Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-03 / 154. szám
Somogyi Néplap 3 1989. július 3., hétfő Eladósodott Kaposvár tanácsa Százmilliós visszafizetés a bankoknak Utolsó szalmaszál: a visszafogott beruházás (Folytatás az 1. gidairól.) Kéki Zoltán osztályvezető elmagyarázta, hogy a tanács bevételei áttételeken keresztül a népgazdaság teljesítőképességétől függnek. S ma éppen ezért elmaradnak a tervezettől. — Mekkora az eltérés a tervezettől? — Egy példát mondok: 1986-ban, 87-ben és 88-ban a bevételi kiesés 150 millió forintnyi volt a tervezetthez képest. Ez egyik eredője a pénzügyi gondjainknak. A másik összefügg a gazdasági reform részelemeivel: az adóreformmal és a költség- vetést megszorító intézkedésekkel. Különösen nagy gondot okoz nekünk az általános forgalmi adó. Ezt az áremelkedést és az egyéb, árszínvonal-növekedést • az úgynevezett működő költségvetés területén csak részben ellentételezték. Így ezt nagyrészt saját magunknak kell kigazdálkodnunk. Az intézmények például a vállalkozói tevékenységükkel őrzik meg pozíciójukat, esetleg javítanak rajta. A fejlesztési körben azonban egyáltalán nem ellentételezték az adóreform és az egyéb áremelkedések hatását. PÉNZÜGYI GONDOK — Mennyi pénzt vitt el a pénzügyi megszorítás7 — 1987-ben a népgazdaság, az államháztartás hiányainak pótlására 14 millió forintot vontak el tőlünk. Az 1989—90 közötti három évre 488 millióval csökkent az állami támogatásunk. Aridén pedig az újabb központi megszorító intézkedések atása. ez 30 millió forint. Ezen a nyáron az igazgatási költségek tízszázalékos csökkentése várhatóan mintegy két és fél milliót jelent a tanácsunknak. — Ez bizony nagyon sok. — így van, s ez rossz pozíciót teremt a helyi költségvetés számára. . Ezen felül még van egy sajátos kaposvári gondunk is. Ez ténykérdés. de a vezetői szemléletet is jelzi: Kaposvár város VII. ötéves tervét — még a hatodikat is — erős, fejlesztésközpontú magatartás jellemezte. Hihetetlen energiát fordítottunk az intézményhálózat fejlesztésére, lakás-, útépítésre -korszerűsítésre, és egyéb infrastrukturális beruházásokra. — Eszerint a város nem addig nyújtózkodott, ameddig a takarója ért? — A takaró még csak elég lett volna, de a belépő in-, tézmények a fenntartáshoz szükséges összegeket csak részben tudtuk előteremteni. Amikor megépítettek egy kisebb utat, egyből megnőtt az útfenntartás költsége is. S folytathatnám a sort a villamos hálózat, a zöldterület növekedésével is. A saját elhatározású beruházások fenntartási költségét nem biztosítottuk. Lehetett volna, de akkor le kellett volna mondani fejlesztési célokról, vagy lassabban kellett volna növelni a kövezett út, a vízvezeték hosszát, a zöldterület nagyságát, s bővíteni az iskolahálózatot. Azzal ugyanis az előző időben nem foglalkoztak, hogy mindezt fenn is kell tartani. Sajnos, a sok kicsi sokra megy elve érvényesült, s most ért el az ügy arra a pontra, hogy komoly zavarokat okoz. TÍZÉVES BERUHÁZÁSI LÁZ — Nem esett szó a nagy- beruházásoktól. — A tervezett nagyberuházás fenntartását az állam biztosítja. Visszatérve az előbbi témához: a tanács egy erőltetett fejlesztési, beruházási programba vágott bele már az előző, s a mostani, VII. ötéves terv időszakában is. Ezeket az intézményeket azonban működtetni is kellene. Érthetően erős a beruházások iránti igény. Tízéves beruházási láz vett erőt rajtunk, s még nem készült eí a szemétlerakó, a köztemető, a középiskola, s erre alapvetően szüksége lenne a városnak. — Az említett középiskolára kötvényeket is kibocsátott a városi tanács. — Éppen ez a sajátos gondunk. Hatalmas hiteleket vettünk föl a szennyvíz-tisztítómű építésére,, kötvényt adtunk ki a gimnázium építésére. S folytathatnám a kisgáti lakótelep közművesítésére fordított temérdek pénzzel, a fölvett hitellel, aztán azzal az összeggel, amelyet a telkek kialakítására kértünk. Ezeknek a hiteleknek a visszafizetése most válik esedékessé. Ennek a kedvezőtlen hatása a következő ötéves terv során nyomja rá a bélyegét a város fejlődésére. — Mennyi a tanács hiteles kamatterhe? — Míg ezelőtt pár tízmillió volt, 1989-re ez már 94 millióra nőtt, 1990-ben 105 millió les»-'.és a következő ötéves terv időszakában évente százmillió a visszafizetendő hitel- és kamatteher. Ez annyi, mint a várható évi fejlesztési lehető- ségejnk egyharmada! Óriási pénz. Az kétségtelen, hogy a szennyvíztisztítómű építésének a legnagyobb a szerepe az eladósodásunkban. SZANÁLÁSI VESZÉLY * —" Nem fordulhat elő, hogy szanálják a tanácsot? — Ezt a kérdést szakmai körökben is többen föltették már nekem és a tanács vezetőinek is. Az idén nem fordulhat elő, 1990-től viszont bármelyik évben, s főleg akkor, ha ölhetett kézzel nézzük, hogyan hatalmasodnak el a problémáink; ha nem próbálunk, s nem akarjuk megtenni az egyre sűrűsödő gondok kivédésére a megfelelő lépéseket. Most egyformán ki kell védeni a lakosság és a pénzügyi helyzet nyomását. Az utóbbi ugyanis mázsás súllyal ne- hézkedik ránk. Itt kell megtalálnunk azt a helyes magatartást, amelynek révén ki lehet választani a lakosság igényei közül a legfontosabbakat. S amit nem lehet megvalósítani, arról tájékoztatni kell a lakosságot. Gyakrabban kell beszélni a napi pénzügyi gondjainkról, ki kell választani a jogos igényeket, ugyanakkor csökkenteni a beruházások számát. Azt hiszem, meg kell tanulnunk nemet mondani is, mégpedig a lakossággal való párbeszéd során! — Mi hozhat javulást ebben a helyzetben? — Van más lehetőség is, mint eddig. így el kellene felejteni azokat a hatósági, bürokratikus és hatalmi struktúrákat, megoldási módokat, amelyek sajnos, jellemzik á tanácsokat. Azokon a területeken, amelyek „kínálják önmagukat”; így a telek-, a helységgazdálkodásban, a piaci viszonyokra kell alapoznunk mindent. Egy egészséges vállalkozásra építve gyarapíthatjuk a közvetlen bevételt, s ezt aztán közösségi célokra fordíthatjuk. Nagy a tartalék abban, ha egyes városrészek, területek saját maguk döntenek kommunális feladataink megoldásáról, s ehhez pénzt is kapnak. A szegedi példa nyomán ezeket városrészi közéleti fórumoknak neveznénk. így a kevés pénzt is ésszerűbben lehetne fölhasználni. Van még tartalékunk a tanácson dolgozó szakemberek bevonásával is. ók vállalhatnak például a kisebb beruházások lebonyolítását, mert ez olcsóbbá tenné és meggyorsítaná a munkát. Ha megpróbáljuk okosan kihasználni a lehetőségeinket, akkor elindulunk a kilábalás útján. Politikai eszközöket latba vetve kellene elérnünk, hogy a szennyvíz-tisztítómű összes terhét ne a város lakossága viselje. Ismerve a jövőbeli szabályozást, tudjuk, hogy ezután a városok célcsoportos beruházásként kapják. Vannak tehát olyan ügyek, amikor arra is szükség van. hogy az asztalra verjünk! Lajos Géza Lada-tandem autósiskoláknak Új típusú oktatókocsit próbálnak ki egy Potsdam megyei autósiskolában. A Lada vezető mögötti üléséről szimulátor segítségével egyszerre lehet végezni a gyakorlatot az „élesben” vezető tanulóval, s közben az oktató a műszerfal mellé szerelt kijelzőn figyelheti a „tartalék tanuló” ténykedését (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) Szociálpolitika Boglárlellén Segély avagy nyugdíjkiegészítés? — A megyei tanács illetékese megvédte ezt az általánosságokban fogalmazó, régi stílusú beszámolót — fakadt ki Császár József tanácstag,-a Boglárlellei Városi Tanács ülésén. Ha a szociális gondoskodás helyzete van a napirenden, miért nem tartózkodnak a teremben azok az illetékesek, akik válaszolni tudnak a kérdéseinkre? — kérdezte. A tanácson két osztály munkatársai keresgélik a paragrafusokat, ha a gondok takargatásáról van szó. Miért nem jutunk előbbre? ■Madarász Ferenc hatósági osztályvezető önkritikusan fogalmazta meg a városban folyó szociálpolitikai munka fogyatékosságait. — Jogos kritikák értek bennünket mondta. — Az utolsó két évben 5 ügyintéző váltotta egymást ezen a munkaterületen. A folyamatosságot akadályozó, magas fluktuáció mellett ma még jogszabályok, eljárási csöikevények akadályozzák munkánkat. Egy hónappal ezelőtt létrehoztuk a családvédelmi csoportot. amely összefogja az e területtel kapcsolatos összes te- vél^nységet. Az a célunk, hogy a megítélt segélyek azonnal, helyben kifizetésre kerüljenek. A legtöbb tanácstag a segélyek elosztásának mai hatékonyságát kifogásolta. Eddig a döntés előtt 3 tagú társadalmi bizottság véleményezte: kik a leginkább segítségre szorulók. (Ezt —önhibájukon kívül — nem min - dig sikerült „eltalálni”.) Ifjú Kalász József azt tanácsolta, továbbra is a bizottság végezze ezt a munkát, de kérdéses esetekben kérjék ki a területileg „illetékes” tanácstag véleményét. Krastenics Zoltán arról tájékoztatta az ülést, hogy az ő választó- körzetében, Szőlőskislakon már évek óta ez a — bevált — gyakorlat. Többen javasolták: ne készpénzt adjanak a rászorulóknak, hanem tüzelőt, ingyenes étkezési lehetőséget, mert sokan élvezeti cikkekre fordítják . a számukra megítélt összeget. — Komplexen kell megítélni a szociálpolitikai munkát — mondta Szabó József tanácselnök. — Korosztályokra való tekintet nélkül, a valós rászorultságot kell figyelembe vennünk. Az utóbbi 3 évben például 10 millió forinttal támogattuk a fiatalok letelepedését. Jelentős erőt leköt az alkoholizmus elleni küzdelem: elgondolkodtató, hogy városunkban a keresőképesek, a 30—50 éves korosztály adjae betegek 90 százalékát A 37 idős ember otthoni gondozását öten végzik. 40 fős öregek klubját működtetünk. Szociális foglalkoztatóra már évekkel ezelőtt elkülönítettünk 4 millió forintot — de ez kevés, partner nélkül nem tudunk előbbre lépni. Ez nem látványos munka^ hanem mindennapi szolgálat. A hozzászólásokra nagyfokú érzékenység volt jellemző. A lakosság életszínvonalának általános romlása, a bérek, a társadalmi juttatások reálértékének csökkenése' miatt a szociális feszültségék éleződésével, a segítségre szorulók körének bővülésével kell számolnia a város vezetőinek. — A segélyezés eddigi rendszerén túlhaladt az idő — mondta Dudák Lajos, a megyei tanács szociálpolitikai irodájának vezetője. — így nem is lehet hatékony. Sok esetben nyugdíjfrótló rendszerként működik. Csak annyi pénz van, amennyivel a legégetőbb problémák orvosolhatók. Ezért vigyázni kell: az igazán rászorulók kezébe kerüljön. A mozgáskorlátozottak üzemanyagköltségéhez a városi tanács indokolt esetben hozzájárul. A megyei ellenőrzés felfedte: a vizsgált 42 esetből 38-szor szabálysértést követett el a helyi szak- igazgatási szerv. A tanácstagok elfogadták a beszámolót. Úgy döntöttek: újra felmérik a rászorulók körét,-és egy év múlva beszámoltatják az illetékeseket: sikerült-e az előrelépés. (Czene) Reformkörök tanácskoztak Pécsett Felhívás és állásfoglalás Szombaton negyedszer találkoztak-az MSZMP dél- és nyugat-dunántúli reformköreinek képviselői. A tanácskozás elsősorban a párt- kongresszusra való felkészülés néhány elvi és gyakorlati kérdésében foglalt állást. Foglalkozott természetesen a párt és ezen belül a reformkörök helyzetével, külső megítélésével, a választásokra való felkészüléssel is. Kifejeződött, hogy a párton belüli reformerők elítélik egyes vezetők részéről a párt megosztásának törekvéseit, melyet szerintük az _ új mozgalmak — Új Márciusi Front, Demokratikus Magyarországért — jeleznek. Taktikázásnak tartják a kongresszusi küldöttek - megválasztására szabott rövid határidőt, amely a tagság passzivitására próbál építeni, s egyben lehetőséget nyújt arra, hogy a kongresszusig hátralevő időszakban a megválasztott küldötteket befolyásolják, a munkabizottságok állásfoglalásait manipulálják. Dr. Mészáros Balázs, a kaposvári reformkor képviselője szerint vannak már szép sikerek is, de a pártapparátussal a kulisszák mögött továbbra is folynak a harcok. Véleménye szerint győzhetnek a reformerők a kongresszusi választásokon, mert má ők a tagságon belül a legaktívabbak. Jelentős sikernek tartja, hogy a küldöttválasztási koncepciók közül az itteni reformkor javaslatát egyhangúlag fogadták el. Dr. Tóth Tibor profesz- szor, A reformkörök platformjainak gazdasági ösz- sZefüggései, a régiók gazdasági adottságai tükrében címmel tartott előadást. A szekció résztvevői úgy döntöttek, hogy a téma tárgyalását a közeljövőkeni Nagykanizsán folytatják. A plenáris ülésen két dokumentumot fogadtak el. Egy felhívást, amelyben hangsúlyozzák, hogy „ezen a kongresszuson dől el, hogy az MSZMP reformpártként be tud-e kapcsolódni az ország sorsának további alakításába”. A választási rend kialakítása során máris tapasztalhatóak a tagság véleménynyilvánítási jogán kívül a demokratizmust csorbító tendenciák. Álláspontjuk szerint semmiféle párttestület nem sajátíthatja ki a tagság jelöltállítási jogát. A párttagok önálló arculatú jelöltekre, platformokra szavazzanak. Formailag is hibásnak tartják, hogy a párt szervezeti keretein kívüli egyesületek (pl. Mün- nich Ferenc Társaság) a platformokat megillető jogokat élvezzenek. Felhívták a tagság figyelmét, hogy állítsanak erkölcsileg is tiszta, a reformok Nemrég alakult meg a Kistermelők Egyesülete;' a Szarvasmarha-tenyésztők Szakbizottsága Érdekvédelmi Egyesülete. Az agrárágazatban egyre erősebben dúló, a méltóbb elismerést célzó harcok szünetében kérdeztem Berend Ferencet, a puszta- kovácsi termelőszövetkezet elnökét, az érdekvédelmi egyesület vezetőjét, hová jutottak az elmúlt hónap során? — A piacgazdaság felé tartva a kistermelőnek is meg kell találnia a számára kedvező érdekképviseletet. Az egyesületté szerveződés már bázis, ám nem gazdálkodó és nyereségérdekeit szervezet, hanem önköltségesen működő „ténykedés” a kistermelő szarvasmarhatartók érdekében. — mondta Berend Ferenc. A kistermelők nagy része a szövetkezeti szektorhoz tartozik, de egyre- több a jelentkező az önálló gazdálkodásra. Az érdekvédelemnek tehát nemcsak a napi problémákat -kell felölelni, hanem aktívan be kell kapcsolódnia a távlati tervek készítésébe. A termeltetés és kereskedelem területén a piackutatás és termelési szabályozás jelentheti a kellő hangsúlyú képviseletet. A tenyésztés szervezését azonnal ki kell venni a nyereségérdekeltségű szférából, a minőség jobbítását a társa- dalmasított formában kell megoldani. mellett elkötelezett kongresszusi küldötteket. Az állásfoglalás szerint az MSZMP szervezeti szabályzatára vonatkozó javaslatot vitaalapnak tekintik, de szerkezetében, tartalmában jelentős módosításokra van szükség. Igénylik a világos különbségtételt az alapszabály és a szervezeti szabályzat között. A párt alapvetően lakóhelyen szerveződjön, a kisebbségi vélemények is kapjanak nyilvánosságot. Az új alapszabály pedig mondja ki, hogy az alapszervezetek jogi személyek! (Süli) Beszélgetésünkhöz szorosan kapcsolódva ajánlotta föl tevékenységét a GYEP- TEJ kft. részéről dr. Ba- binszky Mihály és Nagy Imre, az Agrártudományi Egyetem ökonómiai Intézete „színeiben”. Programjuk egyik szerves része a 10—15 tehenet tartó gazdák részére nyújtandó tenyésztési és tartástechnológiai szaktanács és szervezői munka. Molnár Ferenc, a Teszöv munkatársa készségesen fogadta a jobbító szándékú jelentkezést, és megfogalmazta az érdekközösség elvárásait, hangsúlyozva a szektorsemlegesség iránti nagy igényt.^ Ugyanis az állat nem szakítható ki életteréből, ezáltal az esedékes váltás se sújthassa a vállalkozót, vagyis kapja meg a nagyüzemihez hasonló előnyöket. — Meg kell előzni, hogy kész helyzet elé álljunk, mert csak így lehet biztosítani a nyerőpozíciókat. Aki későn lép, csak veszíteni tud — foglgltá össze Berend Ferenc az érdekközösség alapvető célját. Molnár Ferenc, aki a szervezés és kapcsolattartás munkáját vállalta, kéri a gazdák további jelentkezését a Teszöv (Kaposvár, Baj- csy-Zs. u. 25.) címére. — Az elkötelezettség nélküli jelentkezésre alapítható a későbbiekben egy új agrárirányítású szövetség. (Mészáros) Az egyesület már bázis! Kistermelők érdekvédelme
