Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-06 / 157. szám

1989. július 6., csütörtök Somogyi Néplap 5 A társaság tagnapjáról ás holnapjáról Berzsenyi szellemében A változások szele már mindannyiunkhoz elért. Elé­gedetlenkedünk, mást aka­runk, mint ami van, hirte­len mindent le akarunk lep­lezni. Egv valamit azonban gyakran leplezetlenül ha­gyunk: az irodalmi-művésze­ti életben való tájékozatlan­ságunkat. Napjainkban már nem divat magányos forra­dalmárnak lenni, szerepüket átvállalták az egyre na­gyobb számban megjelenő csoportok, társaságok. Az irodalmi közösségek a szép szó ,',fegyverével" célozzák a műveltségbeli hiányosságo­kat. Példa erre a Berzsenyi , Dániel Irodalmi és Művé­szeti Társaság, mely irodal­mi életünk immár jelentős pillére lett. A társaság éle­téről, működéséről Király Zoltánná ügyvezető titkár tájékoztatott. — Milyen múltra tekinte­nek vissza? — 1904-ben alakult meg a társaság. Akkoriban minden a „hatáskörébe" tartozott, ami a művészetekkel kap­csolatban volt. Tevékenysé­ge a II. világháború után megélénkült. 1949-ben azon­ban kiadtak egy rendeletet, miszerint minden társaságot és egyletet fel kell oszlatni. — Miként éledt újjá a csoport? — 1984-ben a Magyar Írók Szövetségében megalakult a Berzsenyi Dániel Baráti Kör. Lac'zkó András és Takáts Gyula ötlete volt, hogy ka- vári székhellyel újjá kell éleszteni a régi társaságot. A városi tanács és a megye támogatta a gondolatot. Az alakuló közgyűlés 1985. má­jus 20-án volt, melyen cé­lul tűztük ki, hogy az iro­dalmat, művészeteket Ber­zsenyi szellemiségében kell érvényesíteni. — Kikből áll a társaság? — Az ország különböző részéből jelentkeztek, hogy szeretnének bekapcsolódni a munkánkba. Jelenleg 800 körül van a taglétszám. — Milyen lehetőségeik vannak a tagoknak a talál­kozásra? — Itt, Kaposváron minden hónap első csütörtökén a Petőfi Emlékkönyvtárral kö­zösen irodalmi esteket szer­vezünk, ahol a megyében le­vő költők, alkotók, telsőköte- tesek, a társaság írótagjai mutatkoznak be. Rendszere­sek a könyvbemutatók is. Az asztaltársasági program ke­retében vendégünk volt pél­dául Bállá Károly, kárpátal­jai költő, Kosa Csaba író. Itt mutatták be Pap Gábor „Magaslesen" című kötetét. Budapesten több mint 300 tag van, számukra a Rátkai­klubban biztosítanak rend­szeres találkozási lehetősé­get: irodalmi esteket, könyv- bemutatókat rendeznek. Áp­rilisban Nagy Gáspár és Papp Árpád adott nagysike­rű műsort. — Miként pazdopífofta a társaság irodalmi életünket az elmúlt években? — 1986-ban kiírtunk egy pályázatot „Mi a háza ma?" címmel, amelyre 500 pálya­munka érkezett be az or­szág különzböző részéről,. Ekkor még nem lehetett nyíltan beszélni az úgyneve­zett kényes kérdésekről, s mégis valamennyiben érző­dik az elfojtott keserűség. Ezekből az alkotásokból vá­logatva, ugyanezzel a cím­mel kötetet adtunk ki. Szin­tén ebben az évben rendez­tük meg először a Berzsenyi vers- és prózamondó ver­senyt. Berzsenyi versei mel­lett a régi magyar irodalom is képviselve volt. — A fiatalabb korosztály­nak milyen programokat kí­náltak? — A középiskolás és egye­temista tagjaink száma 50 fölött van. Nekik minden évben irodalmi táborokat szerveztünk, amelyeknek 1987-ben Szenna, 1988-ban Sárospatak adott otthont. Az általános iskolás gyerekek Eg.vházashetye és Nikla kö­zött gyalogtúrán vehettek részt. — Milyen jótékonysági hozzájárulást szerveztek? — 1988 májusában zenés irodalmi estet rendeztünk, a bevételét felajánlottuk az erdélyi menekültek javára. Egy képzőművész tagunk ké­pei árusításának összegével járult hozzá a befolyt ősz- szeghez. összesen 70—80 ezer forintot juttattunk a rászorulóknak. Az 1848—49- es emlékmű javára szintén estet szerveztünk, s a pénzt átutaltuk erre az alapra. — Mif kell tudni a Ber­zsenyi-díjról? — 1988 decemberében ala­pítottuk ezt a díjat. Az kap­ja, aki Berzsenyi szellemé­ben, illetve a népszolgálat jegyében * példamutatóan munkálkodik, továbbá azok, akik a kis közösségek ügyét felkarolják. Első alkalommal Tajti Erzsébet tiszakécskei pedagógus, Benke Márta új­ságíró és Ferences István erdélyi költő kapta. — Az idei évben milyen rendezvényekre került sor? — Április 29—30-án ren­deztük meg a II. Berzsenyi Dániel vers- és prózamondó verseny országos döntőjét. A középiskolás kategória ver­senyzői Szombathelyen. a felnőttek Marcaliban mérték össze tudásukat. Berzsenyi mellett a kötelező verset, il­letve prózát az 1920 utáni, határainkon túli magyar iro­dalomból kellett választani. Sajnos leginkább csak az er­délyi magyar irodalomból válogattak a résztvevők, pe­dig segítségként külön bib­liográfiát állítottunk össze, hogy miből meríthetnek. Május 5—H-án volt a III. Berzsenyi Helikon. A társa­ság írótagjain kívül ven­dégként megjelent Kárpát- aljáról Balia D. Károly köl­tő, irodalomszervező, a Ma­gyar Egyesület elindítója. A Helikon-esten a vers- és prózamondó verseny díja­zottjai adtak műsort. Más­nap Niklán Berzsenyi szüle­tésnapja alkalmából koszo­rúzással egybekötött megem­lékezésre került sor. Május 26-án Szentendrén a Móricz Zsigmond Baráti Kör ven­dége volt a Berzsenyi Társa­ság, ahol író-tagjai — Ta­káts Gyula, Gvurkovics Ti­bor, Szakonyi Károly. Jókai Anna, Ágh István és Kiss Dénes — mutatkoztak be. Ezen a napon nyitották meg a somogyi alkotók — Bagó Bertalan, Csiszár Elek, Sza­bados János, Horváth János, Gárdonyi Tibor, Weeber Klára, Gera Katalin, Honty Márta, Harangozó Ferenc, Szirmayné Bayer Erzsébet, Papp Sándor Gábor, Farkas Béla — kiállítását is. — Kínálnak programokat a nyárra? — A társaság felnőtt és gyerek tagjainak idén is mgszervezzük a Berzsenyi emléktúrát. A résztvevők július 3-án indultak Egvhá- zashetvéről és július 11-én érkeznek meg Niklára. Meg­látogatják Berzsenyi szülő­helyét, lakhelyét, s az útvo­nalon levő irodalmi és törté­nelmi emlékhelyeket. A cso­portot Papp János színész. a társaság tagja vezeti. A Berzsenyi társaság ifjú­sági csoportjának tábora Velemben lesz, ahol a mai magyar és erdélyi irodalom­mal kapcsolatos kérdéseket vitatják meg a fiatalok. — Terveik? — A megváltozott társa­dalmi körülmények között a társaság igyekszik azokat a nemzeti értékeket közve­títeni és továbbvinni, ame­lyeket újjáalakuláskor célul tűzött ki. Fontosnak tartja, hogy a tagságnak továbbra is olyan rendszeres találko­zási lehetőségeket teremt­sen, amelyeken eszmét cse­rélhetnek a legfontosabb sorskérdésekről. Bánfai Tamara A szépség merjen szép maradni Bemutatjuk Gárdonyi Tibor festőművészt Még nem volt harminc­éves, amikor felvételét kér­te u Művészeti Alapba. Fest­ményei láttán a bírálóbi­zottság úgy határozott, hogy korkedvezménnyel biztosít­ja tagságát. Kaposváron a minap nyílt kiállítása a Ka­pos presszógalériában, ko­rábbi alkotásait láthatjuk. Kaposvári, másfél szobás, ideiglenes bérlői joggal rá­ruházott lakásában kerestük föl a fiatal festőt háromtagú családja körében. A falakat beborítják újabb képei, a beépített szekrény telistele festményeivel, gyer­meke kiságya fölött színes parudicsom látványát nyújt­ják nagyméretű alkotásai. A szőlősgazda az év több hó­napját Lesencetomajon töl­ti, műterme a természet. Té­len a központi fűtéses kapos­vári lakás radiátora is meg­teszi, azon készül el a táb­lakép. A fiatal művész több kol­lektív tárlat után egyéni ki­állítással a Damjanich utcai kollégiumban szerepelt e mostani, presszógaléria-beli bemutatkozását megelőzően. Hirtelen jelentkezett So­mogy képzőművészeti életé­ben az a néhány fiatal, akik Rippl-Rónai József Stúdió néven ’alkotnak közösséget. Tavaly mutatkoztak be a kaposvári Kilián György Városi Művelődési Központ­ban. A hét fiatal érkezése csendes volt a művészeti életben, ilyen csendesen is dolgoznak, Hátai Sándor, Gáspár András, Gárdonyi Tibor, Györgydeák György, Peta József, Tóth József és Vörös András. Gárdonyi Tibor a Balaton­part túlsó oldaláról érkezett Somogyba, mondhatni „be­nősült". A szépséges Lesen- cepatak mente, Lesenceto­maj nevelte festővé, ám hosszú volt az út odáig, amíg hivatalos elismerése megtörtént. Igaz — szokatla­nul fiatalon. Ám addig vagy tizennégy munkahelyi be­jegyzés tarkította munka­könyvét, hét évet töltött a volán mellett különböző munkahelyeken. — Aki látja képeit, Van Goghgal rokonítja festésze­tét. — Az idegrendsze.rem, a sorsom Van Gogh-i. A ké­peim mozgalmassága roko­nítható Van Goghéval. A zaklatott képek engem meg­nyugtatnak. — Fiatal festő létére máris felívelő korszakról beszél eddigi pályáját értékelve, és az új törekvést előrevetítve. — Minden kép egy végte­len folyamat egyetlen pilla­nata — hangzik ars poeti­cája, hitvallása, s így foly­tatja : — Ennélfogva, az alkotó akarat nemessége az a tö­rekvés, amely igyekszik ezt megpillantani. Ez a figye­lem teljes összpontosításán alapul. A képzőművészet­ben a dráma (a negatívum) is legyen harmonikus és ne rettentse meg az embert, a szépség pedig merjen elvo­natkoztatás nélkül is szép maradni. * Ez a szépről szóló gondo­lat teljesedik ki Gárdonyi Tibor újabb táblaképein. Témája a természet és az ember szoros, organikus kapcsolata. Talán a legmar­kánsabban azon a képén si­került. megvalósítani elkép­zelését, amelyet gyermeke születése alkalmával festett. — Festményeinek a vissz­hangja foglalkoztatja-e? — A vélemények ellenté­tesek. Ám hogyne érdekel­ne a néző véleménye. Ha nem érdekelne, ki sem akasztanám festményeimet a kiállítótermekben, csupán a lakásom falán díszelegnének. Horányi Barna Sajtótájékoztató a Lengyel Kultára Hálában Menekülés az életbe Tudományos tanácskozásra készülnek Boglárlellén Lengyel és magyar újság­írók részére tartottak teg­nap sajtótájékoztatót Bu­dapesten, a Lengyel Kultú­ra Házában. A Lengyel Tá­jékoztatási és Kulturális Központ igazgatója. Tadeusz Olszanski elmondta, hogy hazájából 50 esztendővel ez­előtt honfitársainak ezrei találtak biztos menedéket Magyarországon. A negyed- százados évforduló méltó megünneplésére lengyel- magyar barátsági napokat rendeznek Boglárlellén és a fővárosban. A rövid bevezető után Szabó József, a boglárlellei városi tanács elnöke szólt: — Európában kevés olyan nép van. amely valóságos sorsközösségben él egymás­sal — mondotta többek kö­zött. — A lengyel—magyar barátság évszázadokra nyú­lik vissza, a közös kulturá­lis és politikai törekvéseink egyre nagyobb rangot, mél­tóságot kapnak. Ma, ami­kor a világpolitikában fel­erősödött a lengyel és a ma­gyar szó, különös jelentősé­ge van rendezvénysoroza­tunknak. Több mint egy éve készülődünk árra, hogy méltó körülmények között ünnepelhessünk, és ma már programjaink túlmutatnak a város és Budapest határa­in., bátran kijelenthetem: európai az érdeklődés a rendezvénysorozat iránt. Az évfordulóra két. ele­gáns kiállítású könyv is megjelent, amelynek kiadá­sát a Somogy megyei és a boglárlellei városi tanács, a Művelődési Minisztérium, és a Lengyel Tájékoztatási és Kulturális Központ segí­tette. Az egyik: Franciszek FECSEGJÜNK A NŐKRŐL Ereszkedjünk lejjebb az idők kútjába sok ezer évet. Semmit sem tudnók az ak­kori világról, ha nem lettek volna írástudók. tudósítók, akik a megörökítésle érde­mesnek tartott eseményeket megírják, méghozzá az ap­ró részleteket is. Ismerős, ugye, Judit története az ószövetségből? Aki elindult a nagy hatalmú ellenség ve­zérének sátrába, hogy csel­lel, fortéllyal, élete kockáz­tatásával megmentse saját városát, népét. El is pusztí­totta a vezért, népe megsza­badult. (Pár éve a Világiro­dalom klasszikusai sorozat­ban jeleni meg válogatás a vizsolyi Biblia alapján, aki­nek más nincs, ez ;» nagy­szerű válogatás sok örömet szerez, könnyebb hozzáfér­ni. mint a drága könyvek­hez.) Juditnak* szépnek, von­zónak kellett lennie. Hogy öltözött a nagy útra? íme: .. elébb megförödvén. drága kenettel testét meg- kéné. és az. ö fejének haját szépen béfonván. és főkötö- jét feltévén, az ő inneplő ruháit . . . reá vévé. — És mikor bokancsát lábára vonta volna, és függőjét, karjának ékességét, gyűrűit, füleinek ékességeit és min­den szép ruháját felvette volna ... orcáját szépen íel- ékesíté . . ." Ekként indult hát Judit hóditó. győztes útjára. Hős­ként. persze, de akkortájt is léteztek, kik nem vállalkoz­tak semmiféle mártírumko- dásra, mégis szépen öltöz­tek. Szoborral tartozunk Ézsaiás prófétának, mond­hatnék, akkori kollégánk­nak, ki a mindenféle ledér divatok láttán keményen megostorozza Sión leányait, káprázatosán tisztán hozva elénk megbotránkozásának alanyait, akiket — úgy tű­nik — elég jól megnézett magának. Persze csakis a kellő felháborodás kedvé­ért. És ezeknél a csodás so­roknál gondoljunk a fordí­tóra. az. abaúji Károlyi mes­terre is. Tehát: „Sionnak leányai felfuvalkodtanak é.s felemelt nyakkal járnak és szemekkel pillognak, idetova poroszkálvár* járnak és az. ü lábokkal nagy zengést-bon­gást szereznek, ezért az Úr megkopaszítja az Sión leá­nyainak tetejeket. és az Úr az ő szemérmeket megmez- teleníti. Az napon elvészi az Úr az ő lábokon való zengő ékességöket. az recés tökö­töket és az kösöntyűket, az jó illatra való függőket, aranyláncokat és, fátyolokat. Az biretromokat. szép csiz­mákat. szoros ruhákat, pa­lástokat, fedeleket é.s az gombostűket. tükröket, vé­kony gyolcsokat, keszkenő­ket, keceleket.. Hát kérem...! Talán kár is idézni ezt a divatot, ezt a tehetősséget! Dehát akikor lehetett. Persze hogy nem­csak ez. a zsörtölődő és jó megfigyelő-képességű pró­féta látta Yneg őket. hanem mások is-. Ki így. ki úgy mondta el róluk véleményét. Tessenek figyelembe venni, hogy igen mélyen járunk már az idők kútjában. te­hát az akkori jelzők nem azonosak a mostaniakkal. (De csak a jelzők.) Az Énekek Énekében (sokszor megjelent már kü­lön is a Bibliának ez a sa­játos része, nagyon szép pél­dául az 1962-ben a Magyar Helikon gondozásában nap­világot látott könyv Ber- náth István fordításában. Würtz Ádám rézkarcaival. Az ^lábbi idézetek mégis a Bibliából, Károlyi mestertől valók) olvasható például. „Az te magasságod hason­latos az pálmafához, és az le mejjed az szölögerezdekhez: Felhágok az pálmafára, megfogom az ő ágait. . Tiszta ügy, érthető. Néhány hasonlatot viszont talán nem értékelnének a mai hölgyek. Például: „Az te köldököd, mint az. kerekded szép csé­sze. mely soha nem szűköl­ködik nedvesség nélkül, az te házad, mint az liliomok­kal * megkerekitett gabona- asztag." Vagy: „Az te fo­gadj k hasonlatosak az juhok nyájához, melyek feljönnek a vízből, melyek kettősöket ellenek..," Vagy tessenek most figyelni: „Az te nya­kad olyan, mint az elefánt­tetemből csinált torony, az. te szemeid, mint az esbon- béli halastók, az soknépű kapunál. Az te orrod hason­latos az Libánus tornyához, mely néz Damaskus felé." Nem valószínű, hagy eze­ket a hasonlatokat ma öröm­mel fogadná bárki, csakhogv tessenek arra gondolni, mi­szerint az akkori értékeket nagyszerűségeket vette fi­gyelembe a költő. (Sokak szerint nem is Salamon, ha­nem a nép. Csak a király elcsaklizta az egészet. Az újítók tudnának erről egyet s mást mondani.) Tehát: az akkori értékekről van szó. például egy frissen fürdött. gyönyörű kecskenyájról. Egy különös toronyról. Most például mondhatnók. hogy szép vagy, mint a moskolci (veszprémi. gyöngyösi, ki tudja hová valósi) torony- ház. Hűséges és megbízha­tó vagy kedvesem, mint egy Dácia. Kellemes illatú, mi­ként egy Trabant. Halk sza­vú. miként a Zaporozsec — hogy a mai értékekről szól­junk. így kell ezt nézni. Mert még lentebb merülve az idő kútjába: a görög fő- isten feleségét így illett szó­lítani: az ökörszemű Héra. örülne most ennek valaki? Fis Athéné bagolyszemű jel­zőjének ? I’riska Tibor Budzinski professzor köny­ve, amely a balatonboglári és a zamárdi lengyel gim­názium és líceum történetét dolgozza fel. A másik könyv szerzője Laczkó András, a Somogy főszerkesztője. A „Menekülés a jövőért" cí­met viselő kiadványban len­gyel menekültek sorsát dol­gozta föl a szező. — A könyveknek sorsuk van — tartja a régi latin mondás — mondotta Lacz­kó András. — ígv sorsa, előzménye van etjnek a ki­adványnak is. Két évvel ez­előtt egy régi ház lakónév­sorát böngésztem Krakkó­ban, és meglepve vettem észre, milyen sok • magyar név szerepe) köztük. Be­csengetve a lakásokba, ak­centus nélküli, szép magyar nyelven köszöntöttek. Mély őszinte érdeklődéssel fag­gattak Magyarországról. ígv vetődött fel bennem. hogy olyan könyvet kellene szer­keszteni, arpelyben a hajda­ni lengyel menekültek valla­nak életükről, személyes él­ményeikről. Olyan könyv ez. amelynek tartalma kicsiny, egyéni történelmet hordoz. Azok a lengjelek, akik va­laha hazánkban találtak me­nedéket, ma is vallják: lel­kűknek van egv magyar fe le, amely harmóniában é! azzal, amelyet otthonról örö­költek. A lengyel—magyar barát­sági napok rendezvényso­rozata július 14-én kezdődik, a boglárlellei kék és vörös kápolnában. Wladyslaw Ha- sior képzőművész kiállításá­val. A hivatalos megnyitó augusztus 19-én lesz, a ha­gyományos bogiári szüret keretében. Az ekkor megje­lenő Somogy folyóirat 4. .száma reprezentatív mó­don, teljes egészében a len­gyel menekültek sorsával foglalkozik. A kulturális programokon kívül tudomá­nyos tanácskozásokra is sor kerül Keszthelyen. Buda­pesten és Boglárlellén. sek­kor mutatják be Szűcs László rendező „Menekülés az életbe'.' című ötrészes filmsorozatát, amelyben a valamikori menekültek es családtagjaik szólalnak meg. (Bel lér) Második csevegés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom