Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-15 / 165. szám
1989. július 15., szombat Somogyi Néplap 3 A gyümölcsértékesítés zavarai Élénk vita bontakozott ki azon a sajtótájékoztatón, amelyet pénteken a Kereskedelmi Minisztériumban tartottak a gyümölcsfelvásárlás eddigi tapasztalatairól. Ki a felelős a felvásárlás körül kialakult visszásságokért; hogy bőséges a termés, a felvásárlási árak alacsonyak, a piacon mégis drága a gyümölcs, s az exportkötésekkel is elkéstek a külkereskedelmi vállalatok — elsősorban ezekre a kérdésekre vártak választ az újságírók a kereskedelmi tárca illetékeseitől. Szórádi Sándor, az áru- és piacfelügyeleti főosztály vezetője elmondotta: kajszi- barackból 60—61 ezer tonna, meggyből 85 ezer tonna, őszibarackból 80 ezer tonna a várható termés. Számítani lehet tehát arra, hogy a „málnaháború'’ után sem csökkennek a felvásárlási és feldolgozási problémák, hiszen ezek a termésmennyiségek jóval meghaladják az átlagos évekét. Kajszibarackból például kétszerese terem a szokásos átlagnak. A többletfelvásárláshoz, illetve a feldolgozáshoz a vállalatoknak pénzre van szükségük, a napokban kaptak erre a célra 900 millió forintos forgóeszköz-hitelt. Mivel azonban ennek kamata meglehetősen magas, a Kereskedelmi Minisztérium saját piaci intervenciós alapjából 40 millió forintot juttat a kamatok finanszírozására. A miniszterelnöktől a minisztérium csütörtökön kapott ígéretet arra, hogy a kormány 400—500 millió újabb intervenciós alapot ad a kereskedelmi tárcának, hogy a későbbiekben a feldolgozóipart szükség esetén támogathassa. Szórádi Sándor hangsúlyozta: a kialakult problémák oka elsősorban az, hogy nem kielégítő a termelők és a felhasználók között a szerződéses fegyelem. A termelők halogatták a szerződések megkötését, mert a felajánlott felvásárlási árakat korábban alacsonynak találták. Ez a taktika azonban a termésdömping miatt nem bizonyult helyesnek, így hát a kockázat következményeit kell most vállalniuk. Hasonló a helyzet az exportértékesítésnél is: a külkereskedelmi vállalatok túlzottan óvatosan viselkedtek, s most megelőzték őket a külpiacokon a szomszédos országok gyümölcskereskedői. A minisztérium — szögezte le a főosztályvezető — nem vállalja a felelősséget, mert ha most is, mint eddig nagyon sok alkalommal operatív intézkedésekkel segítene a bajba jutott vállalatokon és szövetkezeteken, soha nem alakulna ki a tényleges piac. A helyi kereskedelmi szervezeteknek, az áfészeknek, a felvásárló telepeknek fel kell ismerniük saját tennivalóikat, s nem központi intézkedésre várni még abban is, hogy kerüljön göngyöleg a sok gyümölcshöz. A kereskedelmi tárca továbbra sem kíván operatív módon beavatkozni a felvásárlási teendőkbe, ám munkaprogramot készített. Ebben azokat a piacbefolyásolási módszereket rögzítette, amelyekkel javítható a felvásárlás, a hazai ellátás és az export egyaránt. Vásárnap Pécsett Kevés a sok érdeklődő ? Ez1 a vásár hú tükre a mai gazdasági helyzetnek, itt találkozik az ipar, a kereskedelem, a fogyasztó, a külföldi partner és vállalkozó jelöltek" — mondta Padi László ipari minisztériumi államtitkár a tegnap délelőtt megnyílt 12. Pécsi ipari vásáron. A több mint kétszáz kiállító között az idén jelen vannak a gazdasági munka- közösségek, magánvállalkozók. Viszont jó néhány hagyományosnak mondható nagy vállalat távol maradt a vásártól. Ez utóbbi ugyancsak a jelen gazdaság áldatlan helyzetét mutatja. Hiába fogadja el azt a legtöbb cég, hogy az ipari bemutatókon jelen kell lenni, máskülönben elfeledkeznek a vevők a vállalatról. A kiállítások rengeteg pénzbe kesülnek, és sokan ezt tartják szem előtt. Az államtitkár szerint a vásár jelentősége új munkahelyek teremtésében is bemutatkozik. A kormány ösztökéli a vállalkozókat és ígéretet tesz, hogy minden segítséget megad a vállalkozáshoz, kivált azokhoz, amelyek természetesen új munkahelyeket hoznak létre. A pécsi vásár történetében nem volt még annyi külföldi bemutatkozó, mint az idén. A szakemberek szerint ez még csak a kezdet, a közeljövőben egyre több határainkon túli cég érdeklődik majd a honi befektetés iránt. Ezzel szemben, mint ahogy már jeleztük is, fogy a hazai érdeklődők száma, és ez igencsak rányomja a bélyegét egy ilyen regionális ipari vásárra. A jövő hét végéig látogatható bemutatóról a következő napokon még beszámolunk olvasóinknak. (faragó) Kérdéieinkre válaszol: dr. Vida Kocsárd, a parlament kereskedelmi bizottságának elnöke Áz idegenforgalom közgazdasága és közgazdátlansága Az idegenforgalom az egyik 'legjobb magyar üzlet, s nem csupán a devizabevételek nagysága, hanem a dollárkitermelés gazdaságossága alapján ,is. Ehhez |képest okkal érzik |kevésnek (az ágazat részesedését ia népgazdaság fejlesztési forrásaiból. E kellően fci ,nem használt lehetőségekre számos fórumon — így az Országgyűlésen is — figyelmeztetett ,dr. Wida Kocsárd, a Pannónia Vendéglátó- ipari Vállalat ’vezérigazgatója, lországgyűlési képviselő, aki március óta a parlament kereskedelmi bizottságának elnöke is. — Az idegenforgalom bevételei dinamikusan növekszenek. Hogy az idegenforgalmi mérleg az idén eddig mégis a vártnál kedvezőtlenebbül alakult, az a lakosságnak a tervezettnél nagyobb külföldi valutaköltségével, főként a bevásárlóturizmussal függ össze. A kormány 1986-ban fogadott el egy 2000-ig szóló idegenforgalomfejlesztési koncepciót. Sajnos, ez nagyon féloldalas, mert csak a remélt bevételek nagyságát határozza meg, ám azt nem, hogy milyen eszközökkel és forrásokkal érhetjük el ezeket. Biztató jelnek tekintem, hogy az Országos Idegenforgalmi Hivatal nagyobb önállóságot kapott, s már közvetlenül a kereskedelmi miniszter fennhatósága alá tartozik. Az így nyert nagyobb mozgástér elősegítheti az ágazat gyorsabb fejlődését. A végső megoldás szerintem egy önálló idegen- forgalmi minisztérium vagy államtitkárság volna1. — Ettől több lenne a for- rás? — önmagában aligha, viszont a jó befektetési lehetőségeket kereső tőkéből nagyobb esélyekkel részesedhetne az idegenforgalom. — Sokat vitatott kérdés, hogy kiket vonz Magyarország és mivel. Általános nézet szerint a kisebb pénzű nyugati turistákat, s főként a viszonylag alacsony árak- kal. MAGYARORSZÁG MAR NEM OLCSÓ — Sajnos, ezek az árak már nem tekinthetőek olcsónak. Igaz viszont, hogy idegenforgalmi kínálatunk zömében csak a kisebb pénzű és szerényebb igényű vendégeknek felel meg. Ez nemcsak a szorosan vett idegenforgalmi létesítmények színvonalával függ össze, hanem olyan dolgokkal is, mint a boltok kínálata, vagy akár az utcák tisztasága, a kirándulóhelyek kulturáltsága. Ennyiből is látható, hogy korántsem csak néhány nívós létesítmény kérdése az, hogy vonzóbbá válunk-e a vastagabb pénztárcájú nyugati turisták számára. A sokat emlegetett minőségi turizmus megteremtése csak több éves folyamat eredménye lehet. Az ezzel kapcsolatos túlzó reményektől megóv, ha például tudjuk, hogy az önmagunkhoz — például árak szempontjából — hasonlónak tekintett Spanyolországban egyetlen tengerparti kisvárosban van annyi szállodai hely, mint Magyarországon összesen. — Milyen hazánk idegen- forgalmának megítélése külföldön? Erről friss benyo- másokat szerezhetett Koppenhágában, ahol egyik előadója is volt az Interparla- mentáris Unió és az Idegen- forgalmi Világszervezet által nemrégiben rendezett nemzetközi idegenforgalmi kon- ferenciának. — Ez nem választható el Magyarország általános megítélésétől. Az ide látogatók nem elsősorban azért jönnek, mert jó idegenforgalmi kínálatunk van, hanem azért, mert az országra kíváncsiak, az itt zajló változásokra, az emberekre. A különféle fogadások során jólesett érezni az országunkat minden irányból kísérő rokonszenvet és érdeklődést. Néha már az volt az érzésem, mintha a megítélésünk érdemünkön felül kedvező volna. — Munkája elsősorban a balatoni vendéglátáshoz kapcsolódik. Nem becsüljük-e helyenként túl a „magyar tengerben” rejlő idegenforgalmi lehetőségeket ? SZOLID ÜZLET — Meglehet, hogy szavakban igen, a fejlesztések mértékében viszont nem. Az elmúlt évtizedben elsősorban csak a magánvállalkozók fejlesztettek, s már ők sem hiszik, hogy a Balaton aranybánya. Inkább szolid üzlet. A nyári hónapokban képződő nyereség nagy részét feléli, hogy például az épületeket egész éven át fenn kell tartani, miközben a szállodák és éttermek csak 4—5 hónapig üzemelnek. A fő gond a tóparti infrastruktúra fejlesztésének lassúsága. Az évtized elején az e térségre költött pénz zöme a vízminőség javítását szolgálta. Most viszont a parton van olyan kiélezett helyzet, mint akkor a vízben. Ez az egyenlőtlen fejlődés összefügg azzal is, hogy változatlanul nincs a balatoni ügyekkel komplex módon foglalkozó szervezet. Nincs a tónak igazi gazdája. Azt nem tudom, hogy erre mi lenne a jó megoldás. Az biztosnak látszik, hogy a világkiállítás kapcsán beáramló működőtökét a Balaton képes lesz vonzani, s ez új lendületet adhat az úthálózat, vagy a létesítmények fejlesztésének. — A kereskedelmi bizottság elnökeként többet te- he-e az idegenforgalom ügyéért? — Annyiban igen, hogy figyelek arra: az idegenforgalmat leginkább érintő kérdések is szerepeljenek a bizottság munkaprogramjában. Ez azért szükséges, mert az idén a parlament sok nehézveretű törvényt tárgyal, melyeket előzetesen a bizottságnak is meg kell vitatnia. Mindeközben kevés szakmai témára jut idő. Ennek ellenére kezdeményezni kívánjuk például, hogy az említett 86-os helyett a Kereskedelmi Minisztérium dolgozzon ki új idegenforgalmi koncepciót. — Egy-két éve még feltű- nést keltett szabadon elmondott szókimondó parlamenti felszólalásaival. Most már ugyanez senkit sem hökkent meg, hiszen tobzódunk a nyíltságban... — Akkor még hittem, hogyha nyíltan beszélünk az önmagában is előre viszi a dolgokat. Azóta egy kicsit tanácstalan lettem, hiszen valóban igaz, hogy már az őszinte, lényegre tapintó felszólalások, jó ötletek és javaslatok dominálnak, a gazdaság mégsem jut előbbre. Túl sok tényező került már az irányítók szándékaitól független kényszerpályára. — Említette egy esetleges idegenforgalmi minisztérium szükségességét. Azok. akik ebben egyetértenek, önt említik lehetséges és várható államtitkárként. — Erről nem hallottam, és azt hiszem majd nem is akarok hallani. Én vállalati ember vagyok, s ebben a közegben érzem igazán jól magam. — Ez nem hátrány. MÁR NINCS MENTŐÖV — Meglehet, mégis: az államigazgatás egy más világ. Erre is születni kell. Ha úgy tetszik, azonosulni vele. Aki erre nem képes, azt fölfalja a bürokrácia gépezete. Ez a képviselői ciklus sok szempontból árnyaltabbá tette a nézeteimet és meg is változtatta a véleményemet. Nincs például már olyan illúzióm, hogy a miniszteri tisztség valamiféle mindenhatóságot jelent. Azt tapasztalom, hogy vállalatvezetőként nagyobb a cselekvési szabadságom, mintha valamelyik főhatóság tisztségviselője lennék. Most a megítélésem csak a vállalat eredményétől függ. Válladati emberként olyan ötjeteket is megvalósíthatok, amitől egy minisztériumi ember — bár szíve mélyén rokonszenvez vele — visszahőköl. A kereskedelmi bizottsági elnöki tisztség — egyes vélekedésekkel ellentétben — nem azzal az előnnyel jár, hogy az ember valamit könnyebben elintéz. A „kijárásos” időszaknak — mely ellen magam is többször fölemeltem a szavam — szerencsére már vége. Az előny más: a jobb tájékozottság, s ami ennél is fontosabb, hogy e körben bármely vállalati vezető megértheti, nem számíthat többé arra, ha cége bajba jut, hogy valaki majdcsak segít. Már nincs mentőöv, úszni kell. — Köszönöm a beszélgetést. . (Bíró Ferenc A Pannonplast Műanyagfeldolgozó Vállalat új csepeli gyárát avatták fel a közelmúltban. A vállalat a Csepeli Szerszámgépgyár egyik üzemcsarnokát vásárolta meg és alakította át PVC-csövezetékidomok, illetve csomagolóeszközök gyártására. A gyárban idén közel 300 millió forint értékű termék előállítását tervezik. Képünkön: a korszerű gépén csatornacso- idomok készülnek. Csak úgy, egyik hónapról a másikra... JÖNNEK A SZÁMLÁK A magánembernek is, a gazdálkodó szervezeteknek is. Aztán ki így, ki úgy, fizet. Az esetek többségében nem szó nélkül. Van aki magában, van aki fennhangon fűz kommentárt a számlákhoz, akad olyan is, aki felháborodott levelezésbe bocsátkozik, de olyan is, aki már csak fásult lemondással legyint. Az agrárolló nyílásáról annyi szó esik. De csak szó! Van, aki tagadja, van aki magyarázza — és van aki elszenvedi. Számok röpködnek. Négy év alatt egy E 514-es kombájn ára csaknem negyven százalékkal nőtt, megközelíti ezt az arányt egy Rába 250-es vagy egy MTZ 80-as traktor áremelkedése. Aztán a műtrágya, a növényvédő szer, az energia, az üzemanyag. A kukoricáért közben 12, a búzáért 6 százalékkal kap többet a termelő. Számok röpködnek. Kicsit hasonlatosak a pusztába kiáltott szóhoz. Es jönnek a számlák. Kettőnek a fénymásolt példányát láttam. Egy termény- szárító üzembe helyezéséhez egy rosta 1989 áprilisában 298 000 forint plusz áfa. Ez a rosta a június eleji megérkezésekor 425 000 forint plusz áfa. Az áremelkedés nem egészen két hónap alatt százhuszonhétezerf!) forint, A másik: 1989. április 14-én kötődött a bábolnai kombináttal egy szerződés szárító szektorcserére, az ösz- szeg 739 000 forintról szól. Egy hónappal később megérkezik a módosító levél, amely arról tájékoztat, hogy az említett berendezés 845 000 forintba kerül. Csak úgy, egyik hónapról a másikra. Naponta jönnek a levelek és naponta jönnek a hasonló tartalmú számlák. Indok? Magyarázat? Nincs! És van, aki vitatja az agrárollót. Pedig hovatovább körbefordul... • (Vörös)
