Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-10 / 135. szám
1989. június 10., szombat AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A EPLAP Tabu — sorozatban Nemzeti ünnep és gyermeknap Oslóban Bizalmas jelentések Különleges politikai „csemegét” vehetnek kézbe az olvasók: a Hírlapkiadó Vállalat Tabu című könyvsorozatában közreadta a budapesti brit és amerikai követségek 1956. október 23-a és november 4-e között keltezett, külügyminisztériumaiknak küldött bizalmas jelentéseit. A táviratok, rádióüzenetek kiegészülnek a moszkvai, a belgrádi és a bécsi angol és amerikai nagykövetségeknek ezen időpontban a magyar eseményekről adott tájékoztatásaival, a nyugati diplomatáknak a legfelsőbb szovjet politikai és katonai vezetőkkel folytatott akkori beszélgetéseiről szóló jelentéseivel. A Hírlapkiadó Vállalat székházában rendezett könyvbemutatón Várnai Ferenc, a Tabu sorozat szerkesztője szólt arról, hogy olyan munkákat adnak közre, amelyek az elmúlt évek politikai és kiadói gyakorlata miatt nem kerülhettek az olvasók, az események háttere iránt érdeklődők kezébe. A most közzétett mintegy 120, Washingtonban, illetve Londonban a kutatók számára felszabadított és hazánkban többségében először publikált diplomáciai táviratok kötetbe foglalásával az érdeklődők pontosabb képet nyerhetnek a történtekről, Mr. Kádár címmel a jövő héten lát napvilágot a Tabu sorozat másik újdonsága. Az összeállítás Kádár János politikai pályafutásának, közszerepléseinek külföldi sajtóvisszhangjaiból tallózok.. A nyugati polgári politikusok, újságírók összegyűjtött véleménye figyelemre méltó tanulságokkal szolgál: mindenekelőtt azzal, hogy Kádár János nemzetközi mércével mérve is olyan személyiség, aki képes volt megbirkózni az 1956 utáni „indulását” követő kemény bírálatözönnel — amikor szovjet ügynöknek nevezték, s a terrorista hóhér jelzőt aggatták rá —, és képes volt kivívni a szocializmussal szemben állók elismerését is szerte a világon. Várnai Ferenc a sajtóbemutatón reagált arra a kritikára, amely a Magyar Nemzet június 7-1 számában jelent meg Bognár József akadémikus tollából Mafosán Györgynek A tanúk még élnek című könyvével kapcsolatban. A szerzőt Bognár József szerint cserbenhagyta a memóriája a róla szóló résznél, mert az idézett beszélgetés nem hangzott el. A jelenleg kórházi ápolásra szoruló Marosán Qyörgy üzenete szerint ő két évtizeddel ezelőtt vetette papírra somit, Bognár József viszont ezzel csak most hozakodik elő. Az emlékezet kihagyására így nála nagyobb aíz esély. Mairosán György egyébként 1959-lg állammi- ntizter is volt, így Kádár János vele Is konzultált kor- mányátalakíitAsi terveiről. Várnai Ferenc közölte: Marosán György sajnálatát fejezte ki, hogy Bognár József korábbi önmagát nem vállaltja. A sorozatszerkesztő végezetül elmondta: az ősszel jelenik meg Marosán György újabb memoárkötete Tudni kell felállni címmel, ebben 1958-tól 1983-ig összegzi pályafutásának állomásait. A könyvben egyebek között arra is választ kaphatnak az olvasók, hogy miért ment nyugdíjba 1962-ben, 54 éves korában. Bogiáriak a fjordoknál Május közepén csizmákkal, meleg ruhákkal fölszerelkezve 45 bogiári dalos kelt útra Norvégia felé. A boglárlellei Vas—Műszaki és Hűtőgépjavító Kisszövetkezet Balaton kórusa május 14—20. között kellemes, élményekkel teli és sikeres napokat töltött Oslóban a Vox kórus meghívására. A norvég főváros kórusa az elmúlt években élvezte a bogiáriak vendégszeretetét, s most ennek a viszonzására látogatott el a magyar kórus Norvégiába. Kétnapos vonat- és hajóút után érkeztünk meg Oslóba. Örömteli ovációban volt részünk, amikor az oslói főpályaudvaron kibontottuk a kórus 1922-ben készített zászlaját és elénekeltük a jeligénket. A kórustagok a norvég családoknál laktak. A fellépések lehetőségein túl gazdag és sokszínű, tartalmas programot állítottak össze a vendéglátók. Az első napon azokat a múzeumokat látogatták meg, amelyekre talán a legbüszkébbek a norvégok. Közvetlen közelről láthattuk a Kon Tiki tutajt és a papirusznádból készült Rá hajót, amellyel Heyerdahl bizonyította be„ hogy ilyen kis lélekvesztőkkel is átszelhették őseink az óceánt. Ráléphettünk a Fram jégtörő hajó fedélzetére is, amely- lyel Amundsen és Nansen jutott el a déli és az északi sark közelébe. Másnap az oslói városháza épületében gyönyörködhettünk. A XX. századi modern norvég építkezés tipikus elemei alapján tervezett hatalmas épület lenyűgöző hatással volt valamennyiünkre. Felejthetetlen élményt nyújtott május 17-e, a norvég nemzeti ünnep eseménysorozata. Zászlóerdőbe öltözött a város, a melegen sütő nap, az ünneplőben feszítő — kis kokárdákat viselő — emberek felemelő hangulatot teremtettek már az ünnep reggelén. A hatalmas téren, 100—150 méterre a királyi palotától, foglalhattunk helyet s nézhettük végig a nem mindennapi felvonulást. A nemzeti ünnep Norvégiában az alkotmány életbe lépésének az ünnepe, s az idén 175. alkalommal emlékeztek erre szerte az országban. Az ünnepi évforduló különleges hangulatát számunkra az adta, hogy a norvégok hagyománya szerint a gyermekek ünnepe is ez a nap. 92 önfeledten muzsikáló, gyönyörű, változatos egyenruhákba öltözött gyerekzenekar vonult föl Oslóban. Valamennyi iskola létrehozta zenekarát, s ezek az ünnepnapon színes programmal köszöntötték a királyt és az ünnepet. V. Olav király, túl a nyolcvanadik évén, valamennyi felvonuló gyermekcsoportot kalap- emeléssel és kézlengetéssel üdvözölt. Kirándulásaik a következő napokban is folytatódtak. Voltak az 1952-es téli olimpia színhelyén. Hegyek karéjában megbúvó kis égszínkék itavak, buján zöldellő fenyőerdők kínáltak szemgyönyörködtető láványt. A sok élményt adó program mellett számunkra mégis a legfontosabb a sikeres szereplés, az énekkar hangversenyeinek színvonalas megtartása volt. Két fellépésre készültünk, s talán nem szerénytelenség elmondani, hogy nagyszerűen sikerültek. A preklassziku- sokból, romantikus és egyházi dalokból összeállított műsor legalább olyan sikert aratott, mint a magyar népdalfeldolgozások bemutatása. Jóleső érzés volt látná azt is, hogyan gyűlt meghatottság könnye a vendéglátók szemébe, amikor egy norvég dalt norvég nyelven énekelt a kórus Szalóky Bé- láné karnagy vezetésével. Jövőre ismét találkozunk norvég barátainkkal — Bog- lárlellén! Dr. Tóth Béla Dokumentumok Hagy Imre életéből A nemzetből sarjadó demokráciát Nagy Imre első hivatalos szereplése tizenhét évi távoliét után 1945. május 1- jén volt, amikor „löldosztó” földművelésügyi miniszterként vállalta a nagygyűlés szónoki tisztét szülővárosában. Ez a látogatás a baloldali munkásoknak, a tlzenkilen- ceseknek és Győrffy Antalnak is szólt, hiszen április 27-én megszűnt megyei első titkári és kaposvári tiszte azon a címen, hogy kettéválasztják a várost és a megyét. Dr. Andrássy Antal szerint akkoriban a kinevezés és a leváltás váltakozása nem volt ritka. A párt munkastílusát már akkor sajátosan képviselő Farkas Mihály váltotta le Győrffy An- tult, mégpedig Önhatalmúlag, noha az a város 1944. december 2-1 felszabadulása óta látta el tisztét. Nagy Imre megfordult Győrffy Antal lakásán is, és arra biztatta egykori harcostársát, támogatóját, hogy azt a munkát végezze, amihez kedve van, így a munkás- szociálpolitikai, szakszervezeti és sporttevékenységet, vezesse tovább azt a beszerzőcsoportot, amelyet megszervezett. Egy évvel később is érte politikai gán- csoskodás, vádaskodás Győrffy Antalt, rövid időre még a pártból is eltávolították. Éppen ezért amikor Nagy Imre — akkor már belügyminiszterként — Kaposvárra jött, az 1946. február 24-i első megyei rendőrnapra, tüntetőleg maga mellett tartotta Győrffy Antalt, akit 1945 januárjában ő ajánlott somogyi párttitkárnak. Ezt a KMTE-pályán készült fénykép is bizonyítja. Nagy Imre emberi vonásaihoz, erkölcsi tartásához ez is hozzátartozik. Visszatérve a május 1-jei népgyűléshez (amelyről a Somogyvármegye, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapja nagy terjedelemben számolt be másnap) csak azt ismételhetjük meg, amit nagyon sokan megállapítottak: őszinte, szívből jövő, szülőmegyéjéhez és -városának Is szóló beszédet mondott az első találkozás alkalmával. Családi esemény Is volt, hiszen a fennmaradt fénykép* tanúsága szerint Nagy Imrén kívül felesége, az édesanyja is látható a népgyűlésen (a jobb szélen kalapban). Sok könyvben idéznek Nagy Imre beszédéből: „Szülővárosom népei Somogyi testvéreim! Végtelen öröm és felemelő érzés tölt el, hogy az első szabad május 1-én, a munka magasztos ünnepén újra itt lehetek szeretett szülővárosom falai között, ahova a testvéri és rokoni kapcsoknak, gyermekkorom és ifjúságom emlékeinek, majd a mun-, kásmozgalomban eltöltött küzdelmes éveknek és a nép felszabadításáért folytatott megalkuvás nélküli harcoknak eltéphetetlen szálai fűznek. Tizenhét esztendővel ezelőtt szakadtam el tőletek. Elüldöztek a fehérterror jogutódjai, Latinca, Tóth, Szalma gyilkosainak örökösei, a Horthy-rendszer pribékjei, a reakció zsoldjába szegődött bitangok. El kellett bújdosnom. Mi volt a bűnöm? Az, hogy gyújtogattam a nép lelkében a reménység szikráit, élesztgettem a harci szellemét, bátorítottam, ösztökéltem a népet, mert ki volt szolgáltatva a reakció embertelen önkényének. Az volt a bűnöm, hogy hirdettem és szerveztem a harcot azt>rt a szabad, független, demokratikus Magyarországért, amely a nyilas banditák rémuralmának megdöntése után, íme, valósággá is lett. Az volt a bűnöm, hogy szerveztem a földműves nép RÁDIÓJEGYZET Mennyei béke A hírek általában szára- zak, kétmondatos, kommentár nélküli információk. Ez a műfaj sajátossága, nincs miért berzenkednünk miatta. A legtöbb esetben mérhetetlenül rövid ideje marad a szerkesztőnek. Az öt-tíz perces műsorokban nincs helyük a fölösleges jelzőknek, a túlkombinált szerkezeteknek. . A rádióhallgatók többségének szüksége van arra, hogy részletesebb beszámolót is hallgasson a legfontosabb hírekről. A Hírvilágot pontosan ezért találták ki. A tízórás híreknek évek óta nagy becsületük van. A Hírvilág szerkesztői nagyon jól tudják, hogy este mindenki ráér, van ideje a hallgatóknak fél órát ülni a rádió mellett, így hát lazítottak valamelyest a műfaji kötöttségeken, néha zene választja el egymástól a különböző információkat. Ez a műsor lebilincselő, még akkor is, ha elmaradnak az aznapra tervezett szenzációk, az öngólok és a gyilkos merényletek. A Tienanmen téren történtekről P. Szabó Jó?se tudósított először, aki Gorbacsov látogatására érkezett Pekingbe. Hazautazása után Lengyel Miklós számolt be nap-nap után. A rádió ösztöndíjasa meglehetősen nyugodt emher. Először azt hittem, pusztán gyakorlatlanságból beszél egyforma hangsúllyal, azután kiderült, hogy harcát a feudális nagybirtokrendszer megszüntetéséért, azért, hogy azé legyen a föld, aki megműveli. Ezért kellett elbujdosnom. De ha el is űztek innen messze idegenbe, nem voltam földönfutó. Menedéket nyújtott a szabadság hazája, o Szovjetunió. Tizenhét eszendővel ezelőtt nehéz szívvel, de azzal az elhatározással hagytam el Kaposvárt, hogy egész életemet a magyar falvak elesett szegény népe felemelésének és földhöz juttatásának szenteljem. Messze voltam innen, de soha egy pillanatra sem szakadtam el tőletek, somogyi testvéreim. Lélekben, gondolatban mindig itt voltam köztetek. Éjt nappá téve dolgoztam azon, hogy minél előbb elérkezzen a szabadság napja. Ránk is pirkadt onnan keletről.” Amikor Nagy Imre politikai gondolkodásának gyökereit kutatjuk, érdemes a választás előtti 1945. október 27-i kaposvári népgyűlési beszédéből is idézni néhány részletet. A levéltárigazgató kinyitotta a megjelölt helyen a Somogyvármegye bekötött számait. Az 1945. október 30-i szám Felelősségérzettel áthatott beszédben ismertette Nagy Imre az MKP múltját, és vázolta a jövő terveit címmel számolt be az eseményről. A szónok mai szemmel is figyelemre méltóan kiemelte, hogy Nagyatádi Szabó Istvánt becsületes, tiszta szándékok vezérelték, törekvései elbuktak a úgy is lehet tálalni egy re- megtetően érdekes tudósítást. Történt, hogy kenyérért ment le az utcára, amikor már a hadsereg szétverte a demokráciáért tüntető tömeget. Enni kell, bármilyen állapotok uralkodjanak. Lengyel Miklós is így gondolkodott, azután két órával később a legnagyobb nyugalommal előadta, hogy majdnem lelőtték. Mert a katonák mindenkire lőttek, aki csak mozgott. Mert aki mozog a pekingi főtéren, az ellenforradalmár ... ? A tudósító megúszta, és mi gazdagabbak lettünk egy hihetetlennek ható beszámolóval: a kínai diák, aki Lengyel mellett állt, golyót kapott. és azonnal meghalt. A sors kegyetlen. A Kínából érkező hírek sokszor egymásnak ellentmondóak voltak, de legtöbbször homlokegyenest másról szóltak, mint a hivatalos kommünikék. A Magyar Rádiónak nemigen volt szüksége arra, hogy a nagy távirati irodáktól átvegye az információkat: saját tudósítója beszámol mindenről, ami ott történik.. Szeretném, ha Lengyei Miklós úgy köszönhetne él, hogy nyugalom van, megbékélés a Mennyei Béke kapujában. Most csak ezt a földi békét lehet kívánni a kínai népnek. Faragó László 'Ismeretlen amatőr felvétele, Bethlenek és a más, hasonló politikusok miatt. Nagy Imre Ismertette az MKP 3 éves országépítő programját, az MKP szavát az értelmiséghez, mondván: Az értelmiséget sokszor azzal idegenítik el az MKP- tól, hogy az nemzetietlen. Ezt a vádat visszautasította, mert a kommunista zászló a nemzetiszinü zászló, amely alatt a nemzeti függetlenségért, szabadságért harcolt. Ugyanakkor azonban magasan lobogtatja az MKP a vörös zászlót Is, oz örök emberi haladás jelképét. Arról is szólt, milyen irányban szeretnék az ország fejlődését. Azt mondta: „Nem akarunk sem keleti, sem nyugati demokráciát, mi a magyar nemzetből sarjadó demokráciát akarunk.” A tudósító azt jegyzi meg, hogy régen hallott ilyen szenvedélymentes és tárgyilagos beszédet, amilyet az MKP minisztere, Nagy Imre mondott... Nagy Imre és Kaposvár ismert és kevéssé , ismert kapcsolatának dossziéját itt becsukjuk. Sorsa, a mártí- romságig más — s talán még ezután megírandó — munkák tárgya. Szerény adalékaink csak hozzájárultak egy kép kiteljesítéséhez, s ez — érezzük — nemcsak lehetőségeink szerint, hanem kötelességünk szerint is való volt. Lajos Géza Kaposvári évek, kapcsolatok
