Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-19 / 168. szám
1M*. július If., wards Somogyi Néplap 5 Öngyilkottág Lukáts Andor az igazságot keresi A boglári vörös kápolna árnyéka békésen borul a cédrusokra. Tövükben vágóhíd, a falaikon vértől csöpögő húsdarábek. Oldalt guillotine, előtte — késekkel kezükben — andalító zenére önfeledten lebegő táncosok. A kaposvári Csiky Gergely Színház társulata Slaworoi r Mrozék „Mészár- szik” című dráma iának záróképét próbálja. Lukáts Andor rendezővel arról beszélgettünk: az 6 olvasatában mi a mű üzenete? — A főbős szüntelenül ki- uta/kat keres, hogy anyja zsarnokian eltúlzott szeret e- téneik rabságából kitörhessen — mondta Lukáts Andor, — Kijelölt lehetőségei vannak, s ezek mindegyike zsákutcába vezet A törté- néselc, melyeik a „hegedű- művész" fiú szobájában ée tópzejetéb*** játszódnak, igen sok szálon értelmezhetőek, De akár a művészeteik válságáról, akár a vér misztériumának győzelméről szólnak az eseménysorok — mindenképp bukást jelölnek meg. — Milyen utók bojárhatóságát kutatja a főhős, mig „megtalálja önmagét”, is öngyilkosságot követ el? — Hisz a művészetben, de zenéje anyja zsarnoksága mellett nélkülözni kénytelen az érzelmeket. Az életet a mészárszéken találja meg: iszen hol lehetne több élet, mint ahol ölnek? Ebben a helyzetben is kiütközik gyengesége: nem ő teremtette azt az életet, melyet kiolt, Anyja pedig megfosztotta attól, hogy saját teremtőképességéhen hinni tudjon. _— Mr ezeken túl kik segítettek önnek e groteszk világ földhöz kötésében? — A főbb szerepekben Pogány Judit, Csákányi Eszter, Kottái Róbert, Sztárén- ki Pál, Gyuricza látván és Tóth Béla játssza el jellemekből alkotott véleményemet* A zenét Dés László «zehrte, díszletek Kheli Zsolt képzeletét dicsérik. Munkájuk szerves része a darabnak, melyet jútlios 20. és SÍ. között tíz alkalommal láthat a bogiéri vörös kápolna szabadtéri színpadához kilátogató közönség. (Cwne> FINNORSZÁGBA UTAZIK A Tíz nap alatt 11 fellépés Megszakították a vakációt a. kaposvári Munkácsy gimnázium kórusának tagjai; tegnap próbát tartottak csütörtökön kezdődő finnországi útjuk előtt. Dorogi István karnagy elmondta: — Harmadik alkalommal utazunk Finnországba, részt veszünk a Juva város alapításának évfordulójára rendezett fesztiválon. Tíz nap alatt tizenegy hangversenyt adunk több finn városban, többek között Helsinkiben is. — A negyventagú kórus milyen repertoárral készül a vendégszere pl ésre ? — Madrigálokon kívül magyar népdalfeldolgozásokat mutatunk be. Megszólal a kórus finnül is; megtanultuk a finn zeneszerző, Pacim hős* énekét. Ezenkívül elénekeljük a Kék-fehér című finn művet, amely a nemzeti lobogóról szól, A juvai kórussal közösen hangzik majd föl Maros Háros felől című műve, illetve Bárdos Lajos Hej, igazítsad... és Kodály Zoláin Ave Maria című kórusműve. Üjszerű bemutatkozásra készülünk föl. Ezúttal a gimnázium hangszeres szólistái közül a helikoni aranyérmes Solt Péter (zongora) és Hauser Miklós (fagott) is pódiumra lép. A kórus több tagja táncol kaposvári együttesekben, ők is összeállították már műsorukat, és fölkéseültek arra, hogy táncházba hívják a finn fiatalokat. Az együttes ezúttal sem nélkülözheti Kardos Kálmánt, aki a kórusunkat zongorán kíséri. (Korányi) Leszerelés soron kívül A módosítót honvédelmi törvény értelmében a felsőfokú végzettségű hadkötelesek sorkatonai szolgálatának időtartama 12 hónapra csökkent. Ennek értelmében 1989. augusztus elsején soron kívül leszerelik azokat az 1988 augusztusában bevonult sorkatonákat, akik egyetemet, főiskolát végeztek, függetlenül attól, hogy tanulmányaikat korábban nappali, esti vagy levelező tagozaton folytatták. Ezen a napon szerelik le azokat a sorkatonákat is, akik szolgálati idejük alatt engedéllyel folytathatták felsőfokú tanulmányaikat és múlt év augusztusában vonultak be. Eltemették Feleki Lászlót Tegnap a Farkasréti temetőben mély részvét mellett kísérték utolsó útjára Feleki Lászlót, a 80 éves korában elhunyt neves írót, humoristát. Az írószövetség nevében Gáspár Margit búcsúzott a pályatárstól, majd a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a sportújság - írók részéről Kő András méltatta az elhunyt életútját. ELLOPTÁK EURÓPÁT IMröil» JojXMffofef« ctere A múiit héten Helsinki adott otthont az élettani vi- Ugkongresszusnak, amelyen de. Franki Róbert és dr. Petrakanite Máté is részt vett. — A viliág minden tájáról mintegy 3&80 szakember gyűlt össze a finn fővárosban, ép Magyarországról is mintegy ötvenen voltunk jelen az élettani tudományok különböző ágai képviseletében, — nyilatkozta dr. Franki Róbert az MTI munkatársának. — A skandináv országokban igen magas szinten áll a sportélettani kultúra. Metodikáikig történt hatalmas fejlődés: mind a humán fiziológiában, mind az álla&Ciísértetekben óriási az előrelépés. — Mikor lesz a legközelebbi kongresszus? — Az eddigi háromévenként megrendezésre került találkozókat ezentúl! négy- évenként tartják, így a következőt 1993-ban a skóciai Glasgow-bán. Először 1975-ben, egy esztergomi amatőr zenekar tagjaként lépett a - közönség elé, majd 1980-ban egy tehetségkutató versenyen figyeltek föl rá. Az év decemberében a P. Mobilból kivált Cserháti Istvánnal és Bencsik Sándorral megalapították a P. Box együttest. A következő évben megjelent a zenekar első nagylemeze, különösebb átütő siker nélkül. 82-ben kivált a P. Box együttesből, és egy svéd, valamint magyar zenészekből álló popegyüttesnek, a Safarinak lett tagja. Svédországban vették fel nagylemezük anyagét, melyet Magyarországon is terjesztettek. E nagylemez alapján hívta meg Szörényi Levente, hogy az István, a király című rock operában énekelje a főszerepet. Ekkor vált igazán ismertté és népszerűvé hazánkban. (Az István, a király dupla nagylemezből több mint egymillió példányt (1) adtak el. Magyarországon egy lemezből még sohasem fogyott el ilyen sok.) 1984 áprilisában létrehozta saját zenekarát, a Varga Miklós Band-et. Egy év múlva jellent meg Európa című 'dala, amely az évtized egyik legnagyobb slágere lett. Számos külföldi fesztiválon is sikert aratott. A dalt tartalmazó kislemezből 160 ezer darab fogyott el, a nagylemezükből 100 ezer. Közben színpadi szerepekben is játszott. 85-ben János, a vitéz Szegeden, a szabadtéri játékokon, majd az Itt élned, halnod kell cintű darabban láthatta a nagyközönség. Ez utóbbiból film Is készült. A sikert kihasználva, Veled, uram, de nélküled címmel önálló műsort mutatott be. Közben a Varga Miklós Band-nek 96-ban megjelent a második nagylemeze. Két évvel ezelőtt a Jézus Krisztus Smyersztár egyik főszerepét alakította, majd a tavaly bemutatott a Költő visszatér című műben a költő szerepében láthattuk. — Az utóbbi hónapokban mintha eltűnt volna Varga Miklós... — Ennek az a magyarázata, hogy külföldön voltam. Egy nyugatnémet céggel ötéves szerződést kötöttünk. Júniusban jelent meg az NSZK-ban kislemezen az Európa című dal átdolgozása. Münchenben készül az új nagylemezünk, mellyel szeretnénk betörni a nyugat- európai piacra. A tervek szerint augusztus közepén az öt év alatt öt angol nyelvű nagylemezt . kell elkészítenünk. — Mi történt a Varga Miklós Band együttes tagjaival? — A zenekar még létezik. A régi felállásból három tag maradt meg. Közösen úgy döntöttünk, hogy a továbbiakban vendégzenészekkel fogunk dolgozni. Mivel a Varga név nehezen ejthető ki, ezért az NSZK-ban Mike Cobbler Band néven dolgozunk. — Van reális esély arra, hogy Varga Miklósék befussanak Nyugaton? — Hadd mondjak egy példát: a júniusban megjelent kislemeznek csak a borítójára 40 ezer márkát fordítottak. Nagy fantáziát látnak az együttesben. Most különösen aktuális Európa című dalunk. Mellesleg egy svájci énekes ellopta az élteket: tavaly egy amatőröknek rendezett dalfesztiválon ezzel indult, és megnyerte a versenyt. Sőt az évben ő lett az év énekesei Jelenleg az USA-ban tartózkodik. Besaélgetés Vorga Miklóssal ugyanis Floridában kapott lemezszerződést... — Magyarországon is kaphatók' lesznek az NSZK-ban készülő lemezek? — Sajnos, a kislemez nem kapható. Viszont tervezzük, hogy a nyáron megjelenő angol nyelvű lemeznek elkészítjük a magyar nyelvű változatát. Erre valamikor az ősz folyamán kerülne sor egy koncertkörúttal egybekötve. •— Magyarországon milyen névvel fog koncertezni az együttes? — Természetesen megmarad a régi név, a Varga Miklós Band. Hiszen így szokott meg minket a közönség. — További tervek? — Jövőre felújítják Szegeden az István, a királyt. Most már nemcsak éneklem, hanem én is játszom István szerepét. Fenyő Gábor Történelmet írunk M ost történelmet írunk a vállalatnál: szépet — olyat, amilyet szerettünk volna. Az'-eset úgy kezdődött, hogy valaki megírta már a vállalata történetét, meg is jelentette egy füzetben, és az igazgatónknak tiszteletpéldányt küldött. Ez a kötet kézről késre járt a vezetők között. Nem olvasta el senki, de mindenki megerősítette, hogy a mi vállalatunk is ér annyit, annak is van története — de méfe milyen! —, meg kellene írni. A döntést az igazgató hozta.de ott bábáskodott az szb-tit- kár, a párttitkár, a titkárság vezetője, és ötleteket adott a vállalati tanács elnöke is. A kénlés csupán az volt, hogy ki legyen az a tudós férfi vagy asszony, aki szépen sorra veszi mindazt, ami a több mint negyven esztendő alatt a vállalatnál történt. A közelmúlttal még sokan boldogulnak, hiszen maguk is történelemcsinálók voltak a jelentkezők, de hát mi tegyen a régebbi évekkel, a 15. 20. 30 évvel ezelőtti történésekkel ? A döntés végül is megszületett. Az Igazgató szerint a régi szb-tltkár — aki három éve ment nyugdíjba — az inaséveket is a vállalatnál töltötte, tehát tud mindent. Közben kiemelték, és évtizedekig védte nálunk a dolgozók érdekeit. Igaz, közben nem történt vele más, mint hogy elfelejtette a szakmáját, de hát tiszténél fogva ott volt minden fontos eseménynél. Véget nem érő, bőbeszédű történeteinek hire ment. Ha beszélni kezdett, a legmaradósabb vendég is gyorsan búcsúzott. Szávai a nyugdíjas szb- titkár előlépett történetíróvá. Hetekig kutatott: régi mérlegeket, termelési tanácskozáson készült beszámolókat szedett elő az irattárból. Ezekből a beszámolókból csakhamar kiderült: valamennyit az előző éviről másolták le, csak a számok egy részét változtatták meg. Attól függően, hogy megszaladt a cégnek vagy vékonyabban esordogált a bevétel. Az alkalmi krónikás derekasan kutatott a dokumentumok között, és munkája nem maradt eredménytelen, A sok beszámoló, jelentés között talált egy kék fedelű irattartót, benne kéziratban — legnagyobb meglepetésre — a vállalat első harminc évének története volt. Olvasni kezdte, s egyre dagadt a melle: nagy ívű pálya az, amelyet a vállalat befutott. •■Mdatos, jól sikerült fej* iesztésekfől, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó javításáról. a Vállalati alapok bővülésérőt szólt a történet, s mindezt — bizonyítékként — a mérlegekből kiragadott adatok támasztották alá. Szólt a történet az emberekről is: arról, h©Sy ínilyen talpraesetten oldották meg a legnehezebb feladatot is, lendítették előre a vállalat szekerét. Külön fejezetben arról is volt szó, hogy a sokirányú fejlődés egy nagy koncepció eredménye, amelyet — munkatársai bevonásával — az akkori igazgató dolgozott ki és képviselt következetesen. Amikor idáig ért a történetíró, arra gondolt: kár. hogy a nagy stratéga öt éve nyugdíjba ment már. Ma filléres fizetési gondokkal kited a vállalat és nemegyszer szóba került már a szanálása is. Aztán legyintett: „Ez már nem az én gondom”, és másikra cserélte a széket, amely az izgő-mozgó ember alatt közben összeroppant. Amíg e műveletet végrehajtott^ kigondolta a stratégiát: az első 38 év története megvan, csak a maradék tízet kell hozzáírni. Ezzel pedig gyorsan elkészül, Az ötletért a sarki kocsmában egy Balatoni világossal jutalmazta magát. Aztán napok alatt összehozta az utolsó időszak történetét, nem felejtve ki belőle, hogy közben új igazgató került a vállalat élére, megalakult a vállalati tanács és néhány kisebb fejlesztésbe is kezdtek. Arról azonban bölcsen hallgatott — mert a beszámolókban ez így nem szerepelt —, hogy a beruházások nem hozták meg a várt eredményt, hogy évek óta már nyereségrészesedést sem osztottak, azt a háttányosan megváltozott gazdasági környezet rovására irta. A mű elkészült. Száznál több gépelt oldat került az igazgató asztalára, onnan a több* vezetőhöz, A vállalati tanácsülés után szárnyra kelt a hír is, hegy hamarosan nyomatott történelme lesz a vátaltatnak. Fényképet is raknak bele a központról, a régi dolgozókról, a gépekről, és a bevezetőt az igazgató saját kezűleg irta alá. Ott lesz majd a fényképe is. Arról azonban még nem született döntés, hogy ez az oldal is színes legyen-e vagy csak a borítója. Múlt az idő, de csaknem ákart megjelenni a könyv. Aztán kiderült, hogy néhány apró igazításra van szükség. Még mielőtt nyomdába kerülne. Az igazgató ugyanis —• miután elolvasta a kéziratot — magához intette a szerzőt. Hosszasan hallgatott, s közben lapozott. Fontos döntések kihirdetése előtt szokta így felhívni a figyelmet a pillanat jelentőségére és tovább növelni az amúgy is vibráló feszültséget. Aztán fölemelte a kéziratot: — Szép és értékes munka ez ... Es alapos. A megállapításokat adatok sora támasztja alá. Köszönöm. Azt gondolom azonban, hogy szükség lenne még néhány apróid» stilisztikai javításra... Ne is tiltakozzon, tudom, hogy a határidő szorította, ezért lett itt-att egy kicsit fésületlenebb. Ha már ezt megteszi, akkor érdemes egy kicsit gondolkodni néhány hangsülyon is. Mám én mondom — [ülte hozzá —: a vezetőtársaim tették szóvá, hogy a régi igazgató szerepe túlságosan előtérbe került. Olyan képet fest, mintha minden csak neki lenne köszönhető. Amit abban az időben a dolgozók — közöttük az szb-tltkár — tettek, arról keveset beszél. Szemérmesen hallgat. Szóval, ezt ki kellene egészíteni. Ha már ezt megteszi, akkor arra is meg, kérem, hogy az utolsó öt évről többet szóljon. Mert úgy látszik, hogy harminc évig töretlenül fejlődött a vállalat, de az utóbbi öt évben szinte nem történt semmi. Vagy legfeljebb az, hogy megy tönkre. Ez pedig így nem igaz. &s az alkalmi krónikás újra kezdte írni a vállalat történetét. — k. i. —
