Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-17 / 166. szám
1989. július 17., hétfő Somogyi Néplap 5 HASIOR, NAGY GABI ÉS AZ APELLÉS ,Meghökkentő mesék”, elegáns kerámiák, festmények — Kiállítások Boglárlellén Boglárlelle környezeti adottságai — gondoljunk a kápolnadombra — egyéni ízt, sajátos hangulatot kölcsönöznek a kulturális 'rendezvényeknek : a szabadtéri játékoknak, a kiállításoknak. A pénz. itt sem több, de az ügyes szervezés, a hozzáértő emberek esztétikai érzékenységének kamatoztatása révén egyre népszerűbbek a boglárlellei kulturális programok, művészeti bemutatók. Bizonyíték erre a múlt héten megnyílt két — műfajában és megjelenésében — különböző, ám annál izgalmasabb kiállítás. „A meghökkentő mesék'1 Wladyslaw Hasior alkotásainak műfaji besorolása alapos fejtörést okozna bármely ítésznek —• így ne is próbálkozzunk vele. Ennek az eklektikus technikának ugyanis különleges, egyéni funkciója van Hasior művészetében. Első pillantásra azt gondolja az ember, hogy egy fiatal, kortárs művész önfeledt játékát látja megelevenedni a kápolnákbeli tárlaton. Ám ha figyelmesen szemléljük a műveket, kiderül: Hasior nagyon is tudatosan „építette föl a maga világát”, amelyben je-, len van a lengyel karakter, az emberi jellemnek sokar- cűsága és ellentmondásossága, valamint az az életérzés, amely a mai lengyel tudatban az aktuális politika mozgalmas történéseiben csúcsosodott ki. A mélyen vallásos nemzet történeti és kultikus hagyományai átütő erővel jelennek meg alkotásaiban. „Mit keres a csizma az asztalon ?” — kérdezzük, amikor egy szituációban oda nem illő dolgot tapasztalunk. Hogyan kerülnek a vasvillák, a gyermekjáték- talicska, a baba, a vásári agyagbáránykák, kultikus szobrocskák és a sörösüveg darabja egy képzőművészeti alkotásba? Hasior tudatosan alkalmazza ezeket a tárgyakat. A hétköznapi eszköz így válik jelképpé, groteszk és ironikus gondolatok tolmácsoló jává. Művészetéből nem hiányzik a humor, a tragédia es a mély gyász ábrázolása sem.' A Dáma égővörös szőrbábja egy kihívóan óriási gyöngysorral a női nemiség minden magába olvasztani vágyó megjelenítése. A Madarász „bogaras”, szemüveges, tudós álarc mögé zárt „gyilkosa”, Don Juan őzfejű, impotens akarnoka, az Utolsó naplemente valamint a Halotti lepel megindító, tragikus szépsége és -az Egy barát emlékére című alkotása a művész belső érzékenységének, a világgal szembeni féltésnek legszebb, le g;ka rak t ereseb b megnyilvánulásai. Hasior érett alkotó, a hatvanadik életévében jár. Eddig 40 önálló és több csoportos kiállításon szerepelt. Könyveket írtak róla, filmet készítettek a munkásságáról, sok díjat és kitüntetést kapott. A Pármai Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja expresszív töltésű munkáival a vörös és kék kápolna tárlatán ismerkedhetnék meg a nézők. Miskakancsó női dekoltázzsal Nem kell képzett szakembernek lenni ahhoz, hogy valaki megállapítsa a bogiári pincetárlaton látható kerámiákról, hogy alkotójuk Wladyslaw Hasior: Fekete vízesések nő. Annyi bájt, Kecsességet hordoznak Nagy Gabriella fazekas, népi iparművész alNagy János: Golgota c. képe a Tóparti Galériában t&r / Nagy Gabriella kerámiái a bogiári pincetárlaton kotásai, amennyit csak finom női kezek varázsolhatnak elő a fazekasmúhelv- ben, A harmincas éveiben járó népi iparművész Ka-- posváron sajátította el a ía- zekasmesitenséget. Munkáival több vidéki kiállításon szerepelt már, s elnyerte a Népi Iparművészeti Tanács kitüntetését, valamint a népművész címet. Jelenleg Pápán él, és dolgozik. Azok közé a tehetséges alkotók közé sorolom, akik a funk- cionális és művészi kerámiák létrehozásánál megtalálták az egyensúlyt. Vonatkozik ez a megállapítás műMi lesz veletek, buzsáki táncosok? veinek mennyiségére és minőségére egyaránt. Nagy Gabriella kerámiáinak formai, ihletűje a népművészet. „Vonalvezetésük” az ősi karaktereket eleveníti meg (Miskakancsó, Tükrös). Ám a formai megmunkálás finomsága és bája olyannyira dominál ezeken az alkotásokon; hogy roko- nítja a porcelánnal. Az általában fekete, fényes mázas alappal megmunkált tárgyakon finom tónusú, zöldeskék girlandok, vörös és fehér köntösbe bújtatott figurák jelennek meg. Nagy Gabriella munkáinak talán legnagyobb erénye, hogy szépek, és ez napjainkban különösen nem elhanyagolható érték. Festmények a tóparton Alapítvány Nagy Imre emlékére Glatz Ferenc művelődési miniszter a napokban fogadta Nagy Erzsébetet és férjét, Vészi Jánost abból az alkalomból, hogy Nagy Erzsébet alapítványt kíván tenni édesapja, Nagy Imre volt miniszterelnök emlőkére. Az alapítvány célja Nagy Imre emlékének megőrzése Nagy Imre múzeum létesítésével, tudományos és politikai munkái kiadásának elősegítésével, valamint ösztöndíjak adásával azon fiatal hazai és külföldi magyar írók, újságírók, politikusok, tudósok, kutatók és művészek részére, akik Nagy Imre szellemében tevékenykednek. Az alaptőke összege Nagy Imre műveinek kiadásából származó jogdíjakkal, valamint hazai és külföldi pártolók adományaival emelhető. A Nagy Imre Alapítvány gondozását kuratórium látja el. Az alapítványt létesítő Vésziné Nagy Erzsébet jogosult kinevezni a kuratórium tagságát, illetve jogosult a kuratóriumi tagság visszavonására. A művelődési miniszter az alappal azonos nagyságrendű összeggel egészítette ki az alapító induló tőkéjét. Glatz Ferenc személyes támogatását ajánlotta föl egy alapítványi titkárság felállítására. Az OTP V. kerületi fiókja MNB 218—98055 Nagy Imre Alapítvány 508—1,1217—4 számú számlára várják az az alapítványhoz a hozzájárulásokat. Hegalakult a gyógyszerészi kamara Megalakult a Magyar Gyógyszerészeti Kamara. Az új társadalmi szervezet létrehozásáról azon a küldött- közgyűlésen döntöttek, amelyet szombaton tartottak a SOTE Nagyvárad téri dísztermében. A rendezvényen, amelyen a 4500 hazai, gyógyszerész képviseletében 443 küldött vett részt, elfogadták a kamara alapszabályát, s programját. Az új szervezet alapvető feladatának tartja kivívni a gyógyszerészi hivatás társadalmi hasznosságának megfelelő társadalmi, erkölcsi és anyagi elismertséget. A kamara tehát érdekképviseleti, érdekvédelmi funkciót lát el, s vállalja az érdek- egyeztetés feladatkörét is. Á különböző szakterületen dolgozó gyógyszerészeket összefogó szervezet a jövőben be kíván kapcsolódni a gyógyszerészetet érintő koncepciók kidolgozásába. Ez utóbbi gondolatot a vitában többen nyomatékosan is hangsúlyozták, kifejtve: a kamarának megkülönböztetett figyelmet kell fordítania arra, hogy ne szülessenek a gyógyszerészetre vonatkozó döntések a szakma véleményének mellőzésével. Sokan sürgették a gyógyszerészi munka nagyobb megbecsülését a magyar egészségügyi hálózaton belül. Megfogalmazódott az is, hogy a medicinákat csakis a gyógyszertári hálózaton keresztül lehessen forgalmazni, s a gyógyszertárak üzemeltetésébe legyen beleszólási joga a kamarának. Az önállóság, az autonómia fontosságát több felszólaló is hangsúlyozta. Az alakuló közgyűlésen megválasztották a kamara vezető testületéit; az elnöki' tisztet dr. Vincze Zoltán, az orvostudomány kandidátusa tölti be. Még fél év, és Buzsák ismét önálló tanácsú község lesz. A falu életében talán nem a legfontosabb, a megye amatőr művészeti életében a népi kultúra ápolásában azonban lényegi a kérdés: mi lesz a buzsáki népi együttessel? Lesz-e nemes szándék az újonnan alakuló tanácsban, s a szándékon kívül lesz-e pénz fenntartani az együttest? S ha helyben kevés az erőforrás, vajon a megyei tanács, a különböző megyei Szervezetek felfigyelnek-e erre? Lesz-e szakember, aki összefogja a csoportot, szervezi próbáit, fellépéseit, .utazásait? Ha túl jól mennek a dolgok, könnyű elfeledkezni a holnapról, s az utóbbi néhány évben „jó passzban” van az együttes. Lehet, hogy még a tagok sem tudják; a sikerek mögött mennyi munkája húzódik meg a lengyeltóti művelődési ház igazgatójának, Németh, Máriának. Aki 1990. január l-jétől már nem tegezheti költségvetésében az együttes fenntartására biztosított tanácsi támogatást, s aki már sem hivatalból, sem lakhely szerint nem illetékes a csopottal foglalkozni. Vagy mégis? — A „csapatot” tulajdonképpen hárman irányítottuk: Pucskó Zsolt a táncosokkal, Buzsáki Istvánná a zenekarral és az énekkarral foglalkozott, s rám hárultak a legfontosabb szervezési, menedzselési feladatok. Ebben az évben az együttes fenntartása közel egymillió forintba kerül, s a tanácsi támogatáson felüli összeget különböző szervezetektől kell megszerezni. A kiadások között a legjelentőseb- bék: ruhák, hangszerek, utazások. A szakmai sikerek mindig anyagi problémákat vetnek föl, ugyanakkor még több munkára inspirálják a tagokat. Júliusban Olaszországban, a Két Tó fesztiválon lépünk fel hat alkalommal, i októberben pedig a hollandiai Apeldoornba utazunk. Az olasz úthoz a Szövosz ajánlására, az utóbbira cserekapcsolatok révén jutottunk. Március 8-án a rádió egyenes adásban közvetítette az együttes műsorát, júniusban a televízió készített felvételt rólunk; ebből félórás film készült. Ezek azt mutatják, hogy a buzsáki népi együttes jó úton jár, s megkockáztatom a kijelentést, hogy a megyében az egyetlen folyamatosan, magas színvonalon működő hagyományőrző együttes. Somogy érdeke is, hogy ez a folyamatosság ne szakadjon meg, erre a szakirányításnak is időben föl kell figyelnie. Nagy felelősség hárul majd a buzsáki tanácsra, ha komolyan veszi a község hagyományait Ha a rendszeresen próbáló 40—50 felnőttre és 30 gyerekre gondolnak, még „a föld alól is” elő kell teremteniük a pénzt. Ha . már van egy biztos anyagi alap, támogatókat könnyebb találni. Lakos István, a buzsáki téesz új elnöke már kinyilvánította a készségét erre. — Népművelői munkám ezernyi ponton kapcsolódott a buzsákiakhoz. Ha számítanak rám, szívesen vállalom továbbra is az együttes vezetését — mondta Németh Márta. Buzsáki Istvánná népművelő viszont aggódik az együttesért. A szavazás óta — amely az önálló tanács létrehozásáról döntött — Buzsákon csend van. Nem vihar előtti csend, inkább arra utal: ma még senki nem tudja, „hogyan tovább” Buzsákon csaknem kétezren laknak, talán az egyetlen somogyi község, ahol a tárgyi és szellemi néprajz ilyen egységben maradt meg, ahol a hagyományokat ilyen sikeresen ápolták. Jó lenne, ha néhány év múlva nem arról kellene írnunk: volt egyszer egy híres népi együttes Buzsákon ... S. F. Ki tudná megmondani, hogy hány művész alkotása porosodik a raktárak mélyén? Kiállítási lehetőség hiányában ezek a művek talán sohasem jutnak el a közönséghez, a vásárlókhoz. Bizonyára ezen a gondon is enyhíteni kívánt az Apellés képző- és iparművészeti alkotásokat patronáló galéria, amikor a lehetőséget kihasználva raktárkészletének egy részével a közönség elé állt Lellén a Tóparti Galériában. A több mint 100 festmény, pár kisplasztika és ki tudja, hol rejtőzködő textilalkotás (ezeket tudniillik csak hirdették, de látni nem lehetett őket) várja türelemmel új tulajdonosánál' jelentkezését. Az alkotások technikája és Színvonala változó. De mint ahogyan nincs két egyforma ember, az ízlések is különbözőek Valószínűleg ebben bíznak a „humánus” patronálok is és azok, akik vállalták a színrelépést, a megmérettetést." Várnai Ágnes
