Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-04 / 155. szám
1989. július 4., kedd Somogyi Néplap 3 FÓRUM Gondolatok az önkormányzatról Verebély Imre válogatásá- ban megjelent egy tanulmánykötet a helyi önkormányzatok reformjáról, amely „A tanácsrendszer ön- kormányzati típusú reformja” címet viseli. E gyűjtemény mondandóját tovább, gondolva szükségesnek tartom az alábbiak közzétételét. Sejtem, -hogy nézeteim „szakmai berkekben” vitát? fognak kiváltani. Az elhibázott központi döntések következményeit, hatását a helyi tanácsok önállóságának növekedése • következtében mindinkább érezzük. Tapasztaljuk az elmélet és a gyakorlat szétválásának törvényszerű, negatív hatásait. E negatív hatások csökkentése érdekében javaslom, hogy a helyi tanácsok önkormányzatát meghatározó törvénytervezet elkészítéséhez a községi, nagyközségi tanácsi vezetőktől >is kérjenek javaslatot. VISSZHANG NÉLKÜL A társadalmi vita széles körű átfogó megszervezésé-' vei) biztosítsák a törvénytervezet demokratikus, életszerű, gyakorlatias vonásainak erősítését. Elengedhetetlennek tartom, hogy a törvény megfogalmazásában érződjön a gyakorlatban jártas, a nyilvánosság előtt ma még hallgató, véleményt nem mondó, de kellő tapasztalattal, rálátással, problémaérzékenységgel rendelkező községi emberek nézete is. Véleményem szerint a tanácselnök megválasztásának jogát az adott település lakosságának kezébe kell adni. Ha azt valljuk, hogy a tanácselnök a falu vezetője,* akkor ez az egyedüli járható út! Ennek a választási formának viszont logikus következménye, hogy a tanácselnököt fel kell ruházni azzal a széles körű, erős pozíciót biztosító joggal, hogy megválaszthassa munkatársait, vagyis a tanácsnak és a tanács intézményeinek a vezetőit, a vb-tit- kárt, az iskolaigazgatót, az ügyvezető orvost, az óvodavezetőt. Ha a lakosság, a falu, a választók egy emberre, a közvetlenül megválasztott tanácselnökre bízzák a falu életének irányítását, a közösség problémáinak figyelemmel kísérését, enyhítését, megoldását, akkor e bizalomnak csupán részjogosítványa, eszköze a „helyi miniszterek” megválasztásának joga. Egy tanácselnök munkája az általa kiválasztott vezetőkkel eredményesebb lehet, mintegy „örökölt”, esetleg felülről, helytől és időtől függetlenül kialakított vezetőgárdával. Tudom, hogy számos ellentmondást rejt ez az új koncepció magában. Fölmerül a kérdés, hogy van-e a falunak olyan embere, aki alkalmas e felelősségteljes funkció, ellátására? A másik sarkallatos problémát a tanácselnök szubjektivitása hordozza, vagyis személyes kapcsolatait helyezheti előtérbe az említett álláshelyek betöltése során. Mi jelenthet kontrollt? KI ÉS HOGYAN LEG1^ VEZETŐ? Ma szüntelenül a nyíltságról, a jogállam megteremtéséről, a demokrácia térhódításáról beszélünk. Én hiszem, hogy az említett ellentmondások nem következhetnék be, mivel a helyi tanácsokban, a lakossági ügyintézésben, az egészségügyi alapellátásban, az oktató-nevelő munkában érdekelt, felelős vezetők esetében csak a hivatásszeretet, a lakosságért érzett felelősség, a pontos és lelkiismeretes munka lehet értékmérő. Mi történik akkor, ha a tanácselnök által kinevezett helyi önkormányzóság „miniszterei” nem a nép, a közösség elvárásainak megfelelően végzik tevékenységüket? Ebben az esetben kétféle megoldást látok célravezetőnek: 1. Az erős pozíciójú tanácselnöknek legyen joga a személycserék végrehajtására! Ez a megoldási mód akkor működhet eredményesen, ha a többpártrendszer megfelel a vele szemben támasztott elvárásoknak, ha a pártok a társadalmi csoportok, rétegek, osztályok érdekeinek határozott képviselőivé tudnak válni, így a tanácselnök a pártok jelzésein keresztül hatékonyabban ellenőrizheti az intézményvezetők tevékenységét. 2. A tanácstagok meghatározott része (pl.: egyharma- da) bizalmatlansági indítványt terjeszthet a tanácsülés elé — a tanácselnök leváltására — abban az esetben, ha a helyi „miniszter- elnök” által kinevezett ön- kormányzat „miniszterei” nem megfelelően látják el munkájukat. így a tanácselnök felelőssége élesen kirajzolódik. Ha jogosítványt kap az intézményvezetők kinevezésére, akkor vállalnia kell a tevékenységükért is a felelősséget. Vagyis, ha a helyi önkormányzat valamelyik „minisztere’ megbukik. akkor a tanácselnök is elmozdítható tisztségéből. ELLENŐRIZHETŐ SZAKTUDÁSSAL A korábban említett ellentmondást feloldják tehát a szigorú kitételek. A választók a fentiek alapján olyan felelősséget ruháznál, a tanácselnökre, amely őt ,jfc$nyszeríti arra, hogy a lehető legkiválóbb szakembereket állítsa az önkormányzóság egy-egy területének élére. így a döntést hozó tanácselnök személyéből fakadó szubjektivitást háttérbe szorítja a kiválasztandó vezetők szaktudásának objektivitása. Érdekes probléma, hogy a tanácselnök és- a vb-titkár kapcsolatában milyen változást hozhat az újszerű jogállás. A tanácselnök a vb-titkár kiválasztásában is az objektiven mérhető, ellenőrizhető szaktudást kell hogy elsősorban alapul vegye. Eleve olyan titkárt választ maga mellé, aki szakmailag kifogástalan, aki mindennapi munkája során lelkiismeretesen arra törekszik, hogy a lakosság ügyintézése pontos, gyors, szakszerű és nem utolósorban emberséges legyen. Ha e követelményeknek nem tud megfelelni, akkor a tanácselnöknek legyen joga ar.ra, hogy másik munkatársat válasszon maga mellé. Fontosnak tartom, hogy a vb-titkár leváltásának jogát ne adjuk a tanácsülés kezébe. Ezt — mint a 2. javaslatból kitűnik — az intézményvezetőik esetében lehetségesnek tartom, mivel az ő tevékenységüket a lakosság, a választók, így a tanácstagok is közvetlenebb módon, tudják megítélni. Ám a vb-titkár elsősorban a tanácselnök munkatársa! Munkáját a mindennapi tevékenység során folyamatosan, áttétel nélkül nyomon követheti az elnök. Jogot kell a tanácselnöknek biztosítani arra, hogy eldönthesse, hogy kivel tud. ja legeredményesebben végezni munkáját. Ez az ön- kormányzat első lépcsőfoka. Mint helyi tanácselnök, úgy gondolom, hagy a jelenlegi önkormányzatiságot nem korszerűsíteni kell, hanem átfogóan kell megreformálni. Csik László a Nagybajomi Nagyközségi Közös Tanács elnöke (Szívesen adjuk közre Csik László tanácselnök véleményét, javaslatait, melyek egy része szerintünk is ésszerű, más része valóban vitatható. Ezért ugyanilyen szívesen fogadjuk és tesszük közzé a Somogyi Néplap hasábjain a cikk nyomán keletkezett visszhangot is. Azért is tesszük ezt örömest, mert az önkormányzat gyakori, s általában vett követelésen túl — amely természetesen érthető — célszerű szólni a hogyanról is. A szerk.) Á szennai „Fa”-palack Ki gondolta volna valaha, hogy a „FA” aerosolos spray palackját Szennában, a falumúzeumáról neves községben gyártaják? Ez csak egy abból a mintegy húsz fajtábpl, ami az Aerosol Gazdasági Társulás nevű üzbemből kerül ki. Hagyjuk a. rácsodálkozást, hiszen ma már nem kizárólag városaink kiváltsága a korszerű technika. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Európa egyik legkorszerűbb palackgyártó üzemét nem egyedül a helyi Zselici Táj termelőszövetke- kezet hozta létre. Ehhez társakra volt szüksége. Talált is vállalkozókat. Anyagi erejének, szellemi tőkéjének egy részét fektette a szennai palackgyárba az Aluker, a Ferrunion, a Caola, az Ino- tai Alumíniumkohó, a budapesti OTP Kisvállalkozási Bank és a kadarkúti Szabad ság termelőszövetkezet. Az üzem évente 30 millió db alumíniumból „húzott” palackot állít elő és 5 országban adja el. Jól számítottak tehát a vállalkozók: olyan termékre tették „tétjüket”, amely modern világunkban nagy keresletnek örvend. Ugyanis a szép formájú, többjÄe méretű és vállkiképzés^T „csomagoló” nemcsak kozmetikai, élelmi- szeripari, egészségügyi, hanem sokféle műszaki célra használható anyag tárolására is kipermetezésére is alkalmas. A szennai palackgyártó nem rekedt meg az indulási helyzetnél, hanem továbbfejlődött. A megrendelők kívánságának megfelelően az eddigitől eltérő méretű és formájú aerosolos tartályokat is piacra dobott. Ilyen pl. a 65 milliméter átmérőjű nagy palack. De nemcsak a gyártmány- fejlesztésben, a választékbővítésben lehet érzékelni az idő múlását, hanem bármennyire hihetetlenül hangzik is, sorskérdésekben is. Gyorsan változó világunkban ugyanis az üzem építése óta olyan rendelkezések láttak napvilágot, amelyek változtatásra késztetik a gazdálkodó szervezeteket. Ismert, hogy a gazdasági társaságok megszűnnek. így aztán az alig kétéves szennai palackgyár fenntartói és üzemeltetői is most válaszút elé kerültek. A „hogyan to- vábbon” most törik a fejüket az érdekeltek. Sz. N. Fotó: Gyertyás László TUDOMÁNYOS KÖZÉLET Nemzetközi matematikai konferencia Biofizikusok vándorgyűlése A Magyar Biofizikai Társaság tegnaptól Szegeden tartja háromnapos XV. vándorgyűlését. A tanácskozás szervezésében részt vett a Szent-Györgyi Albert Orvos- tudományi Egyetem és a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Élelmiszeripari Főiskolai Kara is. A vándor- gyűlésen két plenáris előadást hallgatnak meg a résztvevők x az egyik az élelmiszerifizikai kutatások jelenéről, a másik a humán biotechnikai vizsgálatokról szól. A matematikusoknak két jelentős rendezvényt is hoz július első hetének első fele. A Bolyai János Matematikai Társulat tegnaptól péntekig Pécsett • nemzetközi konferenciát szervez „Határ- elosztás-tételek a valószínűségszámításban és a statisztikában” címmel. A konferenciára huszonnégy országból száztíz kutatót várnak: számos, nemzetközileg kiemelkedő tudós vállalt előádás- tartást. CT* A Bolyai János Társulat oktatási szakosztálya ezzel egyidőben mától három napon keresztül Veszprémben rendezi meg a Rátz László vándorgyűlést. Az alapításának 40. évfordulóját ünneplő Veszprémi Vegyipari Egyetem most harmadik alkalommal ad helyet az ország minden tájáról összese- reglő matematikatanárok évenként ismétlődő rendezvényének. A vándorgyűlésen mintegy félezer matematikatanár négy szekcióban foglalkozik a matematika tanításának tapasztalataival, a szaktárgy - oktatásának helyzetével, jövőjével. A vándorgyűléshez kulturális programok is kapcsolódnak. Tömegverekedés a megyei bíróságon FOLYTATÁS : A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGON Múlt szerdán késő délután kaptuk az információt (utána az „egyeztetés" következett!, hogy Kaposváron, a megyei bíróság épületében botrányos jelenetek történtek. Telefonon érdeklődtünk a bíróságon, a hírt megerősítették. Mi is történt valójában azon a szerdai napon1? Az eseményekről dr. Halász Lajos tanácsvezető bíró számolt be. * * * Az előzmények: 1988. december 24-én, karácsony szentestéjén Gadács községben Lakatos Antalné, született Horváth Magdolna élettársával, Horváth Istvánnal a házuk kertjében dolgozott. Egyikőjük sem vetette meg az italt, s ez alól december 24-e sem volt kivétel. Föl- tételezhetően nézeteltérés támadt kettőjük között, aminek haláleset lett a vége. Lakatosné felkapta a csaknem 8 centiméter pengehosszúságú konyhakést és leszúrta élettársát. Horváth Istvánon már nem lehetett segíteni, a férfi egy órán belül meghalt. A tárgyalások során Lakatosné végig tagadta az emberölés elkövetését. De hogy ki követhette volna el ha nem ő, erre a kérdésre nem tudott magyarázatot adni. Az viszont tény, hogy kettőjükön kívül más nem tartózkodott a környéken. S mint kiderült, a közvetlen környezetben senkinek sem volt indítéka, hogy megölje Horváth Istvánt. A megyei bíróság 7 évi börtönbüntetésre ítélte az asszonyt és 5 ,évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Emellett elrendelték a kényszergyógykezelését. Az ítélet nem jogerős, mert az ügyész három napi gondolkodási időt tartott fenn az esetleges föllebbezés bejelentésére! A vádlott és védője az ítélet ellen, a bűnösség mégállapítása miatt bizonyítékok hiányában történő fölmentésért élt jogorvoslattal. * * * Az ítélethirdetésre szerdán délután fél kettő felé került sor. És ekkor elszabadult a pokol! A folyosón levők elkezdték verni az ajtót: a teremőrnek és a börtönőrnek kellett visszanyomnia, nehogy a bíróságra rátörjék. Az előzetes kérelem alapján a helyszínen tartózkodó rendőr egymaga képtelen, volt a tömeget megfékezni. A bábeli hangzavarra az egész folyosó összeszaladt. A csetepatét észrevette a börtönben szolgálatot teljesítő toronyőr, aki ezt azonnal jelezte telefonon parancsnokának. A rendőr se- jÜfpsére másodperceken belül megjelentek a helyszínen a fölfegyverzett börtönőrök. és igyekeztek megfékezni a tömeget. A szép szó azonban mit sem használt. Kénytelenek voltak gumibotot és könnygázsprayt használni. Mintegy félórás közelharc után az embereket sikerült visszaszorítani az udvarba. Eddig tehát a tanulsággal teli történet. * * * Bizonyára lesznek olyanok, akik felkapják a fejüket. A rend őrei erőszakosan léptek közbe ... Kényszereszközöket használtak... Már megint a rendőri önkény ... Valóban, rendőri önkény? Nos, ez az eset (is) bizonyította, hogy sajnos, néha még mindig szükség van az erélyes közbelépésre. Máskülönben aligha lehetett Völna megfékezni egf-megvadult csoportot... Az ügynek természetesen lesz folytatása, mégpedig a Legfelsőbb Bíróságon. És ami az egészben a legszomorúbb — mint megtudtuk —, ez nem az első ilyen eset volt. Többször is előfordult a bíróságon, hogy bizonyos ügyekben a tárgyalások rendjét csak nehezen lehetett ' fenntartani. Hogy miért? Nos, a válasz rendkívül prózai: a bíróság épületében egyre több emberrel lehet találkozni. Nem az ap.- parátus létszáma nőtt meg... Sok embernek már szinte ez a második (!) „otthona”. Ügy élnek itt, mintha beköltöztek volna. És egyre 4öbb köztük a fiatalkorú ... Az ember önkéntelenül is elgondolkodik, és kérdések sora merül fel benpf. Kérdések, amelyek nertjÜMk válaszra, de megoldana is várnák. Hogy lehet az, hogy sokszor 100—200 ember is összegyűlik a bíróság folyosóján? Szabadságot vesznek ki ezek az emberek, vagy szabadnapot?! Egyáltalán, hogyan lehet ilyen körülmények között dolgozni? A bíróknak rendkívül felelősség- teljes a munkájuk. Hiszen emberi sorsok felett dönte-' nek, nagyobb nyugalomra lenne szükségük. Amely egyelőre — legalábbis Kaposváron — álomképnek tűnik. Ehelyett gyakori incidensek, állandó feszültségek közepette kell dolgozniuk. Meddig tarthat még ez az állapot? Kinek jó ez?! Szívesen közölnénk a megnyugtató választ olvasóinkkal is ... Fenyő Gábor