Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-27 / 149. szám
1989. június 27., kedd Somogyi Néplap 5 Egészségvédelmi Alap Támogatnak 729 pályázatot Az Országos Egészségvédelmi Tanács a . napokban döntött az Egészségvédelmi Alap elnyerésére benyújtott pályázatok sorsáról: a beérkezett 1208 pályaműből — többlépcsős elbírálás után — a bizottságok 729 támogatására tettek javaslatot. E „nyertes” ötletek megvalósítására még erre az évre ösz- szesen 55 millió 275 ezer forint vissza nem térítendő támogatást juttatnak. Az alap támogatásának elnyerésére hirdetett pályázatra a tavalyinál jóval- több s ezúttal reálisabb célkitűzéseket megfogalmazó pályamű érkezett. A baptista egyház például Somogybán a kallódó és perifériára szorult gyenmékéknek számára alakít ki átmeneti szállásokat és mozgó teaházát. Jelenei-Gounod „Faust” című balettjéből: a Valpurgis-éj— az Állami Balettintézet növendékeinek előadásában. (MTI-fotó — Földi Imre felvétele) MOZGÓKÉPESE)« FELELŐSSÉGE Mozgóképek százai és ezrei osztogatják a „recepteket”, valóságos „szakmai oktatást” adnak a legijesztőbb kegyetlenségekről, rém. ségékről. Krimik, horrorok, a legrafináltabb embertelenségek, durvaságok, rettentő gyilkosságok sorjáznak a nehéz valutáért beszerzett mozi- és tévéfilmek kockáin, valamiint az illegális forgalomban pergő videoszalagok tízezrein. A mozgókép hatása óriási, szinte fölbecsül hetetlen. Nem véletlen;, hogy amióta csak létezik, igyekeznek is a tömeghatás szolgálatába állítani, akár a direkt módszereket felhasználó dokumentumfilm eszközeivel, akár közvetve, játékfilmben kínálva a mondandót. Minden film hat valami módon. (Film alatt itt és egész gon,_ dalatmenetemben a mozgókép minden megjelenési formáját értem, tehát a moziban és a tévében láthatókat, meg a videóra alkalmazottakat egyaránt.) A látszólag politikamentes film is hat valami módon, mert bemutat és irigylésre érdemessé tesz, vagy elítéltet egy életforma-jelenséget, egy- egy apró, az adott társadalomtól el nem választható mozzanatot. A kailandfilm nézője a filmhős sikereiben éti át a maga sikervágyát, s közben örül, hogy helyette valaki más verekszik, és esetleg kapja is az ütlege- ket. Persze, a kényelmes moziszékből ez veszélytelen. Ám a példák sokszor rosz- szabb hatást is gyakorolnak. A kung-fu filmek jelentkezésekor hamarosan lehetett látni két lábbal mellen rúgott áldozatot, a filmekről eltanult fogások szenvedőit. Megjelent a filmek mintájára a megfélemlítő külső, az ijesztő öltözet, agy időben szerepet kapott még a fegyvernek minősülő nun. csaku is. Stallone után most Schwarzenegger a bálvány — látványos kalandjai a példamutatók. Kevesen gondolják persze végig, milyen precízen, -begyakorolt műverekedéseket látnak, hogy a korszerű filmtechníkának mennyivel több szerepe van a látvány borzalmasságában, mint a szereplők többségének. Amikor pedig ezeket az életben utánozni próbálja a rajongó néző, ott hiányzik a film trükiktecbnilkája, ott sérülés van. Testi és lelki sérülés egyaránt. Napjaink mozgóképválasztékában a kegyetlenség, a rémisztgetés, a durvaság dominál. A televízió filmprogramjaiban is a kelleténél nagyobb helyet foglal el, a mozik kínálatában már régen domináns szerepet játszik, á> föimérlehetetlen videóforgalomban pedig — becslések szerint — még rosszabb a helyzet, mint a mozikban. A művészi értékű, gondolatokat is adó, intellektuális élményt kínáló film, és a durvaságot, kegyetlenséget propagáló filmipari készítményék aránya a mozikban egyenesen ijesztő.' (Aki netán kételkedik ebben, csak nézze meg a népi moziműsorokat!) Az amerikai filmipar tucatter. mékei, a horror, a krimi, a kaland-' az álwestern és egyéb hasonló mozidarabok ellepik és beszennyezik a magyar mozivásznakat, kiszorítva onnan a magymúlltú és igen magas szintű európai filmhatalmak — olaszok, franciák, skandinávok stb. — értékes műveit is. Pereg, nek az értéktelen, csak időtöltést szolgáló, ám veszedelmes hatású mozidara- bök számolatlanul, hintik a szellemi konkolyt. A filmek hatásáról szólt a televízió egyik Stúdió ’89 műsorában Szabó István, • a mindeddig egyetlen magyar Oscar-díjas játékfilm alkotója. Számot adott Európa legkiemelkedőbb filmalkotóinak újabb akciójáról: Ingmar Bergman elnökletével megalakították az Európa Filmtársaságot. hogy nyomatékosan felhív, jak a filgyedmet a filmalkotók, általában a mozgóképeket teremtő művészek felelősségére a .társadalom iránt. A mozgókép és amoz. göképesek felelőssége szíri, te fölmérhetetlen Európában: a maguk művészi eszközeivel kéll az emberisé, get szolgálniuk, küzdeniük azért, hogy a mozgókép ne legyen és ne lehessen a rossz, az embertelen, a kegyetlen . propagálója, és az értéktelen amerikai gyártmányok uralma szűnjön meg Európában. Bergman, Szabó, Feli i n.i és a többiek a mozgókép felelősségiét átérezve a társada. lom szellemi védelmére sző. vetkeznek. De a forgalomban lévő, és tíz. és százezrekhez eljuttatott mozgóképek nagy hányada még terjeszti a szellemi mocskot, végzi a szellemi környezet- szennyezést. A primitív gyilkos a filmről tanult módszerrel gyilkol, egy új fil.mforgaiLmazási vállalat képviselője meg a tévé nyilvánossága előtt közli, hogy az ő cégük gazdasági vállalkozás, s mint ilyet, csakis a gazdaságosság vezérelheti. A mozgókép felelősségét — úgy látszik — nem ismeri. Benedek Miklós Telefele Egy kis tereferéne nem kell a szomszédba 'mennie Vitray Tamásnak. Az elrna. nadhatatlan tonettszék az évek során a Telefere jelképévé vált, ezen üldögélve hallgatja meghívott vendégeit, tereférélnek, mint főképp a nőkre mondták, min. dennapi, jelentéktelen dolgokról, könnyedén, bizalmas közvetlenséggel. Mikszáth egyik írásában a ter.efere nélkülözhetetlen eszközeként a kötőtűt és a hozzávalót jelölte meg ... Vitray Teleferéje így is indult, hogy mindennapi érdeklődésünket, kíváncsiskodásunkat. kielégítse könnyed hangvételű beszélgetésekkel, érdekes emberekkel. A Telefere legutóbbi adása elgondolkodtatott: vajon minden esetben jól választja-e meg Vitray Tamás á vendégeit. Azt hiszem, alapos okom van kételkedni abban, hogy a Telefere azt a szerepét tölti be, mint aminek indult, illetve amire hivatott, egy kis könnyed beszélgetésre ... Nem azon akadtam fönn, amit az egyik néző Vitraynaík szóvá tett: egyre több olyan személyt szólaltat meg, akik határainkon túlról' érkeznek haza — látogatóba. Pénteken este is volt belőlük néhány, a műsoridő félét a velük való beszélgetés töltötte ki. A Te. „ leferén ez még nem változtat. A távoli országból Magyarországra látogatott idősb hölgy bemutatása és bemutatkozása keltett gyanút bennem igazán, hogy Vitray már nem a Teleferét csinálja, annak csak a Tele- felét. A szülőföldtől távol élő kellemes hölgy nem attól lett igazán érdekes számomra — bár első szavai valóban megleptek —, hogy kitűnően beszéli nyelvünket, ötéves koráig itt élt, és nem felejtett. Hogy igazán mit nem felejtett el, az'már komoly. Nem Telefere. ’. Személyesen megismerkedhetett szülei révén a budapesti zsidó üldözöttek mentésében nemzetközi hírű svéd diplomatáival, a Szovjetunióban később eltűnt Wal- lentoerggel, akitől egész életre szóló emberiességet tanult. Amikor erről beszélt a Telefere —de, most már ugye mondhatom, a Telefele — vendége, számomra komolyra fordult á társalgás, olyannyira komollyá, hogy szinte el is feledtem, a népszerű magazinműsort nézem. Az idősb hölgy önálló portréfilm hősévé vált csaknem, de igazán nem volt erre alkalma a műsor sajátos szerkezete miatt. És utána következett az újabb meglepetés. A hetvenes évek Ki mít tud ? — győztese, akit az egész ország úgy ismert meg, mint a kitűnő , énekes, „a Kolozs”, szintén hazalátogatott. Az NSZK- ban élő, eleinte énekesi ambícióinak hódoló fiatalemberből sikeres orvos lett, aki megélégelte a színpadot és második hivatásának él, magánklinikáján urológiai műtéteket végez. Vitray ebben az életútban csupán a különöst, az érdekeset látta és próbálta láttatni, de igazában ez a Telefere sem volt klasszikus példája a könnyed, jelentéktelennek ható tereferének. Vitraynak ki kellene ta. lálnj azt az újabb műsortípust, ami felé már megtette az első lépéseket. Lehet, hogy ezt még ö maga sem tudja? Horányi Barna A hagyományokat igyekeznek átmenteni a csákvári fazekas-tanulók. HERNESZ FERENC Nagy Utazása ■á £V* 6. Karácsony a bányában A bányában három műszakban dolgoztak. A csoport, amelyikben F. K. dolgozott, fél éven át mindig éjszakás volt, mert — úgy tudták — a német hadifog-; lyok, akik előttük ott dolgoztak, megszöktek. Amikor feljöttek a sihtából és levehettek a bányában használatos munkaruhát s fölvették az otthonit — ott lógott a fogason, az oroszoké mel-, lett —, utána megértek megszabadulni a tetvektől. Hogy ők adták-e az oroszoknak vagy ők kapták tőlük az apró vérszívókat, ezt sohasem firtatták ... , — Minden hat munkanap után következett egy szabadnap, hogy aztán ez hétköznapra esett-e vagy ün1 nepnapra, nem számított. Így a szenteste 1945-ben a bányában * ért bennünket. Olyan szépen énekelték a karácsonyi énekeket együtt a magyarok, a németek, a románok, hogy az orosz munkavezetőknek is tetszett és nem is szóltak ránk. Miközben a csillét toltuk, az otthoniakra gondoltunk, a templomra, az otthoni karácsonyra ... Nagyon nem bámészkodhattunk el, mert a lejtős vájatban nekilódult a csille és megesett, hogy leugrott a sínekről. Bányaló sehol... Néhány vájatban géppel dolgoztak, de azzal is vigyázni kellett: az egyik teklafalusi társuknak levágta mindkét lábát. Mi, akik aratni, kapálni tanultunk otthon, honnan érthettünk volna a bányászathoz?! Bennünket, ladia- kat egyébként nem ért baleset odalenn, de volt olyan falumbéli, aki ott, a nyirkos bányában szedte össze a baját és később abba halt bele. Fehér ló vontatta a kordét, amelyik a halottakat vitte ki a barakkból — ha azt a lovat láttuk, tudtuk, hogy megint kevesebben lettünk. És a kordénak gyakran volt fuvarja ... Ha így utólag visszagondolok arra az időre, egyre erősebben hiszem, hogy a falu vezetői nem tudták, amikor összeállították a listákat, hová visznek bennünket. Különben hogyan írta volna be például a bíró, Bauer Jóska bácsi az öccsét meg annak a fiát, a kocs- máros Bauer Jánost, meg a fiatalabb Bauer Jánost? Ezek mind a ketten meghaltak odakint... (Az elsők, akik hazaértek és hírt hoztak a többiekről, még 1945-ben viszontlátták falujukat — például Stix Tóni bácsi és Jekl Franci bácsi _■—, s azután szállingóztak a többiek is. Persze csak az életben maradottak.) — Hogy vége a háborúnak, azt onnan tudtuk, hogy jöttek haza az orosz katonák a bányavidékre, és elmondták. Később már egészen jól beszéltünk oroszul mi is. Emlészem, már itthon voltam, és a mozis Katus néni mozijában sorra vetítettek a szovjet filmeket, nekem kellett a feliratokat olvasni, mert megértettem majdnem mindent, amit mondtak. Szívesen jártam- moziba és néztem ' azokat a filmeket. Két forintba került egy jegy ... Emrná- val — Csatái János feleségével — együtt mentünk vasárnap esténként. Érdekes, hogy mi, ladi svábok, akiket a nevünk miatt meghyrcol- tak,, milyen jól kijöttünk aztán a felvidékiekkel, akiket Csehszlovákiából hoztak a háború után a faluba, az innen kitelepített németek házaiba. Ilyen telepes volt az Emma, aztán a Gibella Pista bácsi felesége, az Erzsi is ... F. K. tehát a láza miatt, került haza. Havonta kimentek az orvosok a városból a barakkokba, s ilyenkor amolyan nagyvizitet tartottak. A láz okát ők sem tudták kideríteni, de intézkedtek, hogy a bányamunka befejeződjön F. K. számára. Azután takarítás következett, majd mezőgazdasági foglalatosság a kolhozban. — Nagyon sok nyers paradicsomot, uborkát, sárgarépát, káposztát, ettünk, vagyis vitaminban nem szenvedtünk hiányt. A gyümölcsében érett a meggy, a kajszibarack. Sokkal jobban éltünk, mint amikor a bányában dolgoztunk — ott néha csak annyi kifőtt tésztát kaptunk, ami egy macskának is kevés lett volna, nekünk viszont ennyivel kellett jóllakni, a bányába menni, s odalenn szenet bányászni. Tudtuk, persze, hogy nekik, az oroszoknak is alig van mit enniük, hiszen elvitt minden élelmet a háború. Évekig onnan, a hátországból etetni a fronton harcoló milliókat, önmagukat is ellátni, férfi munkaerő nélkül — hát nekik is elegük volt... (Folytatjuk.) Finn diákok Fonyódon A fonyódi Karikás Frigyes Gimnázium a távoli „ezer tó országából” fogadott vendégeket a közelmúltban. A 3200 kilométerre levő finnországi Raumon város iskolájának 40 tagú küldöttsége ismerkedett új, tóparti váró. sunk és hazánk nevezetességei vei. A négyéves múltra visszatekintő kapcsolat során látogattak az idén finn diákok, tanárok, illetve szülők Magyarorsíágra. A tekintélyes távolság miatt a fonyó- di gimnázium diákjai jövőre utaznak Raumomba. A finn küldöttség vasárnap indult hazia, ám alig egy hét. múlva érkeznek az NSZK-beli Bamberg'ből is diákok. A Franz Ludwig gimnáziummal tartott kapcsolat mintegy hét éve lehetőséget ad a két ország diákjainak cseréjére. Mind a finn, mind pedig a német vendégeknek igen színvonalas programmal kedveskedik — illetve kedveskedett — a fonyódi gimnázium. Az NSZK-beli diákok két hetet töltenek fonyódi családoknál.
