Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-29 / 151. szám

1989. június 29., csütörtök Somogyi Néplap 3 Tanácskozik az Országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról) get akarják megadóztatni, vagy lehetetlen helyzetbe akarják hozni a szakszer­vezeteket? Kisebb adót Békési László egyetértett azzal az észrevétellel, hogy legyen összhang a magyar adórendszer továbbfejleszté­si programja, a gazdaságpo­litika, a kormány formálódó 3 éves programja, az állam- háztartási reform és a sza­bályozás egyes elemei között. Az adórendszer képtelen pó­tolni a bérpolitikát, a kor­szerű bérprogramokat, a szociálpolitikát, a hatékony­ságnövelést szolgáló erőfe­szítéseket. Nem tudja orvo­solni az gyensúlyi zavarok­kal küzdő gazdaság gondjait, kikényszeríteni a gazdasági szerkezet váltását. Az a fel­adata, hogy ezeket segítse. A pénzügyminiszter utalt Fekete János javaslatára, arra, hogy legyen kisebb adó, nagyobb teljesítmény, több állami bevétel. Hosszú távon ezt a filozófiát kíván­ják követni. A kormány nem kívánja megismételni a hetvenes évek hibáját, tehát nem a kistermelők általános adóz­tatására törekszik. Arról van 6zó, hogy a mezőgazda- sági nagyvállalkozók épp. úgy adózzanak, mint bárki más ebben az országban. — Az adórendszer kérdé­sében nem lehet teljesen azonos a szakszervezet és a kormányzat álláspontja — tért át új témára a pénz­ügyminiszter. — Nincs eb­ben semmi rendkívüli, a jö­vőben is előfordulhat, hogy a szakszervezetek álláspont, ját a kormány teljeSkörűen, tételesen nem tudja elfo­gadni. Az lenne a baj, hogy ha az adó ügyében a kor­mány ugyanazon az állás­ponton lenne, mint a szak- szervezeteik, vagy fordítva. A miniszteri válasz után határozathozatal követke. zett. Az előterjesztést az ajánlásokkal, a kiegészíté­seikkel és a korrekciókkal együtt 7 ellenszavazattal, 38 tartózkodás mellett elfogad­ta az Országgyűlés. Kárpáti Ferenc expozéja Ezután Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter a kormány felha­talmazása alapján az Or­szággyűlés elé terjesztette a honvédelmi törvény módo. sításának tervezetét. A mi­niszter expozéját megelőző, en az elnöklő Horváth La­jos bejelentette, hogy a tör. vénytervezethez több képvi. selő is újabb módosító ja­vaslatot nyújtott be, ezért a honvédelmi törvény módo_ sításának tervezetét az Or­szággyűlés két olvasatban, általános és részletes vitá­ban tárgyalja. A honvédelmi törvény módosítását a társadalmi és a katonai szolgálati viszo. nyok változása, a jogálla­miság fejlesztése iránti mind erőteljesebb állam- polgári igény és a nemzetkö­zi tapasztalatok hasznosí­tása iránti törekvés tette szükségessé és időszerűvé. A változások lényege, hogy az alternatív szolgálat beveze. tésével összefüggően módo­sulnak a honvédelmi tör vény egyes rendelkezései. A törvényjavaslat tartal­mazza: az alternatív szolgá­lat formáit, azaz a fegyver nélküli katonai és a palgá. ri szolgálatot; a kérelmek engedélyezésének eljárási szabályait; az alternatív szolgálat időtartamát. A törvényjavaslat az ál­lampolgári egyenlőséget tartja szem előtt. Ezért min. den hadkötelest egyenlő­ként kezel — akár katonai, akár polgári szolgálatban teljesíti a haza iránti köte- lezettsségét. Az egyenlő jogok és kö­telezettségek elvi követel­ményének megfelelően, a törvényjavaslat a polgári szolgálat időtartamát a ka tonal szolgálat törvényben megállapított idejével azo­nosan határozza meg. A honvédelmi törvény hatá­lyos szabályai szerint a had. kötelesek 18 hónap sorkato­nai szolgálatot teljesítenek. Ezen kívül a tisztek és tiszthelyettesek 24, a honvé dek és tisztesek 18 hónap tartalékos katonai szolgálat teljesítésére kötelezhetők. A bizottság előadója Gyu- ricza László Veszprém m., 5. vk.), a honvédelmi bizottság elnöke volt. A vitában hárman szólal­tak fel. Ezután az elnöklő Horváth Lajos két bejelentést tett:az Országgyűlés külügyi bizott­sága szerdai ülésén állásfog­lalást .fogalmazott meg a kínai tragikus eseményekkel kapcsolatban. A második be­jelentés arra vonatkozott, hogy a Német Szövetségi Köztársaság Szövetségi Gyű­lése 1989. június 22-én egy­hangúlag a magyar politikai fejleményeket támogató, s a szövetségi kormánytól konk­rét intézkedéseket igénylő határozatot fogadott el. A külügyi bizottságban történt egyeztetés alapján javasolta, hogy az Országgyűlés nyi- latkozatban válaszoljon a határozatra. A nyilatkozat­tervezetét Horváth Lajos szavazásra tette fel, s a kép­viselők ellenszavazat nélkül, két tartózkodással egyetér­tettek azzal. Ezt követően az Ország- gyűlés soros ülésszaka befe­jezte második munkanapját. Az ülésszak ma a honvéde­lemről szóló 1976. évi I. tör­vény módosításáról szóló törvényjavaslat feletti vitá­val folytatódik. Medgyessy Péter, Nyers Rezső és Csehák Judit Sajtótájékoztató a Szövosznál A szövetkezet a tagoké! A fogyasztók érdekében — Van távlata a mozgalomnak (Budapesti tudósítónktól.) Dr. Szlamenicky István, a Szövosz főtitkára tartott^ saj­tótájékoztató tegnap a MÜOSZ székházában. Mon­dandójában hangsúlyozta, hogy most, amikor úgymond forr a világ körülöttünk, a Szövosz által kiadott vita­anyag megfogalmazásai kü­lönös hangsúlyt kapnak. — A szövetkezeti szféra nem elzárt szigete az or­szágnak — mondotta a fő­titkár. — A válság sem, de a reformtörekvések sem ke­rülik el. A szövetkezetek, mint gazdasági, társadalmi vállalkozások, működési el­vükben továbbra is az ön­kéntesség, a nyitottság, a szolidaritás mellett voksol­nak. Igazodnunk kell azon­ban a piacgazdasági model­lekhez, a társadalmi önigaz­gatási szisztémákhoz, a jog- államiság valóságához. Mind­ez stílusbeli változtatásokat követel. Ezért szükség van arra is, hogy az alkotmány is delkarálja: a szövetkezés Magyarországon szabad, jo­gi korlátái nincsenek. — Megújulási törekvéseink nem tűrik el a kampányjel­legű megmozdulásokat — erősödött föl a főtitkár mon­danivalója. — Erőszakos in­tézkedéseknek nem adha­tunk helyet. Hiba, ha azt mondjuk — akkor hát kezd­jük földarabolni a szövetke­zeteket —, ezt egyszer és mindenkorra le kell szögez­nem. A szövetkezet a tago­ké, és ők döntenek sorsáról. A szövetkezeti típusokat nem lehet párnás vagy fa­pados jelzővel illetni. Műkö­désének alapja az, hogy jól tudja szolgálni tagjait. Jö­vőnk szempontjából a szak­mai kérdések kerülnek elő­térbe és nem a szövetkezési forma. Nem „megtűrt” tár­sulás vagyunk, hanem pers­pektívával rendelkező moz­galom. A verseny elindult, a startpisztoly eldörrent. A különböző stílusú szövetke­zetek más és más esélyt kaphatnak a piacgazdaság­ban, nyitva áll a kapu, még a szokatlan, állami monopó­liumnak számító vállalkozá­sok területén is — mást ne mondjak példának, mint az egészségügyi szövetkezést. Az új szövetkezeti struk­túra a tagközpontúságot tűzi ki célul — szögezte le a fő­titkár, hangsúlyozva, hogy a tagok tulajdonosnak is érez­zék magukat. Tehát fontos a tőkésített magánpénzek forgatása. A valós vagyoni érdekeltség szemléletválto­zást is eredményez, nagyobb felelősséget a munka iránt. Igényelte, hogy legyen tör­vény, amely kimondja: az állam nem szólhat bele a tulajdonosi autonómiába, a vagyon hozadékát csak az állami vagyon után vonhat­ja el. A közösségi tulajdon azon­ban egyszersmind szövetke­zeti alap, és aki szét akarja osztani a tagok feje fölött egy látszólagos tagi érde­keltség zászlaja alatt, az nem a jövő szövetkezetéért száll síkra. A fogyasztó ma el­árult állampolgár, a mi fel­adatunknak tartja a Szöv­osz, hogy olyan stratégiát dolgozzunk ki, amellyel föl­karolják érdekeit. A sajótájékoztató — úgy véljük — jól jellemezte a Szövosz megújulási törekvé­seit, a főtitkár szavai tük­rözték azt a lázas állapotot, amely a szövetkezeti moz­galmat a kongresszus előtti hónapokban jellemzi. (Bellér) SZÁMVETÉS 35 fiV UTÁN Hogy a vendég elégedett legyen... 35 éve elnöke a Kaposvá­ri Szolgáltatóipart Szövetke­zetnek Pásztori Sándor. Ez. zel alighanem rekordot ál­lított fel a megyében^ A ve. zetői széket most nyugdíjba- vonulása miatt hagyja el. Eb­ből az alkalomból készítet­tünk vele egy kis számve­tést. — A szakmám fodrász. 24 éves koromban ért az a megtiszteltetés, hogy a Föd. rász- és Fényiképész-azövet. kezet elnökévé választottak. Ez 1954-ben volt. Ekkor 76. an voltunk. 1956-ban a fény. kópészek különváltak,, majd 1961-ben újra egyesültek a fodrászokkal. Ezután a fej. lődés felgyorsult. Ma 34Ö tagja van szövetkezetünk­nek. Tevékenységünk ki­terjed szinte a fél megyére. A két legnagyobb Kaposvá. ron kívüli bázis Marcaliban és Nagyatádon alakult ki. Ma több mint 50 üzletben szolgáljuk a lakosságot, s emellett — mert Magyaror­szágon kizárólag szolgálta, táisból nem lehet megélni — foglalkozunk exportcsoma­golással, papírfeldolgozás­sal, lábbelákészítéssel. — 24 éves fejjel — tehát tapasztalatok és felsőfokú végzettség nélkül — került vezetői posztra a szolgál­tatóiparban, amely — tud­valevő — nálunk mindig is meglehetősen üres erszény. nyel ,egyensúlyozott a lét és a megszűnés mezsgyéjén. Ez ;egy kicsit ahhoz "hason­latos, mint amikor valakit mély vízbe dobnak, hogy ússzon, ha élni akar. ön ki­úszott a partra, miközben sok vezető elmerült ia ha­bokban. Mi tartotta fenn? — Kezdettől azt tartottam — talán' édesanyámtól ra­gadt rám —, hogy az embe­rekhez való viszonyban a becsületesség a legmegbíz­hatóbb alap. Ezt az elvet vezetőként csak akkor tud­ja az ember megőrizni és gyakorlattá tenni, ha mér­ceként fogadja el a munkát. Ez; persze azzal is • együtt jár, hogy ne tartsa magát a vezető tévedhetetlennek, fo­gadja el másak, okos gondo_ latait. Én erre törekedtem. Azt is időben érzékeltem, hogy szövetkezetünk csak akkor boldogulhat, ha a kül­ső, közgazdasági, piaci, tár­sadalmi viszonyokat minden lépésünknél figyelembe vesszük, és igyekszünk al­kalmazkodni. Ezért megis­mertem a gazdálkodás szak_ mai oldalait is. Kevés olyan vezető akad ma, aki annyi tanfolyamon vett részt, mint én. Igaz, valahol bejött az erre fordított Idő, hiszen ké­sőbb magyarázatok nélkül is azonnal eligazodtam a gazdálkodás szakmai rajtéi- melben. Ahhoz persze, hogy a még mindig nehézségekkel küzdő szolgáltatóiparban évről év. re szerény nyereséget tud­junk elérni, szükség volt le. leményességre is. Nem szé­gyellem megmondani, ki­használtam a megyében minden olyan törvényes le­hetőséget, amely bennünket valamilyen módon előre lendített. Ám sose csak a markunkat tartottuk. A tá­mogatásokhoz mindig, hoz. zátettük a magunk erejét is. Így aztán több mint há­rom évtized alatt sokszor szerzett örömet nekem egy- egy új berendezés, üzletát. adás, bővítés. Legutóbb a színesfotólabornak örülhet­tem. — Hogyan látja szövetke­zete jövőjét?­— Nézze, „szektorsemle_ gesség” eddig sem volt. Ä magánkisipar, amely való­színű, növekedni fog, kedve­zőbb feltételek között dol­gozhat, mint mi. Az inflá­ció jelentősen és folyamata, san növeli kiadásainkat. Ezt sajnos az árakban kellő­en nem érvényesíthetjük, mert nem lesz ügyfelünk. A gondok között említhetem a túlképzést, ugyanakkor a szakmai gyengeséget. Nin­csenek igazán jó mesterem, bereinik. Ennek ellenére op­timista vagyok, és azt mon_ dóm, szövetkezetünk meg tud állni a lábán, ha csök­kenti a költségeket, figyel­mét, erejét agy-egy helység­re összpontosítja, kihasz. nálja épületeit, berendezése­it, és csökkenti az appará­tusát. Én úgy látom, hogy a szövetkezeti szolgáltató- ipat — éppen az eddigi fej­lesztések következtében — még ma is korszerűbb kö­rülményeket nyújt a lakos­ságnak, mint a magánkis­ipar. A lényeg az, hogy mindig az adott körülmé­nyekhez igazodva keresse meg az ember a fennmara­dást biztosító legjobb hneg- oldásokat. Szegedi Nándor TÖREKVŐ KISBALATONIAK (3.) Tikos tiszte Vörs, Hollód, Tikos, Baty- tyánpuszta. Aki először jár ezekben a falvakban, min­den bizonnyal följegyzi az utak jó minőségét. Hollódon, Tikoson a közelmúltban fe­jeződött be a vezetékes ivó- vízhálózat kiépítése. Idén folytatódik az utak portala­nítása, Hollódon bővítik az orvosi rendelőt. Ügy tűnik tehát, hogy a szentgyörgyi tanács gazda tud lenni a te­lepüléseken. Ami ritkaság manapság: nem hallottam szidni a tisztségviselőket. A lakosság tehát tisztában van a lehetőségekkel, méltányol­ja a hivatal erőfeszítéseit, a komfortosabb életkörülmé­nyek megteremtéséért. Tikosnak ma 160 lakosa van, néhány évvel ezelőtt még 300 körül voltak. A csend, a nyugalom olyan erővel hat rám, hogy legszí­vesebben az autó motorját is leállítanám. A 7-es főút­tól pár lépésnyire szinte új világ kezdődik. A központ­ban a buszmegállónál az út kétfelé ágazik, innen 200 méternyire vannak az utol­só házak. Horváth Ferencné a kapuban áll, talán örül is annak, hogy valakivel be­szélgethet. 62 éves, itt szü­letett, csakúgy, mint a fér­je. — Most már, hogy van vizünk, igazán nem panasz­kodhatunk semmire. A bolt­ban minden fontos dolbg kapható, remek a buszközle­kedés Szentgyörgyre, Marca­liba, Keszthelyre. Mindketten nyugdíjasok, mint Tikos lakosságának na­gyobb része. Horváthné sze­rint 20 aktív dolgozó van a községben, ők a téeszben vagy különböző vállalatok­nál vannak alkalmazásban. Tudomása szerint csak há­rom családnak van autója. Tikoson már nincs se óvoda, se iskola. Az iskola- épület most tulajdonképpen faluház-funkciót tölt be. Itt különböző gyűlé- itt van az isten­tartják a seket, de tisztelet is. E faluban is nagy szerepe van az állattartásnak. Hor- váthék is ezzel egészítik ki jövedelmüket. Arra a kér­désre, hogy milyen újságo­kat szoktak olvasni, a Sza­bad Föld a felelet. Koráb­ban járatták a Somogyi Néplapot is, ám a tévémű­sor hiánya miatt visszavon­ták. Beszélgetés közben termé­szetesen szóbakerül Tikos jövője. Horváthék szerint nem kell attól félni, hogy elsorvad a falu. Egyre több telket, házat vesznek meg üdülőnek, s van aki „üzleti­leg” is lát fantáziát a tele­pülésben. Egy debreceni csa­lád most építi, újítja föl a frissen vett lakóházát. Ök büfét akarnak nyitni a 7-es mellett. Süli Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom