben új tisztségviselők megválasztását hozta, s ez a régiek számára személyes megrázkódtatással járt együtt. Ez rámutatott arra is, hogy rendezetlen az átállás lehetősége más munkaterületekre. A megválasztott tisztségviselőknek csaknem egvharmada új. Sokan nem vállalták a bizalmi, főbizalmi megbízatást, tartva a megnövekedett követelményektől, a nyomasztó gazdasági és szociális gondoktól és az esetleges munkahelyi retorzióktól. ÜJ UTAKAT IS KERESNEK — Tud’e az SZMT új szakszervezeti szerveződésekről vagy ilyen irányú tö~ rekvésekről? — Igen, tudunk. Ezek a megye szakszervezeti mozgalmának viszonylagos egységét azonban még nem veszélyeztetik. Eddig egv munkahelyen, az élelmiszeriparban alakult ágazattól független alapszervezeti a szakmai érdekek jobb érvényesítése érdekében, az alulról való építkezés jegyében. A már meglévő új szervezet és a néhány helyen meglévő új törekvések nem szorgalmazzák, hogy kiváljanak a mozgalomból. — Melyek azok az új jelenségek, amelyek erősen meghatározzák az érdekvédelmet? — Tapasztalataink szerint egy sor késlekedő intézkedés gátolja a hatékony tevékenységet. Ezek között van a választott függetlenített tisztségviselő javadalmazásának a megoldatlansága. Sok helyen az első számú vezetők kinyilvánították, hogy ők fizetik a szakszervezeti vezetőt, ezért pedig lojalitást várnak el. Ugyanakkor a dolgozók szóvá teszik: milyen szakszervezet az, ahol a munkaadó diktál1?! Föllépünk az ilyen megnyilvánulások ellen, mivel a szakszervezetet a munkahelyi folyamatok szerA GÉP A KICSIVEL IS ELBÍR Ahol a krumplit koptatják Rinyaújlak pályázott A megye tizenöt, kritikus helyzetben levő termelőszövetkezete közül csupán öt tudott olyan tervekkel előállni, amelyek támogatásra érdemesek. A rinyaújlaki Haladás Termelőszövetkezet burgonyafeldolgozót épít, s ehhez négymillió forint támogatást kapott. A pénzt még márciusban odaítélték a téesznek, csak éppen néhány hónapot késett az ösz- szeg, így most valamelyest csúszik a feldolgozóüzem átadása. A munkálatok mai állása szerint szeptemberben megindulhat a próba- termelés az óránként két tonna teljesítményre is képes gépekenRövidesen megkezdődik Rinyaújlakon a burgonya betakarítása. Különválogatják a vetőméretet, hiszen ezt a vásárlók nem szívesen veszik meg, s eddig a téesz- ben sem tudták az összesét felhasználni. A burgonyakoptató elkészültével alapvetően megváltozik a helyzet: a kisebb gumókat is minden gond nélkül lehet értékesíteni megtisztítva, hasábra, szeletre vagy éppen kockára vágva. A téesznél igen jelentős a háztáji integráció, a tagok nagy része foglalkozik burgonyatermeléssel. Amit korábban a háztájiban termett krumpliból nem tudtak eladni — a méret vagy esetleg a varasodás miatt —, azt most feldolgozhatják majd az elkészülő üzemben. Vevő minden bizonnyal lesz a portékára. Az előzetes érdeklődés szerint a Pécsi Vendéglátó Vállalat, a barcsi áfész is átvenne nagyobb mennyiséget, a környék és a Balaton-part szállodáiba szintén szállíthatnának a rinyaújlaki tisztított burgonyából. A technológia egyik fontos része, hogy a kopta- tóból kikerülő és szeletelt friss burgonyát vegyszeresen kell kezelni, különben megbámul. A háziasszonyok jól tudják, hogy a barnafoltos krumplit talán még a kutya sem eszi szívesen. Zákányi Sándor, a termelőszövetkezet elnöke elmondta, hogy a szeptembertől használatos vegyszer önmagában kevés. A burgonyát négy Celsius- fokra kell hűteni, és így minden károsodás nélkül kibírja a 48—72 órai tárolást. Létezik egy olyan vegyi anyag is, amelyet alkalmazva szobahőmérsékleten ugyancsak eltartható a krumpli. Az elnök bízik abban, hogy rövidesen hozzájutnak ehhez a vegyszerhez. Addig megépül a hűtőkamra, és ha szükség lesz rá, talán még egy hűtőkocsit is vásárolnak. A burgonyabetakarítás előtt most szalmabálákkal bélelik a tároló szabadabb felületeit, elhelyezik a válaszfalakat és beállítják a gépeket. (Faragó) vés részének tekintjük, így a munkavállalóknak kell eldönteniük, mit ér a helyi szakszervezeti vezetőség munkája számúkra. Sürgetni fogjuk az országos partnerszerveket, hogy döntsenek ebben az ügyben. NEHÉZ A JOGVÉDELEM — Mi okoz még gondot? — Nehézséget okoz a szak” szervezeti tisztségviselők jogvédelme, a szakszervezetek adott szintjeinek jog- és hatásköre. Egyre késik a szakszervezeti törvény, amely pedig jogi úton tisztázhatná a félreértéseket, a vitákat. Szóban ugyan mindenütt elhangzik az erős szakszervezetek iránti igény a partnerszervezetek részéről, a gyakorlat azonban más. így például támadás Indult meg hagyományosan fontos érdekérvényesítési jogok ellen. Veszélyben van a jogsegélyszolgálat rendszere éppen akkor, amikor nő a munkaügyi viták száma. Korábban kétségbe vonták a kollektív szerződések szükségességét, most pedig a szakszervezeti tagdíjak adó- kedvezményét fenyegeti veszély. Mindez közvetlenül is károsítja a tagságot. Sajnálattal értesülünk időnként arról, hogy egyes munkahelyek vezetői különböző módszerekkel szándékosan megkísérlik a szakszervezetek munkáját lehetetlenné tenni. — Mik a tervei, elképzelései a megye szakszervezeti mozgalmának ebben a helyzetben? — Határozott elképzelésekkel, áttekinthető programmal, a megye szakszervezeteinek egységével, szolidaritással fogunk a közeljövőben föllépni alapvetően fontos dolgokért, mint például az átgondolt foglalkoz- táspolitikáért, a szociális feszültségek enyhítéséért. Megalakítjuk a munkanélküliek szakszervezetét, támogatjuk a munkát keresőket, jogi és képzési lehetőséget kívánunk nyújtani a rászorulóknak. Csatlakozunk a szeptemberi országos szakszervezeti akciónapokhoz, a tagság jogos követeléseihez. Előzetes ismereteink alapján a munkahelyi szakszervezetek támogatják, hogy a tanácstagi, képviselői választásokon saját jelöltjeik induljanak, mert ez a legegyenesebb útja érdekeik kifejezésének. Különös figyelmet fordítunk a bérből és fizetésből élők képviseletét szem előtt tartó jelöltek támogatására. NEM A SZERVEZETI FELÁLLÁS A LÉNYEGES — Csökken-e az SZMT apparátusának létszáma? — Igen, június 30-ávalradikálisan, 62 és fél százalékkal csökkentettük létszámunkat. Most mindössze öttagú szakértői csoporttal igyekszünk megfelelni az alapszervezetek igényeinek. A közeljövőben megszűnik az eddigi megyei szervezetünk, és a tagságnak, az alapszervezeteknek kell meghatározniuk az új lehetséges területi szerveződés formáját. Tisztában vagyunk azzal, hogy a munkavállalókat nem igazán érdeklik az új szervezeti felállások, csak legyen érezhető, értelmes, az érdekeket valóban érvényesítő szakszervezet a munkahelyen és országos szinten is. Ha ez nem valósul meg, akkor elfogy a tagságunk jelentős része — mondta befejezésül dr. Exner Zoltán. L. G.
