Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-01 / 127. szám

1989. június 1., csütörtök Somogyi Néplap TANÁRSZTRÁJK A TÁNCSICS GIMNÁZIUMBAN Szünidei volt a csend a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban. Zaj csak a tanári szobából hallatszott: sztrájkolt tegnap a tantestü­let. Időben bejelentették ezt az egynapos figyelmeztető sztrájkot. Varga Sándor igazgató szobájában a tárgyalóaszta­lon egyetlen dosszié. Rajta ez a felirat: szakszervezeti biz., fizetési javaslat, A fi­zetésért, á pedagógus mun­kájának elismeréséért tart ez az egynapos figyelmez­tető sztrájk. — Nem tartottam névsor- olvasást — mondja az igaz­gató —, de ahogy látom, minden tanár bejött: üldö­gélnek a tanáriban, beszél­getnek, sakkoznak, újságot olvasnak, tévét néznek. — A diákok? — Otthon maradtak. Az volt a sztrájkot szervező bi­zottság javaslata, hogy er­re a napra ne jöjjenek be. Ezt közöltük a tanulókkal és a szülőkkel is. Én negyed 8 — fél 8 között érkeztem be az iskolába, és tapasztal­tam, hogy a diákok betar­tották a pedagógusok kéré­sét. — Mi lesz a mai nappal? — Az iskolának joga van 14 tanítási napot adni a diákoknak közhasznú mun­kára, nevelési szünetre, if­júsági rendezvényekre. Eb­be a 14 napba belefér a mai is. Nyilvánosságot A könyvtárban a sztráj­koló pedagógussal beszélge­tek. Először tőlük is azt kér­dezem, hogy mi lesz a mai napjukkal. Eddig ugyanis órát sem mulasztottak tilta­kozó akciójuk szervezése miatt. Ha valahová menni kellett, akkor cseréltek vagy lyukas órán intézték az ez­zel kapcsolatos ügyeket. Mihályfalvi László így fe­lel a kérdésre: — Beírjuk, mint a többi munkanapot, és odaírjuk hozzá, hogy sztrájk. A felsőbb szervek eldöntik majd, hogy kifize­tik-e ennek a napnak a bé­rét vagy sem. — És mit várnak ettől az egynapos munkabeszünte­téstől? Vámos Zoltánná: — Azt hogy vegyék már észre: élünk, vagyunk, kérünk, nem fogjuk be a szánkat, és komolyan gondoljuk a kö­vetkező, a szeptemberi egy­napos munkabeszüntetést is. Mint ismeretes, a kapos­vári Táncsics Mihály Gim­názium tanárai a pedagó­gustársadalom rossz anyagi megbecsülése ellen emeltek szót, és két ütemben — az idén ősszel és a jövő tavasz- szál — összesen 100 száza­lékos fizetésemelést kérnek, valamint azt, hogy az Or­szággyűlés önálló napirend­ként tárgyalja meg az. ok­tatásügy helyzetét. Pelion Jenő: — Amit ez­zel a sztrájkkal el akartunk érni, azt elértük. Nyilvános­ságot kapott a követelésünk. Mihályfalvi László: — Két napja itt járt Glatz Ferenc művelődési miniszter. Ak­kor a megyei tanács elnö­ke bejelentette, hogy össze­szedtek 13-14 millió forintot a pedagógusok bérének ja­vítására. Igaz, ez körülbelül 2 százalékos fizetésemelést jelent a megyében, de azért én megkérdezem: adták volna-e akkor is ezt a pénzt, ha csendben maradunk? Ép­pen ezért szeretnénk majd megkérni a megyei és a vá­rosi tanács illetékes vezető­it, hogy a nyilvánosság előtt számoljanak el azzal a pénzzel, amit az elmúlt né­hány évben az oktatásra szántak. A miniszter mond­ta, amikor itt járt: országo­san sem látható, hogy hová tűnik el az oktatásra for­dítható pénz fele. Gál József né: — Azt mondják, országosan is a harmadik helyen állt néhány éve a megye a pedagógus- béreket illetően. Ezt a kol­légák egyszerűen nem hi­szik el. Hiszen bárkivel ta­lálkoztak, mindenki többet kapott. Miniszteri minősítés Pelion Jenő: — Teljesen mindegy, hogy az alulfize­tettek kategóriájában bá­nj adikak vagyunk. Szakítsuk meg itt egy pil­lanatra a nyugodt légkörű beszélgetést és idézzük Glatz Ferenc művelődésügyi mi­niszter kaposvári nyilatko­zatát: „Ami a pedagógusok követelését ihleti, részben soknak, részben kevésnek tartom. Ha azt veszem, hogy mi az én elképzelésem a kilencvenes évek pedagógu­sának anyagi megbecsülé­sét illetően, akkor az 50 százalék kevés. A pedagógu­sokat 100 százalékos alulbe- csültségben részesíti pilla­natnyilag a társadalom. Nem állunk szemben a követelé­seket előterjesztő pedagó­gusokkal, hanem szövetsé­gesek vagyunk, mert ugyan­azt a struktúrát akarjuk megváltoztatni. S ez nem­csak a miniszter dolga. Azt elmagyaráztam a gimnázi­umban is, hogy egy iskolá­ban lefolytatott pedagógus- sztrájk mennyire válthat ki pedagógusellenes hangula­tot, mint ahogy vált is ki máris a parlamentben és más fórumokon. Nekem az a véleményem, hogy sztrájk­ra akkor kerül sor, amikor rossz az érdekképviselet. Magyarországon pillanat­nyilag rossz a szakszerve­zet, rossz az érdekképvise­let: nem továbbítja a kor­mányzat felé a követelése­ket, ugyanakkor nem eléggé tájékozott és politikus ah­hoz, hogy el tudná magya­rázni tagjainak: mi a köve­telésekben. a reális, mi az, amit stratégiailag el kell és el lehet érni. Én tehát egy sokkal jobb és sokkal hatá­rozottabb érdekképviseletet kívánok az értelmiségnek a következő években, még ak­kor is, ha szembeszegül a miniszterrel vagy a minisz­tériummal.” Ezt a nyilatkozatot szer­dán többször is visszapör­gették a kaposvári Táncsics gimnáziumban. A könyvtárban ülőknek mondom: a miniszter a ka­posvári előadásában éppen a gimnázium tiltakozására felelve azt is hangsúlyozta, hogy a torta el van osztva, ha a követelést teljesíteni akarják, újra kell szeletel­ni, tehát valakitől el ke1! venni. Mihályfalvi László: — Természetesen. Eddig tő­lünk vették el. Szőke Attiláné: — Azt is szeretnénk, ha a közvéle­mény sorsunkról, helyze­tünkről, törekvéseinkről mindig reális képe,t 'kapna. A sajtó se engedje meg ki­mondani azt, hogy a peda­gógustársadalom nem termel anyagi értékeket. Azt is el­várjuk, hogy törekvésein­ket reálisan ítéljék meg és hűen adják vissza. A minőség biztosítékait Dr. Iharos Csabáné: — Ez a megmozdulás ráirá­nyíthatja a közvéleményt a pedagógusok munkájának minőségére is. Amikor vita folyt Kaposváron arról, hogy miért „csoportosították át” az iskolákból a pénzt a Rákóczi FC-hez, elhangzott az is, hogy ezek nélkül a milliók nélkül működnek az iskolák. Akik ezt mondják, azoknak fogalmuk nincs ar­ról, hogy mit jelent az is­kolában a munka minősége. És azt is tudomásul kell venni, hogy több terhet nem bír már el a pedagógustár­sadalom. Gál József né: — Ezért nem értettem egyet a túl­óradíj emelésével. Miért a túlórát kell emelni? Miért kell egyáltalán túlóra?! Mi- ért nem lehet főmunkaidő­ben megtanítani a diáko­kat? Bernáth Sándor: — És miért nem az a fontos, hogy a feladatot miként látjuk el? A kaposvári Táncsics Mi­hály Gimnázium tiltakozása nem maradt visszhang nél­kül. A megye oktatási intéz­ményeiből sorra érkeztek a rokonszenvező jelzések. A sztrájk napján délután pedig megérkezett a távirat a me­zőfalvi pedagógusoktól is. És miként vélekedtek a hi­vatalos szervek? Válaszok és táviratok Mihályfalvi László: — A megyei és a városi tanács­tól elvi és eszmei egyetér­tést kaptunk. Azt mondták, jogos a követelésünk. A művelődési miniszter egyál­talán nem ítélte el akción­kat. Nem miniszterként, ha­nem pedagógusként mondta azt, hogy ő a gyerekek mi­att nem sztrájkolna. Azt is bejelentette, hogy az okta­tásügy helyzetének ország- gyűlési tárgyalása ügyében nyitott kapukat döngetünk. Az ősszel erre mindenkép­pen sor kerül. A Miniszter- tanács elnökétől — neki is elküldtük tiltakozásunkat — nem érkezett még válasz. — Mi lesz ezután? — Természetesen csütör­töktől tovább folyik a taní­tás, dolgozunk tovább. És több irányban nagyon szer­vezetten és hangosan -fog­juk követelni azt, ami meg­illet bennünket. A kaposvá­ri Táncsics Mihály Gimnázi­um tanárai a hivatás fele­lősségét is vállalják. Kercza Imre A múlt és a jelen kényes kérdéseiről ,Morzsák” a Kritika júniusi számából Ismét időszerű és megol­dásra váró művelődés-, va­lamint társadalompolitikai kérdésekkel foglalkozik a Kritika című folyóirat jú­niusi száma. Tudományos vitaszabadság vagy politikai tilalmak cí­mű írásában Bayer József, az MSZMP KB kulturális munkaközössége 1973-as ál­lásfoglalásának, a hazai szel­lemi életre gyakorolt hatá­sát elemzi. Arról a nagy port felkavaró állásfoglalásról kezdődtek meg ugyanis is­mét az eszmecserék, amely annak idején elítélte néhány társadalomkutató — Heller Ágnes, Márkus György, Kis János stb. — antimarxista nézeteit. Bayer az elhibázott döntés egyik tanulságait fog­lalta össze. Almási Miklós az említett társadalomtudósok egyik ki­emelkedő alakjára, Heller Ágnesre emlékezik — őt köszönti születésnapja alkal­mából. Az 1969-es tudománypoli­tikai irányelveket értékeli Dérer Miklós, és feltárja az ideológiailag, politikailag különböző felfogások gya­korlati végrehajtásában je­lentkező ellentmondásokat. Ágh Attila A nyilvánosság nyilvánossága című írásában a kérdéskör alapvető prob­lémáira keresi a válaszokat. Ugyancsak a nyilvánosság­ról mint a politikai intéz­ményrendszer egyik legérzé­kenyebb övezetéről olvasha­tunk beszélgetést Megújuló nyilvánosság címmel. Balogh Ernő ' Csikós Józseffel, a KB osztályvezető-helyettesével folytat polémiát a lap ha­sábjain. A párt és a pártsajtó vi­szonyáról, az MSZMP mai sajtópolitikájának elveiről olvashatunk még részletes tájékoztatót. Művelődéspolitikai prog­ramok címmel különböző nézeteket valló pártok, mun­kaközösségek, szervezetek szólalnak meg és tesznek javaslatot a kultúra* a mű­velődés és az oktatás kér­déskörében. Acsay Judit, a híres Lud­wig gyűjtemény sorsáról be­szélget Bereczky Loránddal, a Nemzeti Galéria főigazga­tójával. Elsősorban a saját szak­mai kiadványok nyomtatásá­ra és kötésére szervezték azt a műhelyt a megyei könyv­tárban, amelyben a nyomda és a könyvkötő rész talál­ható. Azonban ma már vál­lalkoznak tudományos mű­vek, településtörténeti és művészeti kiadványok nyom­tatására és kiadására isi. Új­donságnak számít a Soros Alapítvány támogatásával vásárolt nagyteljesítményű másológép; ennek segítségé­vel a könyvtár tulajdonában levő könyvekről, folyóiratok­ról készítenek kópiát az ol­vasóknak. Hét főosztályt megszüntettek Átozerrezés a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérinmban A létszámcsökkentéssel együtt a környezetpolitikai céloknak jobban megfelelő szervezeti formát alakítottak ki a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztéri­umban. Az átszervezés a na­pokban fejeződött be. A vál­tozásokról Varga Miklós ál­lamtitkár, az MTI munka­társának elmondta: hét fő­osztályt, önálló osztályt szüntettek meg, illetve csa­toltak más egységekhez. A mai igényeket figyelembe véve létrehoztak két új szer­vezetet is. Az egyik, a környezetpoli­tikai főosztály a környezeti állapot egész országra kiter­jedő átfogó értékelésével, a környezetpolitika kidolgozá­sával foglalkozik majd. Kap­37 előadás hangzik el Orvoskongresszus a gyermekekért A gyermekek veleszületett anyagcsere-betegségéről, az úgynevezett cisztás fibrózis- ról kezdődött — mintegy 400 résztvevővel — háromnapos kongresszus az Európai Gyermek-gastroenterológiai és Táplálkozási Társaság rendezésében szerdán Buda­pesten az Atrium Hyatt szállóban. Az évente sorra kerülő tanácskozás — amely­nek először ad otthont a magyar főváros — célja a gyomor- és a bélrendszer betegségeivel foglalkozó tu­dományterület legújabb ku­tatási eredményeinek és gya­korlati tapasztalatainak meg­vitatása. A konferencia nyitó nap­ján a cisztás fibrózisban szenvedők (hazánkban min­den négyezredik csecsemő ilyen betegséggel jön a vi­lágra) táplálkozási gondjait, ezen belül a lisztérzékeny­ség felismerésének és meg­állapításának kérdéseit vi­tatták meg a résztvevők. Szó volt a zsíranyagcserével foglalkozó kutatásokról, a gyomornyálkahártya elválto­zásairól is. Az elsődlegesen a hasnyál­mirigyet és a tüdőt megtá­madó kór késői szakaszában zavarokat okoz a máj mű­ködésében is. Reményt keltő beavatkozás a műtét, vagyis a májátültetés. Miután Ma­gyarországon a gyermekkori májtranszplantáció kezdeti stádiumban van, érthető, hogy nagy várakozás kíséri az e témával foglalkozó vi­lághírű specialisták előadá­sait. Az eszmecsere fontosságát jelzi: a tanácskozáson elfo­gadott javaslatokat módszer­tani levélként kezelik a nemzeti gastroenterológiai társaságok. A konferencián a kontinens országainak or­vosai mellett Észak- és Dél- Ameriika, válamint Ázsia néhány államának kutatói is jelen vannak, s jelezték szándékukat, hogy a témá­val kapcsolatban előadáson ismertetik az országukban elért eredményeket. A kongresszus három nap­ján 37 előadás hangzik el, s 60 poszter tekinthető meg. csolatot tart a többi minisz­tériummal, a társadalmi kör­nyezetvédelmi csoportokkal és összefogja a környezetvé­delmi kutatást, fejlesztést. A másik új egységet, a minisztériumi titkárságot azért szervezték meg — mondotta Varga Miklós —, hogy javítsák munkakapcso­latukat a kormányzattal és a parlamenttel, illetve koor­dinálják a minisztérium szakmai előterjesztéseit. Eh­hez a titkársághoz került a panasziroda is. A minisztérium háromszáz fős létszáma az irányítással foglalkozik, a környezetpoli­tikai elképzelések a telepü­léseken a területi igazgató­ságok közvetlen közreműkö­désével valósulnak meg. Az országban 12 területi — kör­nyezetvédelmi és vízügyi — igazgatóság működik, ame­lyeket a korábbi vízügyi igazgatóságok, a környezet- védelmi mérőállomások és a környezetvédelmi felügyelő- ' ségek összevonásával hoztak létre. Ezek az egységek — a nemzetipark-igazgatóságok- kal együttműködve — gon­doskodnak a környezet álla­potának rendszeres megfi­gyeléséről, foglalkoznak a vízgazdálkodás és az árvíz- védelem feladataival. Az ezer—kétezer dolgozóval te­vékenykedő egységek nem­csak az árvízvédelemnél tar­tanak fenn készenléti szol­gálatot, hanem megszervez­ték a rendszeres környezet- védelmi ügyeletet is. A főváros kivételével az egész országban ezek a te­rületi igazgatóságok látják el a levegőtisztaság-védelem feladatait. A vízvédelmen, s az ipari hulladékokkal kap­csolatos talajvédelmen túl újabban már a KVM figyeli tehát a levegő tisztaságát is. Egyes szakterületeken meg más szervezetek is ellenőriz­nek, a kommunális hulladé­kok elhelyezése például a tanácsokhoz, illetve a Bel­ügyminisztériumhoz tartozik. A termőföld, az erdők vé­delmével a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium foglalkozik. Megfelelő kordinációval viszont lehe­tőség van az egységes kör­nyezetpolitika kidolgozására, az ennek megfelelő gyakor­lati intézkedésekre. (MTI) Á diákok kérésre otthon maradtak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom