Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-13 / 163. szám
4 Somogyi Néplap 1989. július 13., csütörtök Korszerű porszűrő Az ország egyik legkorszerűbb porszűrőjét állította üzembe a Somogy Megyei Gabona- forgalmi és Malomipari Vállalat Kaposváron a nagymalomban. A 2,2 millió forintos beruházással a vállalat a már korábban megkezdett környezetvédelmi programját folytatja. A budapesti Élgép által gyártott berendezés 98,9 százalékú tiszta levegőt bo- osát ki. MISKOLCON LESZ AZ ELSŐ A kormány döntése szerint az ország első regionális átképzőközpontját Miskolcon hozzák létre. Az oktatási bázist — amelynek Nyíregyházán és Özdon is működik majd kirendeltsége — 400—500 millió forintos költséggel, a Világbank támogatásával alakítják ki 1991 végére. E döntés jelentős ellenérzést váltott ki a felnőttoktatásban érintett intézmények és vállalatok körében. Egyes szervezetek írásban is tiltakoztak azért, hogy miért költik ilyen új beruházásra az állam pénzét, amikor erre a célra a már meglévő intézményeket is igénybe vehetik. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban • ezzel kapcsolatban elmondták az MTI munkatársának, hogy a gazdasági szerkezetváltás nem valósítható meg a dolgozók tömeges átképzése nélkül. A szakképzetlenek már most is nehezen találnak maguknak új munkahelyet. Borsodban például a munkára való segédmunkások közül csak minden ötödiknek jut egy állásajánlat. Az átképzések megkezdésekor úgy tűnt, hogy a meglévő oktatási intézményekben megoldható a munkanélküliek szakképzése még akkor is, ha számuk jelentősen növekedne. Időközben azonban kiderült, hogy más megoldásra is szükség van. A szakképzési lehetőségek korántsem olyan szélesek, mint ahogy arról korábban szó volt. Az • oktatási programok nem igazodnak a munkanélküliek sajátos helyzetéhez. Így például a munkanélküliekkel való foglalkozást nem lehet nyáron azért felfüggeszteni, mert az iskolák szünetet tartanak. A hagyományos, a munkanélküliek sajátos helyzetét figyelmen kívül hagyó oktatási programok hatékonyságát megkérdőjelezi az a tény js, hogy az átképző tanfolyamokon eddig általában igen nagy volt a lemorzsol lódás. A munkaügyi szakemberek úgy vélekednék, hogy az átképzések egy része megvalósítható az eddigi for mák szerint, de szükség van olyan képzési lehetőségekre is, amelyekkel jobban segíthető a munkanélküliek újbóli elhelyezkedése. Így például tekintettel kell lenni arra, hogy a munkanélküliek jelentős része olyan, kevésbé iskolázott emberek közül kerül ki, akiket először még tanulni is meg kell tanítani, s csak utána lehet bevonni valamilyen szakmai képzésbe. Ugyanakkor megoldásra váró probléma az 'is, hogy ma Magyarországon egyénileg nem igen lehet bekapcsolódni az átképzésbe, s még nehezebb olyan intézményt találni, ahol az elméleti és a szakmar képzést együtt, egy helyen oldják meg. Az elképzelések szerint az átképző központban egyidejűleg csaknem 400 ember elméleti és gyakorlati óktatására nyílna lehetőség, több szakmában. A gyakorlati képzés során a résztvevők ugyanúgy megismerkednek a legmodernebb technikáival, mint a hagyományos szakmai fogásokkal. Az elméleti oktatás is a szakismeretékre koncentrálódna, így a képzés ideje általában nem haladná meg az egy évet. Szó van arról, hogy az ősz- szetett munkakörökben —- mint például a festő-mázo- ló-tapétázó — lehetőség lenne csupán az egyik szakma elsajátítására is, s ki-ki saját képességei szerint gyara- píthatná a továbbiakban a szakismereteit. Az elképzelések között szerepel kisvállalkozói tanácsadó szolgálat indítása is. Az átképző központ tevékenységének kialakításához külföldi szakértők segítségét is igénybe veszik, hiszen a munkanélküliekkel való foglalkozás az iparilag fejlett országokban külön szakma, s a hagyományos oktatási rendszertől elkülönítve történik. A konkrét oktatási programok kidolgozásába pedig bevonják a különféle egyetemek, főiskolák, középfokú oktatási intézmények munkatársait is. Mivel az ország északi térsé gében az infrastruktúra fejlesztése sokáig nem halo gatható, a hagyományos ipari szakmák mellett felvető öctt a hírközléssel; a pénzügyi kérdésekkel, valamint általában véve az elektronikus adatfeldolgozással, illetve a vendéglátással, az idegenforgalommal kapcsolatos szakismeretek oktatásának lehetősége a térségben. HAJNALI KÖRÖZÉS Csendes a hajnali állomás. A váróteremben álomból riadt tekintetek. A szemek aztán tágra nyílnak. A rendőrök kezdik az igazoltatást: honnan jött, hová tart, van-e érvényes vasúti jegye, munkahelye? A terem közepén összetolt székeken alszik két kisgyermek. Szüleik mellettük gubbasztanak. Azt mondják: üdülni voltak, de mennek már. Csak a vonatra várnak. S amíg várnak, néha kortyolgatnak egy keveset a borosüvegből. A gyerekek nagyon fáradtak lehetnek, ha még a villanykapcsolásra, mozgolódásra-morgoló- dásra sem ébrednek föl. — Újra itt van az Angol — tér vissza a szomszédos buszmegállótól az egyik járőr, oldalán egy borostás arcú, farmeros fiatalemberrel, aki foglalkozására nézve: csavargó. Pötyög valamit angolul. Kanadainak adja ki magát; emberekkel ismerkedik, s abból él, amiből éppen sikerül. Most a buszmegállóban — ez a legfrissebb szálláshelye — lepte meg a rendőrjárőr. Nem esett pánikba: ha beviszik a kapitányságra, legalább tető lesz a feje fölött. Bűn- cselekményt — valószínű — nem követett el, így hamarosan úgyis kiengedik. Különösen, hogy ezúttal rendkívül gazdag: legalább harminc forint lapul a zsebében ! A váróterem sarkában három fiatalember: a székekről pattantak fel az egyenruhások láttán. Papírjaik rendben vannak, s a rendőrök már lépnének tovább, amikor egyikük észreveszi a szék támlájára akasztott Yashica fényképezőgépet. — Ez kié? — kérdezi, s a fiúk láthatóan zavarba jönnek. Kiderül: az automata gép csak úgy „véletlenül” került a székre. Bent a rendőrségen — vaku nélkül — fény derül egyéb dologra is. Mégpedig arra, hogy a nyíregyházi fiúk közül ketten már korábban is voltak lent a Balatonnál: üres kézzel jöttek, de csomagokkal távoztak ... Kiderül az is, hogy az éjszaka egy mellékutcában „útjukba akadt” egy svájci Toyota személyautó. Észrevették az ablakán át, hogy a fényképezőgép csábítóan hever a kocsiban. Világosodik már, amikor a rendőröket az egyik fiú visszavezeti a helyszínre. Megtalálják az autót. A fiú odalép és elmagyarázza, hogyan nyitották ki a hátsó ajtót, miként bújtak be a kocsiba, s belülről könnyedén kitárták a jobb első 'ajtót is. Néhány doboz cigarettát találtak csupán a fényképezőgépen kívül. A rendőrök nem tudhatják, hogy hol alszik a kocsi tulajdonosa, ezért egy kis cédulát tűznek az ablaktörlő alá, hogy menjen be a kapitányságra, mert az autóját az előző éjjel feltörték, s a tettesek, valamint a fényképezőgép előkerült. A hajnali „körözés” nem csupán ennyiből állt. Ezen a napon a siófoki és a marcali rendőrkapitányság együttes razziát tartott a Balaton déli partján. Minden település jelentősebb szórakozóhelyének környékét átvizsgálták, igyekeztek kiszűrni a gyanús embereket, a körözött személyeket. — Azért indultunk ezúttal hajnalban — mondta Várhegyi Géza százados, a bűnüldözési alosztály vezetője —, mert akik ilyenkor még az utat járják, s nem alszanak, azok között gyakrabban fordulha/tnak elő bennünket is érdeklő személyek. A siófoki szállodasoron például találtak egy parkoló Trabantot (GS 77-36), amelynek a bal hátsó lámpája világított. Ügy látszik, a tulajdonos kissé feledékeny volt, hiszen a kocsi jobb oldali ajtaja is nyitva, bent rádiómagnó, a kesztyű- tartóban csavarhúzó, szinte felkínálva mindent a tolvajoknak! A rendőrök lekapcsolták a világítást, s bezárták az ajtót, nehogy valamely arra járó kísértésbe essék. Gyarmati László VISSZHANG Egy jó szándék fiaskója Régi vendéglátó dinasztiából származom és talán örököltem valami adottságot, amikor felismertem gazdaságunk vállalkozásra történő felhívását, azt a valós helyzetet, hogy nincs a városban élő, városban átutazó emberek számára 23—06 óra között semmiféle étkezési lehetőség, és hogy a korszerű táplálkozás fogalomkörébe tartozó francia konyha remekei, hidegételei iránt főleg a fiatalok, kispénzű emberek körében hatalmas' a kielégítetlen, igény. Ezért vállalkoztam országosan, megyei szinten, is újnak számítható kezdeményezéssel éjjel-nappal nyitva tartó üzemeltetésre a „Saláta” cukrászdában, melyet üzletkör-változtatás nélkül, a Rétes cukrászda nevének francia salátákra utaló névváltoztatással szerződéses üzemeltetésre vettem ki a Somogy Megyei Vendéglátó Vállalattól1. Már az első napoktól kezdve nagy érdeklődés és kereslet jelentkezett az általam elképzelt szolgáltatás: az éjjelnappal nyitva tartás, a 8—10 féle, mindennap friss hideg- konyhai termékek, franciasaláták, casinótojás, sonkatekercs iránt —amelyet a Somogy Megyei Vendéglátó Vállalat hidegkonyhája állít elő — I. osztályú környezetben, III. osztályú árakon igyekeztem legjobb tudásom szerint kielégíteni. Kérem a levélírókat, lakókat, senkit ne okoljanak a tevékenységem miatt. Sem a Vendéglátó Vállalatot, sem a tanácsot, mert előzetesen megfelelően figyelmeztettek az előírásokra, a buktatókra. Elképzelésemet tűzön-vízen, nagy akarással és ambícióval, anyagi és szellemi befektetéssel próbáltam megvalósítani, azt gondolva, hogy ezek a figyelmeztetések, előkészítések csák akadékoskodások. Ezért üzemeltettem a Saláta cukrászdát június 19-étől július 11-éig NON-STOP nyitva tartással. Meggyőződéssel hittem új kezdeményezésemben, abban, hogy nem csak az átutazó vendégek és nem utolsósorban a kispénzű emberek érdekeit szolgálom, amikor olcsón tudnak harapni valamit kulturált környezetben, a nap bármely időszakában, étvágygerjesztő italok kíséretében. Tapasztalatlanságom, s talán a fiatalos, a jó ötletet mindenáron megvalósítani szándékozó magatartásom következménye, hogy nem számoltam az üzlet felett lakók nyugalmával kellőképpen, és a jószándékú figyelmeztetéseket akadékoskodásnak véltem. Belátva, hogy csak a lakókkal együtt lehet békességben élni, dolgozni, a lakókra való figyelemmel, vállalatom intézkedésére július 11-étől a NON-STOP nyitva tartást módosítottam és a „Saláta” cukrászda szerződéses üzletemet 06—21.30 óráig tartom nyitva mindennap. Kérem a levélírók, a lakók megértését és bocsánatát ezért a nem egészein egyhónapos kellemetlen, álmukat megzavaró körülményekért, sérelmekért és kérem a további munkám megértését. Mikus Éva Saláta cukrászda szerz. üzletvezetője Kaposvár, Munkásőr sor 1. Mélységesen együttérzek a levélírókkal, ha a környék lakóinaik a nyugalmát a leírt zavarás éri. A Somogy Megyei Vendéglátó Vállalat által Kaposvár, Mun'kásőr sor 1. szám alatt üzemeltetett Saláta cukrászda üzemeltetéséhez, figyelemmel az építkezés és üzembe helyezés idejére, rendőrhatósági hozzájárulás nem. kellett, csupán a termelői bor árusításához. 1985-ben és 1986-ban MT- és BkM-rendelettel szabályozták a szeszesital-árusítás és -fogyasztás korlátozását, az üzletek nyitva tartását, továbbá a rendőrhatósági hozzájárulásokat. Az 1989. június 23-án kelt Kaposvári Városi Tanács V. B. termelés—ellátásfelügyeleti osztály IV. 2859-7 89. számú megkeresésre a tevékenységi kör bővítéséhez 5033-49 89. szám alatt a Kaposvári Rendőrkapitányság a cikk megjelenése előtt július 4-én hozott döntése alapján, a sör és bor árusításához nem járult hozzá. Az üzlet nyitva tartását is az engedélyező tanácsi szerv korlátozhat ja. Kérem a fentiek tudomásulvételét. Dr. Kocsis János r. alezredes Somogy Megyei Rendőrfőkapitányság igazgatás- rendészeti osztály vezetője Raktárüzletünket Kaposvár, Vörös Hadsereg útja 16. szám alá költöztettük Nyitás: 1989. július 14-én 13 órakor. Állandó nyitva tartásunk: hétfőtől péntekig 8-tól 15 óráig. Nyitásikor 20 százalék engedménnyel különböző zománcedények, amíg a készlet tart. AMFORA 'BOLTÜZEMELTETÉS (106110) AMFORA-ÜVÉRT Átképzőközpontok az állást keresőknek Az áruló fényképezőgép
