Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-24 / 172. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLV. évfolyam, 172. szám Ára: 4,30 Ft 1989. július 24., hétfő VASÁRNAP SZAVAZÁSON DÖNTÖTTEK Somogyudvarhely elválik Berzencétől — Vegyük kezünkbe sor­sunkat — mondta Lacza Fe­rencivé, Somogyudvarhely elöljárója a múlt heti falu­gyűlésen, amelyen elhatá­rozták, hogy július 23-án helyi népszavazással dönte­nek arról, hogy együtt ma­radnak-e Berzencével vagy elválnak útjaik. Úgy érzik, hogy egy elhibázott telepü­léspolitika áldozatai és most — ahogy Szakály Béláné is­kolaigazgató fogalmazott —, jogtalanul elvett önrendel­kezésüket akarják visszasze­rezni. Vasárnap reggel' már hat órakor szavazhattak a ko­ránkelők, a kirándulni aka­rók. Kilenc óra körül a fa­lu lakóinak mintegy a fele leadta voksát. A somogy- udvarhelyiek fegyelmezet­ten járultak az urnákhoz, hangoskodásnak nyomát sem lehetett látni. Ehelyett in­kább a csendes elgondolko­dás jeleit tapasztaltuk, mintha sokakat már az el­szakadás utáni időszak fog­lalkoztatná, tudván, hogy a falvak megszaporodott „vá­lóperei” meglehetősen sok — főként gazdaságii — gon­dot okoznak. A szavazásra érkezettek­nek feltett kérdéseinkre adott válaszaik is erről győz­tek meg bennünket. Szinte mindegyikük kitért a fájó pontra is, arra, hogy mi­közben Berzence szépen fe j- lődgetett, addig Somogyud­varhely kény télén-kell etlen jórészt egyhelyben topogott. — Hiába volt rokonszen­ves Somogyudvarhely a berzencei tanácselnöknek, a döntésekkor — a jóval kisebb képviselet miatt — úgyszólván mindig az lett, amit a berzencelék akar­tak — mondta Kozma Lász­ló tanácstag, aki mintegy „élő” jegyzőkönyv tételesen fel tudta sorolni, mikor, mi­ben szenvedtek hátrányt. — A berzenceiek most ag­gódnak értünk — mondták többen is —, de nem kell minket félteni, mert hanem lesz elég pénzünk, megtold- juk társadalmi munkával. A .művelődési ház (egyben mo­zi) a bizonyíték arra, hogy mire képes ennek a község­nek a lakossága, ha társa­dalmi munkáról van szó. Szeretnénk bizonyítani: élet­képesek vagyunk. Csordás Jenő, aki már a szavazáskor szinte biztosra vette a sza­kadást, kijelentette: — Az egyik legfontosabb teendőnk az lesz, hogy találjunk egy jó képességű, menedzser szellemű titkárt, aki majd jól összefogja a mindig tett­re kész közösséget. Kuti Jó­zsef, Ács Béla, Termő Imre és mások a helyi ügyintézés jó megszervezését, a közös­ségi élet kibontakoztatását, a járda és játszótér építé­sét, a fiatalok szóhoz jutta­tását tartják a legfontosabb teendőknek a közeljövőben. Lacza Ferencné szerint mindez meg is valósítható, hiszen Somogyudvarhelyen megvannak a szükséges in­tézmények. Berzencéről ide irányítanak majd néhány ügyintézőt, s így a szakmai — A hét végére csurig megtelt a sóstó-fürdőtelepi strandkemping, egy gombos­tűt sem lehetne leejteni ná­lunk — mondta Szenes Im­re vezető, és ez a helyzet jellemző a déli part összes sátras, lakókocsis vendég­váró helyére. Kauser Gábor, a Balaton Szálló főportása segítségével sikerült kiderí­teni: a tóparti szállodák fé­rőhelyeinek 95 százaléka foglalt, csupán itt-ott. akad egy-egy kiadó szoba. —■ Az időjárás nem ked­vez a forgalmunknak, a nyaralók ilyen melegben in­kább a strandolást választ­ják — panaszkodott Feny­vesi János, a Mahart Bala­toni Hajózási Leányvállala­tának központi állomásfő­nöke. Naponta átlagban 15 ezer utast szállítottunk a tavon, menetrend szerint közlekedő járatainkon, ami alig több mint fele a meg­szokottnak. Egyedül sétaha­jóink kihasználtsága jó. munka személyi feltételei biztosítva lesznek. Miközben sokakkal a le­hetőségeket latolgattuk, el­szaladt az idő. Noha a vá­lasztási bizottság, amelynek dr. Tarnóczky József volt az elinöke, arra számított, hogy még az esti órákban is tart majd a szavazás, délután kettőkor lezárhatta az ur­nákat. Erre az időre azok vOksát is begyűjtötték mind­két körzetben, akik valami­lyen oknál fogva nem tud­tak eljönni. Az eredmény megfelelt a várakozásnak: a falu lakói­nak túlnyomó többsége arra szavazott, hogy váljanak el Berzencétől. Az adatokat hivatalosan és részletesen a hamarosan sorra kerülő ta­nácsülésen ismertetik. Az­tán várják az Elnöki Tanács jóváhagyó döntését. Szeret­nék, ha január elsejével már önállóan intézhetnék sor­sukat. (Szegedi) Simonies Ferenc, forgalom- irányító a szántód—tihanyi révnél. Ö arról tájékozta­tott, hogy naponta mintegy 7200 személygépkocsit, és 25 ezer utast vitt a komp a két part között. Ez valami­vel magasabb az átlagnál, a füredi Anna-bál és a szán- tódpusztai Jakab-napi bú­csú vonzerejének köszönhe­tően. Vasárnap közel 10 ezren keresték föl Siófok központi fizető strandján a 21 fokos vizet — mondta Erdélyi Já­nos ügyeletes. Igaz, ez a hétköznapi forgalmunk duplája, de csak fele az egy igazi kánikulai, napon hoz­zánk látogató tömegnek. A Siófoki Kórház—Ren­delőintézet felvevő körzeté­ben a hétvégén sem vízi, sem közúti baleset nem tör­tént, s az aratást követő tar­lóégetések sem okoztak munkát a tűzoltóság ügye­letesének. Nyers-interjú az Izvesztyijában „Nyers Rezső, aki követ­kezetes ■ híve peresztroj­kánknak, nemrég budapesti sajtóértekezletén kiemelte: a szovjetellenesség ma egy­szerűen politikai tudatlan­ságot tükröz” — írja a szombati Izvesztyija, kö­zölve azt a beszélgetést, amelyet tudósítója Buda­pesten folytatott közvetle­nül az MSZMP KB júniusi plénuma után a párt fris­sen megválasztott elnöké­vel. Nyers Rezső elmondta: Magyarországon jelenleg az egypártrendszerből a több­pártrendszerre való áttérés zajlik, a reformok számos új törvény elfogadását te­szik szükségessé. (Folytatása a 2. oldalon.) Günther Kaltz népes csa­ládjával a Neckar-parti nyu­gatnémet városkából, Tü- bingenből érkezett a Bala­tonra. — A negyedik éve, hogy nyaranta visszatérünk Ma­gyarországira — mondta. — Két hetet töltünk általában a tó partján — innen indu­lunk kirándulni, ha rossz az idő. Lakókocsi vár haza bennünket esténként. Az idei nyáron megszűnt az a zsú­foltság, ami tavaly még jel­lemezte a déli partot. Ezért nem értjük, miért ingerül­tebbek a kiszolgálók, miért szemetesebbek a parkok, az utak, mint tavaly volt. Ész­revehető az is, hogy minden megdrágult — még a mi pénztárcánkhoz mérve is. Ezt nem követte a szoLgál- tatás minőségének emelke­dése — a sör langyos, az olyan hely pedig, ahol nem állva kell fogyasztani, ke­vés, Jakubecék Brnóból érkez­tek. A fiatal csehszlovák há­zaspár Sóstó-Fürdötelepen kempingezik. —- Először vagyunk kül­földön — mondja a férj.— Lassan megszokjuk, hogy a tóban sok száz métert kell gyalogolnunk, hogy úszásra alkalmas mély vizet talál­junk. Csalogatnak bennün­A hét végén 80 ezren utaztak a Mahart-tal Somogyi képzőművészek Schladmingben Kurt Waldheim nyitja meg a kiállítást Az osztrák síparadi­csom nemcsak télen ked­velt kirándulóhely, Schladming nyáron is a turisták ezreit fogadja. A mintegy harmincezres kisvárosban ma délután dr. Kurt Waldheim ál­lamelnök nyitja meg a somogyi képzőművészek kiállítását a Galerie Stadttorban. A „zenei nyár” rendez­vénysorozatban kapott helyet a somogyi képző­művészek bemutatkozása ebben az osztrák város­kában, ahol a jövőben is számíthatunk a kapcsola­tok ápolására. Mesterkur­zust is tartanak számos orgonahangverseny és. hangszeres együttesek bemutatója mellett ezek­ben a napokban. A programfüzetben sze­repe] a Galerie Stadttor magyar képzőművészeti kiállítása is, amelyen nyolc somogyi alkotó sze­repel: Csiszár Elek, Gera Katalin, Honty Márta, Horváth János, Kertész Sándor, Leitner Sándor, Szabados János, Weeber Klára, a Magyar Képző- művészeti Szövetség tag­ja; mintegy hetven alko­tását tekinthetik meg, il­letve vásárolhatják meg az érdeklődők augusztus 8-áig. Viszonzásul jövő nyáron az osztrák képző­művészek Somogyba kap­tak meghívást. A kiállítás megnyitón valamennyi művész részt vesz, az osztrák város vendége lesz még Nagy János, bécsi magyar nagykövet és dr. Gyene- sei István, a Somogy Me­gyei Tanács elnöke is. (H, B.) A Balaton a külföldiek szemével két a túlparti hegyek — a jövő hét elejére hajókirán­dulást tervezünk. Az idős portás bácsi azt mondta: Tihanyt érdemes megnézni. — Az árak elég magasaik — kapcsolódott a beszélge­tésbe fekete hajú, bájos fe­lesége, Irina. — Már kinéz­tem néhány apróságot, amit meg akarunk venni a szü­lőknek, és a húgomnak. Egyébként spórolnunk kell. Harley Davidsonok, Hon­dák és egy Kawasaki áll meg Siófok főterén. A fia­tal társaság a rockerklubbai igyekezne. Néhány perc ere­jéig sikerül föltartani őket. — Először az utakat ten­nék rendbe, barátom! — így az egyik, — Igaz, mi még a szerencsésebbek közül va­lók vagyunk. Kérdezze meg erről a témáról azokat az autósokat, akik Boglártól Szántódig csak lépésbenitud­nak haladni. Egyébként nincs ám gond! Sör van, a lányok belevalóak. Egy Como melletti kisvá­rosból érkezett a két baju­szos olasz fiatalember. Nyi­tott Alfa Rómeóból vizsgál, gatták a siófoki szállodaso­ron sétáló hölgyeket. Bar­na, napbarnította bőr, arany itt, arany ott. Nem kétséges: sikeres lesz a mai este is. Nem nagyon tudnak mit felelni a kérdésre: milyen­nek látják országunkat, a Balatont. (És nem csak azért, mert törik az angolt.) Nem azért jöttek. Annyit észre­vették, hogy nem olyan ren­dezett a part, a város, mint náluk szokás. Arról már töb­bet tudnak, hová érdemes menni az éjszakában. De erről beszélni, ugye... A piac zsúfolásig telve lengyelekkel, ök nem pi­henni, szórakozni, hanem kereskedni jötték a Bala­ton partjára. Nyakában fényképezőgép­pel, hátán sátorzsá'kkali áll­dogál a fiú a móló végében,. Kur t Schwalbe NDK-beii egyetemista, aki autóstoppal akarja felfedezni a Kárpát­medence természeti szépsé­geit. — Itt, a móló végén csak nehezen találok témát — mondja. — A túlparti he­gyeket már lefotóztam (be­lefért egy hajó Is a képbe), és két, kutyával játszó kis­fiút is megörökítettem. De a móló kövei között döglött halakat ringat a víz, a kuka mellett szeméthegyek — nem ilyennek képzeltem a Balatont. Hét, vagy talán nyolc évvel ezelőtt a szü­leimmel jártam Itt — szebb képeket őriztem magamban. Czene Attila Tóparti „csúcs” Fürdésre, kirándulás­ra egyaránt alkalmas volt az idő a hét végén a Bálát n-^arton. Sűrű volt az autóforgalom az utakon, menetrenden kí­vül több hajót indítot­tak, hogy elszállíthassák az utasokat. A strandok is megteltek. Fotóripor­terünk Fonyódon örökí­tette meg a balatoni „csúcs” néhány pillana­tát. (Fotó: Gyertyás László)

Next

/
Oldalképek
Tartalom