Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-06 / 131. szám
1989. június 6., kedd Somogyi Néplap 3 Képviselőknek is segíthetnek Nyitnak a somogyi közgazdászok A megőrizve—megújulás jegyében Mi célból tömörültek társasági közösségbe, mit várnak a társaságitól és milyen feladatokat szeretnének megvalósítani ? A Magyar Közgazdasági Társaság Somogy Megyei Szervezetének nemrég megválasztott elnöksége válaszolt ezekre a kérdésekre, amiikor az új tisztségviselők — Farkas István elnök és Bödő Imre titkár — vezetésével a múlt héten megvitatta az erre az évre szóló munkaprogramját. A tervezet összeállításánál igyekeztek figyelembe venni a csaknem száz- nyolcvan közgazdász — ennyi tagja van megyénkben, az MKT-nak — igényeit, illetve a szakmai kívánságok kielégítéséhez rendelkezésre álló anyagi és szellemi bázist. A megvitatott és elfogadott tervekből kisejlik: a jó módszereket megőrizve, az elért eredményekre építve kívánnak megújulni, s miközben e cél érdekében munkálkodnak, szeretnék a nem MKT-tag közgazdászokkal is tudatni szerte a megyében: gazdag szakmai programokat kínál — előadásokat, továbbképzés jellegű rendezvényeket, nagy érdeklődésre számot tartó tapasztalatcseréket — a társaság megyei szervezete. Tehát érdemes belépni a tagok sorába. Ha azt vesszük, hogy a jelenlegi taglétszámnak több mint kétszerese a Somogybán dolgozó közgazdászok száma, máris látjuk, hogy érdemes bővíteni a kört, sőt: szívesen látják a más szakmabeli, de a közgazdaság iránt érdeklődő szakembereket is. Ezen a programegyeztető elnökségi ülésen hallottuk: a társaság megyei szervezete fontosnak tartja, hogy kezdeményező szerepet töltsön be például az új közgazdasági szabályozók kialakításában, felkarolja és hasznosításra javasolja az arra érdemes ötleteket, gyakorlati segítséget nyújtson mindazoknak, akik azt igénylik. Foglalkozni kívánnak az MKT-tagok érdekvédelmével — anélkül persze, hogy átvállalnák a szakmai szakszervezetek feladatát — szorgalmazzák az érdem szerinti anyagi és erkölcsi elismerést, az információáramlás ütemének gyorsítását és az információs források felkutatását. Enélkül ugyanis nem várható szakmai lépéstartás, az egyes célprogramok megvalósítási lehetőségeinek gyors felderítése és gyakorlati alkalmazása. A megőrizve-megújulás- ra jó példa: az előző vezetőség kitűnő előadások sorát „hozta össze” a közgazdászok megelégedésére, s ezt az utat érdemes járni a jövőben is. Közben keresni kell azokat a pontokat, ahol a megye gazdasági programjait véleményezni tudják — előbb részelemenként, majd összességében. Elhangzott az elnökségi ülésen: a somogyi országgyűlési képviselőknek közgazda- sági ötleteket, szakvéleményeket, támpomtokat adhatnának az egyes parlamenti témák érdemi megítéléséhez, a tárgyszerű véleménynyilvánításhoz. Aligha vitatható, hogy a me- gyén'kbeli honatyák hasznát vehetik a közgazdászok ilyen segítségének. Szó esett arról is, hogy fokozni, illetve szélesíteni kívánják együttműködésüket külföldi regionális közgazdasági szervezeteikkel, s megkülönböztetett figyelmet fordítanak a testvérvárosi és testvérmegyei kapcsolatokon belül a szakmai kapcsolatok erősítésére, a kölcsönös tapasztalatcserékre. A szakmai erők összefogása és naprakész ismereteinek gyarapítása az MKT legfőbb célja, s megvalósítása során maximális nyitottságra törekszik. A szakmai jelleg erősítése és ennék révén a gazdasági fejlődés segítése kerül a feladatok előterébe — ehhez igazítják az előadások témáit, a meghívandó előadókat is e szerint választják ki. Mint azt az elnökségi ülésen hallottuk: egyetlen pártnak, de a szakszervezetnek sem kötelezik el magukat, viszont annál határozottabban kiállnak a társaság tagjai, a közgazdasági értelmiség érdekeiért, a somogyi gazdaság fejlesztéséért, a megújulás és a gazdasági haladás ügyéért. Okunk van remélni, hogy az „el nem kötelezettség” és a nyitottság az ésszerű kapcsolatok, az összefogás korrekt szándékával párosul — Somogy érdekében. Hernesz Ferenc Ahol művészet a gazdálkodás Az inkei Rákóczi termelőszövetkezet megyénkben a második legrosszabb termőhelyi adattságokkal rendelkezik. 10,3 aranykorona értékű talajokon a gazdálkodás ma is művészet. A szövetkezet fennállása óta mégis eredményesen gazdálkodik. Ennek magyarázatára kerestem a választ, és arra, hogy tudnak megfelelni a ma követelményeinek, tudják-e tartani eddigi eredményességüket. A Horváth József elnök által irányított vezetői gárda 1987 óta dolgozik úgymond „együtt, s egymás érdekében”. — Hogyan sikerül a mindennapos küzdelmeket eredményre váltani? — 3100 hektár az összes földterületünk, ebből 1835 hektár szántó. Hosszú időkre visszamenő hagyományai vannak községünkben a burgonyatermesztésnek. Az étkezési burgonya mellett 60— 70 vagonos tételben vetőburgonya-értékesítést is terveztünk. Nagyon korrekt kapcsolatot sikerült kialakítani az évek során a Zöldérttel, ennek köszönhető a vetőmag-szaporításunk értékesítése is. Az állattenyésztésünk igényeit kielégítő tömegtakarmányokat is szántóföldön termesztjük. Kukorica-vetésterületünk a saját igényeken felül a tagok szükségleteit is kielégíti. A kalászosokat elsősorban a vetésforgó, másodsorban a szalma miatt termesztjük. — Ilyen gyenge talajokon hogy tudnak megbirkózni a kalászosok termesztésével. — Nagyarányú szerves trágyázás mellett, a burgonya után meszezzük a területeket, így sikerült a kalászosoknál jelentős szalmahoza- dékot elérni. A korábbi években a homokot jól tűrő rozs alig volt térdig érő, idén majd kétméteres. Voltak olyan területeink, ahol a kukorica félméteres címert hozott, kényszerérésnek indult, mára a feljavított talajainkon normális növényéletet tapasztalhatunk. — Lassan befejezéséhez ér a szarvasmarhatelep rekonstrukciója. A befejezéshez szükséges állami támogatást már nem kapták meg. Mennyiben érinti ez az ágazat jövedelmezőségét? — A rekonstrukció 80 százalékos készültségi állapotnál tart. A befejezéshez szükséges 4,5 millió forintot nem kaptuk meg. Szerencsére csak a hizlaló és borjúnevelő egységünkben vannak hátra munkálatok, ezeA szavahihetőség próbája Piac és ingatlan — Mire vállalkozik az IKV? Befejeződtek a termelési tanácskozásokkal egybekötött tárgyalások a Somogy Megyei Ingatlankezelő és -Közvetítő Vállalatnál. Az volt a céljuk, hogy a piac- gazdálkodást az eddiginél jóval nagyobb mértékben érvényesítsék az ingatlanok kezelésében, fenntartásában, és fölkészüljenek a következő tervidőszakra. Az IKV-nál növelni akarják a vállalat bevételeit. Csak így tudnak a jelenleg rendelkezésre állónál többet fordítani a felújításra, karbantartásra. Ennek érdekében a mintegy 200 millió forintos építőipari kapacitásukból 80—90 millió forintot fordítanak úgynevezett „külső”, tehát nem közvetlenül a vállalat szolgáltatásaival összefüggő munkák elvégzésére. A vállalkozásból befolyt pénzt a lakosság javára, beruházásokra, fejlesztésekre használják fel. Készül az a számítógépes program is, amely lehetővé teszi, hogy lakóházanként kísérjék figyelemmel a költségek alakulását, az ingatlanok állapotát. A számítógépet egyébként — már az idén — bevonják a távfűtés irányításába is. A költségek csökkenését várják ettől, mégpedig úgy, hogy közben az előírt hőmérsékletet mindenütt tartják. Szigorú követelmény lett a szolgáltatás teljesítési idejének rövidítése, a minőség javítása, a szavahihetőség, a megfontolt költséggazdálkodás, a versenyképes árak kialakítása. Az IKV-nál azt tartják, hogy a célokat csak úgy lehet elérni, ha az eddiginél elevenebb kapcsolatot tartanak fenn a lakosággal, és a vállalat dolgozóit fölkészítik a magasabb követelményekre. Az előbbit szolgálja egyebek mellett az alaposabb és rendszeresebb tájékoztatás. Erről — egy kérdőíves felmérés tapasztalatait is felhasználva — úgy határoztak, hogy a lakóbizottsági elnököket évente kétszer informálják a legszükségesebb tudnivalókról és egyszer személyes találkozásra is módot találnak. A vállalat dolgozóinak fölkészítése során a feladatok pontos meghatározására, a vezetők és beosztottak tennivalóinak jól érzékelhető elkülönítésére, a felelősség meghatározhatóságára és az anyagi ösztönzésre helyezték a hangsúlyt. Az utóbbit előmozdító jelentős bérfejlesztést hajtottak végre azzal a megkötéssel persze, hogy ennek fedezetét munkával megteremtik. Ám nemcsak gyarapodni lehet; attól, aki saját hibájából nem tesz eleget az elvárásoknak — például hat hónapnál többet fordít a lakossági panaszok, bejelentések nyomán kiadott munkák elvégzésére —, a prémium harminc százalékát elvonják. Remélhető, hogy az IKV-nál csak azok számíthatnak hosszabb távon megbecsülésre, akik képesek új módon gondolkodni és dolgozni, belátják, hogy ma már szolgáltató vállalat is csak úgy boldogulhat, ha gazdálkodik és bevételét vállalkozás útján is növeli. (Szegedi) Kapaszkodás a homokháton Horváth József: Itt biztosan nem lesz földosztás két megoldjuk majd saját erőből. A munkák elhúzódása miatt mintegy félmillió forint ágazati veszteséggel számolunk, illetve ennyivel csökken az eredményünk. 1200-as szarvasmarha-állományunk van, ebből 400 a tehén. Eljutottunk oda, hogy a stabil takarmánybázis mellett megkezdhettük az állomány selejtezését. így a múlt évhez képest 800 literrel nő a tehenenkénti tejhozam. — Egy hajdan több száz szarvasmarhát tartó községben természetesnek tűnik a közösben elért jó eredmény. — Az igaz, hogy a közös gazdálkodás kialakítása előtt, és még utána is jó ideig több száz tehenet tartottak a faluban. Sajnos a szarvasmarha „pozíciójának” változásai érzékenyebben érintették a lakosságot, s azt sem szabad tagadni, hogy a generációs problémák itt is jelentkeztek. A sertéstartás nem igényel olyan jellegű hozzáállást, mint a szarvasmarha. Ezt az is tükrözi, hogy évente 800— 1000 sertést adnak le a termelőszövetkezeten keresztül. De visszatérve a közös gondokhoz, elsődlegesen szemléletváltozásra volt szükség, és meg kellett teremteni a takarmánybázist. A tartási körülményeken a rekonstrukció változtat. — Látnak-e lehetőséget esetleges váltásra az ágazatban? — A tejtermelés felé szakosodásunkat egyeztettük azzal a prognózissal, eljön még a vágómarha piacának ideje, jelentősége is. Jelenlegi 65 százalékos vérhányadú holstein vöröstarka állományunkat egyszerűbb egy magyartarka vérvonallal húsirányúvá tenni, mellette megmarad a tejtermelő képesség magas foka is. Jelenlegi állományunk is exportképes, hisz a múlt hónapban 87 hízómarhát adtunk el egy tételben olasz vásárlóknak. — 600 hektáros erdőterületüket hogyan hasznosítják? — Teljes saját feldolgozás mellett mintegy 5 millió forint származott az erdőgazdálkodásból. A feldolgozás csak a rönkfáig értendő, ennél magasabb feldolgozottsági fokhoz jelentős tőkebefektetésre lenne szükség. Gazdálkodásunk eredményét elsősorban az alaptevékenység fejlesztésére fordítjuk, melléküzemághoz, szerkezetváltó tevékenységhez önállóan tőkeszegények vagyunk. — Egy falu, egy termelő- szövetkezet. A községben csak elöljáróság van. Hogyan éli meg a vezetés az egyre politizálóbb falu mindennapjait? — Nem kényszerűségből, hanem alapvető politikai megfontolásból vállaljuk a tanácsi feladatok egy részét is. így gyümölcsözőbb a kapcsolatunk a tanáccsal is. Az 1200-as lélekszámú községből 200 az állományi létszámunk, 70 az alkalmazott és sok a nyugdíjasunk. Eljárók, ingázók egyre kevesebben, aki akar, itthon is boldogul. Itt biztosan nem lesz új földosztás. Ha kiteljesedik a tulajdonszemlélet, akkor is közös gazdaság maradunk. Talán valamivel jobbak leszünk ... Mészáros Tamás A Financial Times cikke MAGYARORSZÁG A NYUGAT FELÉ TEKINT „Kemény piac — de csodákat tesz a versenyképességével” — írta Leslie Colitt, a tekintélyes brit napilap, a Financial Times újságírója azzal a magyar törekvéssel kapcsolatban, hogy Budapest a KGST-kereskedelmé- nek szűkítésére, nyugati gazdasági kapcsolatainak szélesítésére törekszik. Magyar tisztségviselők nyíltan azzal vádolták a KGST-t, hogy akadályozzák Magyarország gazdasági reformjait, s mint megjegyzik, Magyarország nem tudja kivárni, amíg a KGST megreformálja a saját, cserekereskedelemhez hasonló rendszerét. Budapest nem képes folytatni 18 milliárd dolláros adóssága visszafizetését úgy, ha kereskedelmének 50 százalékát a KGST-vel bonyolítja le — írja a lapban Col- litt. A brit újságíró ezután ismertette azokat a javaslatokat, amelyek szerint Magyarország és a Szovjetunió kereskeedelmét a jövőben keményvaluta-elszámolással folytatnák; mgemlíti, hogy a múltban Magyarország dollárért adott el a Szovjetuniónak olyan „kemény” árucikkeket (amelyeket el lehetne adni a Nyugaton is), mint például a hús — ám tavaly így is 183 millió dollár értékű magyar többlet keletkezett — azaz az ösz- szeggel a Szovjetunió tartozik. A lap idézi Medgyessy Pétert és Nyers Rezsőt, akik szerint a keményvalutás elszámolást ki lehetne terjeszteni más KGST-országokra, amelyek vállalják a kockázatot; Nyers Rezső még egy „szocialista Benelux’ körvonalait is megrajzolta, amely fokozatosan létrejöhetne a KGST-n belül: ez kiterjedhetne Magyarországra, Csehszlovákiára, Lengyelországra és Jugoszláviára. Mindezek a törekvések abból erednek, hogy a KGST illúziókat gyárt, s nem közeledik kitűzött céljaihoz. Ha a magyar vezetők egyelőre irreálisnak is tartják, hogy Magyarország csatlakozzék az EGK-hoz, azt is egyöntetűen álmodozásnak minősítik, hogy a KGST hozza létre a saját közös piacát. Leslie Colitt idézi Marjai Józsefet, aki a KGST egyik végrehajtó bizottsági ülésén tavaly nyíltan kijelentette: „a nem létező piacokat nem lehet egyesíteni”. Reális lehetőség viszont, hogy Magyarország szoros és jó gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokat alakít ki az EGK-val, s ha sikerül a Szovjetunióval is keményvalutás elszámolásra fordítani a kereskedelmet, akkor — ha átmenetileg lehetnek is veszteségek — hosszú távon Magyarország csak nyerhet, mert kiteszi magát a versengésnek, nemcsak a nyugati, hanem a szovjet piacon is, ez pedig a korszerűsítésre, a sokat emlegetett szerkezetátalakítás konkre- tizásálására ösztönzi a magyar gazdaságot. Az alternatíva az lenne, ha a KGST-országok mind megreformálnák saját gazdaságaikat. Erre azonban a jelekből ítélve egyhamar nem lehet számítani. Az egyik legkomolyabb probléma az, hogy ha valamely KGST- tagországnak a másikkal folytatott kereskedelmében többlet keletkezik — mint Magyarországnak a Szovjetunióval folytatott árucseréjében —, azt nem lehet másutt „elvásárolni”. így a kialakuló többlet voltaképpen felér azzal, mintha annak értékét az adott esetben Magyarország kamatmentes kölcsönként adná a Szovjetuniónak.
