Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-01 / 127. szám
1989. június 1., csütörtök Somogyi Néplap Legyen a nemzeti megbékélés jelképe Az MSZMP Központi Bizottságának közleménye Nagy Imre és sorstársainak temetéséről (Folytatás a 2. oldalról.) soknak. Abból egyetlen társadalmi szervezet se csinálhasson magának tőkét — tette hozzá. A mezőgazdasági szövetkezetekbe bevitt földek elvételét, amit ma szemérmesen földmegváltásnak neveznek, tévedésnek minősítette. Mint mondta, a megváltás nem egyéb, mint a parasztok megfosztása tulajdonuktól. Olyan téves eljárási mód volt, amelyet másként nem lehet helyrehozni, csak ha visszaállítjuk az eredeti állapotot: a földet visszaadjuk tulajdonosának vagy örököseinek. Ha erre a tulajdonos igényt tart, ettől a lehetőségtől nem szabad elzárkózni. A szövetkezeti önkéntesség érvényesülésével kapcsolatban hangoztatta, hogy semmiféle kényszer nem erőltethető a tagságra. A földmegváltás viszont nem egyéb a szövetkezet egyoldalú lépésénél, következésképp szó sincs arról, hogy tagok bármilyen formában beleszólhatnak abba. Számukra az a lehetőség marad, hogy ne fogadják el azt a pénzt, amit felajánlanak. Ezt az összeget a tsz-tagok egyébiránt „bagónak” nevezik. A képviselő a föld visz- szaadását ellenzők érveit azzal utasította el, hogy a ládafiákban, illetve az ingatlannyilvántartási hatóságoknál megvannak az eredeti okiratok, s az sem lehet rendező* elv, hogy ha mindenkinek nem szolgáltathatnak igazságot, akkor abban senki se részesüljön. Hangoztatta, hogy a föld visszaadását nem lehet halogatni, ha az Országgyűlés vissza akarja nyerni méltóságát, ezt a lépést meg kell tennie a történelmi igazság érdekében. Zarnóczi József (Budapest, 27. vk.), a Belügyminisztérium Menekültügyi Hivatalának vezetője felhívta a figyelmet arra: indokolt, hogy kiterjesszék a földvédelmi járulék alóli mentességet mindazokra, akik lakás vagy lakótelep céljára kívánják igénybe venni a mezőgazdasági hasznosítási területet. Elkerülhetetlen például, hogy az állami telkek használati és igénybevételi díjának rendszerét tovább korszerűsítsék. GONDBAN VANNAK A VADÁSZTÁRSASÁGOK Dr. Balogh Károly (Győr- Soípron m., M. vk.) rábapar- dányi körzeti orvos, a helyi vadásztársaság vezetője a vadgazdálkodás szemszögéből ítélte meg a földtörvényt. Rámutatott, hogy nemcsak a téeszek és erdő- gazdaságok kerültek kritikus helyzetbe, hanem a vadásztársaságok is. Ennek fő oka, hogy a legveszélyeztetettebb helyzetbe a vadászat tárgya, a vad került környezetének erőteljes romlása miatt. Javasolta, hogy a földtörvény ne tartalmazzon olyan kitételeket, amelyek a vad tulajdonjogára és a vadászati jogra vonatkoznak. Szerinte e kérdést a vadászatról és a vadgazdálkodásról szóló önálló törvény napirendre tűzésekor vitassák meg. Viola Károly (Pest m., 14. vk.) honvédségi műszaki előadó több módosító javaslatot is megfogalmazott. Véleménye szerint ha a termelőszövetkezet megszűnik, s a tagok a föld kiadására nem tartanak igényt, akkor a földet ne a megváltási ár ötszöröséért, hanem a mindenkori forgalmi értéken lehessen eladni. Fontos, hogy ez esetben is érvényesüljenek a piaci viszonyok. Bánffy György (Budapest, 4. vk.), a József Attila Színház színművésze arról szólt, az új vadászati törvény megalkotásakor gondolni kell arra, hogy a Polgári törvénykönyv rendelkezései szerint a vad az állam tulajdona. Ennek következtében a vadászat joga is az államé. Magyarországon a vadászat eddig sikerágazat volt, s hazánkban a világ egyik legszervezettebb vad- gazdálkodása foílyik. A képviselő szerint a gondosan előkészített új vadászati törvényben helyet kell teremteni minden, értéket megtartani képes változtatásnak. TELEPÍTSENEK erdőt Dr. Séra János (Komárom m., 10. vk.) kisbéri körzeti állatorvos elöljáróban hangsúlyozta: indokoltnak tartja a törvényjavaslat 23. paragrafusának módosítását. Javasolta a törvénytervezet módosítását úgy, hogy külföldi jogi vagy magánszemély csak termőföld kivételével és a Pénzügyminisztérium előzetes engedélye alapján szerezheti meg az ingatlan tulajdonjogát, adásvétel, csere vagy ajándékozás útján. Az erdő- és vadgazdálkodási törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz először Weibl Elemér (Veszprém m., 8. vk.), a Ba- latonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ugodi erdészetének vezetője szólt hozzá. Kiemelte, hogy a mostani törvényjavaslat biztonságot ad az effdőterve- zéshez, a hosszú távú állami és az éves vállalati tervek jobb összehangolásához. Közös óhajként fogalmazta meg, hogy megvalósuljon a kormány által meghatározott 150 ezer hektárnyi új erdőt létesítő elképzelés az ezredfordulóig. A VAD NEMZETI KINCS ’ Balogh András (Borsod- Abaúj-Zemplén m, 22. vk.), a Tokaj és Vidéke Áfész autó-motorszerelője megengedhetetlennek tartotta, hogy a szakemberek véleményét előzőleg ne kérjék ki, észrevételeiket figyelmen kívül hagyták. A képviselő kérte a parlamentet — hivatkozva a házszabályra —, hogy utasítsa el a törvénytervezetet, és egy későbbi időpontban, kellően átgondolva, szakemberekkel konzultálva újra tárgyalja meg azt az Országgyűlés. Dr. Mezey Károly (Sza- bolcs-Szatmár m., 18. vk.), a Kisvárdai Városi Tanács K órhá z—Ren delő intézeté - nek osztályvezető főorvosa csatlakozott azokhoz, akik új választási törvény megalkotását szorgalmazták. ELMARADT A SZAKMAI VITA Mivel többen nem jelentkeztek hozzászólásra, Szűrös Mátyás javasolta az általános vita lezárását, majd szavazásra tette fel: bo- csássák-e részletes vitára a törvényjavaslatot. Az országgyűlési ülésszak második napi munkájának megkezdése előtt ülést tartott az Interparlamentáris Unió magyar csoportja. A tanácskozáson értékelték a Budapesten márciusban megrendezett 81. IPU- könferencia munkáját, amelyben 94 országból mintegy 1000 küldött vett részt. A legfontosabb tapasztalatként emelték ki, hogy a külföldi képviselők pozitívan nyilatkoztak a hazánkban végbemenő politikai folyamatokról, a magyar parlament munkájáról. Az ülésen elfogadták Barcs Sándor lemondását az IPU magyar csoportjának elnöki tisztségéről. Az MSZMP Központi Bizottsága történelmi, egyúttal szimbolikus jelentőségű eseménynek tekinti Nagy Imre és sorstársainak 1989. június 16-ai temetését. Á történelmi, erkölcsi jóvátételt, a nemzet kegyelete® emlékezését szolgálja ez a nap. Nagy Imre és sorstársai életútját és szerepét a hivatalos politika kezdetben igaztalanul értékelte, ami a legutóbbi időkig fennmaradt. A megújuló MSZMP szükségesnek tartja, hogy a Nagy Imre és társai elleni perben emelt vádak felülvizsgálata mielőbb lezáruljon, igazságot szolgáltatva a megvádolt és elítélt politikusoknak. Az MSZMP Központi Bizottsága természetesnek tartja a társadalom igényét arra, hogy a közelmúlt történetének minden lényeges kérdésében tisztán láthasson, hiteles információk alapján ítélhessen az eseményekről és azok szereplőiről. Ezért a rendelkezésére álló eszközökkel támogatja az események objektív feltárására irányuló tudományos kutatást, kezdeményezi és elősegíti, hogy a történelmi dokumentumok folyamatosan nyilvánosságra kerüljenek. A maga részéről is tárgyalást kezdett annak érdekében, hogy a külföldön található források mielőbb hozzáférhetővé váljanak, feltáruljon a szocializmus demokratikus megújításáért vívott küzdelem korábbi története, abban Nagy Imre szerepe. Nagy Imre az 1945 után1 miagyar történelem jelentős személyisége. Útja elválaszthatatlan a kommunista mozgalomtól, annak tragikus ellentmondásait is magában hordta. Pályája a Horthy- rendszer elleni küzdelemtől, az emigrációs évektől ívelt a felszabadulást követő újrakezdés heroikus küzdelméhez, a földosztáshoz, -mellyel neve összekapcsolódik. Ezekben az években a félreállítástód az ötvenes évek torz politikájában való közreműködés ellentmondásán át vezetett ez a pálya az 1953 júniusában kidolgozott „új szaikasz”-ig, különösen az új agrár- és népfrontpolitika kezdeményezéséig, a szocializmus és a nemzeti szuverenitás szoros összefüggésének felismeréséig. Személye a szocialista reformpolitika szimbólumává vált. Amikor ismételt félreállttá s a után 1956 októberében visszakerült a miniszterelnöki székbe, rendkívüli körülmények között küzdött az ország megmentéséért. Egyszerre harcolt a magyarországi sztálinizmus megfékezéséért, a nemzeti sérelmek jóvátételéért, a külső beavatkozás elhárítása érdekében és a népfelkelés mögött feltámadt ellenforradalmi cselekményekkel szemben. Ehhez sem pártja, sem koalíciós partnerei nem nyújtottak megfelelő támogatást. A sodró eseményekben maga sem mutatott kellő határozottságot, és tévedett külpolitikája nemzetközi feltételeinek és következményeinek megítélésében. Neve azonban összeforrott a nemzeti önállóság talaján, az önigazgatást és a demokratikus többpárti pluralizmust elismerő szocialista úttal. 1956. november 1—4. között a külső körülmények megváltoztak, ugyanakkor az MSZMP és a kormány vezetése kettészakadt Nagy Imre nem vállalta az akkori külső és belső körülmények által kikén yszerített kompromisszumokat, nem vállalta a régi politikai intézményrendszer részleges megjavításával elérhető reformokat. Ez vezetett személyes tragédiájához, a politikai okokból reászabott igaztalan halálos ítéletig. Az MSZMP Központi Bizottsága tiszteletben tartja a pár tál api táshan részt vevő Nagy Imrének és küzdőtár- saipak emlékét. A párt megújulása során épít az 1956 október végi megalakulásának elveire, nyíltan vállalja az 1953—54-es reformkezdeményezések örökségét. Az 1956-os eseményekben, a nehéz napok- ellentmondásos viszonyai között a szembenálló felek mindegyikének oldalán sokan hősiesen küzdöttek és haltak meg vélt vagy valós, de egyaránt igaznak hitt céljukért. Sok- százan váltak az események véletlen áldozatává. A tragédia maga a testvérharc volt, annak minden halottja a nemzet vesztesége. Újabb megrázkódtatáshoz vezetne, ha Nagy Imre és sorstársai temetése a nemzetet megosztó feszültségek forrásává válna. Ezért az MSZMP Központi Bizottsága felhívja a párt tagjait, a magyar állampolgárokat : felelős magatartással legyenek méltóak a kegyeleti aktushoz. A temetés legyen memento: a nemzeti megbékélés jelképe. (MTI) A Somogy megyei képviselők egy csoportja „Nem adjuk el magunk alól a téeszt” PARLAMENTI TUDÓSÍTÓNK JELENTI Két éve a téeszek a föld adásvételének túlzott kötöttségét panaszolták, most az új földtörvény kapcsán a túlzott szabadságot. Több kétség merült föl a várható szabad földforgalommal szemben. A témában szakértőnek tekinthető két somogyi tsz-elnök képviselő, Pász- tohy András és Fenyvesi Henrik egyetértett abban, hogy miközben a földtörvény régi visszásságokat szüntet meg, újakat is teremt. — A szabad forgalomban a föld várhatóan inkább a kincsképzés eszköze lesz — így Pásztohy András. — A mezőgazdasági termelés ma nem olyan kecsegtető, hogy a föld értéke azért növekedne, mert az emberek sor- baállnak, hogy művelhessék. Tallósi Frigyes és más fővárosi képviselők sem azért javasolják, hogy az elhunyt tsz-tag hozzátartozói visszakérhessék a tsz által megváltott földet, mert úgy gondolják, hogy az illető termelni fog ... Ha az a bizonyos 5—8 hold a Balaton közelében van, az illető munka nélkül is megélhet belőle. — A föld tehát elsősorban azé lesz, aki meg tudja fizetni ? — így van. Ám akinek pénze van, nyilván nem So- mogycsicsóban vesz majd földet, hanem városok környékén vagy üdülőkörzetekben. Akár úgy is, hogy később haszonbérletbe adja. Ezzel egy mezőgazdasági bérmunkásréteg alakulhat ki, sarkítva: modern cselédség. — Ez arra utal, hogy a tervezet nem a törvények legjobbika .. . — Valóban nem jó régi igazságtalanságokat újak teremtésével létrehozni, önmagában a föld piacának a létrehozása sok előnnyel jár. A tsz például eladhatja nagyüzemi művelésre alkalmatlan földjeit, a tsz-tag nagyobb földterülethez juthat, családjának teremtve munkalehetőséget. Másfelől a szabad földforgalom sajátos ellentmondást teremt. A régi földtulajdonosok azért háborognak, mert korábban — ha mondjuk, kiléptek a tsz-ből — szabott, alacsony áron kellett eladniuk a tsz- nek területüket. Elsősorban utódjaik, főként ha jó fekvésű földről van szó, szeretnék ezt visszaszerezni és pénzzé tenni. Igazságtalan ugyanakkor, hogy a szabad földforgalom hátrányos a tsz-tagok többségének, akik ugyan nem földdel léptek be, de sokévi munkájukkal hozzájárultak a szövetkezet gyarapodásához. — Vannak, akik új földosztást emlegetnek! — De nem a falvakban! Felénk településenként jó, ha két-három ember van, aki tudna is mit kezdeni ,a „visszaadott” földdel. A tsz-ek fölparcellázása azért is kivihetetlen, mert az egész mezőgazdaság infrastruktúrája — a szárítók, a tárolók vagy a gépek — a nagyüzemi viszonyokra épült. Ehhez a világpiacon versenyképes struktúrához képest a feldarabolás visszalépés volna. Más kérdés, hogy a közgyűlés dönthet úgy, hogy minden tsz-tag kapjon a mai háztájinál nagyobb földet, amit azután például szakcsoport keretében művelhet. Ebben látok fantáziát. A szabad földforgalomban akár ezerszeres különbségek is kialakulhatnak. A törvény voltaképpen módot ad arra, hogy egy Balaton-parti tsz földjeit nagy pénzért eladja, azután kétszer akkorát vegyen olcsón, 20—30 kilométerrel arrébb. Fenyvesi Henrik képviselő, a balaton- szárszói tsz elnöke vitatta ezt. — A tagságunk nem fogadná el, hogy eladjuk magunk alól a tsz-t. — A közgyűlést lehetne úgy hangolni. — Ez erkölcstelen is lenne. Tény, hogy 400 négyszögölenként már eddig is adtunk el nagyüzemileg nem művelhető földeket, ez azonban a tízezer hektáros gazdaságban nem érte el az öt hektárt. — Valahogy az is erkölcstelen, hogy a szárszói föld sokszor annyit ér, mint az azonos termőképességű szent- gáloskéri. — Az érem másik oldala, hogy Pásztohy Andráséknak nincsenek olyan gondjaik, mint nekünk, hogy például a 6 ezer forint fizetésű szerelőt 15 ezerért csábítják. Másrészt ha nagyobb is, mondjuk, az M7-es melletti tábláink forgalmi értéke, én nem járulnék hozzá a kiparcellázásukhoz, s ennek tisztességtelen voltáról igyekszem meggyőzni a tagságot is. — Miért fogadták el a földtörvény és a tsz-törvény módosításának tervezetét? — kérdeztük Deák Gézát, a parlament agrárszekciójának elnökét. — Az agrárágazat sem határolhatja el magát az országban végbemenő reform- folyamatoktól. Ezért fogadtuk el a tervezet napirendre tűzését azzal, hogy a törvényben maradjanak meg a progresszív elemek — a tulajdonszerzési korlátozások feloldása vagy a művelési kötelezettség —, viszont kerüljenek ki belőle a tulajdonreformot gátló részek. Ez tehát nem egy örökérvényű törvény. A szekcióban az a vélemény alakult ki, hogy legyen lehetőség a tsz- használatban, ám tagi tulajdonban levő földek visszaszerzésére, a már szövetkezeti tulajdonba került földterületek viszont maradjanak közös művelésben. — A több mint száz tagot számláló agrárszekciónak megvan a lehetősége, hogy bármely vitatható cikkelyt megvétózzon... — A szekció tagjait is sokféle háttérérdek befolyásolja. így ez a vétó csak elvi lehetőség. — Miért nincs értéke a földnek? — Mert az élelmiszerárakat évtizedekig szociálpolitikai kérdésként kezeltük. Soha nem a valós ráfordítások jelentek meg. A támogatások szövevénye mögött formálissá vált a föld értéke. Később, mikor apadtak a támogatási források, a dotáció csökkent, az árak maradtak. Meggyőződésem, hogy az elmúlt évek elvonásaitól meggyengült ágazatra nem szabad egy csapásra rászabadítani a piaci szeleket. Bíró Ferenc Ülésezik az Országgyűlés
