Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-24 / 172. szám
1989. július 24., hétfő Somogyi Néplap 5 Autószentelés rendőri segítséggel Jakab-napi vásár Szántódpusztán Mintegy ötezren látogattak ki tegnap délelőtt Szántód- pusztára, ahol — az idén először — ugyanazon a napon szervezte meg a Siotour hagyományos Jakab-napi vásárát, az egyház pedig Szent Kristóf, az. utazók, hajósok, kincskeresők védőszentjének miséjét. így történhetett. hogy Révai József kanonokplébános, marcali prépostnak autószentelésétől 20 méterre egyenruhás rendőr segítette a forgalom irányítását. Már szombaton színes programokkal csalogatta vendégeit a puszta: virágvásár, hőlégballonos bemutató, folklórműsor várta az érdeklődőket, akiknek természetesen rendelkezésére álltak az állandó szolgáltatások is — az öt kiállítás, lovaglási lehetőség. barangolás az építészeti relikviák között. Körülbelül 300 évvel ezelőtt már nagy vásároshely volt itt — emlékezett visz- sza Vörös Gyula zamárdi plébános, és 16 éve sikerült visszacsempészni a Jakab névhez kötődő búcsút ji pusztára. — Régebben H—10 ezer ember is ellátogatott ezen a napon hozzánk az ország minden tájáról, sőt külföldről is — kapcsolódott a beszélgetésbe Szabó Miklós, a Siotour helyi vezetője. A jó idő azonban a Balaton-part- ra csalogatja, á kibővült kulturális és szórakozási lehetőségek pedig megosztják a közönséget. Mintegy 50 iparművész kínálja kincseit a vendégeknek. Törekednek is a szervezők a kereskedők visszaszorítására — így tudják alacsony, elérhető áron adni a portékákat, s maradhat meg az igényes színvonal. Népi játékok kellékei, mézeskalácsos, tájfestő képei ragadnak vissza bennünket az időben; nagyapáink búcsúit, vásárfiáit idézi a környezet. Akad rézműves és bőrdíszműves is, s a kékfestő munkáira is rácsodálkozhat a kíváncsi. Fonott kosarak, ülőgarnitúrák szemeznek barátságosan a keramikus mesefiguráival, virágkötészek csokorba kötött álmaival. Néhány mutatványos szorított helyet magának még a területen. — A szolgáltatások bővítését nagyon fontosnak tartjuk — mondta Szabó Miklós. Szeretnénk, ha mindenki megtalálná azt, amiért megérte neki eljönni közénk. Az igények ma már nagyon differenciáltak. Lehetővé tettük, hogy az érdeklődők helikopterről, a magasból is megtekinthessék a pusztát és ryinnk környezetét. A BM Kaposvári Táncegyüttes délelőtt és délután is fellépett a nagyérdemű előtt. Tovább szeretnénk hirdetni ezt a hagyományt. A Magyar Autóklubot rá szeretnénk venni, hogy jobban vegye ki részét a rendezvényből: érdekes lenne, ha jövőre veteránautóból kiállítást rendeznének. A Szent Kristóf szobrot addigra kitehetjük remélhetőleg végre a helyére, a főút mellé, hogy vigyázhasson az utazókra. Kézművesek a Platánsoron Az ország csaknem minden részéből jöttek vásározók, csak Somogybái voltak kevesen. Délelőtt a gyerekeknek az Állami Bábszínház kedveskedett. előadásával, aminek a szerény költségét magára vállalta a helvi művelődési ház. lgv akár ingyen is ajándékhoz juthattak az apróságok, nem kellett mindenáron a pénztárcába nyúlniuk a szülőknek. II. B. manc ékszereivel tavaly Nagyatádon, az. idén Csurgón szerepelt. A pesti fiatalembernek' a biztos megélhetést az. olcsó tűzzománc-ékszerek biztosítják. Elújságolta azt is, hogy amatőr iparművészként már nevet is szerzett. Most Normandiábu készül bemutatni képeit. A vásár tarkasága egyáltalán nem volt szemet bántó: a gyerekek örömére sok játék is volt, és újra divatba jött a zsákbamacska. Zsolnai Hédi, az ulvcnes- hatvanas-hetvenes évek népszerű énekesnője egy kis fizetésű áruházi eladó leányaként született, Zirner Hedvig néven. Gyermekkorára mint az egyik, szobakonyhából a másik szobakonyhába való folytonos költözködés éveire emlékezik vissza önéletrajzában, amely a Magyar Világ Kiadónál ez év őszén lát napvilágot. A Johanna a kocsmában című kötet alábbi részlete is a gyerekkorról, Lakner bácsi színházáról mesél. Döntő változás a kislány életében: gyerekszínésznő lett! Nagyanyja vette észre a hirdetést az újságban, ő beszélte rá anyját: — Próbáljuk meg, Piroskám, jelentkezzünik! Mekkora sikere volt az iskolában mint tündérkirálynőnek! Es sikerült! Fölvették. Havi 5 pengő fizetéssel. A pénzt a kis művészek nem kapták kézhez. Lakner bácsi. az igazgató befizette egy gyermekruhaszalonba, ahol a kis társulatnak (nem is volt oly kicsi) folyószámlája volt. Lakner bácsi színháza rangot jelentett. Nem lehetett akárhogyan megjelenni egy „Lakner-tagnak". A gyermekszínház a főváros egyik legelőkelőbb színházában működött vasárnap délelőttönként, matinéelőadásokon. A felnőtt színészek délelőtt s éjszakánként, a gyermektársulat délutánonként tartották próbáikat. A kislánynak a színpad betöltötte életét. No, de a gyerekszínház! Ö aki az iskolában nem volt éppen a legjobb tanuló — a szerepeket habzsolta, fölfalta, az olvasópróbán már kívülről fújta. (Később is!) Nem szerette a súgást. (Később sem.) Csoda volt minden! Hatalmas, gyönyörű csoda! Már maga az út is a színházig, mely a prolinegyedből az úri negyedig vezetett. Naponként végig lehetett villamosozni a Nagykörúton, s ha nem jutott jegyre, még jobb volt, akkor végig lehetett sétálni. Bámulni a kirakatokat, melyek eltértek az annyira unottan más arculatú Népszínház utcai kirakatok* .1. Álmodozni lehetett, és bambán, hitetlenül nézni a plakátot, a plakátot, melyen ott áll: „Hamupipőke: Zsolnai Hédi”. Hamarosan önálló öltözőt kapott, melynek ajtaján az ország egyik hírességének neve mellest ott díszelgett: „Zsolnai Hédi". S ez az öltöző vasárnaponként az ő birodalma. Csai< az övé! A Zsolnai nevet Lakner bácsi találta ki, a filmgyár udvarán (mert filmezett is!): „Művésznévnek ez jobb, kislányom." (Mennyi bajt okoz az emigrációban ez a sokkal „jobb", szép, magyaros név a Zirner helyett.) Táncolt, énekelt, „drámát" játszott, fiúszerepeket, Hófehérkét, Csipkerózsikát, később — már „kiöregedett" gyermekszínészként, 12—14 évesen — gonosz mostohát, boszorkányt. A kislány életének első dalát, Sulamit nagyáriáját, nagymamától tanulta. „íme, itt ez a kút és ez a vadmacska — Ö, nézd, ó, nézd...” — így emLékszik a szövegre, lehet, hogy nem egészen így volt. De nagymama gyönyörűen énekelte! A kislány sámlin ült nagyanyja lábánál, és álmélkod- va hallgatta, 4—5 éves lehetett ... S nagymama mesélt, mesélt... — Tudod, kisanyám, én énekesnő szerettem volna lenni, de dédanyám nem engedte. Haj, bizony!... Operaénekesnő. Egyszer föl is jött értem Bécsből a nagybátyám, színigazgató volt Bécsben, könyörgött a szüleimnek, de hiába magyarázott, érvelt bármivel, anyám csak hajtogatta: „El- kurvul! Szó sem lehet róla!" No, majd te, kisanyám, majd te! S már indult is a szobába, leakasztotta lánykori fényképét a falról, mely ott lógott a nagy családi ágy fölött balról, jobbról pedig a nagyapáé katonaruhában, pörge bajusszal. — No látod, ilyen volt a te nagyanyád akkor ... Királynői volt. Sötétbarna, fonott hajkoszorú, mint egy korona, világító kék szemek, aki látta a fényképet, azonnal azt mondta: akár Erzsébet királyné! — Azután — folytatta — férjhez mentem nagyapádhoz, a kis vidéki suszterhoz. Nem voltam szerelmes belé. De színpad nélkül — mindég,' volt. Megszerettem. Tudod, milyen jó ember . . . Nagyapa drága, drága jó ember volt valóban. Az tolt ki vele, aki csak akart. Nagymama erről is sokat mesélt: — Tudod, az első háború előtt, már a fővárosban, Pesten éltünk. Cipőszalo.nunk volt. Ó, akkor konflissal járt nagyanyád! Cseléd is volt. Ne félj, körülvették nagyapádat a kávéházban a „barátok". Ittak, zabáltak! Minden cechet nagyapád fizetett. Azután jött a háború, barát egy szál se, elgurultak a pénzünkkel együtt. Nagyapádat vitték Doberdó- ra. Jaj, édes Istenem! Ott maradtam a halom gyerekkel. Vásárokra jártam, árultam a maradék cipőtárat, meg mindenféle vacakságot, ami jött. Egv perc nyugtom nem volt, a legkisebbet, Edit nénédet cipeltem néha magammal, a többi otthon, jaj, jaj, édes kisanyám, Hédikéin, soh'se tudd meg, mi az a háború! O, jaj, drága nagyanyám, megtudtam, te is megtudtad, másodszor is megtudtad ... Mentem hozzád a gettóba hamis papírokkal, csillag nélkül, vittem a libát, a kenyeret, meg nem tudnám már mondani, honnan szereztem. Egyszer éppen arra érkeztem, hogy két emelet között lógtál egy csillár maradványaiba kapaszkodva, görcsösen ... Engem az utcán ért a szönyegbombázás! Azt hittem, soha nem érek oda: Idegen pincébe nem mertem bemenni, féltem, elkapnak. Hol is tartottam? Dehogyis volt akkor még második világháború . . . Nagyapa is csak az elsőről mesélt, de hozzátette: — Meglátod, édes gyerekem, te még megéred... A sárga veszedelem még hátravan ! Drága, jóságos nagyapám!... Fantáziátlan festő voltál, palettádon csak sárga volt . . . Nos, jött az is, a sárga . .. Sárga csillag, zöld karszalag, fekete ing. és vörös, vörös, végeláthatatlan vörös. Fel lettünk szabadítva! Kegyetlenül fölszabadultunk! — Én is... A te kis unokád. Neki aztán egyéni, „külön felszabadulásban” is volt része ... De most még kislány. (Hová szaladgálok már megint?) S ti még mindany- nyian körötte vagytok. Kislány még, és azt hiszi — boldog. Minden oka meg is van erre. Nem minden gyereknek van ekkora családja. És mi lehet ennél nagyobb boldogság? Apa. .anya, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek. Gyurika a kedvenc. Nagyszerű! Később a csillagos házban együtt is laktak. Az volt csak az igazi öröm! Még többet lehettek együtt ... Amíg Gyurikát el nem vitték .. . Soha többé nem látta. De ekkor még ült a bilin, duettet énekelt nagymamával: „íme, itt ez a kúút. . ." És a gyerekszínház. A filmezés! A nagy sztárokkal! Tasnádv Fekete Máriával, Páger Antallal. — A film. Édes mostoha. S az első önálló sanzon: „Nincs senki olyan jó, mint az anyukád ..Játszották az egész világon, még Amerikában is! Szerencse, hogy Teri néni, az osztályfőnöknő annyira szerette Zirner Hedviget, hogy takargatta az igazgató úr előtt a Zsolnait. Az iskolában tilos volt a gyerekeknek színészkedni. A srácok is tudták, hogy a kis Zirner azonos a „nagy" Zsolnaival. A Hamupipőkével ... És Zsolnai nemcsak filmezett, színházban játszott, a társulatot olykor meghívták magánpartikra is. Gyerekzsúrokra. Azok nagyon előkelőek voltak, és az anyukák is mehettek. Még grófi kastélyban is játszottak, fenn a Várban. Nem messze a kormányzó úr, vitéz nagybányai Horthy Miklós rezidenciájától. De ezen a bizonyos zsú- ron ő és anyu nagyon szégyelltek magukat. Égy csomó anyuka és kis művésznő, zabáltak! S ez még nem elég, tömködték táskájukba a min.vonokat. Anyu és ő összenéztek, majdnem bőgtek. Ahogy Hédiké befejezte a dalát, ellógtak . . . Hazamentek, és aznap kaviárként habzsolták az unott tejeskávét. Apu meg . . . — Na, meséljetek! Mi volt? A kormányzó úr is ott volt? Ck meg hallgattak. Apunak fájt. hogy nem lehetett ott. De az Édes mostoha című film bemutatóján valóban ott volt a kormányzó úr! Hű! A szünetben apu még az idegeneket is megszólította: — Tetszik tudni, az az én kislányom, a Zsolnai Hédi, aki a szóló dalt énekelte! — S már szedegette is zsebeiből a fényképeket (míg élt, mindig!). — Ezen 2 éves, ezen 3 éves ... Itt a színpadon, itt a bilin, itt a... Hédi hányszor szólt rá később: — Apa, elsüllyedek szégyenemben ! — De ő csak beszélt, mutogatott... Az áruházban már minden osztályvezető, vevő, vécésnéni — mindenki tudta, ki az a Zsolnai Hédiké. (Folytatjuk.) Soha annyi madár nem csipogott a boglárlellci strandhoz vezető Platán-soron, mint szombaton. Minden hang egy helyről hallal- szott: abból a sátorból, ahol a fazekas vízipipával utánozta a rigók és más énekesek hangját. Kétnapos kézműves vásárt tartottak a hét végén Bog- lárlelién. A strandra igyekvők is hosszasán elidőztek a sátrak előtt. Egy hölgy még a kutyáját is elhozta, ne mondhassa senki, a kutva sem kíváncsi a vásárra! Szabó Gyuláné pesti kézi- munkakészítö addig sem tétlenkedett. míg vevőre nem talált. Szaporán tűzködte a színes fonallal befűzött tűi egy hatalmas terítőbe. amit gyakran fogdostak bosszúságára az. érdeklődők. Nagyobb keletje volt a most divatos tini párnáknak, amelyeken — többek között — ezt olvashatjuk : I love you ... Találkoztunk egy különccel is. aki iparos, feltaláló, csaknem művész. A bolvho- z.ógép feltalálója plasztikus gobelineket árult és készítéséhez az árhoz hasonló szerszámot. Ennek a forgatását hamar meg tudja tanulni minden lány és asszony, s maga is képes lesz lakását texlilképpel díszíteni. A feltaláló egyébként masszőr és úszómester. Bemutatkozás után azt is kérte, hogy csak tisztességesen szóljak róla de ha nem tetszik, amit csinál, akkor azt is megírhaZSOLNAI HÉDI: Johanna a kocsmában a.) Hogyan lettom Zsolnai?
