Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-10 / 160. szám

1989. július 10., hétfő Somogyi Néplap 5 Nyári sxínhái Bogláron Csókos asszony A Csókos asszony elfelej­tette. hogy színházban, uram bocsa’ nyári színházban van. Pedig úgy készült: díszes toalettet öltött, csiszolta a hangját, s hogy még von­zóbbá varázsolja magát, sze­mét is fényesítette ... Szóval mindent megtett, csupán — amint kilibbent a színpadra — megfeledkezett arról, hogy hol van. Tudta a sze­repét, meggyőződésem, hogy — „teátrista” társaival együtt — tehetséges szí­nésznő alakította Zerkovitz Béla operettjében a Csókos asszonyt, ám nem tudták él­ni azzal a lehetőséggel, amit a bogiári nyári színház va­rázslatos környezete nyújt. A hét végén három este játszotta a Vörös Kápolna előtti szabadtéri színpadon a könnyeden szórakoztató nép­szerű operettet a kecskeméti Katona József Színház e da­rabra együttessé szervező­dött művészgárdája. Mond­hatnánk, haknibrigádja, ám, hogy valóban az volt-e, azt az előadás minősége dönthe­ti el. Igaz, csupán kereszt,- metszetét nyújtották a zenés darabnak, igaz, hogy valójá­ban nem volt rendezője az előadásnak, mégis kelleme­sen érezhette magát a kö­zönség a nézőtéren, mert kit ne ragadna magával a szép hangú Asszony, asszony,csó- kos asszony . . . Azaz Csom­bor Teréz, a kecskeméti színház énekese. Zerkovitz két dolgot fel­tétlenül tudott, amikor ope­rettbe belekezdett. A szö­vegkönyvben megfogalmaz­tatta, hogy mecénás nélkül nincs művészet — milyen igaza volt, és azt is tudta, hogy sikere akkor lesz ope­rettjének, ha ontja a dalla­mokat, amelyekből sláger lehet. A Csókos asszony ese­tében nem lehet okunk pa­naszra, annyi közkedvelt dallam csendül föl, hogy be­érjük velük akkor is, ha a színpadi kép nem kielégítő. Szirmai Péter grófja volt ta­lán a legmeggyőzőbb alakí­tás, a harmadik generációs, azaz legifjabb Latabár Árpád böhókas figurája sok derűt keltett a nézőkben. További meglepetés akkor következett, amikor kialud­tak a jupiterlámpák, a ref­lektorók. Aki a hosszú lép­csősoron indult haza a fák­kal szegélyezett, kivilágítat- lan úton, nem Zerkovitz ne­vét emlegette. Ehhez az utójátékhoz már semmi kö­ze nem volt az operett­nek .. . (Horányi) ITT A VAKÁCIÓ A szülő a pedagógust buktatná meg „Tisztelt Szerkesztőség! Tarthatatlan állapotnak tartom a matematika és a fizika- tárgyak tanítását, amelyet én már négy gyer­mekkel tapasztaltam. Ki­emelném a matematikát, amit érteni kell és nem ta­nulni, amit egy szülő egye­dül nem tud megoldani. Saj­nos olyan pedagógusnőket ismertem meg, akik közöm­bösek és semmi segítőkész­ség ,nincs bennük. Buktatni ügy látszik könnyebb, mert errefelé igen divatba , jött, mint türelmesen megtaníta­ni. Megkövetelném, hogy a bukott gyereket a tanár ké­szítse fel a pótvizsgára. Nem tudom, mi a fontosabb, hogy a matematikát vagy a szak­máját tudja jobban..." (Részlet egv fonyódi olva­sónk leveléből.) Elkeseredés íratta a levelet Higgadtabban fogalmaz' a levelt író szülő, amikor fel­keresem őket a lakásukon. A férj a bemutatkozás után el is távozik otthonról. Ta­lán azért, mert belefásult/a matematika-oktatás számba is kiismerhetetlen titkaiba, talán azért, mert nem ért egyet a feleségével. Az anya is csak annyit mond, hogy az elkeseredés íratta vele a levelet. A legidősebb fia-el­sős iparitanuló volt és meg­buktatták. Ötödik osztályos kora óta ez rendszeresen megismétlődik, és nagyon fél, hogy a másik három gyermeke is hasonlóképpen fog járni. —■ Hiába kap a többi tárgyból a gyerek közepest, ha matematikából meghúz­zák. S a bajt még csak teté­zi, hogy az általános iskolai tanárok nem vállalnak kor­repetálást — mondja. Szöllösi Józsefné 30 éve tanít. Arról faggatom, mi­lyen felkészültségű gyerekek jönnek a szakmunkásképző­be és valóban olyan magas-e a mérce, mint amire a leve­let író szülő gondol. — Rengeteg gyerek jön hozzánk kettes bizonyít­vánnyal. Az általános isko­lai minősítés zömmel helyt­álló, mert az a tanuló, aki gondolkodni nem tud, az képien a matematikát megtanulni. A szakmunkás- képzőben minden szeptem­berben matematika felmérőt iratunk az elsősökkel, a nyolcadikos anyagból. Ennek eredménye hosszú évek óta elképesztő: 1,1—1,2-es átlag. Nem ismerik a számjegye­ket, nem tudják a tizedes­vesszőt elhelyezni. Visszhangtalan érvek Azt talán mondanom sem kell, hogy pedagógiai érve­ink ebben a körben meny­nyire visszhangtalanok. AÄ­ban az osztályban, ahol 12 hasonló képességű és men­talitású gyerek van, a tanár szinte szélmalomh'arcot vív. Férjem szakfelügyelő és azo­nos tárgyakat oktat általá­nos iskolában. Nagyon sokat elemezzük otthon is az is­kolai problémákat. Nekem az a véleményem, hogy rossz a matematika oktatá­sának módszertana, hogy a tantervekhez való ragaszko­dás logikai ugrásokra kész­teti a diákokat, s emiatt ta­nulmányaikat végigkíséri a hiányos tudásra építkezés reménytelen küzdelme. Nem titkolhatom el a kollégáim­ról vallott nézeteimet sem, amelyek különösen a mate­matikában érvényesek. Nem zsenikre, pedagógusokra van szükség! Huber Csabáné megerősíti kolleganője véleményét: — Az általános iskola kép­telen megtanítani a gyereke­ket az alapvető matematikai feladatok megoldására. Töb­bek között nem tudnak szá­zalékot, területet számítani. Ez tantervi gondokra is visz- szavezethető. A matematika, a fizika oktatás problémája ma még csak a gyermek és a szülő, holnap már a tár­sadalom tragédiája lesz. Ezeknek a szakmunkások­nak gondot fog okozni az új technika megtanulása, ' a népgazdaságnak az esetleges ^ átképzésük. Úgy tetszik, las­san a szakmák értéke is egymáshoz süllyed. Boltosok lesznek, buktak számtanból — Érzékeltetésül talán elég megemlíteni o bolti el­adó tanulókat, akiknek több mint egynegyede bukott meg matematikából. — Gond van tehát a gyer­mekek képességével, és gond van velünk, pedagógusokkal is. Ez természetes, hiszen kötelező volt vállalnunk 50 százalék túlórát, s van olyan nap, hogy hét órát tanítunk. Egy-egy ciklusban 36 a kö­telező tanítási óraszám, ám rffem ritka, hogy a 60-at is elérem. Nálunk nincs olyan első osztály, ahol 30 alatt lenne a tanulók száma. A néhány jó képességű gye­rekkel külön is kell foglal­koznunk, hogy legalább ők megtanulják a taótervi anyagot. Pénz és helyiség kellene. Pénz, hogy a pedagógusok ne kényszerből vállalják a korrepetálást, a túlórát. Több foglakoztatóterem, melyek korlátlanul és jól felszerel­ve állnak rendelkezésünkre. A levélre tehát a szerkesz­tőség helyett két pedagógus válaszolt, ők így látják, s véleményükben nemcsak a matematika, a fizika okta­tás helyzete tükröződik. A lap nevében is üdvözli önöket: Süli Ferenc Drága Magda .néni! Gazdag az aratás, csak az én irodalmi termésem szegényes ... Szegénységemnek elsősor­ban és vagyok az oka, ment­ségem is szerény: állóvíz­ben . nincsenek örvények, a vízbe dobott kő hullám- gyűrűi is gyorsan elhalnak. Szerény munkám olyan, mint a puha hársfába zuha­nó fejsze: tompán puffan, de se szikrát, se forgácsot nem ad . . . * * * Feszültség vibrál a leve­gőben. Hetek óta csak lus­tán mozdul a köd. Száraz fagytól fázik a mező; sárgul a gyönge búza. Gyermek­korom telei most már ezer­szeresen szépek! Nemcsak a fiatalságomra gondolok; ak­kor télen a hó kékes-fehér kérgén messzire gurult a száncsengök csilingelése; több. mint százéves zsúpos házunk ereszén hosszú jég­csapok. mint orgonasipok, fe­Levelek Magda nénihez lejthetetlenül játszott iajtuk a napsugár . . . Apróablakos szobánkban frissen sült ke­nyerek illata fogadta a ba­rátsággal belépőt.. . Szegények nyitunk. Ma csak pénzre átszámítható va­gyonban vagyunk gazdagab­bak. És tapasztalatban. Ér­zéseink sorvadnak, vagy iz­zás nélkül, lobogó lángok nélkül elégnek. * * * Az emberek is furcsák; az időjárás követi az emberi magatartás kacskaringóit vagy az ember bolonditja meg az időjárást is ... ? Sokan mondják: felgyor­sult az élet ritmusa, pgy ro­hanás az élet. Ez csak a felszín! Az életnek ma nincs szabályos, megnyugtató rit­musa. És nem is rohanás — hiszen a rohanás is szabá­lyos ritmusban él —, in­kább közeledés egy pszichés — morális — anarchikus ál­lapot kialakulásához,,. * * * Talán mi is a teljes nyi­tottság korszakába lépünk. Fájdalmas ez a lépés, belő­lem keserűséget is, kétkedést is kivált. Keserűséget, mert léphettünk volna már ko­rábban is (léphetnénk gyor­sabban is), kétkedést, mert harsogva harcolnak azok is a nyíltságért, akik eddig ke­gyetlenül cenzúrázták még a gondolatokat is ... * * * Köszönöm féltését és a problémát magára vállaló szándékát: „ha kifogásolnák a pártban, fogd rám”. Nem kell félnem, Magda néni. A párttal, soha nem volt alapvető problémám, csak a pártot megszemélyesítő és a pártot saját hatalmi céljaira felhasználó néhány vezető­vel. (Ezek a célok, kivétel nélkül önös. egyéni, a közös­ség céljaival és érdekeivel el­lenkező célok voltak.) Tudom, hogy a mostani változások még csak a fel­szín színes, nyugtalan apró­fodros hullámai. Várom és figyelem a folytatást, ha már igazi, tevékeny* részese nem lehetek, fcíuáncsi va­gyok: ki tud őszintén vál­tozni és ki az, aki csak meg­fordítja a köpönyegét... * » * Hosszú hallgatásomat megbocsátható bűneim közé sorolja. Írhattam volna: Nem vagyok túlságosan fáradt, időm is lett volna, csak ne­EMBERARCÚ VARÁZSLATBAN Évadnyitó koncert Kőröshegyen A kivirágzó dali amis orok fölött glória dereng. Az ezer­arcú melódia számtalan haj­tása a fény felé ível... Le- hotka Gábor orgonaművész Johann Páchelbel d-moll prelúdium, fúga és ciacon- na-jával nyitotta meg a kő­röshegyi római katolikus templom a huszadik nyári hangversenyévadját. A ba­rokk világa köszöntött be az 500 éves műemlék falai közé, A kaposvári Vikár Béla Vegyeskar Vivaldi Glória című egyházi müvét lűzte műsorára, hogy megcsillog­tathassa kifinomult stílusér­zékét, meleg hangzásvilágát. Velence rőt papja XV. La­jos francia király eljegyzé­sére írta e művét. Zákányi Zsolt karnagy sikeresen csalta elő a gazdag érzelem­kombinációkat az áttétel nélküli, iiszta dallamok mö­gül. A kórus Kardos Kálmán orgonakísérete segítségével idézett részleteket a 250 évig méltatlanul porosodó kottákból. A mindenség. sorsszerű ritmusát érzékeltette a ve­gyeskar, amikor hándeli ra­gyogással, a Messiás című or.atórium Alleluja-.tételével ajándékozta meg a közönsé­get. A dicsőítésben fel-fel- Jobban a dráma tüze — hogy fényében magunkat láthas­suk: mi vagyunk az ótesta­mentum választott népe. A népszerű, ismert művek megszólaltatása mindig ve­szélyt rejt magában: a mér­cét magasra helyezi a viszo­nyítási alappal bíró közön­ség. A kőröshegyi alleluja játékosra és küszködőre, diadalmasra és bensőségesre sikerült. iBachot jól játszani csak egyféleképpen lehet. Lehot­ka Gábor ezen. az estén meg­hezen viselem a finoman te­kergő anarchia alattomos fojtogatását. Én nehezen bí­rom, pedig egyre növekszik azoknak a száma, akiknek ez a lételeme. Nem a válto­zások ellen vagyok! A rossz rombolásával együtt nem szabad letiporni a jót csak azért, mert nem én. vagy: nem mi teremtettük ... Mondtqm, hogy a szegény­soron születtem (nem di­csekszem vele, büszke sem vagyok rá); tudom, hogy a szegénysorból kerültek ki a legkegyetlenebb csendőrök és ávósok, de a legigazabb emberek is, akiknek csöndes volt' a szavuk (nem is hal­latszott messzire), akik so­hasem sztrájkoltak, mert a kukoricát kapálni kellett, a jószágot etetni kellett . . . Szé­les hátukra kapaszkodva lát­szottak ki a tömegből, de mennyien! Mint most is . . . Szeretettel köszönti: Falusi József fejtette a zeneirodalom óriá­sának titkát. Bach korának írta műveit, de üzenete a mához is szól — ha jó a „tolmács". Az Esz-dúr pre­lúdium és fúga, valamint a d-moll tokkáta és fúga em­berarcú varázst hozott kö­zénk. A sok csodát hallattató est csemegéjének az orgona­művész saját szerzeménye — a Prelúdium, korái és fú­ga Silbermann orgonára — bizonyult. Dél-Németország­ban építették ezeket a cso­dálatos orgonákat több száz évvel ezelőtt. Rajtuk csiszol­ták tudásukat a barokk hal­hatatlanjai. Léhotka Gábort a remek hangszerek ihlették meg zeneművének megkom- ponálására. Prelúdiuma a barokk letisztult világától — az orgonajáték technikájá­nak fejlődését követve — eklektikus korái variációkhoz' vezet, hogy fúgája már a modern zeneszerzés disszo­náns hangján hirdesse az orgonamuzsika ' egyetemes­sés^t Czene Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom