Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-25 / 173. szám

1989. július 25., kedd Somogyi Néplap S Philip ]ones nemzetközi rézfúvós kamarazenei tábor Tizenhat nap tizenhat koncert A Dráva menti nyár ke­retében — már negyedik alkalommal — rendezik meg Barcson a rézfúvósok nem­zetközi találkozóját. Az ese­ményre figyel a hazai és nemzetközi zenei világ is. Bauer Vendel, a tábor bar­csi rendezője mondta: — Az idei rendezvény alapjait tíz éve • raktuk le, amikor először vállalkoz­tunk egy országos rézfúvós kamarazenei tábor megren­dezésére. A találkozó 1982- ben lett nemzetközi: akkor nyolc országból érkeztek vendégek. 1984-ben a ren­dezvényhez már szimpó­zium is kapcsolódott. 1986- ban pedig fesztiválrangot kapott a program. A három évvel ezelőtti eseményre a világ 19 országából 250.há­zai és külföldi érdeklődő jött el. Az idei tábor is — már hagyomány ez — a magyar zeneművészeti szakközépis­kolák és főiskolák kamara- együtteseinek versenyével kezdődik. Az országos ver­seny legjobbjai indulhatnak majd augusztus 18—20. kö­zött a nemzetközi verse­nyen. Az érdeklődést bizo­nyítja, hogy ebben az év­ben 24 külföldi kamara- együttes jelentkezett a ver­senyre. A tábor idején te­kintélyes tanári gárda fog­lalkozik a fiatalokkal, töb­bek között Tarjául Ferenc kürtművész. Varasdi Frigyes és Steiner Ferenc művész sic professzora. Előadómű­vészetét több mint negyven hanglemez fémjelzi. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy nevét adta a barcsi zenei táborhoz, és óriási reklámot is jelentett az elő­készítés során. Egyébként személyesen is itt lesz a programokon, s szó volt ró­la, hogy előadásokat is tart majd. — Milyen ennek a zenei eseménynek a helyi fogad­tatása? Nekem úgy tetszik, hogy a rendezvény fontos­ságát csak egy szűk lakos­sági réteg ismeri fel, sok­kal többen vannak, akik közömbösek iránta. — Kétségtelenül nagyon differenciált a megítélés. A lényeg azonban mégis az, hogy ez a nemzetközi ren­dezvény a városnak elisme­rést. rangot jelent. Barcs az egyetlen olyan magyar vidé­ki város, ahol nemzetközi zenei versenyt rendeznek. Ennek révén neve ismertté vált az egész világon. A rendezvény ma már olyan népszerű, hogy szinte túlnő a város fogadási lehetősé­gein. Számtalan közvetlen előnyt is jelent Barcs szá­mára ez a rendezvény. Elég utalni csak a zenei tábor­hoz kapcsolódó idegenforga­lomra, az intézményfejlesz­tésekre, az. itt létrejövő nemzetközi kapcsolatokra. Ez a zenei esemény nagy hatással van a hazai és Kilencszázhuszonnyolc év után r Újabb gazdára talált a szentjakabi apátság A többszöri átírásban fennmaradt források szerint Atha (Otto) nádor, Győr fia, somogyi ispán alapította a bencés monostort, „Szent Ja­kab apostol hegyén, amely a Kapos folyó partja mellett van." A monostor, illetve apátság leírása oly részletes, hogy megtudjuk: hatvanhá­rom település tartozott hoz­zá, templomokkal, kápolnák­kal, udvarházakkal, szántók­kal. szőlőstelekkel és házak­kal. szigetekkel. halgoíó- helyekkel. A maradványok föltárását 1977-ben Bárdos Edit régész kezdte, majd hamarosan megtörtént a műemléki helyreállítás, és itt alakí­tották ki a somogyi régé­szeti leletekből fölhalmozott kőtárat. A látvány sok em­bert vonzott kezdetben, no­ha a környék nem bizonyult alkalmasnak esti hangver­senyek. színház) előadások megtartására, hiába volt minden igyekezet. A minap kezembe került a legfrissebb prospektus Ka­posvárról, ebben még min­dig úgy szerepel a látniva­ló. mintha a kőtár nyitva lenne. Ám a valóság: ro­mokban hever. látogatása életveszélyes. A Somogy Megyei Múze­umok Igazgatósága ez év április 1-jén átadta a romok kezelési jogát a kaposszent- jakabi Móricz Zsigmond Művelődési Otlonnak. Ekkor megkezdték a terület rende­zését. A környezet máris csalogató lenne, ha nem fi­gyelmeztetne még mindig a tábla, hogy életveszéllyel jár a romok megközelítése. Mint tegnap megtudtuk, a művelődési otthon meghívá­sára három műegyetemista hallgató jön a helyszínre a műemlékegyüttes újbóli föl­mérésére. s azután megkez­dődhet az újbóli — remél­jük, végső — helyreállítás. Nagyszerű terveket szőnek a művelődési otthonban a környék hasznosításáról is. Igazán gazdaként kívánnak gondoskodni a kaposvári lát­ványosságról annak a ha­szonnak a reményében, hogy üzemeltetni tudnak majd egv panziót is a környéken. Tornapályát, szalonnasütő­helyeket kívánnak kialakí­tani — mindezt saját erőből. És 1990-ben már mindebből láthatunk is valamit - ígérték. H. B. Siker az Old Vic színpadán tanárok, a Budapest Rézlu- vós Kvintett tagjai, Hans Josehph Krump az NSZK- ból, Hans-Joachim Krump- fer az ISDK-bó! és Philip Jones Angliából. — Philip Jones az idei tábor névadója. Mit illik tudnunk róla? — Ö az európai rézfúvós kamarazene legjelesebb kép­viselője. 1928-ban született, zenei tanulmányait London­ban végezte, majd tagja lett a Covent Garden Operaház zenekarának. 1983-tól a lon­doni Guidhall Scholl of Mu­nemzetközi fúvószenei kul­túrára. büszkék lehetünk arra, hogy ennek részesei vagyunk. Szeretnénk, ha a barcsiak ebben az évben minél töb­ben eljönnének az esti kon­certekre. A választék olyan bőséges, hogy itt felsorolni lehetetlen. A tizenhat nap alatt tizenhat koncert lesz, a csúcspont pedig kétségte­lenül az augusztus 20-i díj­kiosztó gálaest lesz. A váro­si sportcsarnokban rendez­zük meg az eseményeket. Vértes György ZSOLNÁI HÉDI: Johanna a kocsmában (2-J Add tovább: lelépünk... A fiatal kislány Az ifjú leány — Lak- ner bácsi hajdani gyér- mekszínházának sztárja, zenés színpadok majdani üdvöskéje — szeme előtt 1944—45-ben egyetlen cél lebeghetett: életben ma­radni. Munkatábor, szö­kés, bujkálások... A kö­vetkező részlet a vészkor­szak idejét eleveníti föl. Zsolnai Hédi idén ősszel a Magyar Világ Kiadónál megjelenő önéletrajzi kö­tetéből. Muin.katábor. Keretlegé­nyek. A megyeri pályán Rózsit és Zsuzsit szem elől tévesztette. Mennek, mene­telnek . . . ömlik, zúdul az eső, viszik, hajtják őket országúton, földeken át... A lábak beragadnak a sár­ba, minden lépésnél meg kell éllni, kiemelni a lába­kat, és egyenként két kéz­zel továbbhelyezni. Van­nak bátrak, kik megreszkí­rozzák az érdeklődést. — Hová megyünk?.., — Hova megyünk? Szál­lodába! A Ritz szállóba! Ott aztán hugyozhattok! — És röhögtek, artikuláttten állati hangokon RÖ-HÖ-Ö-ÖG- NEK1 s# Éjfél felé egy nyitott sta­Fergeteges tetszésnyilvá­nítással búcsúzott a londo­ni közönség a Katona Jó­zsef Színháztól: a vasárna­pi utolsó előadáson csakúgy, mint az előző 11 alkalommal hatalmas sikere volt az Old Vic színpadán fellépő tár­sulatnak. A szokatlan káni­kula ellenére A revizor dél­utáni előadásán ismét meg­telt a nézőtér, s a közönség tapsviharral méltatta Go­gol vígjátékának mai kör­nyezetbe áthelyezett tolmá­csolását. A londoni nemzet­közi színházi fesztivál érté­kelésében igen előkelő he­lyet kapott a Katona József Színház mindkét előadása, az Ascher Tamás által szin­dionhoz érkeznek, a lép­csőkre mutatva üvöltik: — No, az ágyak megvet­ve! Döglés! Aki pisilni kéredzkedik, azt a középre guggoltatják, és elemlámpákkal „bele'- világítanak. Nagy részük előbb-utóbb valóban elal­szik a kimerültségtől. Hédi is. Arra ébred, hogy röhög­nek körülötte! De még a lányok is ... Hédin egy világos esőka­bát van, s utolsó percben anyja kezébe nyomott egy ceruzát, melyet .a kabát zsebébe tett: „Hátha mó­dod lesz írni...” Tintace­ruza volt. Az eső pedig öm­lött . .. Hédi fejétől a tal­páig lila lében úszott. Iga­zán nem lehetett mást, csak röhögni. A „végleges” szállás Vác mellett, Örszentmiklóson. Téglagyár. Kétszázan van­nak. Fiatalok, öregek. Már az úton kialakultak a ki­sebb csoportok. Hédi másik re vitt Három nővér épp­úgy, mint a Zsámbéki Gá­bor által rendezett Revizor. ..Ha 10 év után még indo­kolni kell, miért van szük­ség n londoni nemzetközi színházi fesztiválra, akkor a legjobb érv mellette a Ka­tona József Színház két pro­dukciója" — írta az Eve­ning Standard. A Time Out című színhá­zi magazinban a kritikusok a fesztivál produkciói közül első herére A revizor elő­adását teszik. Kétségkívül szerencsés volt a d;irabvá­lasztás is: bár az Old Vic technikai fölszereltsége szinkrontolmácsolást tesz lehetővé, tudjuk, milyen za­hat lánnyal a lóistállóba ke­rül1. Ez „előkelő” külön szál­lás. A többiek egyetlen rak­tárban összezsúfolva. Ezt a vörös hajú intézte el az egyik nyilassal. A „tömeg- szállásúak” máris gyűlölik őket. A munkájuk sáncásás, tégladobálás, ebédszállítás stb. Egy ideig Hédi vitte az ebédet a betegeknek, de annyit áskálódtak e miatt a „főúri" beosztás miatt, hogy átadta, és kérte ma­gát vissza sáncot ásni. Néhány napja vannak ott, mikor hatalmas ribillióra érkeznek estefelé a munká­ból. Egy anya megszökött a lányával. Éjszaka tizedelé­sen állnak . .. Egész éjjel, hajnalig. Dördülnek a go­lyók, s a koromsötétben nem lehet tudni, mi van. Reggel kiderül: „csak szóra­koztak”. Egy kis idegtorna. Délután sírt ásnak. Anyát és lányát ott lőtték le a sír szélén ... Lehet, mozogtak még, de azonnal hányni kel­lett rájuk a földet. Bár esztendőknek tűnt, de nem sokáig voltak Örszent­miklóson. Vitték a csapatot tovább ... Az országúton a gyönyörű „vörös hajú lány” suttogva: — Add tovább: lelépünk! — Hogyan? — Egyenként az árokba guggolunk pisilni. — Lelőnek! — Ne féljetek! Boros szakaszvezető fedez. varó lehet a nyelvi nehéz­ség. A magyar művészeknek a sok hízelgőén jó kritika mellett emlékezetes marad, ahogyan a történetesen Laurence Olivier halálának napján megtartott első elő­adásról az angol színházi emberek megemlékeztek. „Ezt a nemzetközi színházi világ számára olyan szomo­rú estét könnyebb volt így eltölteni, egykori nagy si­kerei színhelyén, a patinás Old Vic nézőterén, amikor a magyarok nagyszerű elő­adása 'volt színen, olyan elő­adás, amely neki is tetszett volna" — írta az egyik na­pilap színházi rovata. — Hova visznek? — Halál tábor. — Honnan tudod? — Boros mondta. Nincs idő; én kezdem... Leléptek. Mind a heten. Órákig feküdtek az árok­ban, mire ki mertek kászá­lódni, esteledett. A váci vas­útállomás messze volt még. Katonai teherautókat állí­tottak le merészen. A me­séket megbeszélték, kibom­bázott menekültek, papírjuk mindenük odaveszett, pesti rokonokhoz szeretnének el­jutni. Bevitték őket Vá- cig. A pesti vonatra hajna­lig kellett várni. Elhelyez­kedtek a vasúti resti padja­in, s valahányszor csendőrök jöttek, alvást színleltek. Megúszták; fölkerültek a vonatra. Katonák között ül­tek, a „mese” ment to­vább: menekültek... pesti rokonok ... Befutottak a Keletibe. Sa­ját környékük. Annyira el­szántak és éhesek voltak, hogy beültek reggelizni az EMKE kávéházba. Életve­szély volt, különösen azon a vidéken, ahol bármikor is­merős léphet be. összegube­rálták a pénzt; izgultak, elég lesz-e. Ha nem, jön a „mese" ... A vörös begyűjtötte, ki hol lesz. Boros, a nyilas őnála jelentkezik, segíteni fog továbbra is. Ugyanis a i nyilas is lelépett. (Folytatjuk.) . TV-NÉZŐ Katharine és Spencer Katharine mondta ki a végső szót vasárnap délutá­ni visszaemlékezésével. A Tű a szénakazalban ugyan várományosa a hétvége leg­nézettebb filmje elismerésé­nek. ám mélyebb érzelmek és gondolatok fogalmazód­tak meg Az öreg halász és a tenger péntek esti vetíté­sén és Katherine megejtő visszaemlékezésében. Ernest Hemingwaynek már nem lehetnek titkai. A személye, munkássága után kutatók mindent megfejtet­tek. különc szokásait fölfed­ték, műveinek értékelését elvégezték, és mégis . . . He­mingway örök titok. Mint az öreg halász, és Spencer Tracy vagy fordítva: a ki­tűnő amerikai színész, aki filmen is sikerre vitte a kisregény feledhetetlen hő­sét. A kollegalitás igaz gyöngyszeme volt, ahogy Katharine Hepburn fölidéz­te a pályatárs, Spencer Tra­cy alakját, szerepeit, emberi gyengeségeit és erényeit. Tracy már nem teheti meg, hogy viszonozza azt a ked­vességet, figyelmességet, amivel őt megidézte Hep­burn, az amerikai filmcsil­lag. Lestem szavait és gesz­tusait, amelyek azt mondták nekem, hogy Tracy sem mondana mást a színésznő­ről ... Valamikor úgy em­legették őket, mint az ame­rikai film tipikus párját. Mindkét fél uralkodni kí­vánt a másikor — ez a sztori —, ám méltó felek voltak, színészi nagyságuk felülemelkedett a filmek meséjén. Az öreg halász és a ten­ger. Rossz kópia került a képernyőre, színeiben erő­sen megfakult. Akár lehan­goló is lehet annak, aki elő­ször látja vetíteni a He- mingwa.v-kisregényből ké­szült filmet. Aki olvasta, akár csukott szemmel is él­vezhette Spencer Tracy vég­telennek tetsző monológját az életről és halálról, a küzdelemről és a helytállás­ról. Katherine mondta: „Nem lehetett eldönteni, az öreg halász volt Spencer Tracy vagy fordítva." Spenjv cer Tracy színészi, művészi nagysága éppen ebben a rej­télyben leledzik, akár az Aki szelet oet-ben játszott, akár A hatalom és dicsőség­ben vagy éppen a Bátor ka­pitány ban. Mindig önmagát adta. Ahogy pályatársai visszaemlékeztek rá Katha­rine szíves invitálására, ők is ezt ismerték föl benne már kora ifjúságától. Sosem szerepet játszott; úgy mond­ta a szöveget, mintha éppen a forgatáson maga találta -volna ki... — mondta töb­bek között Joan Benett. Hány Oscar-díjat kapott? Kevesebbet, mint amennyi­re javasolták, de jócskán jutott neki a sikerből. A Gyerekek városa című film fontos állomása pályájának, az egyik Oscart meg is kap­ja alakításáért. Ám nemes gesztussal átadta az arany­szobrot annak a papnak, akiről a szerepet mintázta, a hőst az író megálmod­ta.. . Spencer Tracy csak sze­relmesként nem volt .erős ember a vásznon, másszor mindig az. Ereje belülről sugárzott, mint az öreg ha­lásznak, aki együtt mondja a színésszel: „Az ember nem arra született, hogy le-, győzzék.” Bármilyen rossz kópiát is láttunk Az öreg halász és a tenger- bői, az öreg halász és Spencer Tra­cy igazságáért érdemes volt fölidézni magunkban He­mingway nagyszerű kisre­gényének történetét és a benne mindent eljátszó ki­tűnő Színész alakját. Horányi Barna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom