Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-28 / 176. szám

1989. július- 28.,- péntek Somogyi Néplap 3 Devizaszámla — buktatókkal Fürdővízzel a gyerek is? Cérnagyári vélemények a szocialistabrigád-mozgalom jövőjéről Alighanem a közvélemény nyomásának is engedett a kormány, amikor úgy dön­tött, hogy szeptembertől to­vább liberalizálja a lakos­sági valutaforgalmat. Éles bírálatokat kellett ugyanis elszenvednie amiatt, hogy dollár-százmilliókat — ha nem milliárdokat — enge­dett ki az országból pusztán azért, mert nem vette tu­domásul a realitást: a la­kosság a szigorú szabályok ellenére is képes jelentős valutasummákra szert tenni. (Hogy mekkorák lehetnek ezek? Csupán az idén az el­ső hat hónapban, és csupán gépkocsiból 19 500 érkezett az országba, magánimport révén.) Választás két rossz közül A kormánynak két válasz­tása volt. Vagy még szigo­rúbb szabályokat hoz, vagy liberalizál. A még szigorúbb szabályok — vámok emelé­se, valuta tartásának, elköl­tésének tilalma, a turistael­látmány felhasználásának korlátozása — révén esetleg csökkenthető a külföldre áramló összeg, esetleg mér­sékelhetők a központi devi­zagazdálkodás kiadásai, de mindenképpen számolni kell a lakosság érintett rétegének heves felháhorodásával. A liberalizálás viszont — a devizaszámlák összevoná­sa, a lakossági valutatarta­lékok bankba terelése, a pénzek eredetének homály­ban hagyása, a számláról fölvett valuta szabad fel- használásának lehetősége — feltétlenül népszerűségre számíthat, és növeli a köz­ponti devizagazdálkodás ál­tal használható összeget. Ugyanakkor számos veszély- lyel is jár. Mindenekelőtt azzal, hogy fölélénkül a va­luták feketepiaca. Ha bár­milyen eredetű pénz tisztá­ra mosható, számlán tart­ható, szabadon felhasználha­tó, akkor — különös tekin­tettel a forint gyengülésére — minden korábbinál érde­mesebb azt a pénzt megsze­rezni. A hivatalosnál maga­sabb árfolyamon is. A ma­gasabb fekete árfolyam pe­dig tovább gyengíti a forin­tot. Ez a gyengülés oda vezet­het, hogy kialakul a tömeg- pszichózis: menekülni kell a nemzeti valutától. Ami egyfelől az infláció felgyor­sulásával jár, másfelől az­zal, hogy létrejön az úgyne­vezett kettős valutarendszer, a kettős piac. Hogy egy fel­gyorsuló infláció miként dezorganizálhatja a gazda­ság egészét, arról vannak tapasztalatok. A kettős piac természetéről kevésbé. Valutás és forintos üzletek A kettősség csírája már ma is föllelhető. Van az or­szágban vagy háromszáz „valutás”, azaz konvertibilis valutáért árusító üzlet, amelyben sok olyan áru kapható, amit forintért nem lehet megvenni. Kereskedel­mi vállalatok és más vál­lalkozók ma is arra törek­szenek, hogy ilyen üzlete­ket nyithassanak, mivel ezek valutában hoznak hasznot. Minél több kóbor valuta van a lakosságnál, annál na­gyobb ezeknek az üzletek­nek a forgalma és szívóha­tása. A valutás boltok el­szívhatják a forintos bol­tokból a kurrens árukat; még a hazai gyártmányúa- kat is, ha nincs belőlük ele­gendő. S mennyi, de meny­nyi hazai termék van, amely­ből átmenetileg vagy tartó­san hiány támadhat, s ha a szűkös kínálat átvándorol a valutás bolthálózatba, akkor olyan helyzet áll elő, amely­ben a lakosság két részre oszlik. Egyik részének van konvertibilis valutája, s így hozzájut a keresett termék­hez, a másiknak nincs, ezért nem juthat hozzá. A valuta és az árupiac kettőssége kitermelheti a munkaerőpiac kettéhasadá- sát is. Hiszen ha akadnak munkaadók, akik külföldi valutával tudnak fizetni, ak­kor lesznek munkavállalók is, akik csak azért hajlan­dók dolgozni. Így azután a társadalom két részre sza­kadhat — de ezt már jobb Végig se gondolni. Inkább azon kell töpren­geni, miként előzhető meg ennek a pokolnak az elsza­badulása. Magától értetődő­en úgy, hogy radikálisan megjavul a magyar gazda­ság teljesítőképessége, s ve­le az exportképessége, mi­által megerősödik és kon­vertibilissé válik a forint. Ez azonban inkább csak óhaj, jobb esetben remény­ség. De a legjobb esetben is csupán hosszabb távú cél. Importálni és forintért kínálni Mit lehet tenni addig? A kettősség legbiztonságosab­ban akkor kerülhető el, ha a lakosság forintért is hoz­zájut a keresett áruhoz. Te­hát azokat gyártani vagy importálni kellene. Csak­hogy mind a gyártásuk, mind az importálásuk — legalább­is ha ez a szükséges mér­tékben történik — ugyan­azt kívánja meg: olyan erős gazdaságot, amilyet lehetet­len máról holnapra megte­remteni. Amilyet legfeljebb egy komplex gazdaságfej­lesztés, gazdaságátalakító program kínos-keserves vég­rehajtásának eredménye­ként remélhetünk. Addig is importáljon a kereskedelem minél többet a keresett termékekből, és kínálja azt forintért — mondják most a pénzügyi kormányzat szakemberei, akik többségükben a lakos­sági valutaforgalom libera­lizálása ellen foglaltak állást. Szemben a kereskedelmi tárca szakembereivel. Vagyis nem lehetetlen, hogy ha a kereskedelem er­re nem lesz képes, akkor rajta verik majd el a port. De ha az importra képes is lesz, a forintárak aligha le­hetnek versenyképesek a külföldi árakkal, amint ma sem azok. Mégis úgy tet­szik, egyedül az erőteljes behozatal, a forintért törté­nő árusítás az, ami mérsé­kelheti a kettős piac kiala­kulásának veszélyét. Mérsé­kelheti — igaz, csak átme­netileg — akkor is, ha a tömeges importnak nincs exportfedezete, s emiatt csak az ország külföldi fi­zetési mérlegének további romlásával érhető el. Egyes szakértők szerint azonban a fizetési mérleg már nem is rontható, a kül­földi hitellehetőségek kime­rülőben vannak. Mások vi­szont — és érdekes módon közöttük inkább a külföl­di, semmint a hazai szak­értők vannak többségben — úgy vélekednek, hogy a ma­gyar gazdaság talpraállítha­tó és meggyógyítható. Bárhogy alakul a jövő, a kormány súlyos veszélyeket vállalt, amikor a lakossági valutaforgalom liberalizá­lása mellett döntött. Ennél súlyosabbakat legföljebb ak­kor vállalt volna, ha a szi­gorítást választja. A libera­lizálásnak ugyanis olyan, nem jelentéktelen előnye is van, hogy érdekeltté teszi az állampolgárokat a vendég- fogadás feltételeinek javítá­sában, devizatermelő szol­gáltatások nyújtásában, vagyis különféle turisztikai vállalkozásokban. Ez egyfe­lől mégiscsak az exportot — a láthatatlan exportot, a turisztikai devizabevétele­ket — bővíti, másfelől már önmagában is erősíti és élénkíti a gazdaságot. A Minisztertanács közel­múltban nyilvánosságra ho­zott határozata 1989. június 1-jével érvénytelenítette az MT—SZOT—KISZ KB szo­cialista munkaversenyről szóló 1054 1983-as együttes határozatát Az intézkedés meglepetést okozott a Nagyatádi Cérna­gyárban, ahol a szocialista munkaverseny- és brigád­mozgalom eredményeire jog­gal voltak büszkék a gyár dolgozói, gazdasági és tár­sadalmi vezetői, s még az év elején is megfogalmazták 1989-re szóló tennivalóikat. Az új vállalások már jó­val egyszerűbbek, mint a korábbiak, sok formalitás­tól, sallangtól szabadították meg a mozgalmat. A cérna­gyárban jelenleg ötven bri­gádban közel hatszázan dol­goznak. (Ez az üzem ösz- dolgozóinak mintegy hatvan százaléka.) A múlt évi munkájuk értékelése alap­ján az arra illetékes szer­vek — a szakszervezeti bi­zottság, a pártalapszerveze- tek, a KISZ és a gazdasági vezetés — 7 brigádot arany, 9-et ezüst, 11 -et bronz fo­kozattal ismertek el, három közösség a vállalat kiváló brigádja címet érdemelte ki, kettő pedig igazgatói dicsé­retben és pénzjutalomban ré­szesült. A kis kollektívák között vannak többszörösen kitün­tetettek is. A közelmúltban a gyár több dolgozójával beszélget­tem a mozgalom jövőjéről; kíváncsi voltam arra, ho­Egy vallomással kezdtem a beszélgetést Balogh János­sal, a Kapos Volán igazgató- helyettesével. A 11-es autó­busszal mentem központi irodájukba: ebben nincs semmi különös, csakhogy én jegy nélkül szálltam föl a buszra... — Ha összetalálkoztam volna egy ellenőrrel, mibe került volna ez az utazás? — A büntetés kétszáz fo­rint, ha azonban harminc napon belül nem fizeti ki, további ötszázat számolunk föl. — Nem akarom mente­getni magamat, de nem kaptam buszjegyet. — Általában ezt mondják a bliccelők, ha jön az el­lenőr, pedig Kaposváron öt­venkét helyen árulnak autó- buszjegyet. Valóban több helyen kellene árulni, ezért is növeljük majd az árusí­tóhelyek számát. A bliccelés azonban nem lehet bocsána­tos bűn. Június 30-ig tízezer autóbuszjáratot ellenőriztek a munkatársaink, s hatszáz­negyven utasnál nem volt érvényes menetjegy. Ez a múlt év azonos időszakához viszonyítva tíz százalékkal több.'Ami azonban megle­pő: 640-ből 432-en, nem vol­tak hajlandók büntetést fi­zetni és az igazolványukat sem adták át az ellenőrnek. Ki kellett zárni őket az utazásból. — Az, hogy egyre többen bliccelnek, nem következ­ménye-e a menetdíjak emel­kedésének? — Valószínűleg ennek is köze van hozzá. Megjegy­zem: a február elsejei vál­tozás —- négy forint helyett hatba kerül a helyi járato­kon a menetjegy — nem a mi döntésünk volt, hanem gvan vélekednek a nagy ha­gyományú üzemben a brigá­dok vezetői, tagjai. Balati- necz Sándorné a gyárnak még jelenleg is munkaver­seny- és Iprigádfelelőse (nem tudja, hogy meddig lesz eb­ben a beosztásban) a követ­kezőket mondfe: — Mi már az idei válla­lásoknál is igyekeztünk el­hagyni minden olyan mód­szert, kötelezettséget, ami jobbára csak formaság volt. Például nem szerepeltetjük már a közös mozi-, színház-, kiállítás- stb. látogatások szervezését. Nem kell az egyik brigádtagnak megsze­reznie a látogatást „igazo­ló” jegyeket, elmaradnak a tagok által olvasott könyvek ismertetőinek a bejegyzései, a bel- és külpolitikai ese­mények lemásolásai, s így tovább ... A napló nem de­koráció lesz a jövőben, ha­nem igazi munkanapló, csak a legfontosabb teljesítések tényszerű — és nem cirkal- mas — leírását szolgálja. Az ugyanis céltalan, nem is tükrözi hűen a brigád mun­káját. Bízom benne, hogy a folyamatosan megújuló moz­galomra a jövőben is szük­ség lesz. Szerják Lajosné, a Béke szocialista brigád — ame­lyik az idén érdemelte ki a vállalat kiváló brigádja címet — vezetője így véle­kedett: — A sok-sok szép emlék, tartalmas együttlét nem múlhat el nyomtalanul. Mi nemcsak dolgozni járunk az üzembe, nem automata, ér­az árhivatalé. A plusz be­vétel sem nálunk jeletke- zik; pntosabban a megszűnt állami támogatást helyette­síti. — Én még mindig feltéte­lezem a tisztességes szándé­kot, vagyis ha több helyen lehetne menetjegyet kapni, akkor kevesebb volna a bliccelő. A Kapos Volán miért nem szereltet föl jegyárusító automatákat? — Könnyű lenne azt mondani, hogy azért, mert az is elromolhat. Valójában nincs rá pénzünk. Műszaki állapotainkat jól jelzi, hogy a BKV-nál „levetett” bu­szokkal közlekedünk. A gép- kocsiparkunk hatvan száza­léka nullára íródott, újak vásárlására pedig nincs le­hetőségünk. Az idei jármű­rendelésekből hatmillió fo­rint értékűt le kellett mon­dani. Ilyen körülmények kö­zött kell szembenéznünk a különféle kihívásokkal. Ja­nuár elsejétől például ma­gántulajdonban levő autó­buszok is közlekedhetnek menetrend szerint. Ha elve­szítjük az utasainkat, to­vább csökken a bevételünk. A múlt évihez képest így is huszonhét százalékkal csök­kent a menetjegyeladás; ez hárommillió forint kiesést okozott. Ezért is szigorúbb a bliccelők ellenőrzése. A jövőben még szigorúbbak leszünk, s több váratlan el­lenőrzést tartunk. Főképpen az olyan járatokon, mint a 17-es, a 18-as, a 12-es, a 4-es, és a 8-as. Ezeken van ugyanis a legtöbb jegy nél­kül utazó. — S lesz ehhez elég el­lenőrük? — Tizennégy főhivatású ellenőrt foglalkoztatunk. Nagy Jenő zéketlen gépek, hanem élő, közösségi, egymásért is ten­ni akaró emberek vagyunk, s remélem, hogy meglehe­tősen túlhajszolt minden­napjainkban is azok tudunk maradni. Változatlanul igé­nyünk van az üzemi társa­dalmi életre is, és ezt ren­delettel megtiltani nem hi­szem, hogy helyénvaló vol­na. Azt természetesnek tart­juk, hogy mindezt munka­időn túl kell elvégeznünk, ez eddig is így volt nálunk. Végh Árpád, az Olimpia brigád tagja: — A mi kis 8—10 fős közösségünk is összeszokott, jóban-rossz- ban együtt vagyunk. Fur- csállnám, ha most egyik napról a másikra minden­nek vége szakadna, épphogy csak köszöntenénk egy­mást ... Czoller Lajos, az arany fokozattal kitüntetett Tán­csics brigád vezetője és Ta­kács Miklósné brigádtag: — Gazdag múlt van mö­göttünk és szerintünk a szocialistabrigád-mozgalom- nak is van jövője. Lénye­gesnek tartjuk a jó munka­helyi légkört, ebben pedig jelentős szerepük van a brigádoknak is. Továbbra is segíteni kívánunk azokon az idős cérnagyári brigádtag- jainkon, akik valamikor kö­zöttünk voltak, de most se­gítségre szorulnak. így hát reménykedünk, hogy a für­dővízzel nem öntik ki a „gyermeket” is ... A Shell folyamatosan átáll Szántódon már nincs 86-os benzin Szerdai számunkban a ka­posvári Shell-kút vezetője azt fontolgatta, hogy meg­szüntetik a 86-os oktánszá­mú benzin árusítását... A kapolyi termelőszövet­kezet szántódi Shell-kútjá- nál viszont már néhány he­te nem lehet 86-os keveré­ket tankolhi. A kétütemű gépkocsik kénytelenek a drágább, 92-es szuper keve­réket használni vagy to- vábbállni... Nagy Nándor, a szerviz­állomás vezetője: — Kezdet­ben kisebb problémát oko­zott, hogy megszüntettük az értékesítést, de mára meg­nyugodtak a kedélyek. Igaz, lényegesen kevesebb Tra^ bánt és Wartburg áll a kút­hoz azóta... Ébelmájel János, az In- terág Rt ügyfélszolgálati osztályvezetője: — A Shelt- kutaknál folyamatos lesz az átállás a 86-i>s normál ke­verékről a 92-es szuper ke­verékre. A szántódi Shell- kútnál -a szövetkezet veze­tése döntött az átállásról, mi csak azt kötöttük ki, hogy továbbra is a Shell által meghatározott normák sze­rinti üzemanyagot árusíthat­ják. Pikli Béla, a termelőszö­vetkezet elnöke a követke­zőket mondta: — Üzletpo­litikai célkitűzéseink között szerepelt, hogy a nyári nagy idegenforgalomra való tekintettel, a kútnál beve­zetjük az ólommentes ben­zin árusítását, hiszen nagy volt rá az igény. Mivel a 98-as és a 92-es benzin áru­sítását nem szüntethetjük meg, maradt a 86-os értéke­sítésének a leállítása. Tétován kanyarodott előt­tem a fehér Wartburg a szuperkeveréket adó kúthoz, s fejét csóválva nyitotta pénztárcáját. Űgv tűnik, a termelőszö­vetkezet döntése a kétüte­mű autók tulajdonosai kö­rében nem aratott osztatlan sikert... (krutek) Gál Zsuzsa Ötvenöt százalékos amerikai tőkearánnyal alakult meg a Taurus nyíregyházi gyárában az ATB Magyar—Amerikai Ipari Gumitermékgyártó Részvénytársaság. Ez két vál­lalkozásban is érdekelt: Nyíregyházán nyomdaipari nyomókendőt gyártanak, s ezt New York-i kereskedelmi részleg értékesíti. A felújított és kibővített nyíregyházi üzem­csarnokban majdnem 600 000 dollár értékű gép dolgozik. (MTI-fotó — Oláh Tibor felvétele) (Dorcsi) Januártól belép a konkurrencia is Több a jegyárusítóhely Bliccelnek a buszokon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom