Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-15 / 191. szám

Somogyi Néplap 1989. augusztus 15., kedd üSsport EJ ' Ä e A MI „FORMÁNK” Látott-e már a kedves olvasó egymillió dolláros szer­ződést kézzel megírva? Aligha. Pedig a Formula—1 autó­verseny egymillió-tízezer dolláros szerződésének papírra ve­téséhez nem találtak írógépet, azt olyan formában fogal­mazták meg, mintha mondjuk Józsi bácsi, a felvásárló egy mázsa kajszira kötött volna megállapodást a termelővel. Mindez pedig 1985 őszén történt... A hét végén immár a negyedik Forma—1 autóversenyt rendezték meg a Hungaroringen, s mint kiderült, alig lany­hul az iránta mégnyilvánuló érdeklődés. Autósberkekben mégis óriási deficitekről esik szó. Akik nem akartak hinni a pletykáknak, azok e legújabb verseny kapcsán hivatalo­san is értesülhettek a fejleményekről. Gyulai István tévéri­porter vasárnap esti beszélgetése Bernie Ecclestonnal, a FOCA elnökével aztán végleg megdöbbentett mindenkit. Kiderült, hogy végveszélybe került a Forma—1 verseny magyarországi jövője. No, nem azért, mintha a FOCA akar­na hátat fordítani hazánknak. Ellenkezőleg: úgy tetszik, hogy mi kívánunk megszabadulni attól a kölönctől, amit ez a versenysorozat jelent. A világ értetlenül áll az eset előtt, még inkább a szakemberek. Ez utóbbiak hiába törik a fejüket, nem tudják megérteni, hogy ez a világon min­denütt kifizetődő üzletág nálunk miért deficites. Érdemes visszalapozni az eseményekben. Annak idején, 1985-ben, amikor rögzítették, hogy megbízást kapunk egy- egy futam megrendezésére, óriási volt a nekibuzdulás. Va­lóban fényes üzletnek ígérkezett a Forma—1, hisz jól ismer­tek voltak a külföldi adatok, miszerint évente átlag 30—40 milliós bevételre számíthatnak a rendezők. Másutt igen, de nem nálunk. Itt másként fest a helyzet. Van egy sereg cég, amelyik busás hasznot húz a rendezvényből, de a leg­kevesebbet éppen b rendező, a Forma—1 GT. Emlékszem, hogy annak idején mekkora hőre folyt azért, 'hogy megsze­rezzük ezt a jogot. Milyen véletlenen múlott? Nem hivata­los források szerint perdöntőnek bizonyult, hogy Ecclestone úr személyi titkára magyar származású és ő beszélte rá gazdáját erre a döntésére. Néhány, ugyancsak igénylőnek jelentkező országot evett a sárga irigység, mi meg a büsz­keségtől döngettük a mellünket. Mi tagadás, óriási dolog­nak bizonyult ez négy évvel ezelőtt. Akkor úgy éreztük, hogy egy igazán nagy nyitásra kerül sor, amikor az egész világ figyelme ránk terelődik. Es példás gyorsasággal, Magyarországon szokatlan ösz- szefogással időre elkészült a Hungaroring. Igaz, a tervezett kétszázötven helyett négyszázötven millióért, de sebaj, mon­dogatták a szakemberek, ennél jobb befektetésre és gyor­sabb megtérülésre nem vállalkozhattunk volna. Azután az első verseny után mély csend lett. Csak bizalmas körökben fecsegtek arról, hogy a számítás nem egészen vált be. Min­den verseny egyre több veszteséget hozott az üzemeltető gazdasági társaságnak, úgy hogy az első három nagydíj^ összes vesztesége már elérte a százharmincmilliót. Bár az idei versenynek még nem készült el az elszámolása, de elő­zetes becselések szerint minden korábbit felülmúlóan, öt­venmillióra taksálják a veszteségét. Felmerül a kérdés, hogy miként lehetséges ez? Vajon dilettánsok hada dolgozik a Forma—1 hazai világában, netán elsikkasztják valakik a pénzt? Szó sincs ilyenről. Csakhogy jó magyar szokás szerint annak idején az illetékesek nem gondolták végig teljesen az egészet. Nem mérték fel, hogy hol jelentkeznek a kiadások, és hol jönnek a bevételek. Igazán nem lett volna nehéz kiszámolni, hogy mondjuk százezer nézőt alapul véve, a jegyek árából — melynek nyolcvan százaléka ráadásul forintban folyik be — nem fedezhetők a költségek. Igen ám, de a Forma—1 nyeresége nemcsak ebből képződik. Mert hol van a szállodaipar, a vendéglátás, a közlekedés, vagy említhetnénk a Hungaro- ringet valóban remekül megépítő Aszfaltútépítő Vállalatot, amely éppen ennek révén lett világszerte ismert, s ma már tele van megrendelésekkel. Egyszóval: nagyon sokan hasz­not húznak a Forma—1-ből, csak • éppen a rendező szerv fizet rá. És ezt Ecclestone úr sehogyan sem akarja meg­érteni. O más világban él, és hiába magyar a személyi tit­kára, nem tud a mi fejünkkel gondolkodni. Az említett tévériportban nem is rejtette véka alá véleményét és sza­vaiból kiérezhettük, hogy nagyon csalódott. Az év hátralevő részében kellene megkötnie az újabb öt évre szóló szerződést a magyarországi GT-vel. E riport láttán és hallatán már kevésbé bizakodhatunk. Mert úgy fest, hogy már egy csöppet sem ragaszkodunk ehhez a ver­senyhez. Nyitás ide, világfigyelem oda, nem kérünk belőle többet. Ügy látszik, hogy az eltelt négy év kevés volt ah­hoz, hogy az érintettek megegyezzenek abban, hogy ki-ki a haszna arányában beszálljon a költségekbe is. Hogy erre miért nem került sor? Ezt Ecclestone úr sem érti. Mi sem. Azaz azért ő valamit kapisgál, mert mint mondta, minden igyekezete ellenére sem tudott eddig leülni egyetlen olyan emberrel, akivel érdemben tárgyalhatott volna. Ahány tár­gyalás, annyi személy, azaz minden alkalommal elölről kel­lett kezdenie a megbeszéléseket. A FOCA elnöke ezt joggal nehezményezte, és nem éppen hízelgő jelzővel „komolyta­lannak” titulált bennünket. Teheti, és emiatt neki nem gyűlnek a redők a homlokán. Egy sereg ország ott áll ug­rásra készen, hogy elárvult helyünkre lépjen. Szingapúr­ban annyira bizakodnak, hogy máris hozzáláttak a pálya­építéshez. De Venezuela is bejelentette ebbéli szándékát, nem is beszélve a szomszédos Ausztriáról, ahol kész örömest vágnának bele ebbe a „ráfizetéses” üzletbe. Hát itt tartunk most. Teljes a káosz, bizonytalan a verseny magyarországi jövője. En pedig már egy csöppet sem csodálkozom. Ismerve például az idei kiemelkedő gyü­mölcstermés visszásságait, kezdem érteni, hogy kezünkben az arany miként válik rendszeresen sz .. .rá. Hát ez a mi formánk! De nem a Forma—1. Mert ez már a sokadik. Jutási Forma-1 — közelről Tenisz OB II Férfiak: Az idén teljesült egy régi vágyam: nem külső, hanem belső nézőként követhettem végig az idei F—1 Magyar Nagydíj- eseményeit. Ami a pályán történik, az nekem lényegtelen volt, főleg a csa­patok belső élete és a néző­tér túloldala érdekelt. Lás­suk mindjárt az utóbbit: az osztrákok élnek-halnak Ger­hard Bergerért. Hatalmas transzparenseken köszön­tötte őt szinte az összes tar­tomány. Gerd nem is volt hálátlan, mert a rajtceremó­nia közben odament rajon­góihoz, akik a kerítésen csüngve biztatták. Az ola­szok csapattársától, Nigel Manselltől várják a régi- Ferrari-dicsőség helyreállítá­sát és ezt nem is titkolják: „Mansell teremtsd újra a mítoszt!” — állt az egyik táblájukon. Érdekes, hogy Sennát is szeretik ilyetén: „Senna szép és legyőzhetet­len”. Még a tavaly elhunyt öreg Commandatore, Enzó emléke is él: „Ferrari, en­gedj bennünket álmodni!” És íme, az álom és a mítosz­teremtés megvalósulni lát­szott, mert Nigel nemcsak a délelőtti szabad edzésen, ha­nem az „élesben” is ellenáll­hatatlan volt. Délelőtt a Ferrari kerék­csere-gyakorlatot tartott, ami nem valami fényesen si­került. Még szerencse, hogy a nyerő egy garnitúrával ment végig. McLaren Hon­dáék mosolyogva figyelték az olaszok serénykedését, pedig akkor még nem tud­ták, hogy délután majd épp Prost ugrik, be egy cserére. Prostnak és Sennának más gondja is volt. Hol az egyik autóval, hogy a másikkal tréningeztek, A szerelők tel­jes karosszériát és több gar­nitúra vezetőszárnyat cse­réltek, állítottak a futómű­vön is, de úgy látszik, nem találták meg az igazit, mert mindegyikük panaszkodott a végén a kocsi rossz úttartá­sára. Mit ne mondjak, büsz­ke vagyok rá, hogy beenged­tek a Honda depóba. (Bizto­san tudták, hogy nem értek hozzá.) Ott a. gárda két részre oszlik. A japánok sö­tétkék nadrágot, sötétpiros, Honda emblémás inget vi­selnék, és mérésekkel, irá­nyítással vannak elfoglal­va. Nem cipelnek gumikat, nem mosnak alkatrészeket, nem cserélnek kereket, nem szerelnek, hanem megmond­ják, megmutatják, mit kell változtatni a technikán. A végrehajtó szerep a csicsás marlborós technikai sze­mélyzet dolga, akik szintén mesterien végzik dolgukat. A barátság akkor szakadt fél­be, amikor beindították az egyik erőművet, és megkér­tek, távozzak, s az összes többi kíváncsi elől elzárták a „szentélyt”. A Senna—Prost ellentét­ről csak annyit, hogy tény­leg . külön gárda szervizel mindegyiknek, szállító ka­mionjuk viszont teljesen egyforma kívülről. Jobbról Senna, balról Prost autója van felfestve. A „brazil szfinksz”, úgy látszik, Mo­gyoródon jó hangulatban volt, mert egy kisgyereket ölébe véve engedte magát lefényképezni. Honfitársa, Piquet még kevésbé kimért. Jártában-keltében még arra is volt ideje, hogy elisme­rően csettintsen egy tényleg dekoratív hölgy láttán. A „vadember” hírében álló Mansell is jókedvű volt, pe­dig délelőtt még messze volt a győzelem. Gyorsan kiosz­tott 8—10 autogramot, és közölte, hogy a verseny után folytatja, mert — gondolom én —, ő is úgy számított — akkor többet ér majd. Szó ami szó, az F—1 nem a „csórók” sportja, de itt is meglátszik, hogy kinek van több az erszényében. A szu­per, azaz a legnagyobb ter­mészetesen a McLaren Hon­da a Marlboró pénzén. Itt volt egy külön lakóbusszal a másik nagy támogatójuk, a TAG is. A gépek és a tech­nika tengerében kis sziget­ként pálmaligetet varázsol­tak sátrukba, és az asztalo­kat természetesen kis vi- rágikebana díszítette. Az Arrows pedig egy há­romemeletes gyümölcstálat és egy ölnyi virágkölte­ményt tett a főasztalára. Benettoék reggel kolbászt sütöttek roston, amely egy kicsit megégett, de ettől füg­getlenül jó étvággyal falato­zott a társaság. Mindegyik csapat önellátó, saját sze­Magyar egyetemisták amerikai lovassikerei Piquet a hatodik helyen végzett ezúttal, s „fedélzeti kamerával” segítette a té­vések munkáját mélyzetük főz, tálal, moso­gat. A depók mögött úgy dél körül már megjelent a vi­lágkonyha illata. Az önellátás és a külvi­lágtól való lehetőség szerin­ti függetlenedés nemcsak az étkezésre vonatkozik. Tud- ják-e a kedves olvasók, kik ezek a fontos személyek? Ben Hur, Thor, Dragons és Tenax. Nos, ne is találgas­sák, ezek a Ferrari csapat generátorai, ez a nevük. Nem engedhetik meg azt a hibalehetőséget sem, hogy esetleg valami áramkimara­dás végett félbe kelljen sza­kítani a műszakiak munká­ját. Pénzből lehet több vagy kevesebb, a technikán és a műszaki háttéren nem spó­rolnak. Csodálatos az össze­szokottság és a fegyelem. A boxutca piros vonalán áll­nak glédában a szerelők, és csak akkor mozdulnak, ha bejön a kocsi. Amikor a pá­lya hátsó részén Mansell át­vette a vezetést és a cél­egyenesbe ért, ezt látva a heves vérmérsékletükről hí­res olasz szervizesek is csak egy pillanatig tartó összené- zéssel, s röpke mosollyal vették tudomásul. A kockás zászló után azonban hatal­mas ünneplésbe kezdtek. Angol hidegvér ide vagy oda, Mansell is velük tar­tott. Senna arcán sem lát­szott szomorúság, a japánok pedig ugyanolyan kifeje­zéstelen arccal, mint koráb­ban, most is számítógépükbe és jegyzeteikbe bújva szinte észrevétlenül a műszeres ko­csiba távoztak, ahol gondo­lom, kezdték kiértékelni a történteket. A második és negyedik helyet biztosan kudarcnak tartják, ök már csak ilye­nek. Dr. Kaponya István Siófok—MAFC 5:4 Gy. Szikszay, Rhein,. Do­bos, valamint a Rhein—Do­bos és a Szikszay—Eke pá­rosok. A mérkőzést a fővá­rosban rendezték. Siófok—VM Közért 6:3 Gy.: Szikszay, Eke, Er­délyi, Rhein, Szabó és a Szikszay—Rhein páros­E két győzelmével a sió­foki együttes a második helyre ugrott a táblázaton. Nők: Siófok—Kaposvár 7:2 Gy.: Szarka B., Nagy A., Kopári P., Csentei, Kavi- sánszky, valamint a Szarka B.—Szarka K. és a Kavi- sánszky—Nagy páros, illet­ve Pandurics és a Harmath —Pandurics kettős. A mér­kőzésre Kaposváron került sor. Kézilabda NB II Női mérkőzés: Dunaújvárosi Papír— Csurgó 21-21 (12-11) Csurgó: Barbér — Herr- man, Polgár Melinda, Ba­logh (1), Lőrincz (6), Köves­éi (1), Vajda (5). Csere: Horváth, Bogdán (3), Orsó­éi (5), Ráskó, Polgár Mó­nika. Edző: Kátai Ferenc. Lelkesen és jól védeke­zett a Csurgó, de az átlö­vők nem nyújtottak”jó tel­jesítményt. Jók: Bogdán, Orsódi. Férfimérkőzés: Hőgyész—Nagyatád 27-23 (14-J1) Somogyi siker Tegnap Dél-Olaszország- ból érkezett a hír. Potenzá- ban nemzetközi tornán sze­repelt Somogy ifjúsági lab­darúgó-válogatottja. Fia­taljaink remekül helyt áll­tak és megnyerték a tor­nát. A részleteket még nem ismerjük. Totónyeremények A Sportfogadási és Lottó­igazgatóság tájékoztatása szerint a 32. játékhéten a nyeremények az illeték le­vonása után a következők: 13 plusz 1 találatos szel­vény 2 db volt, nyeremé­nyük egyenként 2 832 326 Ft. 13 találatos szelvény 3 db, nyereményük 1 544 905 Ft. A 12-esekre 24 064, a 11- esekre 1837, a 10-esekre 342 forintot fizetnek. NYÍLIK! NYÍLIK! NYÍLIK! 1989. augusztus 20-án 12 órakor Barcson, a Baj- csy-Zsilinszky u. 57—59. sz. alatt megnyílik a DRÁVA DOM — Szekrénysorokat, — kárpitozott garnitúrákat, — textilárukat, — lakásvilágítási termékeket kínálnak Augusztus 18—20. között Torontóban rendezik az ame­rikai földrész egyetemista lovasainak bajnokságát, melyre 15 nemzetet hívtak meg, köztük magyar egye­temista lovasokat is. A versenyt díjlovaglásban és díjugratásban bonyolít­ják le és összetettben is vé­geznek értékelést egyénen­ként és csapatban. Magyar- országot Fülöp Sándor, Ja­nik Attila, Pachl Péter egyetemi hallgatók képvise­lik. Részt vett a magyar együt­tes azon az egyesült álla­mokbeli viadalon, amelynek az elmúlt hétvégén Sudbury adott otthont. A csapat ösz- szetettben a 2. helyen, díj­lovaglásban az 1. helyen, díj­ugratásban pedig az 5. he­lyen végzett. Egyéni eredmények: díjlo­vaglás: L Pachl Péter, díj­ugratás: 3. Fülöp Sándor, összetett egyéni: 2. Fülöp Sándor. hétköznap 8—17 óráig, csütörtökön 8—18 óráig, szombaton 8—13 óráig. Egész évben — a helyi OTP nyitva tartási ideje alatt — előleg nélküli OTP hitelvásárlási akció az áruház teljes áruválasztékára. (6—18 hónapos lejáratú hitedre). DOMUS (106291) DRAVA DOMUS Telefon: Barcs 312

Next

/
Oldalképek
Tartalom