Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-29 / 151. szám
1989. június 29., csütörtök Somogyi Néplap 5 MEGYEI KÖRKÉP Tanácsok és pedagógusbérek Siófokon már áprilisban emeltok A pedagógusok anyagi gondjain enyhítendő, a Somogy Megyei Tanács úgy határozott, hogy mintegy két százalékkal növeli saját forrásból a központi bérrendezés mértékét. A jelenlegi fizetéseket tekintve azonban ez még mindig kevés, így a helyi tanácsok, ahol tudják, megfejelik ezt az összeget. Mint arról már beszámoltunk, a Kaposvári Városi Tanács legutóbbi ülésén úgy határozott, hogy a megye- székhely pedagógusainak bérrendezéséhez 1 millió 373 ezer forinttal — ugyanany- rtyival, mint a megyei tanács — járul hozzá. Vajon követi-e a példát a többi városi tanács? Siófokon elébe mentek a megyei tanács kezdeményezésének. Már a március másodiki végrehajtó bizottsági ülésen elhatározták, hogy függetlenül a szeptemberi központi bérrendezéstől, mindenképpen emelik a gyermekeket nevelő és oktató szakemberek bérét. A havi másfél millió forintos hozzájárulás lehetővé teszi, hogy 6500 forint alatt ne legyen pedagógusfizetés, az általános, a középiskolákban, de még az óvodákban sem. A 6500 forint azonban csupán rendezőelv, az intézmények mindenhol maguk döntik el, kinek mennyivel emelik a fizetését. A korábbi 4500 forintos kezdő fizetések azonban várhatóan mindenhol emelkedni fognak. A bérfejlesztések havi másfél millió forinttal terhelik a tanácsi költségvetést, melyet a tartalékok terhére valósítanak meg a siófokiak. Az elképzelések szerint jövőre a helyi támogatás a kétmillió forintot is meghaladja. S még egy figyelemre méltó tény. A béremeléseket a siófoki tanács már április elsején bevezette, s nem csupán a pedagógusokat részesítette előnyben. Egyidejűleg emelte a kezdő orvosok fizetését is, így Siófokon tavasztól 7500 forintnál kevesebbet egyetlen orvos sem keres. Néhány településsel arrébb, Boglárlellén azonban már korántsem ilyen bíztató a helyzet. A helyi tanácsnál a szándék megvan a bérfejlesztésre, anyagi lehetőségeik azonban hiányoznak, hogy ezt szeptember elsejétől meg is valósítsák. A tervek szerint január elsejétől az országos átlagnak megfelelően két százalékkal emelik a pedagógusok bérét a Balaton-parti településen. Végleges döntést azonban csak a június végi tanácsülésen hoznak. Nincs még határozat Tabon és Nagyatádon sem. A helyi tanácsok mindkét helyen hozzájárulnak a béremelésekhez, de hogy milyen mértékben és miképp, erről nincs még döntés. Csurgón a július ha- todiki, Barcson a július ti- zenharmadiki tanácsülésen döntenek a helyi források felhasználásáról. Marcaliban a város valamennyi oktatási intézményében dolgozó pedagógus részére a saját költségvetésből további háromszázalékos béremelést terveznek, mely 220 forintot jelent személyenként havonta. 1990- ben a marcali városi tanács egymillió 193 ezer forintot fordít a város 317 pedagógusának bérfejlesztésére, akik a megyei átlagnál már így is valamivel jobban keresnek. (Széki) Próbababán gyakoroltak Á gyermek a legjobb oktató Vidám gyereksereg, hangos kacagás, épülő homokvárak, játszó apróságok — ez a kép fogadott bennünket Kaposváron a Beloiannisz utcai bölcsődében. Az épület akár egy családi ház, s a hangulat is ilyen bensőséges. Az 'apróságok és a gondozónők között egy-egy fiatal arca is feltűnik. Az első éves egészségügyi szakközépiskolások itt töltik nyári gyakorlatukat. Számukra ez az első alkalom, amikor a gyakorlatban kell alkalmazniuk mindazt, amit az iskolapadban elsajátítottak. Szerecz Anita éppen egy nagy gonddal készülő homokvár utolsó simításaiban segédkezik. Az ügyetlen kis kezecskéknek bizony jól jön az irányítás, s így a sikerélmény is nagyobb lesz. Ebben a komoly munkában zavartam meg Anitát: — Mire számított, milyen lesz ez a két hét? — Féltem attól, hogy esetleg olyan feladatot kapok, amit nem tudok megoldani, hiszen eddig csak próbababán gyakoroltunk. Szerencsére eddig ilyen nem fordult elő — mondja, s máris siet visz- sza a homokozóba, mert az Épül a homokvár „építkezésen” gondok adódnak ... — A gyerekektől és a gondozónőktől is tartottunk egy kicsit — tette hozzá Béres Rózsa —, mennyire fogadnak el, s megszeretnek-e majd bennünket. Mind aranyiunk nevében elmondhatom, hogy kellemes meglepetésben volt részünk. A gondozónők kedvesek, szívesen segítenek jótanácsaikkal. A gyerekek nagyon aranyosak, hamar megszerettek bennünket. Az „építkezésen” néha gondok adódnak A szomszédban nagy a sütés-főzés, készülnek a mutatós homoktorták. Persze, a fiúk is kiveszik a részüket a munkából, ők szállítják kisautóikon a „sütéshez” szükséges homokot. Rózsa éppen ebben segédkezik. — Milyen volt az első találkozás a gyerekekkel? — Az első nagy élményem — mondja. — Néhány héttel ezelőtt kijöttünk a bölcsődébe és bemutattak bennünket a gyerekeknek. A kicsik megismertek, sőt még arra is emlékeztek, hogy akkoriban mit játszottam velük. Nagyon jó érzés volt! Schlag Sandra, aki éppen egy alagút ásásában mélyült el, így folytatta1: — A gyerekek eleinte félénkek voltak, elfutottak előlünk, de hamar megbarátkoztak velünk. Ügy érzem, most már ragaszkodnak hozzánk. Nagyon jól érezzük magunkat. Lassan itt az ebéd ideje, a gyerekek már készülődnek. A pakolás közben Rózsás Józsefné, a bölcsőde vezetője elmondta, hogy elégedett a tanulókkal. Véleménye szerint valameny- nyiükből gyerekszerető, jó szakember válik. Bánfai Tamara Új fonal a piacon Pályázat a felhasználásra „A divat a szálak tengeréből születik” címmel textil és kötős pályázatot hirdetett a Magyar Viscosa- gyár a Magyar Divatintézet közreműködésével. Magyarországon akril szálakból hiány volt a piacon, ezért a Magyar Viscosagyár kapacitásbővítő fejlesztésbe kezdett. Ehhez kapcsolódik az a pályázat, amely a majdnem megháromszorozódó termékmennyiség piacra segítését célozza meg a tervezők közreműködésével. A Mavilon elnevezésű új szálnak kiváló a tulajdonsága, magasabb színvonalon képes kielégíteni a vásárlók igényeit. A pályázat célja, hogy az új fonal a tervezők és a gyártmányfejlesztők kreativitását megnyerje és felhasználásával változatos, újszerű, érdekes, a legújabb divat szerinti árukat tervezzenek és készítsenek. A Magyar Viscosagyár olyan termékcsaládokra várt terveket, melyek a Mavilon szálból készült fonalak előnyös tulajdonságait a legjobban érvényesítik és előállításuk gazdaságos. A pályázaton részt vehetett bármely állami vállalat, szövetkezet, intézet, magán szektor tervezőművésze, gyártmánytervezője, a Művészeti Alap és a Fiatal Iparművészek Stúdiójának tagja, valamint az iparművészeti és könnyűipari műszaki főiskola hallgatója. Az érdeklődést jelzi, hogy 19 gyár harmincöt gyártmányfejlesztője csoportosan, huszonnégy pedig egyénileg jelentkezett. A pályázók és a szervezők június 27-én szakmai egyeztetést tartanak, ahol bemutatják és elemzik a pályamunkákat. A pályázat díjazására 400 ezer forintot szánnak, ebből a fődíj egyhetes tanulmányút egy fejlett nyugati ország kimagasló teljesítményű gyárába, üzemébe vagy szakmai rendezvényére. HERNESZ FERENC Nagy Utazása (V< 8. Leltár — négy évtized után F. K.-nak idő kellett ahhoz, hogy értelmi leg és érzelmileg1. helyére tette az itthoni dolgokat s azt, ami vele meg a többi ladival történt. Elmondta az érdek_ tüdőknek mindazt, amit a kint maradt hozzátartozókról tudott. Legnehezebb volt a már korábban hazaérkezett rossz híreket megerősíteni ... ö is sorra vette, melyik családból kik vannak még’ távol. Sokakat várt még a családjuk, és sokakat gyászolta k már otthon. Megtud_ ta;, hogy amíg távol volt, Budapest környékéről — többnyire Kistarcsáról — kibombázott, éhező, fedél nélkül maradt családok gyermekeit hozták le a faluba. S ez a németajkú falu több mint egy tucat' gyereket befogadott önként. F. K. apósáék is gondját viselték egy tizenéves lánynak addig, amíg otthon, Kistar- csán a szülők ismét fogadhatták gyereküket. F. K. nem háborgott azért, ami vele történt, és nem háborgott a többi ladi sem, aki a hadifogságból, az internálásból szerencsésen hazatért. Nagyobb volt az öröm, semhogy azt firtatták volna, tulajdonképpen miért is hurcolták meg őket. Végül is épségben (?) megúsz. ták, nem hagyták ott a fogukat, mint olyan sokan a faluból, s ennék örülni 'kell. Nem kerestek bűnbakot, akit sanyarú éveikért Okolhattak volna... F. K. is ott volt a lobogós_ indulós ünnepek felvonulói között, munkanapokon pedig a szántóföldön vagy az erdészet csemetekertjében dolgozott. Anyósával, együtt még sokáig keresték és kerestették a férjét, s hiába volt a Vöröskereszt levele, hazavárták. Azután mégiscsak megtörtént a holttá nyilvánítás, s akkortól rendszeresen kapta a havi negy_ ven-hatvan forintot, amit a hadiözvegyéknek folyósítót, tak. Nem hallott Recskxől, az épülő új városokon dolgozó magyar hadifoglyokról, akiket „rangrejtve”, „inkognitóban” dolgoztattak az építkezéseken, s hozzátarto. zóik a határokon túlról várták hazatértüket... F. K. most, hogy több mint negyven év után sorra veszi, kikkel internálták Ladról akkor, 1944. december 24-én, harminckét ne. vet számol össze, úgy, hogy házról házra ellenőrzi emlékezetében, kik kerültek a transzportba. Nem jön ősz. sze sehogy sem a több mint negyven név, pedig ennyiről esett szó akkoriban. Akik fönnmaradtak az emlékezet rostáján, azok se kerültek mind Gorlovkába — megszökött egy részük Szigetvárról, Pécsről, Bajáról vagy még messzebbről1, de _ olyan is akadt, akit családi körülményeire való tekintettel még Szigetvárról hazaengedtek. Tény azonban, hogy többen halták meg útközben és odakint ebből a csoportból, mint a hadifogságba esett ladi katonák közül... F. K. férje akikor került a szovjetek fogságába, amikor azok már Magyarország te. rületén nyomultak előre, s a magyar katonák már német hadvezetés alatt kerültek bevetésre. Következésképpen a hetvenes években az NSZK (kártérítésként? jóvátétel gyanánt?) haut 45 nyugatnémet márkát folyósított F. K. részére havonta, aminek természetesen a fo. rintértékét kapta. Addig, ameddig itthon a saját jogán nem szerezte meg a jogosultságot az öregségi nyugdíjra. Miután ezeket az éveket megszerezte és az életkora is elérte a nyugdíjkorhatárt, megszűnt a nyugatnémet tá. mogatás; viszont itthon a nyugdíjnál a szolgálati időbe beszámították az interná. lás csaknem két évét is. Mintha mezőgazdasági munkásként dolgozott volna F. K. valamelyik magyarországi gazdaságban 1944. december 24-től 1946. október 20-ig. Csak éppen tanúkkal kel. lett igazoltatni — még föllelhető internáltakkal, akikkel együtt vett részt a Nagy Utazáson —, hogy hol töltötte azt a bizonyos 22 hónapot. Persze ha azt kellett volna igazoltatni, hány tonna szenet termelt ki a föld alól — vagy mások hány órát dolgoztak a kőművesek mellett, illetve a kolhozokban, a munkahelyekre ugyanis erőnléttől, egészsé. gi állapottól függően sorolták be a gorlovkai internál. takat —, és a koszt, a kvártély, a munkaruha árának levonása után hány rubel maradt a tiszta keresménye, már nehezebb lett volna a dolga... Miközben ezeket írtam, elgondolkodtam, hogy helyesen használtaim-e az internálás kifejezést ebben az esetben, nem kellene-e inkább deportálásról beszélni. A Magyar értelmező kéziszótár szerint internálni annyit tesz; mint „politikai v. közbiztonsági szempontból veszélyesnek nyilvánított személyt ' rendőri felügyelet ’alatt álló táborban elhelyezni". A deportálás viszont azt jelenti, hogy „valakit v. (valakiket hatósági iintézkedésre idegenbe száműzni, hurcolni". Más jelentés Szerint deportál az, aki „politikai üldözötteket embertelenül koncentrációs táborba szállít”. Nos, a lad iáknál melyik szabály érvényesült? Aligha hihető, hogy bárki is „politikai vagy köz- biztonsági szempontból ve. szélyes” lett volna, akár egyetlen nő vagy férfi, aki a transzportba s végül Gor- lovkába — vagy a jeltelen sírba — került. Tény viszont, hogy barakkokban voltak elhelyezve, ahol őr- személyzet vigyázott rájuk — amiről „nem tudni” mennyiben minősíthető rendőri felügyeletnek. A deportálás definíciója látszik idevágóbhnak, mert ezeket az embereket inkább idegenbe hurcolták, mint elhelyezték, s mindez hatósági intézkedésre történt, ami. nek a jogosultságát, értelmezésének megalapozottságát azóta sem kérdőjelezte meg senki... Húszezren voltak, akik ebben a sorscsapásban részesültek akkoriban/ Magyarországon vagy har- mincezrep? A számokon lehet vitatkozni — persze,, egyszer mégiscsak érdemes volna cáfolhatatlan bizonyossággal megállapítani a valós számbt —, ami azonban vitathatatlan: sokan voltak és többnyire ártatlanok voltak. Szerepük,-sorsuk tisztázása már csak azért is sürgetően fontos, mert lám, a ladi példa is tanúsítja: az idő múlása mind nagyobb fejtörést okoz — és mind több tévedés veszélyével fenyeget — az emlékék fölidézésekor, hiszen ezekhez az emlékekhez csakrit. ka esetben csatolhatok dokumentumok. A „leltárkészítés” azért sem késhet, mert a ma még emlékezők száma is egyre fogyatkozik. Bizonyság rá a ladi temető is: a kápolnához vivő út bal oldalán, a ke- resztút roskadozó stációi mögött szaporodnak azoknak a sírjai, akik megjárták s túlélték Gorlovkát. F. K. a túlélők között van. Évekkel ezelőtt még előfor. dúlt, hogy a behavazott bányavidékről álmodott. A nehéz, verejtéfces álmok után megkönnyebbült ébredések következtek. Az álmok szertefoszlottak, de az emlékek megmaradtak. Mert Gorlovka valóság volt.
