Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-26 / 174. szám

2 Somogyi Néplap 1989. július 26., szerda Szovjet-magyar tárgyalások ÜDVÖZLETEK KUBA NEMZETI ÜNNEPE ALKALMÁBÓL A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe, a Nemzeti Felkelés Napja, a Moncada laktanya elleni támadás 36. évfordulója alkalmából Nyers Rezső, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke, Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke és Németh Miklós, a Miniszter tanács elnöke közös táviratban üdvözölte Fidel Castro Ruzt, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát, a Kubai Köztársaság államtanácsának és miniszter­tanácsának elnökét. Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke is táviratban fejezte ki jókívánságait Severo Aguirre del Cristónak, a Kubai Köztársaság Nemzetgyűlése megbízott elnökének. Gandhi Watergate-je? (Folytatás az 1. oldalról.) A tárgyalóasztalnál foly­tatódott a beszélgetés, ahol Mihail Gorbacsov mellett Alekszand Jakovlev, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára foglalt helyet, a ma­gyar pártvezetők kíséreté­ben pedig Dégen István és Thürmer Gyula, az elnök, illetve a főtitkár tanácsadó­ja volt jdlen. Mihail Gorbacsov még az üdvözléskor megkezdett esz­mecserét folytatta a tár­gyalóasztalnál is: — „Ke­mény, és fontos nap volt a tegnapi; a népi küldöttek visszatértek az ország min­den részéből, és magukkal hozták a tapasztalatokat, in­formációkat. Ezért döntöt­tünk úgy, hogy az aktuális ügyekkel is foglakozunk az ülésen, hiszen ezt az utóbbi napok eseményei indokol­ják” — mondotta, utalva a bányászsztrájk és a nemzet­közi zavargások okozta problémákra. Hozzátette: ezért is közvetítette a ta­nácskozást a rádió és a te­levízió. A megbeszélés a továb­biakban már a tudósító új­ságírók nélkül folytatódott. Peresztrojka és demokratizálás Nyers Rezső, Grósz Ká­roly és Mihail Gorbacsov keddi moszkvai tárgyalásán egyebek között megállapo­dott arról, hogy folytatód­nak a megbeszélések a Ma­gyarországon állomásozó szovjet csapatok további ki­vonásáról. Az MSZMP két vezetője és az SZKP KB főtitkára két órán át tartott rendkí­vül kötetlen, baráti légkörű tárgyalásáról Nyers Rezső és Grósz Károly tanácsadói tájékoztatták a magyar új­ságírókat. Mint elmondották, Mihail Gorbacsov vázolta magyar tárgyalópartnereinek a szov­jet belpolitikai helyzet idő­szerű kérdéseit, így a többi között kitért az országban kibontakozott sztrájkhullám következményeire is. Nyers Rezső röviden szólt a párt- kongresszus előkészületeiről, arról, hogy az MSZMP leg­felsőbb fórumán a pártban létrejött platformok elisme­rése mellett egyfajta gondo­lati, cselekvési egységet sze­retnének teremteni. A megbeszélésen a tár­gyalófelek szóltak arról, hogy komoly gondok van­nak a KGST működésével és úgy foglaltak állást, hogy csak akkor szükséges ma­gas szintű KGST-értekezle- tet tartani, amikor vala­mennyi résztvevőnek konk­rét mondanivalója lesz a továbblépés lehetőségeiről. Szovjet és magyar részről egyaránt törekedni fognak az együttműködés újszerű megközelítésére. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióban és Magyar- országon minden gond elle­nére határozottan kívánnak előrehaladni a peresztrojka, illetve a demokratizálás út­ján. A meglévő nehézségek nem állíthatják meg e fo­lyamatokat. Egyetértettek abban, hogy a tulajdonviszonyok terén sokkal nagyobb változatos­ságra, nagyobb szabadság- fokra van szükség. Szovjet részről is hangsúlyozták a vállalati önállóság és a vál­lalatok közti kapcsolatok kiterjesztésének fontosságát, a tőkemozgás ösztönzését. Ugyancsak rámutattak a szocialista országok techno­lógia-megújulásának szük­ségességére és az ebben való nyugati részvétel lehetősé­geire. Egyetértettek abban, hogy hasznos lenne magyar, szovjet és valamely nyugati fél részvételével közös vál­lalkozásokat indítani. Kétpiacos koncepció Mihail Gorbacsov meg­kérdezte a magyar pártve­zetőktől: merre orientálódik Magyarország, Kelet vagy Nyugat felé? Nyers Rezső válasza szerint hazánk egy­fajta híd szerepet kíván be­tölteni, változatlanul fontos­nak tekinti a szocialista ré­giót, de a szocialista kap­csolatrendszerben lévő fel­adatainkat sem tudjuk el­látni a tőkés gazdasággal kialakított kontaktusok fej­lesztése nélkül. Mint fogal­mazott: kétpiacos koncep­cióban gondolkodunk, s eh­hez népi támogatás van Ma­gyarországon. Mindkét fél közös véle­ménye volt, hogy a pénz­ügyi intézményekkel kiala­kított szoros kapcsolatok nem feltétlenül jelentik a nemzeti önállóság feladását, függőségi helyzet kialakulá­sát, s minden ország saját adottságainak megfelelően dönti el a bekapcsolódás mértékét. A magyar—szovjet kap­csolatokat áttekintve a tár­gyalásokon megfogalmazó­dott: mindkét fél törekszik a kontaktusok fejlesztésére, a politika, gazdaság és a monetáris kapcsolatok terén egyaránt. Az együttműködés fejlesztéséhez jó alapot te­remt, hogy a két párt lé­nyegében azonos módon íté­li meg a szocialista társa­dalom megújításának kér­déseit. Az MSZMP támo­gatja a peresztrojka politi­káját, a szovjet párt pedig nagyfokú megértést tanúsít a magyar politika iránt. Se­gíti az együttműködés fej­lesztését az is, hogy azono­san gondolkodunk a nem­zetközi élet időszerű kérdé­seiről is. Magyarország szá­mára nagy segítséget jelent az a külpolitika, amelyet a Szovjetunió folytat, különö­sen Európában, A kétoldalú gazdasági kapcsolatok keretében a magyar fél az ősz folyamán átadja azokat a konkrét el­képzeléseit, amelyek a gaz­dasági kapcsolatok megújí­tására, elsősorban az elszá­molási rendszer átalakításá­ra, a részleges konvertibi­litás bevezetésére vonatkoz­nak. Mint ismeretes, erről Grósz Károly márciusi moszkvai látogatásán szüle­tett elvi megállapodás. A konkrét szakértői munka azóta megkezdődött, s őszre várhatók ennek első konkrét eredményei. Grósz Károly kifejtette a szovjet pártvezetőnek, hogy az MSZMP nagyra értékeli azt, ahogyan a Szovjetunió­ban, Kárpátalján segítséget nyújtanak az ott élő ma­gyarság kultúrájának, nem­zeti identitásának megőrzé­séhez. Az eszmecserén szóba ke­rült a Magyarországon állo­másozó szovjet csapatok kérdése is. Megállapodtak arról, hogy folytatják a tárgyalásokat e csapatok további kivonásáról, össz­hangban a leszerelési folya­mattal és az erről folyó bé­csi tárgyalásokkal. Grósz Károly SZKP KB apparátusánál Kedden délután Grósz Károly, az MSZMP főtitkára az SZKP KB szákházában a Központi Bizottság appa­rátusának képviselőivel ta­lálkozott. A másfél órás eszmecserén mintegy há­romszázan vettek részt: az apparátus munkatársai, osz­tályvezetői és helyettesei, valamint más vezető pár.t­tiS7jt ség viselők. Grósz Károly rövid elő­adásában áttekintést adott az elmúlt évtizedek ered­ményeiről, azokról a hibák­ról, amelyeket az MSZMP az országépítő munka so­rán, a gazdaságban és a társadalompolitikában el­követett. Vázoltá a mái gaz­dasági és immár politikai- társadalminak is tekinthető válság kialakulásához veze­tő okokat, majd az MSZMP jelenlegi fő törekvéseiről szólt. A demokratikus szocializ­mus fogalmát elemezve Billy Graham, a neves amerikai evangélista ked­den Budapestre érkezett, és megkezdte hatnapos ma­gyarországi látogatását. A világszerte ismert lelkész, amerikai közéleti személyi­ség, aki ezúttal negyedszer jár hazánkban, a tervek szerint találkozik majd ál­lami és egyházi vezetőkkel, lelszólal az Európai Bap­tista Szövetség budapesti kongresszusán, július 29-én este pedig a Népstadionban tart igehirdetést. Graham, megérkezése után, sajtóértekezletet tar­tott Ferihegyen, ahol előbb néhány szóban a meghívók nevében köszöntötte őt Le­hel László, a Magyarországi Egyházak ökomenikus Ta­nácsának főtitkára és dr. Viczián János, a Magyaror­szági Szabadegyházak elnö­ke, majd Graham üdvözölte az összegyűlteket, a ma­gyarországi egyházak, vala­mint a Minisztertanács egy­házpolitikai titkárságának képviselőit, továbbá Mark Palmert, az Egyesült Álla­mok budapesti nagykövetét. Ezt követően Billy Qra- ham ismertette látogatása célját. Elismeréssel szólt a Magyarországon zajló vál­tozásokról, a politikai, gaz­dasági és egyházi életben egyaránt tapasztalható na­megállapította: e törekvés fő jellemzője egyfajta ön- kormányzati rendszer a la­kóterületeken és a terme­lésben egyaránt. Mint mon­datta, a jövőben hosszú időszakon át vegyes tulaj­donú lesz a magyar gazda­ság, amelyben meghatározó a .közösségi tulajdon aránya, de a mostaninál jóval ma­gasabb: mintegy 25—30 szá­zalékos a magántulajdon részesedése. Ehhez meg kell valósítani a tulajdonreíor- mot, mert a közösségi tulaj­don tőkehatékonysága je­lenleg rendkívül alacsony. Szólt a párt és állam kü­lönválasztásából adódó te­endőkről, arról, hogy az MSZMP-nek meg kell sza­badulnia a kormányzati munka terheitől, ugyanak­kor szükség van a parla­ment és a kormányzati fe­lelősség hatékony érvénye­sítésére. Grósz Károly a beszélge­tés során számos, a mai magyar folyamatokkal és az MSZMP tevékenységével kapcsolatos kérdésekre vá­laszolt. Nyers Rezső az Akadémián Nyers Rezső kedden dél­után Moszkvában a Szov­jetunió Tudományos Aka­démiáján vezető szovjet társadalomtudósokkal és közgazdászokkal találkozott. Az MSZMP elnökét Anato- lij Logunov, az akadémia aleiinöke, a Moszkvai Álla­mi Lomonoszov Egyetem rektora üdvözölte, majd Igor Makarov tudományos titkár tartott tájékoztatót az Akadémia fő kutatási irá­nyairól, jelenlegi célkitűzé­seiről. Nyers Rezső a kötetlen hangulatú találkozón részle­tes ismertetést adott a ma­gyarországi fejlődés és a reformok történetéről, a gazdaság helyzetéről, és ki­tért a magyar reformelkép­zelésekre. A szovjet tudó­sok nagy érdeklődést tanú­sítottak a magyar tapaszta­latok, egyebek között a gaz­daság és jogalkotás terén történtek iránt. Számos, kér­dés hangzott el a másfél órás eszmecserén. A beszélgetés végén Ana- tolij Logunov Nyers Rezső­nek átnyújtotta a Szovjet­unió Tudományos Akadé­miája alapítójáról, Lomono- szovról elnevezett emlékér­met. gyobb nyitottságról, és en­nek sokatmondó jeleként értékelte a Népstadionban tervbe vett igehirdetését is — hangsúlyozva, hogy erre nagy befogadóképességű helyen Kelet-Európábán először nyílik majd alkal­ma —, valamint általában is a látogatását övező sajtó­nyilvánosságot. Ügy vélte, hogy a magyarországi vál­tozások nagy hatással van­nak a világközvéleményre. Ennek kapcsán Graham egyúttal leszögezte: tekintet nélkül a nemzeti és etnikai hovatartozásra, minden népnek elidegeníthetetlen jogia, hogy megőrizhesse kulturális és történelmi örökségét, és például saját anyanyelvén gyakorolhassa vallását. Üdvözölte a Ma­gyarországon e tekintetben tapasztalható kedvező gya­korlatot, és általában is a vallási életben. érezhető nyitottságot, a korábban esetleg létező korlátozások további enyhítését, s az egyházak anyagi helyzeté­nek javítását. Hangsúlyoz­ta, hogy nézete szerint ez azért is fontos, mert egy ország megújulásához nem csupán újabb tőkeforrásokra és új technológiára, hanem szellemi és erkölcsi meg­újulásra is szükség van. Az indiai ellenzéki pártok vezetői álmukban sem kí­vánhattak volna maguknak szebb ajándékot, mint amit a legfőbb állami számvevő- szék a már eltemetettnek hitt Boíors-ügyről készített jelentés formájában a szö­vetségi parlament asztalára tett. Nyilván ezzel magya­rázható, hogy az illendőnél valamivel mohóbban vetet­ték rá magukat, és a jelen­tésben feltárt szabálytalan­ságokra hivatkozva rögtön a miniszterelnök lemondását követelték. Az indiai védelmi minisz­térium 1986 márciusában kötött szerződést a svéd AB Bofors céggel 400 darab 155 milliméteres tábori ta­rack vásárlásáról, illetve — a későbbiekben — licenc alapján történő gyártásáról. A Boíorsnak keményen meg kellett küzdenie ezért a m eg ren dőlésé r t. K ezde t be n három versenytársa is volt, s közülük a francia Sofma még a szerződés megkötése előtt egy hónappal is esé­lyesebbnek tűnt nála. A választás mégis a svéd cég­re esett, s ha most véletle­nül kiderülne, hogy miért éppen rá, az valószínűleg el is döntené a vitákat. Doku­mentálni csak annyit lehet, hogy az indiai kormány még 1985 májusában figyel­meztette reménybeli szállí­tóit: ha volnának indiai képviselőik vagy külföldi ügynökeik, mielőbb szaba­duljanak meg tőlük. A Sofma erre azonnal és írás­ban ígéretet tett — a Bo­fors nem Ennek annyiban van jelentősége, hogy a szállító írásos igazolása hí­ján később már semmiféle jogalap nincs az esetleges közvetítési díjaknak a vé­telárából való lévonatására. Márpedig a Bofors, mint utóbb kitudódott, 319 millió svéd koronát fizetett ki — nem indiai illetőségű — ügynökeinek. Az indiai par­lamentnek az ügylet kivizs­gálására 1987-ben létreho­zott vegyes bizottsága ebben nem talált kivetnivalót, mondván, hogy mivel az ügynökök külföldiek voltak,, indiai’ törvényeket nem ért sérelem. A bizottság egyéb­ként minden más tekintet­ben is rendjén levőnek ta­lálta a védelmi minisztéri­um eljárását, ami azért nem különösebben megle­pő, mert munkáját az el­lenzék bojkottálta. A leg­főbb állami számvevőszék most nyilvánosságra, hozott jelentése viszont voltakép­pen nem más, mint a bi­zottság ~ megállapításainak pontról pontra történő cá­folata. Ezek szerint nemcsak a közvetítőket és az ügynökö­ket felejtette benne az ügyletben a minisztérium, hanem költségkalkulációtól kezdve a műszaki paramé­terek ellenőrzésén keresztül a szállítási határidők betar­tásáig minden ténen súlyos mulasztásokat követett el. A kormány a számvevőszék jelentését a partement nyá­ri ülése nyitó napján ter­jesztette a képviselőik elé. Az ellenzéki pártok veze­tői előre figyelmeztették a lapokat, hogy hagyjanak helyet a másnapi címolda­lon.. A* hét hátrelévő részé­ről maguk gondoskodtak. Három napon át a szövetsé­gi parlament alsóházában senki nem értette a másik szavát. Egyetlen nap alatt az alsóház ülését ötször, a felsőházét háromszor kellett berekeszteni. Az ellenzék botrányos jelenetek köze­pette követelte Radzsiv Gandhi azonnali lemondá­sát, a számvevőszék jelen­tésének megvitatásáról hal­lani sem akart. Az indula­toktól eltekintve ez utóbbi­ra jó oka volt. Választási lehetőségei ugyanis két ész­szerű alternatívára szűkül­tek le: vagy bizalmatlansági indítványt terjeszt be. ami a Kongresszus párt négy­ötödös alsóházi többsége miatt eleve kilátástalan vál­lalkozás, vagy belemegy a jelentés megvitatásába, s ezzel lehetőséget ad a kor­mánypártnak, hogy a nyil­vánosság előtt ízekre szed­je a dokumentum megálla­pításait. Maradt az éssze­rűtlennek tűnő megoldás, a parlament munkájának le­hetetlenné tétele. Ha az ellenzék ezzel nem járatta le véglegesen ma­gát, azt csak annak köszön­heti, hogy a Kongresszus párt — talán pánikba es­vén — elkövetett egy nehe­zen érthető hibát. Azok a kormánypárti képviselők, akik annak idején részt vet­tek a Bofor.s-ügv kivizsgá­lására létrehozott parla­menti bizottságban, a bot­rány tetőfokán nyilatkoza­tot tettek közzé, s ebben — egyebek mellett — félreve­zetőnek, részrehajlónak, se- ké'lyesnek nevezték a szám­vevőszék jelentését. A számvevőszék — mondta erre a Dzsanata Dal egyik vezetője — „jóformán az egyetlen intézmény az or­szágban, amelyet eddig nem próbáltak kikezdeni. Vilá­gos, hogy ha Radzsiv Gan­dhi valamilyen balszerencse folytán hivatalban marad, akkor ezt is működésképte­lenné teszi.” Ha semmi másban nem is, egy dolog­ban még azok az indiai el­lenzéki pártok is egyetérte­nek, amelyek eddig szóba se álltak egymással. Ezen a ponton talált egy­másra a centrumtól vala­mivel jobbra álló Bharatija Dzsanata párt és a markán­san baloldali India Kommu­nista Pártja (marxisták), és velük együtt még tíz másik ellenzéki párt e megfonto­lás alapján mondatta le parlamenti képviselőit man­dátumukról. L. K. Advani, a Bharatija Dzsanata párt elnöke azt jósolta, hogy a Bofors-ügy ugyanolyan végzetes lesz Radzsiv Gandhi számára, mint a Watergate-botrány volt Nixon esetében. A dol­gok pillanatnyi állása sze­rint még ez sem kizárt. Sok múlik azon, hogy az agyöncsépelt Bofors-ügyben manadt-e annyi tartalék, ami életben tarthatja ezt a pártszövetséget a megkez­dett választási visszaszámlá­lás végéig. Erdész Jenő (Üj-Dclhi) A Városi Tanács V. B. városgazdálkodási osztálya és a költségvetési üzem igazgatója PÁLYÁZATOT HIRDET f #r | ■■ I « főkönyvelői munkakör betöltésére. Feltétel: mérlegképes könyvelői képesítést is nyújtó felsőfokú végzettség, 5 év feletti szakmai és vezetői gyakorlat, erkölcsi és politikai feddhetetlenség. A pályázat tartalmazza a pályázó részletes önéletrajzát, eddigi szakmai, vezetői tevékenységének ismertetését, jelenlegi munkahelyét, beosztását, jövedelmét, a jövőre vonatkozó elképzelését. A munkakör betöltésének tervezett időpontja: 1990. január 1.­A pályázat leadási határideje: 1989. augusztus 10. A pályázat elbírálásának időponjta: 1989. aug. 30. Bérezés megegyezés szerint, az 5 83. ME sz. rendelet alapján. Jelentkezés a költségvetési üzem igazgatójánál, Siófok, Bajcsy-Zsilinszky u. 110, Telefon: 11-034. A pályázatokat bizalmasan kezeljük. (106106) Billy Graham Budapesten

Next

/
Oldalképek
Tartalom