Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-07 / 158. szám
1989. július 7., péntek Somogyi Néplap 3 VITAFÓRUM Államhatalom helyett önkormányzat Betakarították az őszi árpát Por száll a tarló felett. Végeztek a nagy aratás lopróbájának számító őszi árpa betakarításával a megye mezőgazdasági nagyüzemei. A nem egészen tizenötezer hektárnyi árpatarlón jó ütemben végzik a gazdaságok a nyári talajmunkákat 1988 REKORDÉV VOLT Ismét kiváló vállalat a Kahyb Amerikai üzletember véleménye: „... dilemmában vagyok, mert Inem. tudom eldönteni, Magyarország legnagyobb kisvállalata avagy legkisebb nagyvállalata a Kahyb”. Kedves Csík László! Érdeklődéssel olvastam a Somogyi Néplap Fórum rovatában július 4-én Gondolatok az önkormányzatról címmel megjelent írását, s bár nem tartozom az állam- igazgatás „szakmai berkeibe”, mégis, mint állampolgár — s ezáltal az önkormányzatban érintett — úgy gondolom, nem istenkísértés „hozzászólnom” az ön által fölvetett értékes, s így vitára érdemes gondolatokhoz. Teljesen egyetértünk abban, hogy a „jelenlegi önkormányzatiságot nem korszerűsíteni kell, hanem átfogóan kell megreformálni”, valamint abban, hogy az ön- kormányzatról szóló törvény tervezetét az illetékes minisztérium bocsássa széles körű társadalmi vitára. Azt gondolom azonban, hogy végzetes hiba lenne, ha a jövő önkormányzatát továbbra is együtt -kezelnénk a közigazgatással, ha a nép bizalmát bíró elöljáróból (engedtessék meg nekem, hogy a tanácselnök elnevezés helyett ezt a számomra jóval kifejezőbb, s egyben tekintélyt parancsolóbb-szót használjam: elöljárojjéApparátusi vezetőt, a koZÍ^ázga- tás csínját-bínját ismerő szakembert akarnánk csinálni, ha a hatalom megosztásának elvét csak országos szinten akarnánk betartani, s az állampolgárok számára legfontosabb színtéren, a lakóhelyen továbbra is együtt emlegetnénk a helyi törvényhozói és végrehajtói hatalom szerveit. így aztán nem is tudom anélkül kezelni a mai tanácsok reformját, hogy meg ne próbálnám szétválasztani a napjainkra összeolvadt ónkormányzati és államigazgatási funkciókat, a politikát és a szakmaiságot. 1. A közigazgatásról szólva világosan kell látnunk azt. hogy egy tisztán szakmai alapokon, felülről lefele (centrálisán) szervezett, a napi politikai küzdelmektől mentes szervezetről van — kell legyen — szó, amely biztosítja az állam végrehajtó hatalmának jelenlétet, az ország valamennyi településén. Gondoskodik arról, hogy a törvényeket mindenütt azonosan értelmezzék és azok szellemében járjanak el. A közigazgatásnak bár mindenhol meg kell jelennie, nem kell minden településen állandó an jelen lennie. (Gondoljunk csak a II. világháború előtti körjegyzőségekre.) Az adott közigazgatási apparátus vezetőjének kinevezése jogszabályokban meghatározott (objektív) föltételek teljesítése esetén — vizsgálva természetesen a személyes alkalmasságot is — a fölöttes államigazgatási szerv vezetőjének hatáskörébe kell tartozzon. Ez megszüntetné egyrészt a vb- titkárok mai kettős alárendeltségét, másrészt az elv- telenségekre is alkalmat adó személyes függőségek és kapcsolatok kusza szövevényét. 2. Az önkormányzat minden emberi település elidegeníthetetlen joga! Megítélésem szerint az önkormányzatokról rendelkező törvény akkor lesz a legjobb, ha minél kevesebb élethelyzetet szabályoz, azaz megengedő, diszpozitív jellegű lesz. Az önkormányzat — hívhatjuk tanácstestületnek is — joga eldönteni azt, hogy legyen-e a településen óvoda, iskola, orvosi rendelő, tűzoltószertár, ravatalozó stb., stb... Ha úgy dönt, hogy legyen, akkor kötelessége (s egyben jól felfogott érdeke) ezeket üzemeltetni. Ez az üzemeltetés azonban nem csupán a fűtést és világítást jelenti, hanem az intézményt vezető személyek kinevezését is, illetve annak a „helyi alkotmánynak” a kimunkálását, amelyik tisztázza, hogy adott városban, vagy községben kinek a hatáskörébe tartozik az önkormányzat által fenntartott intézmények vezetőinek kinevezése. így-el tudom képzelni azt, hogy Nagybajomban az elöljáró, Kadarkúton az isÜlést tartott tegnap a Somogy Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a Surján Völgye Mgtsz gálosfai kastély- szállójában. Az egyik napirendi pontként „A műemlékkolaszék, Kaposfőn a tanács testületé, Kaposmérőben pedig a település valamennyi lakója választja, illetve nevezi ki mondjuk az általános iskola igazgatóját. Természetesen mindehhez biztosítani kell az önkormányzat számára a saját bevételhez jutás lehetőségét. Azaz nem az állami támogatást, hanem az adók egy része beszedésének jogát kell a településnek nyújtani. 3. Végül a tisztségviselőkről1, a helyi kabinetről az a véleményem, hogy — ellentétben a választásokról szóló törvény tervezetében foglaltakkal —, a tanácselnököt (elöljárót, önkormányzatvezetőt) a község, vagy város választópolgárainak közvetlen szavazatával kell megválasztani, s biztosítani kell számára e jogot, hogy a választást megelőzően, akár már megválasztott elöljáróként maga nevezhesse ki helyi „minisztereit”. Ebben tehát egyetértek a cikkben foglaltakkal, sőt abban is, hogy az önkormányzat (tanács) tagjainak egy meghatározott része bizalmatlansági indítvánnyal élhessen az elöljáró ellen. Ezt az indítványt azonban ne a tanács testületének, hanem a választóknak legyen joguk elbírálni szavazatukkal. Ugyanakkor amennyiben az elöljáró valamely párt jelöltjeként lett a város vagy község vezetője, lehetőséget kell adni az adott pártnak, hogy a visszahívás jogával valamilyen formában élhessen. Tisztában vagyok azzal, hogy az önkormányzati reform sem megy végbe csalódások, értetlenségek, indulatok nélkül. Mégis azt gondolom, hogy csak tiszta alapokról elindulva, a jelenlegi modellt gyökeresen megváltoztatva léphetünk előrébb. Ebben bízva üdvözli: Dr. Kovács Lajos Kaposvár, Miszáth K. u. 8. védelem helyzetének vizsgálata, különös tekintettel a kiemelt programok megvalósítása” című vizsgálat összefoglaló jelentése hangzott el. 419 millió forinttal növelte 1988-ban a nettó árbevételét a Kaposvári Hybrid- sertés Tenyésztő Vállalat, ezzel az eredményével ismételten kiérdemelte a Kiváló Vállalat címet. Miután az egész agrárágazat, és ezen belül a sertéstenyésztés országosan a válság jeleit mutatja, az eredményesség esetleges titkairól faggattam Kása Ferenc igazgatót. Elöljáróban leszögezte, hogy az eredményesség alapját a kahyb-sertés húsipari minősítése adja, hiszen bevezetése óta első helyezett a „korrigált átlagminőség” tekintetében. 250 helyen, 320 telepen évente 2,4 millió hízósertést „termel” 150 eze” koca. Ez vágóértékben 13 milliárd forintot jelent. Ehhez jön még a kisüzemi termelőktől származó évi 1 millió hízósertés — tehát a kahyb jelenléte ötvenszázalékos a hazai piacon. — Kahyb-körben nincs válság, sőt a gazdaságossági tényezői miatt a többi rendszerrel szemben hatalmas előnyünk van. Ennek egyik fő oka, hogy az eredményérdekeltségi felosztás, a közös vállalatnál kedvezőbb. A másik fő tényező abban rejlik, hogy külföldi kapcsolataink állandóan nőnek. Teljes technológiai rendszer exportjával a további nagyságrend ma meg- ítélhetetlen — mondta Kosa Ferenc. A már közismert kínai exportról tudom meg, hogy négy év szívós tárgyalásainak eredményeként jött létre az üzlet. Ennek során 1988 június végén írták alá a szerződést és napjainkban javában épül az 1000 kocaférőhelyes telep. Ennek elkészültével indul a tenyészállat-szállítás, és kezdheti az üzemeltetést a - kínai partner. Idén már készen állnak az újabb szerződések, valószínű, másfél, esetleg kétszeres nagyságrendben a tavalyihoz képest. A tenyészállatok Thaiföldön is kiválóan vizsgáztak, így további távol-keleti terjeszkedés várható. — Hogyan lehetséges a Magyarországon kikísérletezett hybridsertés „helytállása” egy hazánktól minden tekintetben különböző országban? — A kahyb-sertés genetikai programja országonként eltérő. Számítógépes tesztelét során választjuk ki a megfelelő genetikai vonalakat, a gazdasági adotságok és a klimatikus tényezők figyelembevételével 25 apai vonallal megoldható a kiválasztási program — avatott be a szakma alapkérdésébe az igazgató. A kiváló eredmény azon • ban nemcsak az állat értekének tulajdonítható, az emberi tényező sem másod lagos. Itt mindenki tudja a feladatát, egyetlen munkakörre nincs véletlenül sem két ember. Alapszcmláletü- ket két pontban határozta meg az igazgató. Első a termelő tisztelete, második a termelés szolgálata. Ezt az „ars poeticát” egészíti ki a vállalatnál létrehozott vagyonjegy, melyet a felelősség arányában lépcsőzötlen maximalizáltak, de osztaléka egyenlő. Ma még a bankkamattal versenyképes a vállalat. Kereskedelmi tevékenységükről kérdezve megtudtam, hogy tenyész- és technológiaexportjuk mellett, a külpiaci prognózisokkal ellentétben, jelentős a hízóalapanyag értékesítése. Az önálló termékértékesítés mellett továbbra is kereskednek a Terimpex bevonásával is, de cél a többcsatornás kereskedelem megszüntetése. A 12 országba irányuló folyamatos kivitelt a tavalyi évben 10 824 darab tenyészállat jelentette. — Miben látja az igazgató további sikereik zálogát? — Évek óta kizárólagos célunk az 1 kilogramm sertéshús előállításán képződő nyereség megtartása. Mi úgy politizálunk, hogy dolgozunk és igyekszünk egyre jobban dolgozni. Mészáros Tamás NEB-ÜLÉS GÁLOSFÁN Ceremóniamenftes egyszerűséggel érkezett és vett részt a szerdai pártbizottsági ülésen Barabás János, az MSZMF Központi Bizottságának új titkára. Szinte azonnal „vette a lapot”, amikor tapasztalta, hogy az áprilisban Somogybán megújított pártbizottság tagjai nem méltóságteli nyugalommal hallgatják a KB-ülésrő] szóló tájékoztatót — ezúttal Révészné, Kéri Anna részéről, majd Sárdi Árpád első titkár kiegészítésével — hanem feszült figyelemmel kérdeznek is. Sőt. rákérdeznek! Például arra, hogyan képviselték az ülésen mindazt — még személyi ügyekben is —, amiben korábban megállapodtak. így nemcsak válasz, hanem tisztázó magyarázat is elhangzott. Még számadás is, arról például, hogy somogyi KB-tagunk a Somogyi Néplapban megjelent nyilatkozat alapján rákérdezett az ülésen arra; miként gondolja la Demokratikus 'Magyarországért mozgalom, hogy Dia a 'párton belül a reformerők ügye rosszul dőlne el, akkor 24 óra alatt párttá szerveződnének ... Tehát „vette a lapot” az új titkár — gondolom, korábbi testületében, a budapesti pártbizottságon jócskán volt módja gyakorolni ezt — közvetlenül, egyszerűen, követhetően mcndta véleményét a kialakult helyzetről. Sallangmentesen és az országos rálátás fennkölt tudálékoskodása nélkül. (Amelyekből korábban jócskán volt része a kioktatott vidékieknek . . .) Kitetszett tehát, hogy személyes arculata, szuverén véleménye, egyszóval stílusa van. No igen! — gondolja, nem is alaptalan gyanúval az olvasó —, most következik a megyei pártlap szokásos módszere, ha visszafogottan is, de mégiscsak kötelessége feldí- csérnie az új vezetőt. Ráadásul olyan erényeket magasztalva, amit esetleg korábban, ha nem is mindig vehetett ész- íe, akkor sem mert megírni. Nem erről van szó. Az újságíró nyugtázza csupán, hogy egy politikai testület ülésén végre nem válnak el a hivatalos „infok” és a kulisszatitkok, hanem egyszerűsödnek, kitisztulnak, lassan-lassan stílust kapnak az interpretációk. Ránk is fér. S nemcsak úgy, hogy fölülről adják példaként, hanem úgy, hogy a magunk testére is szabjuk . . . STILUS ÉS POLITIKA Ám stílus és politika dolgában — vélhetően, remélhetően — ennél többről van szó. A KB-titkár, ha úgy tetszik, hangos meditációval értelmezte a legutóbbi ülést és a politikai helyzetet. Azt sejtettük, hogy elhangzik majd: a négytagú központi pártelnökség vitáik és vajúdások után nem pusztán reprezentálja a különböző erővonalak együttlétét, dinamikáját, hanem mindenekelőtt a megoldandó feladatokra szövetkezik, mert erre kapott megbízást. Belátható, hogy ez az elnökség — miközben továbbra sem ígérhet egyszólamúságot, — lényeges kérdésekben jutott és jut megegyezésre. Ha nem értettem félre az új titkárt, itt igazából a központi vezetés ú j stílusú magára találásáról is szó van. Vagyis arról, hogy miközben további viták közepette kovácsolódik ki egy ütőképesebb, koncepciózusabb modell, amelyben az ország, a nemzet primátusát tartják szem előtt és annak rendelik alá a mozgalom érdekeit is, lendületet vesz a párton belüli áramlatok és hazai politikai közállapotok elemző igényű szemrevételezése is. Azért húzom alá az elemző szót, mert a párt stílusában, eszköz- és módszertárában erre a nagyobb higgadtságot tükröző szemrevételezésre van már szükség, a ikapkodóan gyors, ellentmondásos, sőt gyakran ellenkező előjelű „lereagálások” helyett. Igazából ez hitelesítheti azt a szándékot, melyet Barabás János is hangsúlyozott a párton belüli szélsőségekről folytatott vita kapósán. Mert vitáról van szó, s nem a szélsőségek deklaratív kiutasításáról, majd egyik-másik elemük visszahozataláról. Tehát ne az legyen, hogy ami az ajtón egykor kitessékel- tetett, abból valami mégis visszajött az ablakon... Bizonyos vagyok abban, hogy tovább vitatják majd a titkár ama gondolatát, miszerint manapság többet hivatkozunk még platformokra, mintsem valóságos platformokat jelenítenének meg a különböző szerveződéseik. Ugyanis — s ezt azért érdemes végiggondolni — az egyes kiáltványok, manifesztumok, követelések hangzatos megfogalmazása reformokra, demokráciára hivatkozva, esetenként a diktátumok erőszakosságával is — még nem platformot jelent. Esetleg alapul szolgálhat ahhoz, később. E jelenség viszont nem is természetellenes, egy korábbi monilítikus egyöntetűséggel szemben. Valamilyen stílust természetesen ez is tükröz. Gyakran pro és kontra felcímkézésben testet öltőt, fe- ketére-fehérre polarizálót és önfelkenő, önjelölőt is. A tét viszont ennél több! Mert a reformra hivatkozás helyett a „kompatíbilissá” tehető reformszférák valóságos kidolgozására, illesztésére van már szükségünk. Ez a nyomvonal jelenthet sok mai és még holnapi dilemma közepette is valamiféle reformcentrumot. Ez a higgadtabb, a megújuló párt erejével, lehetőségeivel, képességével számot vető politikai realizmus az, amely eligazodást nyújthat, kiszámíthatóságot mutathat az időnkénti nagyhangúsággal, az alig leplezett demagógiával, sőt a politikai kivagyiság újmódi divatjával szemben is. Tehát mindez valóban viták dolga lesz, s majdan platformoké.is. A politikai realizmus elemző stílusára érdemes figyelni, nemcsak MSZMP-n belül, de a hazai közélet tá- gabb viszonylatában is. Mert — mint elhangzott — a pluralizmus e felfogásban nem csupán szavaikban kinyilvánított, de gondolatban mégis zárójelbe tett realitás, hanem fontossága szerint kezelt folyamat, melynek során az MSZMP szövetkező és ellenzéki tömörülések létével, erejével számol. S e dinamikus közéleti mozgástérben valóban nem mindegy, hogy a párt a törekvéseit milyen politikai stílussal képes hitelesíteni. Tröszt Tibor
