Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-05 / 130. szám

1989. június 5., hétfő Somogyi Néplap 5 Pedagógusnapi kitüntetések (Folytatás az 1. oldalról.) , További anyagi erőfeszíté­sekre van szükség a tante­remépítést és a kollégiumi férőhelyek gyarapítását il­letően — hangsúlyozta Brandtmüller István. A me­gyei tanács ma arra tud vál­lalkozni, hogy a központi béremelést éves viszonylat­ban 22 millió forinttal ki­egészíti. Beszédében kérte a kitüntetetteket, a szakma legkiválóbbjait, hogy legye­nek továbbra is erjesztői sa­ját pedagógus közösségük­nek, vállaljanak szerepet az új oktatási törvény célkitű­zéseinek végrehajtásában. Elismerően szólt azokról a munkatársakról is, akik gon­doskodnak az iskolák tiszta­ságáról, biztosítják gyerme­keink kulturált étkeztetését, megteremtik iaz oktatás és a képzés feltételeit. S azoknak, akik a most befejeződő tan­évben utoljára álltak kated­rára aktív pedagógusként, tartalmas, szép nyugdíjas éveket kívánt. Kiemelkedő nevelő-oktató munkájuk elismeréseként az Országházban rendezett ün­nepségen a művelődési mi­niszter Kiváló Pedagógus kitüntetésben részesítette Elek Sándort, a kaposvári Munkácsy Mihály Gimná­zium és Egészségügyi Szak- középiskola tanárát, Ember- sics Imrét, a kaposvári Kis­faludy Utcai Általános Iskola igazgatóját, Giczi Frigyesnét, a kaposvári Arany János Utcai Óvoda vezetőjét, dr. Havranek Lászlót, a fonyó- di Karikás Frigyes Gimná­zium tanárát, és Vida Irént, a törökkoppányi általános iskola pedagógusát. A kaposvári központi ün­nepségen a művelődési mi­niszter megbízásából dr. Horváti Sándor, a megyei tanács társadalompolitikai főosztályának vezetője adta át a kitüntetéseket. A me­gyei tanács Pedagógiai Dí­ját kapta dr. Szeléndi Gá­bor, a Kaposvári Tanítókép­ző Főiskola tanára, Auguszt Ilona, a kaposvári Zrínyi ál­talános iskola igazgatóhe­lyettese és Szűcs István, a marcali Noszlopy Gáspár Általános Iskola igazgatója. A Pedagógus Szolgálati Em­lékérmet hatvanötén, a Ki­váló Munkáért kitüntetést kétszáznyolcan, a Miniszteri Dicséretet pedig kétszázhú- szan vették át. Az Állami Ifjúsági- és Sporthivatal di­cséretben részesítette Herke Lászlót, az 503. számú Ipa­ri Szakmunkásképző tanárát. * * * Szombaton délelőtt a ka­posvári Latinca Sándor Mű­velődési Központban ünne­pélyesen átadták a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet által meghirdetett pedagó­giai pályázatok díjait. Első díjat kapott A So­mogy megyei pedagógusto­vábbképzés első két évtize­dét feldolgozó munkájáért Varga Gyula és A bábozás, dramatizálás és egyéb mani­pulációs technikák szerepe az óvodai nyelvi nevelésben című pályázatáért Széli Ist- vánné. Második díjban ré­szesült Rákosi Jenő és Né­meth Lajos A hormonális szabályozás című gimnáziu­mi anyag feldolgozásáért, il­letve a Tanárhívó berende­zés című munkájáért. A harmadik díjat Mayer György, Horváth János, Jászberényi Márta, Szabóné dr. Gondos Piroska, Huszár­áé, Fülöp Márta és Láris Gézáné vette át. Háromezer­forintos munkajutalomban, kilencen, kétezer forintos munkajutalomban pedig öten részesültek. Köszönőle­velet két pedagógus kapott. T. R. ERDŐJÁRÓ GIMNAZISTA Kutas kincsei Egy kaposvári diáklány országos sikore RÁDIÓJEGYZET A levegő urai A Munkácsy gimnázium könyvtárában találkoztam Polgár Izabella második osz­tályos gimnazistával, aki a Hazánk mezőgazdasága di­ákszemmel című országos pályázaton első helyezést ért el. A megejtően szerény és értelmes diáklány beszélge­tésünk elején maga készítet­te csodálatos fényképeket mutatott szűkebb hazája, Kutas természeti kincseiről: az állatokról, növényekről és az erdőről. Előkerültek a kedves skót juhászkutyáról készített képek is. Polgár Izabella legkedvesebb időtöl­tése a fotózás. Szaktanárától, Mayer Györgynétöl korábban na­gyon kedvező véleményt hal­lottam Izabelláról: tanítvá­nya komoly gondolkodású, határozott célokat kitűző és azok megvalósításáért küzdő fiatal. — A Mezőgazdasági Mú­zeum hirdette meg az orszá­gos pályázatot középiskolá­soknak: több mint három­százan pályáztunk — mond­ta Izabella, mikor a dolgo­zatról kérdeztem. — Én er- deink növény- és állatvilá­gáról írtam. Szekciómban 22 pályázat közül nyertem el az első díjat.. . — Sokat dolgoztál rajta? — Igen, féléves tevékeny­ségem eredménye a dolgo­zat. Minden hét végén jár­tam az erdőt, gyűjtöttem az anyagokat; esténként és éj­szakánként rendszereztem. Életem eddigi legnagyobb si­kerét értem el, és nagyon boldog vagyok. — Gondolom, eredmé­nyednek örültek a tanáraid és diáktársaid is. — Nagyon jó az osztály- közösségünk, örülünk egy­más sikereinek. Rengeteget köszönhetek földrajztaná­romnak, Mayer Györgyné- nek, aki segített a dolgozat elkészítésében. Biztatott, ha csüggedtem, és együtt izgult velem. — Honnan az indíttatás, az ökológia iránti vonzalom? — Gyermekkorom óta já­rom az erdőt. Kezdetben az állatvilág szépségeit, később a növények varázsát fedez­tem föl. Már a kutasi álta­lános iskolában a legkedve­sebb tantárgyam a földrajz és a biológia volt. Hálás va­gyok ezért tanárnőmnek, Nagy Károlynénak, sokat ta­nultam tőle. Nyolcadik osz­tályos koromban már írtam egy kis ökológiai dolgozatot. — Mayer tanárnő említet­te, hogy Balogh János öko­lógus professzor meghívott magához. — Jaj, ennek nagyon örü­lök ! írtam egy levelet a pro­fesszor úrnak, s válaszolt rá: a nyári szünidőben beszél­getésre hívott meg Buda­pestre. — Jut-e időd még másra is? Hiszen vidéken laksz, és onnan jársz be naponta Ka­posvárra. — Nekem a természetjárás nagyon sokat jelent. Sokat kirándulok, növényeket gyűj­tök, s természetfotókat ké­szítek, megfigyeléseket vég­zek. Ez a hobbim. A szüleim is segítenek ebben. Sok ter­mészettudományos könyvet olvasok. A bejárást pedig már megszoktam. Kaposvár­ra nem is költöznék szíve­sen, mert nem tudnék ak­korákat barangolni, mipt Kutas környékén. Sok egy­kori osztálytársam jár a Munkácsyba, szeretek itt ta­nulni, és nagyon szép az is­kola környezete. — Terveid? — Jövőre szeretnék in­dulni az országos biológiai és földrajzi tanulmányi ver­senyen. Ha jó helyezést ér­nék el, akkor felvételi vizs­ga nélkül kerülhetnék be az ELTE földrajz-biológia sza­kára. Mert ökológus szeret­nék lenni. Varga Zsolt Az ember bízik abban, hogy van a világegyetemben egy golyóbis vagy éppen más formájú égitest, amelyiket a Földéhez hasonló ózonpajzs veszi körül s ugyanolyan természetességgel lehet a ta­vakban lubickolni, mint a Balatonban. Az ember már alig hisz abban, hogy visz- szájára fordíthatók az eró­ziós folyamatok. A termé­szetet kizökkentettük a meg­szokott nyugalmából: vála­szul mi is fájdalmas döfése­ket kapunk, melyek elől szinte nem is lehet kitérni. Vannak akik a képzelt vi­lágban sem bíznak. Távol a Földtől ugyanúgy tönkre lehet tenni az égitestet, mint ahogy mi a jelenben meg­próbáljuk: őrült robbantga- tók és esztelen vízlépcsőépí­tők mindenütt vannak. Csak az oxigént hagyják meg az embernek, mert anélkül né­hány percig képes az élet­re. Oxygéniában éppen ezt, a levegő egyik legfontosabb alkotóelemét adagolják az embereknek kicsiny porciók­ban. A bizarr történet kita­lálója, Fehér Klára még a hatvanas évek derekán je­lentkezett regényével, ennek a rádióváltozatát hallhattuk nemrég a Petőfin. A levegő urai természete­sen pazar körülmények kö­zött élnek: kényelmes lak­osztályokban mulatnak nap­hosszat és ami a legfonto­sabb, fejük fölött süt a nap. Ök az egyenlőbbek. A nép, a napi oxigénadagjukért küzdők, mesterséges ionbu­rokba zárva tengődnek a tel­jes tudatlanság állapotában. Még mit nem: ha elhíresz­telnék közöttük, hogy létezik egy másik világ, talán ber­zenkednének. így viszont kezesbárányokként dolgoz­nak az oxigánpirulákért. A látszólagos nyugalmat egy, a Földről érkezett űrhajó za­varja meg. Péter és Juli nászutasok, és egy véletlen baleset után kerülnek Oxy- génia hatalmába. A fiatalok igen veszélyesek a bolygón, mert értelmesek és pillana­tok alatt felfedhetnék, hogy a szürke, betontömbös vilá­gon kívül más vidék is van az égitesten. A tudósok — a középső ré­teg — is könnyen az ormá­nyosok sorsára jutnak Oxy­géniában, ha a rájuk sza­bott feladaton kívül másról mernek gondolkodni. Nekik valamivel jobb dolguk van, mint a gázmaszkosoknak, de ők is kiszolgáltatottak, bár­mikor a süllyesztőbe kerül­hetnek. XIII. Jótevő királyt senki sem ismeri. Nem látták az alattvalók, csupán alkalom- adtán hallhatták a hangját. A király parancsai viszont nap nap után záporoznak, ellenvetése senkinek nem le­het. Minden bolygólakó sze­me előtt ott lebeg a beton­város képe, ahonnan nincs visszatérés. A hangjáték közben fel­sejlik Jean Michel Jarre űr­zenéje, de Turián György rendező gonodosan ügyelt arra, hogy a kellemes mu­zsika nehogy megtörje a fe­szültséget. A színészek, Ben- kő Péterrel az élen színtele­nül, szűkszavúan beszéltek, mintha nehezükre esett vol­na az ékes szó abban a szür­ke világban. Péter végül is kiszabadult Oxygénia fogságából, és a fiatalembernek sikerült se­gítenie néhány elgyötört em­beren. Vagy az egész bolygó megmenekült? Erre már nem kaptunk választ. Fehér Klára akarattal hagyott ben­nünk kételyeket: a legbor­zasztóbb, hogy húsz év eltel­te után is meditálnunk kell rajta. Most van szükség leg­inkább a továbbgondolásra. Faragó László Dokumentumok Nagy Imre életéből Kaposvári évek, kapcsolatok Áll-e még a szülőház? Nagy az érdeklődés a Kaposváron született Nagy Imre, az MSZMP alapító tagja, a Minisztertanács 1956-os elnö­kének élete és pályája iránt. A Somogyi Néplap szerkesztősége arra vállalkozott a megyei levéltár segítségével, hogy bemutatja Nagy Imre és Kaposvár kapcsolatát. Erről szól cikksorozatunk, amely­nek megírásakor mindenekelőtt a dokumentumokra tá­maszkodtunk. A Nagy Imre-életrajzok a származás és születés tekin­tetében ellentmondóak. Két könyvből idézek. A ' Nagy Imre vonal a közelmúltban jelent meg, s így kezdi az életrajzot: „Nagy Imre 1896. június 6-án Kaposváron szü­letett református családban. Édesapja ötvöskónyi sze­gényparasztból lett kapos­vári vasúti munkás, édes­anyja pedig — férjhezme- neteléig — cselédlány volt Somogy vármegye alispánjá­nak házában." A másik megfogalmazás: Az igazság a Nagy Imre ügyben címmel náluin.k most megjelent, Párizsban 1958- ban kiadott könyvből való: „1896-ban született Kapos­várott, somogymegyei gaz­dálkodó család fia”. Kik voltak tehát a szü­lők, mikor van a születés­nap, hiszen egyes könyvek­ben június 6-a, másikakban június 7-e szerepel? Meg­van-e még a szülőháza Ka­posváron és hol? Milyen in­dítást kapott a tanáraitól? Dr. Andrássy Antal, a me­gyei levéltár igazgatója munkásmozgalmi gyűjtemé­nye, különböző iratok, do­kumentumok és újságok alapján egészíti ki a hiány­zó adatokat... Ebből áll össze talán a mozaik Nagy Imre gyermek- és ifjúkorá­ról, a felszabadulás előtti munkásmozgalmi tevékeny­ségéről. Ennek leírása ugyan­is hiányos ... Sorozatunk nem a teljes életút bemuta­tására törekszik, hanem a gyökereket, a szülővároshoz kötődés bizonyítékait gyűj­ti össze. A levéltárigazgató saját gyűjtésű irataiból idézi: — Nagy Imre édesapja, Nagy József 1869. április 4- én született Kónyában, a miai ötvöskónyiban. A nagy­apa pontos adatai ismeret­lenek, a nagyanyát Tischler Erzsébetnek hívták. A ke­resztszülei: egy urasági haj­dú és annak felesége, illetve két másik szegényparaszt voltak. Nagy Józsefet más­nap keresztelték meg a református vallásra a kot szokásainak megfelelően ... Édesanyjáról szintén ke­vés az adatunk. 1877. októ­ber 13-án született, s mivel anyai nagyanyja, Sáringer Anna leányanya volt, az ő hevét kapta, s Rozália né­ven keresztelték meg. A nagyanya foglalkozásaként szolgálót írtak be, római katolikus vallású/ csákányi lakos volt. A csákányi ka­tolikus plébános keresztelte meg a gyermeket. Kereszt- szüleinek csak a nevét tud­juk. Talán sohasem találkozott volna a két fiatal, ha nem kerülnek be Kaposvárra, a megyeszékhely-városba szol­gálónak. Nagy Imre édes­anyja az akkori földbirto­kos alispán házicselédje lett, a megyeháza első emeleté­nek egyik szárnyában lakott szolgálati lakásban. Hogy miként került az al­ispánhoz, ma már nem le­het tudni, annyit viszon igen, hogy itt ismerkedik meg későbbi férjével, Nagy Józseffel, aki szintén dr. Maár Gyula alispán, ker- cseligeti birtokos mellett volt ordonánc, a megye fi­zetésében. (Küldönc, házi­cseléd, az alispán személyes használatára rendelt szolga.) A két fiaitail tehát egy családnál szolgált. Az isme­retségből szerelem lett. A problémát az okozta, hogy különböző volt a vallásuk. Nagy József tartotta val­lásához magát, s a polgár- mester előtt hivatalos és hi­teles jegyzőkönyvben kije­lentette, hogy a házassága utáni fiúgyermek az ő val­lását követi. így nem adott úgynevezett reverzálist a felesége vallásának, illetve a feleségének. (Ez a vegyes házasságokban a gyermekek vallása tekintetében az egy ik fél kizárólagos jogának el­ismerését jelentette a másik fél részéről.) 1896. január 12-én háza­sodtak össze: két szegény ember kötötte egymáshoz az életét, A család életében, fordu­latot hozott, amikor az ál­lapotos cselédet elbocsátot­ták állásából, ahogy az ak­kor szokásos volt. A férj, akinek szintén na­gyobb kereset után kellett néznie, szintén otthagyta az alispán! tisztiszplgaságot, és a postához került — immár állami alkalmazottként... Nagy József először szol­ga volt, majd avanzsált; 1906-ban már postafelvigyá­zó, 1912-ben pedig postaal­tiszt lett, s ez szerepel a fia iskolai bizonyítványában is. Előkerül tehát az anya­könyv. Ebből pontosan ki­derül, hogy Nagy Imre 1896. június 7-én, hajnali 5 óra­kor, az akkori Fő (ma Május 1.) utca 89. szám alatt szü­letett. Vallásának az „eván- gélikuB-reformátust” jegyez­ték be. — Hol lehet ez a szülő­ház ma? — Teljes bizonyossággal nem állíthatjuk, de nagy valószínűséggel — ezt kollé­gáim, Bognár Tibor és ifj. Nagy Zoltán derítették fel — hogy a mai Május 1. utca 77-es számú ház volt az. Amíg azonban korabeli ut­catérkép, • illetve -számozás nem kerül elő, teljes bizo­nyossággal nem állítható. A Fő utca számozását ugyan­is négyszer-ötször változtat­ták. Állításunkat a helyraj­zi számra alapozzuk. A szü­lők viszont 1906-ban már a Fő utca 111. szám alatt lak­tak ... — Akkor is ilyen volt ez a ház? — Nagyjából... Megvan ugyanis az alaprajza. Akko­riban általában az utcaré­szen volt egy kis bolt vagy műhely, és hátul az L-ala- kú épület hosszúságában le­vő szoba-konyháikat, sokszor pedig csak az egy helyiség­ből álló kis lakrészeket ad­ták ki. Szemléletes ma a 89—93-as számú 150—ICO’ éves házak lakrésze, ame­lyek megőrizték a múltai. Ezért váltogatták Nagy Jó- zsefék később a lakásaikat annyiszor. 1903 februárjában Pécsre költöztek, s 1905 májusában jöttek ismét vissza. Nagy Imre ott a belvárosi elemi­be járt. A család. a vissza- költözéskor a Baross (ma Zalka Máté) u. 6. szám alatt lakott. Az édesapa akkor már postavonal-felvigyázó- ként dolgozott. (Folytatjuk.) Lajos Géza I k«rrtk*»« «Ml 4* ««*•*" : .. ' " * ' 'WVJtm „ Ä . >'yjf*.-vV'«-«i áll*« (f.rlalketáM): -.'"X .......--------------------. ta Mkefr« • ■ T* f k ;................ * -------—— k eif«: r- ’ÜZj-----­M eje: 1 *%> <‘f" ......... é ri 'W//. ««I a. (é/L. cf/// K~, 0 ■) ) *««**)***-. ; rali*«: Jwt___ { ypAttSSS-*/*'// / -:V',

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom