Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-01 / 153. szám

1989. július 1., szombat Somogyi Néplap 5 A bogiári kápolnatárlatok képzőművészeti életünk je­les eseményei közé tartoznak nyaranta; amikor megeleve­nedik, megszínesedik a Ba- laton-part. A kápolnákban szívesen állítanak ki művé­szeink. Immár rangot jelent az itteni bemutatkozás lehe­tősége. Tapasztalataink sze­rint ezeket a tárlatokat sok­kal többen látogatják, mint a déli part többi kiállítását. A közönség egy része (kül­földi és hazai) visszatérő vendég, aki egy-egy jelen­tősnek ígérkező kiállítás él­ményéért nem sajnálja az időt és az útiköltséget. De ae úgynevezett spontán lá­togatókban, az erre sétálga­tó, csupán a plakátok hívá­sára betérőkben sincs hiány, hiszen a két (vörös és kék) kápolna környezete is von­zó, lélekemelő, meditációra késztető. Ezúttal Jávor Piroska fes­tő-, Asszonyi Tamás és B. Kopp Judit szobrászművész műveivel ismerkedhet meg a tárlatlátogató a vörös és kék kápolnában. Az előbbi­ben a szentendrei házaspár, Jávor Piroska és Asszonyi Tamás rendezkedett be ven­dégmarasztaló otthonosságot, meghitt közeget teremtve. Műveikkel, hogy úgy mond­jam, sikerült belakniuk a nem nagy, de sajátos han­gulatú helyiséget: annyi ké­pet, plasztikát hoztak, ameny- nyi kényelmesen elfér, s él­vezhető a néző számára. Mindegyik mű elegendő le­vegőt, fényt kap, követke­zésképpen megfelelő figyel­met is a látogató részéről, akit nem sietős, felszínes is­merkedésre, hanem — éppen ellenkezőleg — a vizuális él­mény befogadásához szüksé­ges elmélyült szemlélődésre sarkall ez a rendezés. Jávor Piroska tőmonda­tokban fogalmaz, néhány vo­nallal, színfolttal — helyen­ként a gyermekrajzokra em­lékeztető bájjal, eredetiség­gel — érzékelteti intuícióit. Mestere Szentiványi Lajos volt a főiskolán, majd a szentendrei új művésztele­pen kezdte meg önálló éle­tét. Érzésünk szerint, Deim Páltól is tanult, s noha — mint említettük — rendkí­vül egyszerű eszközökkel, je­lekkel fejezi ki hangulatait, emlékeit, ez a tömörítő, jel­képteremtő képesség feltehe­tően egy bonyolult fejlődési folyamat eredménye. Külö­nösen a Hispánia, a Játékos kedvem szobája, a Szeretnék megint Gross Ionában lenni, valamint a szabadság, a szá­guldás csodálatos élményét kifejező Lebegők, Vihar, Ta­vaszi felszállás című képei megkapóak, emlékezetesek. Asszonyi Tamás, akinek számos köztéri szobra áll Magyarország különböző vá­rosaiban, ezúttal a kisplasz­tika, az éremművészet mes­tereként mutatkozik be a kápolnatárlaton. Plakettjei­ről a rendkívüli formakultú­rát, készséget igénylő lírai műfaj, a szonett jut eszünk­be. Szabó Iván és Pátzay Pál egykori tanítványa im­már markáns, egyéni arcélű művész, rá is (akárcsak fe­leségére) jellemző a szűk­szavúság, a tőmondatos stí­lus. Enteriőrjeinek sajátos atmoszférája van, s alakjai főként aktjai mintha az ál­mok világában jelennének meg. A kék kápolnában az 1943- ban született B. Kopp Judit állította ki szobrait. Főként „fában” dolgozik, de a ter­rakottát és a bronzot (pla­kettet) is kedveli. Tanulmá­nyait Budapesten és Firen­zében végezte, mesterei: Matzon Frigyes, Győry De­zső, Pleidell Jártos és Emilio Granchi. Első sikeres bemu­tatkozása Rómában volt, a római magyar egyházművé­szeti kiállításon, s azóta több hazai és külföldi tárlaton szerepelt. Jelenleg Bogláron kívül még a Budapesti Ga­lériában, a Csontváry terem­ben és Tápiószentmártonban láthatók alkotásai, valamint az ország több mint 30 temp­lomában. A legtöbb műve szakrális témájú, ám a bib­liai alakok, jelenetek között ott találjuk a Lúdas Matyi című feledhetetlen kompozí­cióját is, más „világi” té­májú plasztikák között. Alak­jait nem ábrázolja, hanem megjeleníti. Egy tömbből ki­faragott több alakos kompo­zíciói magas hőfokú érzelmi azonosulást, drámaiságot fe­jeznek ki. Figurái főként próféták, szentek, s mégis: hús-vér emberek, szuverén egyéniségek. Egy kicsit olya­nok, amilyennek a nép em­lékezete megőrizte őket, a népművészet által is, amely B. Kopp Judit művészetére is hatott. Ezt bizonyítja a szinte naiv bájú Szent Jó­zsef, a Kis Madonna, a Jó­nás próféta, valamint a Zo- borhegyi remeték című kom­pozíciói. Szapudi András Érdeklik őket a hazánkban elkezdődött társadalmi folyamatok Megszűnt a zárolt könyvek tilalma Kalinyini könyvtárosok Háromtagú könyvtáros- küldöttség tartózkodik So­mogybán, a megyei könyv­tár meghívására. A szovjetunióbeli változá­sok nem kerülték el a könyvtárakat sem. Az 1860- ban alapított kalinyini bib­liotéka kérvényt nyújtott be, hogy megváltoztathassák ne­vét. Moldova Szvetlána Alekszejevna, a kalinyini Gorkij könyvtár olvasószol­gálatának a vezetője el­mondta : — Két javaslatunk is van a könyvtár elnevezésére. Rubcovról, az első könyv­tárosról, illetve a könyvtár alapítójáról, Szaltikov Scsed- rinről szeretnénk megemlé­kezni a könyvtár újabb név­adásával. — Miért merült föl, hogy nevet változtasson az intéz­mény? — Gorkij könyvtárból ren­geteg van a Szovjetunióban. Ügy gondoltuk, a kalinyini könyvtárat helyi nevezetes személyről kellene elnevez­ni. A háborúban, 1942-ben a könyvtár teljesen elpusztult. 1954-ben új épületet emel­tek, ezt 1972-ben tizenegy- ezer négyzetméter alapterü­letű intézménnyé bővítették. (A bővítés csaknem négy­szeres alapterület-változta- tást jelentett.) Két és fél­millió kötetből válogathat­nak az olvasók. A négyszázhetvenezer la­kosú Kalinyin város har­mincnégyezer olvasója mi­lyen könyveket forgat a leg­szívesebben? — kérdeztük Alekszejevnától. — Könyvállományunk har­minc százaléka műszaki té­májú, illetve szabadalmakat tartalmaz. Olvasóink zöme a történelmi dokumentumok iránt érdeklődik, szívesen forgatják a történelmi regé­nyeket is. Renkívül népsze­rűek a krimik, ezekből azon­ban kevés van. Mintegy tíz- .ezer kötetet tesz ki az ide­gennyelvű irodalom, köztük megtalálhatóak magyarul Németh László, Szabó Mag­da, Fekete Gyula művei is. Ezeket az itt tanuló magyar főiskolások keresik. — A könyvek sikerlistájá­ból arra következtethetünk, hogy főképp a harminc év körüliek látogatják a könyv­tárat. , — A huszonöt—harmincöt évesek. A gyerekkönyvtár külön van nálunk, — A könyvtár nyilván nemcsak könyvkölcsönzéssel foglalkozik. — Nyolcvan—száz értel­miségi klubunk működik, író—olvasó találkozókat, vi­taesteket szervezünk. A Pus- kin-ünnepség gazdája is a könyvtár, az itteni megemlé­kezéssel kezdődnek meg me- gyeszerte az évfordulós ese­mények. — Hány zárolt könyvet őriznek? — Föloldották a zárolt könyvek tilalmát a Szovjet­unióban. Ilyenek már nin­csenek. Mintegy öt—hatszáz kötet kerül ily módon az ol­vasók kezébe. Buharin, fw- bakov, Szolzsenyicin.- Pasz­ternáktól is olvashatnának, ám tőle egyetlen kötetünk sincs — sajnos. A könyvtár technikai föl­szereltségéről Odorova Gali­na Petrovnát, a letéti raktár vezetőjét kérdeztük. — A számítógépes földol­gozásra térünk át. Korszerű, nyugati számítógépeket sze­retnénk vásárolni. Szolgálta­tásaink közül kiemelem a legfontosabbakat: rendelke­zünk fénymásolókkal, a szaktájékoztatás iránt is nagy igény van. Adunk in­formációt a vállalatoknak, s amennyiben sikeresen hasz­nálták föl azokat, a nyere­ségükből áldoznak a könyv­tárra is. A kaposvári és a kalinyi­ni könyvtárosok tapasztalat- cseréje hasznosnak ígérke­zik. A kaposváriak tavalyi első látogatását viszonzó ka- linyiniak a szakmai tapasz­talatok gyűjtésén túl me­gyénkkel, hazánkkal is meg­ismerkednek. Szarvaikból ki­tűnt, érdeklik is őket azok a társadalmi folyamatok, amelyek Magyarországon el­kezdődtek. Hozzátehetem: drukkolnak nekünk. Horányi Barna A MEGÚJULÓ ISKOLA Balatoni beszélgetések Dr. Kelemen Elemér: Európához kell fölzárkóznánk A hazai reformfolyamatok hatvanas évekbeli, kezdeti idején a pedagógia műhe­lyeiben is pezsgés indult, ezt fejezte ki a somogyi „Bala­toni beszélgetések" színes, gazdag, vállalkozó szelle­mű programja 1969-től 1972. ig. Öt éve „A megújuló is­kola" — mondhatni nyári szabadegyetemi — előadásai pótolták a pedagógiai érdek­lődés kielégítését. Most a két fórum gondolata találko­zott, és Fonyódon újra meg­rendezték ja i,,Balatoni be­szélgetéseket". A művelődési tárca új mi­niszterhelyettese, dr. Kele­men Elemér tegnap délelőtt a Karikás Frigyes Gimnázi­umban tartott előadásában is fölidézte a somogyi peda­gógiai kezdeményezést. a „Balatoni beszélgetések”-nek nemcsak a létjogosultságát, hanem értékteremtő szerepét is méltatta. Dr. Kelemen Elemér művelődési minisz­terhelyettes időszerű okta­táspolitikai témákkal foglal­kozó előadása a tárca irá­nyításának programját ér­zékeltette. Oktatáskutatóként So­mogybán írt műveinek szel­lemében most is történeti bevezetőt tartott. 1972-től elemezte a ma­gyar oktatásügyet annak okán, hogy az oktatás re­formjának megtorpanása csupán következménye volt a társadalmi kibontakozás megfékezésének. Az 1972-es oktatáspolitikai határozat mélyítette el azt a válságot, amelybe a közoktatás került — állapította meg. — Sok mindennel • szakí­tania kell a magyar okta­tásügynek. Szakítani szük­séges az elmúlt évek illú­ziókkal terhelt voluntarista művelődéspolitikájával — mondta dr. Kelemen Elemér. Ezután azzal foglalkozott előadásában, hogy újra bir­tokba kell vennünk a hala­dó magyar hagyományokat, és rendelkezésünkre állnak olyan nemzetközi tapaszta­latok is, amelyek hozzáse­gítenek az átfogó és valós reform kibontakoztatásához az Oktatásügyben Magyaror­szágon. — Európához kell fölzár­kóznunk. A skandináv álla­mok oktatásügyének kri­tikai alkalmazása ered­ménnyel járhat nálunk is — mondta, majd aláhúzta: — az oktatási rendszer struk­túrájának megváltoztatása nélkül — amire eddig nem kerülhetett sor — nem ér­hetünk el eredményt. Né­hány adattal érzékeltette az általános és középiskolai Ok­tatás buktatóit, fogyatékos­ságát, az érettségit biztosító középfokú oktatási intézmé­nyekben. Hazánkban az ál­talános iskolát végzett diá­koknak mindössze a 40 szá­zaléka tanul középiskolában, míg Európában 80, Japánban 90 százaléka. Az oktatás struktúrájának megváltoztatása elképzelhe­tetlen az általános iskolai oktatás kiterjesztése nélkül. Szólt a 10 éves általános is­kolai képzés bevezetésének gondolatáról. Szólt az általános- és szakképzés egységének fon­tosságáról, mint a követke­ző évek fontos feladatáról. Előadása második részében a közoktatás tartalmi fej­lesztésének néhány fontos állomását ismertette. Alap­elvként fogalmazta meg. hogy a tananyagnak hozzá kell járulnia a személyiség fejlődéséhez, amit most a túlméretezett tananyag nem tesz lehetővé. (Horányi) l m, , —ni ' ■' RÁDIÓJEGYZET KERÍTÉS A HANGERŐBEN A gazdaságpolitikai mű­sorok — különösen azóta, hogy országunkban szinte állandósult a fizetésképte­lenség veszélye — a leghall­gatottabb adások közé tar­toznak. Valószínűleg azért van ez így, mert tudják, hogy kedvező gazdasági vál­tozások nélkül senki sem boldogulhat. (Még azok sem, akiknek nagy tartalékaik vannak, hiszen az ő pénzü­ket is felfalja az infláció.) Sokan — nem ok nélkül — az anyagi javak növekedé­sétől. a fizetési mérleg tar­tós javulásától, az életszín­vonal valóban érzékelhető emelkedésétől teszik függő­vé, elkerülhetjük-e az úgy­nevezett visszarendeződést, és elérhetjük-e a fő célként megjelölt demokratikus szo­cializmust. A kedd esti Hangerő cí­mű rádióműsor is nyilván erről az alapról tűzte napi­rendre gazdasági helyzetünk témáját. Bár a háromnegyed órában egy kicsit sokat mar­koltak a szerkesztők, azért elég „nagy” hangerővel si­került „belekiabálni” az éterbe, milyen gondokkal küszködik a /nagyar gazda­ság. Kétségtelen, hogy az előre­lépéshez elengedhetetlen egy világos, realitásokra épülő program, amely mint tudjuk, mindmáig várat magára. Ehelyett kitűnő helyzet- elemzést kapunk hónapról hónapra azokról az okokról, melyek ide juttatták az or­szágot. Gyártottunk és gyár. tunk — a gazdálkodást „megkönnyítő” — seregnyi törvényt, jogszabályt. A várt eredmény azonban rendre elmarad ... A rádióban az egyik szak­ember negatív példaként em­lítette erre az önálló export­jogot. Ez az új rendelkezés — úgymond — bizonyos megkötésekkel (például en­gedélyeztetéssel) nemhogy előmozdítaná, hanem éppen­séggel akadályozza ap. önál­ló export megvalósítását. Az említett jogász szerint a hi­vatalnokok mindent elkövet­nek, hogy bebizonyítsák, szükség van rájuk. Bizonyára sok igazság van ebben, ám nálunk egyes ap­parátusok nemcsak saját fennmaradásuk érdekében szabályoznak, hanem azért is, mert felső biztatást, sőt utasítást kapnak rá ... Be­leadnak anyait, apait. . Mert nálunk a gazdálkodásban még mindig az nyújt valami (egyébként hamis) bizton­ságérzetet, ha mindent kö­rülbástyázunk rendeletek­kel, jogszabályokkal. Nem vesszük észre, miközben a ki­törés útját keressük, keríté­seket építünk magunk kö­ré. Van valami azért, ami serkenti a lustát fegyelmi nélkül is. s minősíti is a munkát, az árut ezernyi sza­bály nélkül is. S ez a piac! Vagyis hozzá kellene fogni végre jogsza­bályok gyártása helyett a piacgazdálkodáshoz — vál­lalva annak minden krité­riumát — és nemcsak félig menni az úton. A Hangerő engem leginkább a meglevő kerítésekre figyelmeztetett. Szegedi Nándor Kápolna és művészei]

Next

/
Oldalképek
Tartalom