Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-13 / 163. szám

4 Somogyi Néplap 1989. július 13., csütörtök Korszerű porszűrő Az ország egyik leg­korszerűbb porszűrőjét állította üzembe a So­mogy Megyei Gabona- forgalmi és Malomipari Vállalat Kaposváron a nagymalomban. A 2,2 millió forintos beruhá­zással a vállalat a már korábban megkezdett környezetvédelmi prog­ramját folytatja. A bu­dapesti Élgép által gyár­tott berendezés 98,9 szá­zalékú tiszta levegőt bo- osát ki. MISKOLCON LESZ AZ ELSŐ A kormány döntése sze­rint az ország első regioná­lis átképzőközpontját Mis­kolcon hozzák létre. Az ok­tatási bázist — amelynek Nyíregyházán és Özdon is működik majd kirendeltsé­ge — 400—500 millió forin­tos költséggel, a Világbank támogatásával alakítják ki 1991 végére. E döntés jelen­tős ellenérzést váltott ki a felnőttoktatásban érintett intézmények és vállalatok körében. Egyes szervezetek írásban is tiltakoztak azért, hogy miért költik ilyen új beruházásra az állam pén­zét, amikor erre a célra a már meglévő intézményeket is igénybe vehetik. Az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatalban • ezzel kapcsolatban elmondták az MTI munkatársának, hogy a gazdasági szerkezetváltás nem valósítható meg a dol­gozók tömeges átképzése nélkül. A szakképzetlenek már most is nehezen talál­nak maguknak új munka­helyet. Borsodban például a munkára való segédmun­kások közül csak minden ötödiknek jut egy állásaján­lat. Az átképzések megkezdé­sekor úgy tűnt, hogy a meg­lévő oktatási intézmények­ben megoldható a munka­nélküliek szakképzése még akkor is, ha számuk jelen­tősen növekedne. Időközben azonban kiderült, hogy más megoldásra is szükség van. A szakképzési lehetőségek korántsem olyan szélesek, mint ahogy arról korábban szó volt. Az • oktatási prog­ramok nem igazodnak a munkanélküliek sajátos helyzetéhez. Így például a munkanélküliekkel való fog­lalkozást nem lehet nyáron azért felfüggeszteni, mert az iskolák szünetet tartanak. A hagyományos, a munkanél­küliek sajátos helyzetét fi­gyelmen kívül hagyó oktatá­si programok hatékonysá­gát megkérdőjelezi az a tény js, hogy az átképző tan­folyamokon eddig általában igen nagy volt a lemorzsol lódás. A munkaügyi szakembe­rek úgy vélekednék, hogy az átképzések egy része megvalósítható az eddigi for mák szerint, de szükség van olyan képzési lehetőségekre is, amelyekkel jobban segít­hető a munkanélküliek új­bóli elhelyezkedése. Így például tekintettel kell len­ni arra, hogy a munkanél­küliek jelentős része olyan, kevésbé iskolázott emberek közül kerül ki, akiket elő­ször még tanulni is meg kell tanítani, s csak utána lehet bevonni valamilyen szak­mai képzésbe. Ugyanakkor megoldásra váró probléma az 'is, hogy ma Magyaror­szágon egyénileg nem igen lehet bekapcsolódni az át­képzésbe, s még nehezebb olyan intézményt találni, ahol az elméleti és a szak­mar képzést együtt, egy he­lyen oldják meg. Az elképzelések szerint az átképző központban egyide­jűleg csaknem 400 ember el­méleti és gyakorlati óktatá­sára nyílna lehetőség, több szakmában. A gyakorlati képzés során a résztvevők ugyanúgy megismerkednek a legmodernebb techniká­ival, mint a hagyományos szakmai fogásokkal. Az el­méleti oktatás is a szakisme­retékre koncentrálódna, így a képzés ideje általában nem haladná meg az egy évet. Szó van arról, hogy az ősz- szetett munkakörökben —- mint például a festő-mázo- ló-tapétázó — lehetőség len­ne csupán az egyik szakma elsajátítására is, s ki-ki sa­ját képességei szerint gyara- píthatná a továbbiakban a szakismereteit. Az elképze­lések között szerepel kisvál­lalkozói tanácsadó szolgálat indítása is. Az átképző központ tevé­kenységének kialakításához külföldi szakértők segítsé­gét is igénybe veszik, hiszen a munkanélküliekkel való foglalkozás az iparilag fej­lett országokban külön szak­ma, s a hagyományos okta­tási rendszertől elkülönítve történik. A konkrét oktatá­si programok kidolgozásába pedig bevonják a különféle egyetemek, főiskolák, kö­zépfokú oktatási intézmé­nyek munkatársait is. Mi­vel az ország északi térsé gében az infrastruktúra fej­lesztése sokáig nem halo gatható, a hagyományos ipa­ri szakmák mellett felvető öctt a hírközléssel; a pénz­ügyi kérdésekkel, valamint általában véve az elektroni­kus adatfeldolgozással, il­letve a vendéglátással, az idegenforgalommal kapcso­latos szakismeretek oktatá­sának lehetősége a térség­ben. HAJNALI KÖRÖZÉS Csendes a hajnali állomás. A váróteremben álomból ri­adt tekintetek. A szemek aztán tágra nyílnak. A rendőrök kezdik az igazol­tatást: honnan jött, hová tart, van-e érvényes vasúti jegye, munkahelye? A terem közepén összetolt székeken alszik két kisgyer­mek. Szüleik mellettük gub­basztanak. Azt mondják: üdülni voltak, de mennek már. Csak a vonatra várnak. S amíg várnak, néha kor­tyolgatnak egy keveset a borosüvegből. A gyerekek nagyon fáradtak lehetnek, ha még a villanykapcsolás­ra, mozgolódásra-morgoló- dásra sem ébrednek föl. — Újra itt van az Angol — tér vissza a szomszédos buszmegállótól az egyik jár­őr, oldalán egy borostás ar­cú, farmeros fiatalemberrel, aki foglalkozására nézve: csavargó. Pötyög valamit angolul. Kanadainak adja ki magát; emberekkel ismerke­dik, s abból él, amiből ép­pen sikerül. Most a busz­megállóban — ez a legfris­sebb szálláshelye — lepte meg a rendőrjárőr. Nem esett pánikba: ha beviszik a kapitányságra, legalább tető lesz a feje fölött. Bűn- cselekményt — valószínű — nem követett el, így hama­rosan úgyis kiengedik. Kü­lönösen, hogy ezúttal rend­kívül gazdag: legalább har­minc forint lapul a zsebé­ben ! A váróterem sarkában há­rom fiatalember: a székek­ről pattantak fel az egyen­ruhások láttán. Papírjaik rendben vannak, s a rend­őrök már lépnének tovább, amikor egyikük észreveszi a szék támlájára akasztott Yashica fényképezőgépet. — Ez kié? — kérdezi, s a fiúk láthatóan zavarba jön­nek. Kiderül: az automata gép csak úgy „véletlenül” került a székre. Bent a rendőrsé­gen — vaku nélkül — fény derül egyéb dologra is. Mégpedig arra, hogy a nyír­egyházi fiúk közül ketten már korábban is voltak lent a Balatonnál: üres kéz­zel jöttek, de csomagokkal távoztak ... Kiderül az is, hogy az éjszaka egy mellék­utcában „útjukba akadt” egy svájci Toyota személy­autó. Észrevették az ablakán át, hogy a fényképezőgép csábítóan hever a kocsiban. Világosodik már, amikor a rendőröket az egyik fiú visszavezeti a helyszínre. Megtalálják az autót. A fiú odalép és elmagyarázza, ho­gyan nyitották ki a hátsó ajtót, miként bújtak be a kocsiba, s belülről könnye­dén kitárták a jobb első 'aj­tót is. Néhány doboz ciga­rettát találtak csupán a fényképezőgépen kívül. A rendőrök nem tudhat­ják, hogy hol alszik a kocsi tulajdonosa, ezért egy kis cédulát tűznek az ablaktör­lő alá, hogy menjen be a kapitányságra, mert az au­tóját az előző éjjel feltör­ték, s a tettesek, valamint a fényképezőgép előkerült. A hajnali „körözés” nem csupán ennyiből állt. Ezen a napon a siófoki és a mar­cali rendőrkapitányság együttes razziát tartott a Balaton déli partján. Min­den település jelentősebb szórakozóhelyének környé­két átvizsgálták, igyekeztek kiszűrni a gyanús embere­ket, a körözött személyeket. — Azért indultunk ezúttal hajnalban — mondta Vár­hegyi Géza százados, a bűn­üldözési alosztály vezetője —, mert akik ilyenkor még az utat járják, s nem alsza­nak, azok között gyakrabban fordulha/tnak elő bennünket is érdeklő személyek. A siófoki szállodasoron például találtak egy parko­ló Trabantot (GS 77-36), amelynek a bal hátsó lám­pája világított. Ügy látszik, a tulajdonos kissé feledé­keny volt, hiszen a kocsi jobb oldali ajtaja is nyitva, bent rádiómagnó, a kesztyű- tartóban csavarhúzó, szinte felkínálva mindent a tolva­joknak! A rendőrök lekap­csolták a világítást, s be­zárták az ajtót, nehogy va­lamely arra járó kísértésbe essék. Gyarmati László VISSZHANG Egy jó szándék fiaskója Régi vendéglátó dinasztiából származom és talán örö­költem valami adottságot, amikor felismertem gazdaságunk vállalkozásra történő felhívását, azt a valós helyzetet, hogy nincs a városban élő, városban átutazó emberek számára 23—06 óra között semmiféle étkezési lehetőség, és hogy a korszerű táplálkozás fogalomkörébe tartozó francia konyha remekei, hidegételei iránt főleg a fiatalok, kispénzű embe­rek körében hatalmas' a kielégítetlen, igény. Ezért vállal­koztam országosan, megyei szinten, is újnak számítható kez­deményezéssel éjjel-nappal nyitva tartó üzemeltetésre a „Saláta” cukrászdában, melyet üzletkör-változtatás nélkül, a Rétes cukrászda nevének francia salátákra utaló névvál­toztatással szerződéses üzemeltetésre vettem ki a Somogy Megyei Vendéglátó Vállalattól1. Már az első napoktól kezdve nagy érdeklődés és keres­let jelentkezett az általam elképzelt szolgáltatás: az éjjel­nappal nyitva tartás, a 8—10 féle, mindennap friss hideg- konyhai termékek, franciasaláták, casinótojás, sonkatekercs iránt —amelyet a Somogy Megyei Vendéglátó Vállalat hi­degkonyhája állít elő — I. osztályú környezetben, III. osztá­lyú árakon igyekeztem legjobb tudásom szerint kielégíteni. Kérem a levélírókat, lakókat, senkit ne okoljanak a te­vékenységem miatt. Sem a Vendéglátó Vállalatot, sem a ta­nácsot, mert előzetesen megfelelően figyelmeztettek az elő­írásokra, a buktatókra. Elképzelésemet tűzön-vízen, nagy akarással és ambícióval, anyagi és szellemi befektetéssel próbáltam megvalósítani, azt gondolva, hogy ezek a figyel­meztetések, előkészítések csák akadékoskodások. Ezért üzemeltettem a Saláta cukrászdát június 19-étől július 11-éig NON-STOP nyitva tartással. Meggyőződéssel hittem új kezdeményezésemben, abban, hogy nem csak az átutazó vendégek és nem utolsósorban a kispénzű emberek érdekeit szolgálom, amikor olcsón tudnak harapni valamit kulturált környezetben, a nap bármely időszakában, étvágy­gerjesztő italok kíséretében. Tapasztalatlanságom, s talán a fiatalos, a jó ötletet min­denáron megvalósítani szándékozó magatartásom következ­ménye, hogy nem számoltam az üzlet felett lakók nyugalmá­val kellőképpen, és a jószándékú figyelmeztetéseket akadé­koskodásnak véltem. Belátva, hogy csak a lakókkal együtt lehet békességben élni, dolgozni, a lakókra való figyelemmel, vállalatom in­tézkedésére július 11-étől a NON-STOP nyitva tartást mó­dosítottam és a „Saláta” cukrászda szerződéses üzletemet 06—21.30 óráig tartom nyitva mindennap. Kérem a levélírók, a lakók megértését és bocsánatát ezért a nem egészein egyhónapos kellemetlen, álmukat meg­zavaró körülményekért, sérelmekért és kérem a további munkám megértését. Mikus Éva Saláta cukrászda szerz. üzletvezetője Kaposvár, Munkásőr sor 1. Mélységesen együttérzek a levélírókkal, ha a környék lakóinaik a nyugalmát a leírt zavarás éri. A Somogy Megyei Vendéglátó Vállalat által Kaposvár, Mun'kásőr sor 1. szám alatt üzemeltetett Saláta cukrászda üzemeltetéséhez, figye­lemmel az építkezés és üzembe helyezés idejére, rendőrha­tósági hozzájárulás nem. kellett, csupán a termelői bor áru­sításához. 1985-ben és 1986-ban MT- és BkM-rendelettel sza­bályozták a szeszesital-árusítás és -fogyasztás korlátozását, az üzletek nyitva tartását, továbbá a rendőrhatósági hozzá­járulásokat. Az 1989. június 23-án kelt Kaposvári Városi Tanács V. B. termelés—ellátásfelügyeleti osztály IV. 2859-7 89. számú megkeresésre a tevékenységi kör bővítéséhez 5033-49 89. szám alatt a Kaposvári Rendőrkapitányság a cikk megje­lenése előtt július 4-én hozott döntése alapján, a sör és bor árusításához nem járult hozzá. Az üzlet nyitva tartását is az engedélyező tanácsi szerv korlátozhat ja. Kérem a fentiek tudomásulvételét. Dr. Kocsis János r. alezredes Somogy Megyei Rendőr­főkapitányság igazgatás- rendészeti osztály vezetője Raktárüzletünket Kaposvár, Vörös Hadsereg útja 16. szám alá költöztettük Nyitás: 1989. július 14-én 13 órakor. Állandó nyitva tartásunk: hétfőtől péntekig 8-tól 15 óráig. Nyitásikor 20 százalék engedménnyel különböző zománcedények, amíg a készlet tart. AMFORA 'BOLTÜZEMELTETÉS (106110) AMFORA-ÜVÉRT Átképzőközpontok az állást keresőknek Az áruló fényképezőgép

Next

/
Oldalképek
Tartalom