Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-01 / 153. szám

Somogyi Néplap 3 SE PIAC, SE PÉNZ Zöldágra jut a Zöldért? A nyári szezon első nap­jaiban a Zöldért megszün­tette siófoki telephelyén a zöldség- és gyümölcsforgal­mazást. Ennek okairól Báli Gyulát, a Somogy Megyei Zöldért Vállalat igazgatóját kérdeztem. — Siófoki kirendeltségünk kifejezetten gazdasági okok miatt hagyott fel e szolgálta­tásával — mondta. — Évi 4 millió forintos munkabért takarítunk meg az admi­nisztráció és a kiszolgáló személyzet leépítésével. Pia­ci pozíciónkat nem adjuk fel a terület ellátását a 44 kilométerre levő fonyódi le. rakatunk vette át. Gondol­kodunk azon is: miiképp hasznosítsuk a felszabadult siófoki kapacitást. A Szeged melletti, forráskúti terme­lőszövetkezettel tárgyalunk kft. alakításáról — mi biz­tosítanánk a technikát, ők az árut. Mi nem tudjuk vál­lalni a siófoki lerakat évi két és fél millió forintos veszteségét. Elképzelhető az is, hogy vámszabadterü­letté alakul a telep: ebben az esetben főleg építőanya­gok forgalmazásával foglal­koznánk. — Élelmiszeripari tevé­kenységet szerettünk volna folytatni — kapcsolódott a beszélgetésbe Hetesi Ferenc főkönyvelő. — Gyógynövé­nyek és zöldségek szárítá­sát végeztük volna, de a he­lyi tanács környezetvédel­mi okokra hivatkozva meg. vétózta ezt. A zöldség és gyümölcs forgalmazása stag­nál az egész megyében. Ta. valy 70 forint volt a málna kilója, most 30-ért sem tud­juk eladni. Hét vagon vár ma szállításra. Ha nem ér­kezik meg a kamion, reggel­re 2,5 millió forintos vesz. teségünk lesz. Tegnap 70 mázsa meggyet hoztak visz- sza a Balaton-partról — a kárunk 70 ezer forint. A leginkább veszteséges tevé­kenységeket fel kell számol­nunk — erre példa a siófo­ki. A siófoki telephely udva_ rán most néhány üres rak­lap árválkodik. A meglevő szociális létesítményt — benne konyhával, étterem, mel, mosdókkal — a meg­maradt két fizikai munkás használja öltözőnek. A szá_ razraktárban esős időben ládák karbantartását vég­zik. A két, egyenként 50 va- gonos mélyhűtőben néhány láda üdítő. Állhatna az ud­varon is. — Ügyeinket a kaposvári központban intézik — mondta egy magát megne. vezni nem kívánó dolgozó elkeseredetten — állítólag így vagyunk gazdaságosak. Trenyik Tibor, a fonyódi kirendeltségi vezetőhelyet­tese arról tájékoztatott, hogy dolgozóiknak nem jelent kü­lönösebb terhet a siófoki te­rületellátás. Napi 30 mázsa zöldséggel és gyümölccsel kell többet kiszállítaniuk a megnövek'edett vevőkör­nek. Dolgozóikat teljesít­ménybérben fizetik: így az esetleges több munka több pénzt is jelent. A siófoki 501-es számú Zöldért üzletvezetője, Csor­dás Jánosné elmondta: nem tapasztaltak lényeges kü­lönbséget a helyi forgalma­zás megszűnése óta az ellá­tásban. Mindennap, közel két mázsa áru érkezik. Nagy segítséget jelent, hogy jogot kaptak gyümölcsfelvásár­lásra. Mindenkinek így a leg­jobb? (Czene) Ellátás és közhangulat Kereskedőkkel találkozott az első titkár Sárdi Árpád, a megyei pártbizottság első titkára a so­mogyi kereskedelmi vállalatok, illetve szövetkezetek ve­zetőivel és az ottani pártbizottságok titkáraival találkozott tegnap délelőtt Kaposváron, az okatási igazgatóság épü­letében. Dévényi Zoltán, a megyei pártbizottság tagja, a Bala­ton Fűszért vezérigazgatója köszöntőjében elmondta, hogy hasonló találkozásra évek óta nem volt példa, meglehet a kereskedelem helyzete indokolta volna. Sárdi Árpád mellett a kér­dések megválaszolására- vál­lalkozott dr. Sarudi Csaba, a megyei pártbizottság tit­kára és dr. Győri József, a megyei tanács főosztályveze­tője is. A megyei pártbizottság el­ső titkára mindenekelőtt a Központi Bizottság legutóbbi üléséről tájékoztatta a so­mogyi kereskedőket, s őszin. tén válaszolt kérdéseikre is, amelyek a pártvezetés át­alakulásával, a szervezeti élettel voltak kapcsolato­sak. Sárdi Árpád kérdést kapott egy, a tegnapi -la­punkban megjelent nyilat­kozata kapcsán is. Ott azt mondta, hogy örül a mező- gazdaság demonstrációjá­nak. Mit szólna egy esetle­ges kereskedősztrájkhoz? Sárdi Árpád elmondta, hogy nem ért egyet a sztrájkkal, de ez a demonstráció szük­séges volt. mert bebizonyí­totta, hogy a parasztságnak is van véleménye, amire oda kell figyelni. Az viszont egészen más következmé­nyekkel járna, ha a keres­kedők bezárnák a boltjai­kat. Természetesen ismert az MSZMP megyei vezetői előtt is, hogy a kereskede­lemben dolgozóknak súlyos gondjaik vannak. Somogybán is fontos, la­kossági közhangulatot be­folyásoló kérdés az áruellá­tás, amely — az országos­ÖRÖKIFJÚ FIAT Kilencven éve alapították hoz hasonlóan — a megyé­ben is fejlődött. Gond, feszültség azonban nálunk is bőven akad. Megnőtt az igény az ol­csóbb áruk iránt! A megyei pártvezetés fon­tosnak tartja, hogy az ága­zat megfelelő módon és idő­ben alkalmazkodjon a meg­változott feltételekhez. Tu­domásul kell venni azonban, hogy nincs pénz a fejleszté­sekre, s bizonyos területeken a lakossági -kereslet is visz- szaesett. Ez újabb gondokhoz vezet: a kereskedelemben az alapvető cikkeknél kicsi az árrés, emiatt alacsonyak a bérek és növelésükre ilyen körülmények között nem is lehet számítani.. „Tudjuk, hogy a piacgaz­daságban, illetve egy a felé tartó gazdaságiban nem kér­hetjük számon az ellátási fe­lelősséget. Tudjuk, hogy a szabályozórendszernek kell olyan feltételeket kialakíta­nia, hogy mind termelési, mind forgalmazási oldalról biztosított legyen a szüksé­ges árualap, amellyel szem­ben fizetőképes kereslet áll. Ennék figyelembevételével is sokat lehet tenni azért, hogy a lakosság áruellátása a jelenlegi feltételék ts le­hetőségek mellett is jobb le. gyen”. Sárdi Árpád külön szólt az idegenforgalom helyze­téről ÍSu Az itteni gondok jelentős része túlnő a megyei hatás­körön. s ezt több alkalom­mal is. jelezték a központi szerveknek. Kevés anyagi lehetőség1 van a minőségi tu­rizmus megteremtésének feltételeire, ezért szeretné a megyei pártvezetés is, ha az ágazatban keletkezett jö­vedelmek egy nagyobb ér­dekeltséget biztosító része a keletkezésének helyén ma­radna. Az első titkár el­mondta, hogy a belső terü­letek idegenforgalmáról sem szabad lemondani. Kilencven éve, 1899. július elsején alapították Európa legnagyobb autógyártó cégét, a Fiat-ot. A torinói előkelő társadalom kilenc tagja gyűlt össze Brischaresio gróf kastélyában, hogy aláírja az alapító okmányt. A szervező egy vállalkozó kedvű ifjú katonatiszt, Giovanni Agnel­li. A tőke, amit összeadtak: 300 ezer líra (ma már egy robogó sem telik ki belőle, ám akkor igen nagy pénz.) A cél: automobilok gyártása. A céget „torinói olasz autó­gyár” (ennek rövidítése a Fiat) néven jegyzi be a köz­jegyző tíz nappal később, őszre kész is az első jármű. „3 1 2 HP” névre hallgat, s inkább hasonlít konfliskocsi­hoz, mint a mai autókhoz. A Fiat ma egyedül áll a porondon. Nemzetközi mul­tinacionális cég 150 ország­ban 700 leányvállalattal, 277 ezer alkalmazottal, 45 ezer milliárd líra (32 milliárd dollár) árbevétellel. A titok: az autógyártás mellett több lábra állítani a vállalkozást. A Fiat 1901-ben már gyárt omnibuszt, 1903-ban teher­autót, szállító járműveket, 1905-ben kerül ki üzeméből az első hajómotor, 1908-ban az első repülőgépmotor. 1915- től katonai repülőgépeket állít elő. 1917-től vasúti sze­relvényeket is. A második világháborút követően a „szenátor úr'” után a „tanár úr”, Vittorio Valletta foglalja el a torinói Fiat-birodalom komor ve­zérigazgatói irodáját. Ő is nagy ipari szervező. Az öt­venes években a Fiat bele­fog a traktorgyártásba, majd az atomipar következik, a távközlés, mára az űrkuta­tás. Jelen van ugyanakkor bankokban, az idegenforga­lomban, lapkiadó (a torinói La Stampa az övé) és a fut- ballüzletben is: a fekete­fehér csíkos Juventus, a leg­több olasz bajnokságot nyert klub szintén a Fiat-biroda­lom része. A nagy szerelem azonban máig a gépkocsi. A multinacionális kolosszus üz­leti forgalmának felét ma is ez adja. A legendás Fiat- modellek — a háború előtt a Topolino, 1955-ben a híres 600-as és 500-as (Valletta is ezzel járt), később a 124-es (amelyik a szovjet Ladák ősanyja), mára a Tipo — hozzátartoznak a gépkocsi- gyártás történelméhez. A Fiat-ideál következete­sen a kiskocsi, az olcsó nép­autó. 1988-ban 2 millió Fiat­gépkocsit gyártottak és ad­tak el, ezzel első az európai gyártók között, s övé a piac 15 százaléka. Giovanni Agnelli, az uno­ka (az „ügyvéd úr”) — aki ma áll a birodalom élén — büszke arra, hogy méltó folytatója a cégalapító nagy­apa művének. A Fiat 90 éve­sen életerősebb, mint vala­ha, s készülődik az Agnelli- dinasztia negyedik nemzedé­ke is. Magyar Péter (Róma) Vannak jó, figyelemre méltó kezdeményezések már most is, mint például a va­dászturizmus fejlesztése, a kastélyok hasznosítása. „Az idegenforgalomban, a vendéglátásban ne legyen diszkrimináció külföldi vagy magyar, gazdag vagy sze­gény között, legyen mind­egyik egyformán kedves ven­dég. Jó vagy rossz hírünket ők valamennyien szertevi- hetik a világban. Mindezek­hez elengedhetetlen a meg­felelő személyi feltételek kialakítása, folyamatos hasz­nosítása is.” (Nagy) Exportnövelő beruházásként, új, olasz gyártmányú palackozó gépsor üzemi próbája folyik a Balatonboglári .Mezőgazdasági Kombinát borászati üzemében. A húszmillió fo­rintos beruházással létrehozott gépsor borból, illetve szénsavas italokból óránként háromezer nagyméretű — másfél literes —, vagy kisméretű — két deciliteres — palackok tölté­sére alkalmas. A nagyméretű palackokba töltött minőségi borok után az USA-ból, a kisméretű palackok után viszont a Malév és más légitársaságok részéről van jelentős meg­rendelésük. (MTI-fotó — Kálmandy Ferenc felvétele) VISSZHANG NE A BOKSZOT, A PÁRBESZÉDET FOLYTASSUK! A Somogyi Néplap június 24-i számában dr. Horváth Ferenc országgyűlési képviselővel készített beszélgetéshez szeretnék hozzászólni. Egyrészt azért, mert az interjúban név szerint is említenek, másrészt azért, mert a gazdasági­lag elmaradott térségek fejlesztésével munkakörömből adó­dóan foglalkozom. A személyemet érintő megjegyzések kapcsán az a vé­leményem, hogy az érdemi érdekképviseletet nem a lakcím, hanem a felfogás és a cselekedet minősíti! Attól tehát, hogy egy megyei tanácstag Kaposváron lakik, ugyanúgy tisztes­séggel képviselheti a községben élő választói érdekeit, mint a helyben lakó. Pontosítanom kell dr. Horváth Ferenc vé­leményét abban is, hogy a megyei itanácsban nem Csurgót képviselem, miután nem a csurgói, hanem a Zákányi Köz­ségi Közös Tanács választott megyei tanácstaggá. Végre­hajtó bizottságunk pedig nem területi elv alapján került megválasztásra, tagjai nem területi, hanem megyei érdeket képviselnek. Meglepett, hogy az országgyűlési képviselő saját területének megyei tanácstagját sem ismeri. Pedig a térség érdekeinek képviseletében az országgyűlési képviselő és a megyei tanácstag közös fellépése nélkülözhetetlen. Ennyit a személyes jellegű kérdésekről. A gazdaságilag elmaradott térségekkel kapcsolatban tett megjegyzéseit nem tudom elfogadni. A pályáztatás rend­szerét ugyanis kormányhatározat írta elő. E rendszert kez­dettől fogva kellő nyilvánossággal és demokratikus döntési mechanizmus mellett bírálták el az erre illetékes megyei testületek. (Ezt a — szerinte — „bonyodalmasra formált” gyakorlatot a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság és a Pénzügyminisztérium külön-külön is az országban az egyik legjobb és legkorrektebb módszernek minősítette.) Sajnos nemcsak Csurgó térsége maradt ki 30 éven keresztül a jelentősebb fejlesztésekből, hanem azok a tér­ségek is, amelyekre mint ellenpéldákra hivatkozik. Aki is­meri ugyanis, az tudja, hogy a zselici térségben semmifajta érdemi fejlesztés nem történt. A tabi térségben (Tab ipari üzemeinek kivételével) hasonló a helyzet. Ugyanakkor ér­demes lenne összehasonlítani Csurgó és más hasonló kis­városok infrastrukturális ellátottságát, mert e tekintetben Csurgónak nincs szégyellnivalója. A csurgói térségre jutó fejlesztési támogatás 28 szá­zalékos arányát okkal íehet kevesollni, azonban az is hozzá­tartozik a valóságos képhez, hogy e térségből a pályázatok­nak mindössze 18 százaléka érkezett! Az is a képhez tar­tozik, hogy alig volt eredeti új és megvalósítható ötlet kö­zöttük. Az egy pályázatra jutó támogatás a térségben egyéb­ként meghaladta 20 százalékkal a megyei átlagot. Dr. Horváth Ferenc szerint: „elintézték, hogy Somogy- bükkösdön ne épülhessen meg a szarvasmarhatelep”. Ha vette volna a fáradságot, és megkérdezte volna a gyéké- nyesi termelőszövetkezet vezetőit erről, akkor tudná, hogy a gazdasági feltételek alapvető változásai miatt a termelő- szövetkezet módosította pályázatát. Végül is a somogybük- kösdi telep helyett a gyékényesit kívánta megvalósítani, amelyhez az általa kért 5 millió forint támogatást a végre­hajtó bizottság biztosította! (Időközben a beruházás nagy­sága és a MÉM-táfnogatás csökkenése miatt a tsz kérelme alapján a megyei támogatás is arányosan csökkent.) Meggyőződésem, hogy nem szolgálnak jó ügyet az olyan félig kimondott gyanúsítgatások, mint amit dr. Horváth Ferenc a következőképpen fogalmaz meg: „Egészen véletlen, hogy az elmaradott térségi támogatásból Kaposvár környé­kén valósult meg a legnagyobb beruházás?” Szeretném a képviselővel ezúton is közölni, hogy ez nem véletlen. Ugyanis a szennai termelőszövetkezet vezetőinek — és nem másoknak! — jutott eszébe, hogy a csomagolóanyag-gyártás­ban hallatlan gazdasági és piaci lehetőségek rejlenek, és erre gazdasági társaságot szerveztek. A lízinggel együtt 410 millió forint értékű létesítményt hoztak létre, amelyhez a gzadaságilag elmaradott térségek alapjából mindössze 15 mil­lió forint (4 százalék) támogatás jut. Ügy gondolom, hasonló jó ötletek kidolgozására és végigvitelére másoknak is meg'-' volt a lehetőségük. Így jó lett volna, ha a cikkben említett porrogi kivételes területi adottság hasznosítására vonatkozó pályázatot a vállalkozók megfogalmazták volna. Ez ugyanis nemcsak „guruló forint”, hanem vállalkozás kérdése is. Engedtessék meg, hogy a világkiállítással kapcsolat­ban is kifejtsem személyes véleményemet. Meg kell monda­nom, hogy én a világkiállítás támogatója vagyok, mert meg­győződésem, hogy nemcsak Budapest érdekeit szolgálja. El­képzelhetetlen ugyanis, hogy a világ minden tájáról ide- sereglő vendégek csak a világkiállítást látogatják meg. Biz­tos vagyak benne, hogy aki messzeföldről hozzánk érkezik, az megtekinti egyéb látnivalóinkat, értékeinket is. Ügy gon­dolom, hogy valamennyiünknek azon kell dolgoznia és gon­dolkodnia, hogy a világkiállítás kapcsán mit nyerhet me­gyénk, és benne a csurgói térség is. A világkiállítás „apro­pója” lehet az autópálya továbbépítésének, a Budapest— Trieszt közötti kapcsolat megteremtésének. Közvetlenül érinthet bennünket a déli határátkelőhelyek korszerűsítése, a hírközlés gyorsított rekonstrukciója. Lehetőséget látok abban, hogy kastélyaink idegenforgalmi célú rekonstrukció­jával speciális kínálatot teremtsünk a külföldiek számára. Nem sorolom tovább a számunkra kedvező lehetőségeket. Úgy vélem, hogy ezek kiérleléséhez és megvalósításához minden politikusnak és szakembernek érdemes lenne felelős gondolatokkal hozzájárulni. Végezetül vitatkozni szeretnék a képviselőnek azzal a felfogásával, amit az interjú címe is kiemel, hogy „ha ringbe szólítanak, ütni kell”. Hiszem, hogy ma ebben az országban és Somogy megyében is: nem a bokszot, hanem a pár­beszédet kellene gyakorolni. Brandtmüller István a Somogy Megyei Tanács elnökhelyettese

Next

/
Oldalképek
Tartalom