Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-23 / 146. szám
1989. június 23., péntek Somogyi Néplap 3 Hol tart az MSZMP átalakulása? Beszélgetés Csikós József osztályvezető-helyettessel Az MSZMP Központi Bizottsága februárban úgy határozott, hogy a politikai intézményrendszer átalakulása a többpártrendszer keretei között folytatódjék tovább. Ez a döntés voltaképpen egy más maglévő helyzettel való reális számvetés volt. A többpártrendszer kibontakozása, léte, a versenyhelyzethez való alkalmazkodás oly módon is érinti az MSZMP-t, hogy változtatnia kell munkastílusán, módszerein, meg kell határoznia az új körülményekhez igazodó politikai arculatát. Hol tart ma ez a folyamat? Erről beszélgettünk Csikós Józseffel, a Társadalompolitikai Osztály helyettes vezetőjével. — A felgyorsult belpolitikai események több szempontot is kínálnak a pártértekezlet óta eltelt idő áttekintésére. Az vitathatatlan, hogy a versenyhelyzetet az MSZMP iránti bizalomvesztés ugyanúgy jellemzi, mint az a tény, hogy legnagyobb politikai erőként változatlanul jelen van a magyar társadalomban. Hol tart tehát a párt átalakulása? — Az MSZMP megalakulása óta felülről szervezett, utasításos, feladatvégrehajtó politikai mozgalomként működött. Titkolatlanul is közhatalmi szerepet játszott. Ügyintéző párt volt, s ez a mai napig nem változott lényegesen, noha az elmúlt esztendő során komoly kísérletek történtek e működési mód felváltására. A kezdeményezés azonban nem járta át sem a stílust, sem a módszereket. Kiváltotta viszont a párton belüli bizonytalanságot, amely úgy jellemezhető, hogy a régi gyakorlat már nem érvényesül, az új rend pedig még nem alakult ki. Ez az állapot önmagában is elegendő lenne arra, hogy válságérzetet keltsen a párttagságban, ám ezt tetézte a rendszer teljesítményével való elégedetlenség, a párt múltban elkövetett hibáinak, bűneinek felismerése, ideológiai és szervezeti összetartó erejének megroppanása, és a mindebből adódó lelki és fizikai terhek is. Nevet változtat az MSZMP? — Mi az igazság abban, hogy az új arculat kialakításához még a nevét is megváltoztatja a párt? — Amennyiben a tagság igénye ezt diktálja, egy párt sem zárkózhat el ez elől. Személyes tapasztalataim is alátámasztják, hogy taggyűléseken, a párttagokkal való beszélgetés során csakugyan felmerült ez az igény. Sőt, mint lehetőség szóba került különböző szintű vezető testületek ülésein is. Az esetleges névváltoztatás szerepel a szervezeti szabályzat vitaanyagában is. — Milyen javaslatok hangzottak el? — Elhangzott a Magyar Szocialista Párt elnevezés. Javasolták továbbá, hogy Magyar Szocialista Néppárt, vagy Szocialista Demokrata Néppárt legyen a szervezet új neve. Ezek kétségkívül azt jelzik, hogy a fogalomkeresés hátterében is egy megújuló politikai tartalom igénye húzódik meg. Ügy gondolom, valóban a politika lényegét kell megváltoztatni. — ön miben jelölné meg ezt a lényeget? őszintén szólva, nem könnyű ígérni, hiszen napjaink válságtünetei éppen a be nem tartott ígéretek formájában éreztetik hatásukat a legfájóbban. Elég, ha a nyugdíjak érték- telenedésére, a munkanélküliségre, a fiatalok lakásgondjaira utalunk. Ugyanakkor most már az új politikai szerveződések is jelen vannak, ki-ki maga döntheti el mit higgyen, melyik párt szava áll közel a szívéhez és az érdekeihez. — Minden egyszerűsítés veszélyes, mert jelszavakká, elhasznált szlongekké teheti a legkomolyabb szándékot. Szerintem a hazai politikai versenyhelyzetben a humanista és baloldali áramlatok eredményeire, politikai tapasztalataira építő nemzeti párt veheti fel a küzdelmet, s amely nyitott minden olyan kezdeményezés iránt, amely a haladást elősegíti. Az új arculatú MSZMP-nek munkálkodnia kell az eszmei egység megteremtésén a párton belül — úgy is, hogy megnyugtató módon lezárja múltjának vitatott korszakait és kérdéseit, s úgy is, hogy emelt fővel vállalja annak maradandó értékeit — mert semmilyen politikai párt sem viseli el a tartós eszmei és politikai bizonytalanságot. Belső feszültségben nem lehet elvárni az eredményes politikai cselekvést. Kikre számíthat a párt? — Az elemzések már korábban is jelezték, hogy az osztályszempontú kategorizálásnál összetettebb a ténylegesen létező társadalmi szerkezet. Ügy vélem, a döntő csak az lehet, hogy a párt programjában szereplő, szocializmusnak nevezett formáció mennyire képes kielégíteni az emberek érdekeit, a hovatartozásuktól függetlenül. Vagyis a párt nem tévesztheti szem elől, hogy a magyar társadalmat különböző érdekű közösségek alkotják. Ám vannak azonos érdekek is, ezekre lehet alapozni az egységes cselekvésre szólító politikai mozgalom tevékenységét. Más megközelítésből: azokat az erőket kell az MSZMP- nek magához vonzania, megtartania, amelyek a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyüktől függetlenül is készek vállalni egy demokratikus, szocialista Magyarország megteremtésének politikai cselekvési programját. — Szó esett új arculatról, az esetleges új névről, mindegyikről a jövő vonatkozásában. Ez a jövő azonban mást jelent a reformkörök tagjainak és mást a ■ központnak. Kinek a véleménye nyom többet a latban? — Mielőtt a kérdésre válaszolnék, röviden a mai helyzet előzményeiről. A párt 1988 májusában megkezdte menetelését a pluralizmus, majd a többpártrendszer felé. Ez a mozgalmunkban eleinte vélemény- különbségekkel volt jelen. Az eligazodást kereső tagság azonban hol erre, hol arra indult, részben mert elszokott az önálló politizálástól, részben mert nem állt előtte az elfogadható új program és mindehhez olyan vezetői voltak, akik képtelennek bizonyultak az új helyzethez való alkalmazkodásra. A politizálás a párton kívül zajlott, többnyire kritikus hangnemben. Ettől persze a tagság egyre pasz- szívabbá vált. A kérdésre ezek után az a válaszom, hogy az MSZMP-nek, a saját érdekében figyelnie kell minden véleményre, így azokéra is, akik időközben — ilyen vagy olyan okból — kimaradtak a szervezetből. — Tehát a reformkörére is. — Ami a reformköröket illeti, ezek szerintem olyan közösségek, melyeknek tagjai új szellemi felfogásról tanúskodnak, új gyakorlat kialakítására törekszenek, a változás érdekében kezdeményeznek. Ám ha magát a reformot akarják kisajátítani, akkor magát a pártot bénítják meg. Egy magát korszerűnek tekintő politikai mozgalomnak ugyanis a politika lényege szerint a valóságra állandóan reagálónak, tehát reformernek kell lennie. — Szívesen hinném azt, hogy az MSZMP-be csak olyan emberek léptek be, akik vállalták céljait, az ideológiáját. A többség mellett azonban jelen voltak azok is, akik itt látták egzisztenciális érdekeik érvényesítésének lehetőségét. És nem is csupán kevés azoknak a száma, akiknek a párt működési mechanizmusa csupán az előrelépés emelő- szerkezete volt. Az sem lényegtelen, hogy számosán érzelmi megfontolásból lettek a párt tagjai, ám a politika nem intézhető csupán érzelmi alapon. Tény, hogy más nagy pártokhoz hasonlóan az MSZMP-t is nyomasztják a múlt terhei, az elhibázott döntések, az elmulasztott felismerések. Ugyanakkor az átalakulás igényével szemben kisebb volt a tolerancia és elsősorban azok részéről, akik a bakon ültek, vagy mégin- kább oda felkapaszkodtak. Most tehát kinek-kinek szuverén joga eldönteni, hogy vállalja-e ezt a pártot, s kiváltképpen azt, amit a tanulságok levonása után a jövőért kíván tenni. A döntés nem könnyű és azt mindenképpen segíteni kell. — Milyen segítségre gondol? — Arra, amire nem egyszer nekem is szükségem van. Nevezetesen: a saját pártom tevékenységét illetően mindig jól tájékozott legyek. Mert ezen az alapon erősödik, vagy éppen gyengül az idetartozás tudata. A minap olvastam egy tanulmányt, melyet a párttagság körében végzett közvélemény-kutatás alapján készítettek. Ebből kitűnt, hogy a megadott tizenkét, hagyományosnak mondott intézmény, szervezet között az első helyen a tájékoztatást jelölték meg, mint amely a leginkább szogálja az emberek javát. — Ismerik-e önök a „vál. lalom — nem vállalom" eldöntendő kérdésére adott válaszok indítékait? A kilépők között vajon azok' vannak-e többen, akik az elkövetett hibák, a módszerek miatt nem vállalják a közösséget, vagy inkább azok, akik a korábbi arculatától megválni készülő párttal nem tudnak azonosulni? — Azt gondolom, hogy nem függetleníthetjük ma. gunkat attól az állapottól, melyet úgy lehet jellemezni, hogy a tömegek ma távolabb érziik magúikat a politikától, mint korábban. Egy friss közvélemény-kutatási megállapítás erősít meg eb. ben. Eszerint 1985-ben a megkérdezettek 40 százaié— Viszont azt is tudjuk, hogy nem mindenki osztozik e véleményben. „Én nem ebbe a pártba léptem be” — hallani és nemcsak a ki tudja milyen nosztalgia felhangján, de mindenképpen a változás elutasításaként. ka azt tartotta, hogy „amíg a dolgok jól mennek az országban, addig nem túlságo. san érdekel, hogy kinek a kezében van a hatalom”. Most 77 százalék úgy érzi, hogy „az egyszerű emberek ki vannak rekesztve a hatalomból”. Az elgondolkodtató helyzetkép azonban úgy is értékelhető, hogy a mostani, demokratizálódási fo. lyamatba, a politizáló elit mellé nem zárkóznak fél a tömegek éppen azért, ment az ideológiában való csalódás akadályozza őket az új arculat felismerésében. Megkérdeztünk több kilépőt, hogy milyen feltételeikkel maradtaik volna továbbra is párttagok. A válaszok így foglalhatók össze: „Ha látnám az új, meggyőző koncepciót”, „ha szervezeti rendet tapasztalnék”, „ha nem lenne széthúzás a pártvezetésben”. Az országos képet tekintve azt mondáméin, hogy a kilépésiben és abent- maradásban egyaránt döntő jelentőségű a helyi politikai küzdőtér, s az; hogy az erősödő versenyben milyen vonzó-megtartó erővel vesz részt az MSZMP. — Az imént a pártvezetést érintő véleményre utalt. A vezetés ellentétei nyilván nem segítik az identitás alakítását. Nem gondolja, hogy ennél többről is szó van, hogy g titkolt, majd tüneti jelenségként kezelt állapot végső soron magát a pártot nyomasztja? — Most már tudjuk, hogy a pártértekezlettől kapott lendület nem gyorsította azt a folyamatot, amely a tényleges politikai párttá váláshoz szükséges. Az egység reményében magyaráztuk, hogy az erősödő kisebbségi véleménykülönbségek mögött inkább az egyetértő többséggel keli számolni. A vezetés versengése azonban felerősödött személyes ambíciók váltak hangsúlyossá. Figyelemre méltó, hogy a párttagság körében végzett közvélemény-kutatás megkérdezettjei szerint a politikai helyzet romlását a vezetők hitelvesztése, a bizalmi válság, az MSZMP vezető pozíciójának megingása, valamint a vezetésben tapasztalható ellentétek az úgynevezett „hatalmi harcok” Okozták. Szerintem a pártnak vissza kell térnie az általa megfogalmazott politikai munka, az ügy, a programja elsődleges szerepéhez. — Vezetők és vezetettek problémáját érintve, egy vitában felmerült, hogy a képviselőkhöz hasonlóan, visz- sza lehet-e hívni azt a JCB- tagot, akinek a tevékenységével elégedetlen a tagság? Visszahívhatók legyanak-a a vázátok? — Ez a lehetőség már korábban is hangot kapott. Most úgy gondolkodunk, hogy a választott vezetőket a választók visszahívhatják. A szervezeti szabályzat tervezete már azt is tártál, mázzá, hogy a választott testületi tagság idejét a választói fórum határozza meg. Az idő kongresszustól kongresszusig tarthat. Bér ezzel kapcsolatban is az a vélemény, hogy kongresszusokra nem okvetlenül öt évenként kell sort keríteni, hantem akkor, amikor azt a politikai helyzet megkívánja és akkor is pompamentes munikakorugreisszusna jönnek majd össze a küldöttek. — Az MSZMP-t szoros kapcsolatok fűzték a „testvérpártokhoz". Most, hogy a magyar átalakulási politika aggasztja némely szomszédunkat és barátunkat, hogyan fogadják a párt új arculatának kialakítási szándékát és tényeit? — Azok a pártok, amelyekkel az MSZMP kapcsolatot tart, a korábbinál jobban figyelik ez irányú tevékenységünket. De mégin- kább szemmel tartják azt a helyzetet, melyet a legjobban úgy jellemezhetünk, hogy a párt nemcsak a már meglévő és lehetséges politikai ellenfelekkel van versenyben, hanem önmagjával is. K. E. NAGYATÁDI MUNKAHELYEK Gazdát és terméket cserél a Danuvia Nagyatádon is sokakat foglalkoztat, hogy milyen lesz a munkalehetőség. Szóbeszéd is járja leépítésekről. Ezért is érdemes idézni abból a jelentésből, amely a közelmúltban került a városi tanács végrehajtó bizottsága elé Gálotács József osztály- vezető előterjesztésében. „A város foglalkoztatási helyzete viszonylag stabilnak mondható, ami azonban átmeneti jellegűnek tűnik. Megkezdődött ugyanis a Danuvia itteni gyárának átszervezése, és a konzervgyár sem munkaerőfelvevő, hanem inkább leadó, hiszen az utóbbi években folyamatosan csökken a létszáma. A gazdasági szerkezetváltás várható felgyorsulásával, a vállalati racionális létszám- gazdálkodás térhódításával, az export szerkezetének átalakításával, a támogatások leépítésével rövid időn belül keletkezhetnek foglalkoztatási nehézségek...” A feszültségek nemcsak keletkezhetnek, hanem máris vannak. Szabó Istvántól, a városi pártbizottság első titkárától a Danuvia ürügyén kérdeztem: — Az MSZMP nem akar beavatkozni a gazdasági életbe, a városi pártbizottság mégis szót kért ebben az ügyben. Miért? — Kénytelenek voltunk rá. Ma olyan forradalmi folyamat játszódik le az országban, amelyben léteznek a múlt beidegződései éppúgy, mint az új lehetőségek. Az átmeneti Időszakban nem tehetjük, hogy áthárítjuk a vállalt felelősséget. Minden eszközzel meg akarjuk akadályozni a helyi munkanélküliséget. A legutóbbi programunkban is vállaltuk ezt. Értesültünk róla, hogy a Danuvia nagyvállalat szerződést kötött az NSZK-beli Mannesmann Rexroth céggel, s ennek következtében megváltozik a termelési struktúra a nagyatádi gyárban. Jelentős termelési viszszaesésre kell számítani Nagyatádon, s ez létszám- csökkentéssel is együtt járhat. Azonnal kapcsolatot teremtettünk Zámbó Józseffel, a Danuvia vezérigazgatójával, s elmondtuk aggályainkat. ígéretet kaptunk, hogy a Danuvia szakembereinek nem kell újabb munkahelyet keresniük. Igaz, hogy a vegyes vállalat elviszi a nagyatádi gyár termékeinek egy részét, de csak mint végterméket. Bizonyos alkatrészek gyártása itt marad a városban. Az EM—35- ös mágnes készítése Nagyatádon marad, s ennek termelését megnégyszerezik. Az ehhez szükséges munkaerői átképzéssel biztosítani lehet. Igaz az is, hogy néhány embernek nem lesz munkája az itteni gyárban, de őketel lehet helyezni. — Az átképzés megnyugtatónak hat, de gondolom, nem ugyanazt a bért kapják majd a régi dolgozók. — A vezérigazgató biztosított bennünket arról, hogy az atádi gyárban a szakmunkásból betanított mun • kássá átképzetteknek nem kell kevesebb bérrel számolniuk, sőt a nominálbérnek egy elfogadható növekedését is számításba vették. Igaz ugyan, hogy Nagyatádon megállt vagy csak minimális mértékben növekszik a munkahelyet keresők száma, de egyre többen akarnak biztos megélhetéshez jutni. Mire számíthatnak, ők? A városi tanács segített az Óra- és Ékszeripari Vállalat telepének bővítésében, új foglalkoztatót nyitott a csurgói Faktor, s megélhetési lehetőséget teremtettek azoknak is a közhasznú munkavégzés beve - zetésével, akiknek végképp nincs lehetőségük az elhelyezkedésre. Az első titkár megállapítása szerint Nagyatád és vonzáskörzete az a térség, ahol nincs válságos helyzet. Csak maradjon is így! (Nagy) KORSZERŰ INJEKCIÓÜZEM Fölavatták a Chinoin korszerű injekcióüzemét a Miskolc melletti Csanyik-völgyben. Már az idén hetvenmlllió ampulla injekciót készítenek az új létesítményben. Kik hagyják el a pártot?
