Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-03 / 129. szám
1989. június 3., szombat Somogyi Néplap 3 (Folytatás az 1. oldalról.) Agrárfejlődésünket is kedvezőtlenül érintette az a területfejlesztésként meghirdetett politika, amely különösen a kisebb településeknek okozott hátrányokat. Elsorvasztotta önálló létüket, csökkentette eltartó képességüket, indokolatlan elvándorlást eredményezett. A felhalmozódó gondok és a megújulás igénye egyaránt sürgetik új agrárpolitikánk kialakítását. A termelési viszonyok olyan továbbfejlesztését kívánjuk előmozdítani, amely utat nyit a termelők kezdeményezéseinek, erősíti gazdasági kötődésüket, feléleszteni az elmúlt évtizedekben háttérbe szorult hagyományos paraszti értékeket. Ez a mezőgazdasági termelők bolA Magyar Szocialista Munkáspárt agrárpolitikai koncepciója doigulásának feltétele s egész népünk, nemzetünk javát is szolgálja. Alkalmazkodnunk kell a piacgazdaságra való áttérés követelményeihez, az agrártermékek hazai és nemzetközi piacain kialakult helyzethez. Az ország gazdasági gondjainak következményei alól egyetlen ágazat sem mentesülhet, de az élelmiszergazdaságnak meg kell adni a lehetőséget ahhoz, hogy stabilizálhassa helyzetét, és egyben új fejlődési pályán indulhasson el. Ezért hirdetjük meg, hogy agrár- politikájában Mit akar az MSZMP? 1. Világos, megvalósítható célokat Az agrárnépesség és benne a parasztság kapjon társadalmi esélyegyenlőséget: — képességeinek kibontakozására, — jövedelmének növelésére, — életkörülményeinek javítására, — a falusi körzetek felzárkóztatására, — a mezőgazdasági termelés és az élelmiszerfeldolgozás hatékony fejlesztésére. Azt akarjuk, hogy célszerűen hasznosuljanak az ország kedvező mezőgazdasági adottságai, a rendelkezésünkre álló jelentős anyagi és szellemi kapacitások, értékes termelési hagyományaink. Az élelmiszer-gazdaság feladatait ezért a következekben látjuk: — Élelmiszer-ellátásunk legyen továbbra is kiegyensúlyozott, és ezt túlnyomó- részt hazai termelésre alapozzuk. Javuljon a minőség és a választék, a termelés alkalmazkodjon a piaci viszonyokhoz, a kereslethez. A számunkra előnyös nern2. Sokszínű tulajdonformákat, hatékony termelést A nemzet gyarapodásának legfőbb forrása a kezdeményezőkészség, a kockázatot is magában foglaló vállalkozói szellem. Olyan gazdasági-társadalmi környezetet akarunk, hogy a termelők maguk választhassák meg az adottságaiknak legjobban megfelelő termelési és érdekeltségi formákat. Szükségesnek tartjuk azoknak a jogi és pénzügyi kötöttségeknek az oldását, amelyek nehezítik a kezdeményezéseket, a vállalkozásokat. A magyar élelmiszer-gazdaság versenyképessége és hatékonysága csak változatos tulajdonformák működése mellett javítható. Ezért arra törekszünk, hogy éljen együtt a szövetkezeti közös, az állami, a magán- és a többféle vegyes tulajdon. A tulajdonviszonyok fejlesztéséhez meg kell változtatni a földtulajdoni, illetve a földhasználati viszonyokat. Vissza kell adni a fö'd- nek az évszázados becsületét, a vagyon legfontosabb részének, a jövedelem egyik fő fonásának kel! ekinte- ni. Váljon ismét szorosabbá a mezőgazdasági termelők és a föld közötti kapcsolat. A szövetkezetek mező- gazdasági földterületének jelentős hányada közös tulajdonban van. Ezt a tényt realitásként kell elfogadni, és az érdekelt szövetkezetek tagságára bízni, hogy milyen formát választanak tulajdonosi érdekeltségük érvényesítésére. Egyszersmind nélkülözhetetlen a szövetkezetek közös használatában álló, de még egyéni tulajdont képező föld jogbiztonságának megerősítése. A termőföld védelme és célszerű _hasznosítása_mell ett váljon lehetővé a mezőgazdasági földek adásvétele és bérbeadása, legyen a földnek értéke és ára. A szövetkezeti tulajdonban lévő területek értékesítéséről, hasznosításáról csak a kollektíva dönthessen. Á tulajdonszerzés kötöttségeit pedig úgy oldják fel, hogy azoké legyen a föld, akik hatékonyan hasznosítják. 3. Valódi demokráciát, tulajdonostagságot a szövetkezetekben Támogatjuk a szövetkezeti mozgalom megújulását. Ennek a mezőgazdaságban különös jelentősége van. Olyan rendszer fokozatos kialakítását ajánljuk, amelyben a nemzetközi szövetkezeti mozgalom másfél évszázados, jól bevált és a szocialista törekvéseknek megfelelő elvei-értékei érvényesülnek. Ilyenek: a szövetkezés szabadsága, a tagság igényeihez igazodó formagazdagság, a szövetkezeti demokrácia, az autonómia,. a nyitott tagság, az őszinteség, a személyes és vagyoni közreműködés, a tevékenység szerinti részesedés, | szolidaritás, a mozgalmi jelleg. Olyan társadalmi és gazdasági környezet szükséges, hogy a szövetkezetekben helyreálljon a tulajdon szövetkezeti jellege, a tagok gazdái kötődése. Érvényesüljön az az elv, hogy a gíazdálkodás célja a tagok érdekeinek sokoldalú érvényesítése és szolgálata. Ezért támogatjuk, hogy a szövetkezetek szervezete és működése alkalmazkodjon adottságaikhoz. A szövetkezeti tagság joga legyen a tulajdonnal való rendelkezés, a vagyon működtetése, a racionális gazdálkodás a földdel, a tőkebefektetés és a vállalkozás. Támogatjuk a vagyon feletti rendelkezés megszemélyesítését. A részesedés tükrözze a tagság viszony tudajdonosi vállalkozói és dolgozói jellegének együttes érvényesülését. Egyetértünk a több célú, a többféle tevékenységet is vállaló szövetkezetek létrehozásával, amelyekben szervesen egyesülnek a termelői, a szolgáltatói, a kereskedelmi, a pénzügyi, a fogyasztói, a szociális és az egyéb funkciók, s amelyek — ennek megfelelően — nemcsak mezőgazdasági tevékenységre vállalkoznak. Szükséges az állami és egyéb külső beavatkozások lényeges korlátozása. Ellene vagyunk minden olyan beavatkozásnak, amely sérti a szövetkezetek önállóságát. 4. Szabad utat a vállalkozásoknak zetközi munkamegosztás keretében mindezt egészítse ki élelmiszerimport is, de ez ne veszélyeztesse a hazai termelés biztonságát. — Az országnak szüksége van az agrárgazdaság exporttöbbletére, ezért is kiemelt feladat termékeink nemzetközi versenyképességének javítása. — Az agrárpolitika segítse elő a vidék sokoldalú fejlesztését, járuljon hozzá a falvak és a városok ellátottságában meglévő különbségek csökkenéséhez. Ehhez a mezőgazdaság anyagi lehetőségei korlátozottak, ezért fontosnak tartjuk, hogy a fejlesztést a pénzügyi szabályozás is ösztönözze. — Szoros kapcsolat van a mezőgazdasági termelés és a természeti környezet egyensúlyának megőrzése között. Ezért a termelés és a fejlesztés során figyelembe kell venni a föld termő- képességének megóvását és javítását. Társadalmi érdek az egészség- és környezetkímélő technológiák meghonosítása. A mezőgazdaság fejlesztése támaszkodjon a megújuló és változatos formákat öltő szövetkezetekre, az állami gazdaságokra, az integrált kistermelésre és a magán- gazdaságokra. Meggyőződésünk, hogy a jól gépesíthető, kevés élőmunkát igénylő ágazatokban a nagyüzemi termelés marad a meghatározó, mert ez a hatékonyabb. Vannak viszont olyan ágazatok és adódhatnak olyan körülmények, amelyekben és amikor az egyéni, a családi vállalkozás, a kistermelés, a magángazdálkodás ígér jobb eredményt. Ezért az egyéni, a családi és a kisebb csoportokba szerveződő vállal- kozások kapjanak azonos esélyt a nagyüzemekkel. E vállalkozások jövője attól függ, hogyan tudnak a piaci igényekhez gyorsan, rugalmasan alkalmazkodni, a családi munkaerő és a családi megtakarítások mozgósításával versenyelőnyre szert tennu 5. A megújuló gazdaságban korszerű mezőgazdaságot Az élelmiszergazdaság illeszkedjen be a szocialista gazdaság olyan új modelljébe. amelyben a kereslet- kínálat ütköztetése, vagyis a piac válik átfogó gazdaságkoordináló erővé. — A hazai ipar figyelmébe ajánljuk, hogy termékeinek az élelmiszergazdaság hosszú távon is biztonságos felvevő piaca, részben pedig nyersanyagszállítója. Az ipar érdeke is, hogy gyártmányainak fejlesztésével és korrekt üzletpolitikájával jobban kielégítse a mezőgazdaság és az élelmiszeripar igényeit. Indokoltnak tartjuk, hogy a mezőgazdaságban folyó ipari, szolgáltató tevékenység legyen szerves része az ipar-, illetve a regionális fejlesztési politikának. A mezőgazdasági nagyüzemekben ugyanis a megtermelt nyersanyagok feldolgozása és értékesítése mellett az ipari tevékenységek és szolgáltatások a legjelentősebbek. — Szorosabb, a közös érdekeltségen és az egymásrautaltságon alapuló kapcsolatot tartunk szükségesnek a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripari feldolgozás között. Az élelmiszergazdaság szerkezetváltásának legnagyobb lehetőségei a feldolgozásban vannak. Ez egyben kényszer is, mert az élelmiszeripar technológiai, műszaki színvonalának elmaradása a mezőgazdasági termékek értékesítésének gátjává vált. Az élelmiszeripari vállalatok számára biztosítani kell a gazdasági és a jogi önállóságot, hogy növekedhessen kockázatviselő és alkalmazkodó képességük. A piaci igényekhez való eredményesebb alkalmazkodás érdekében támogatjuk, hogy a vállalati önállóság és érdekeltség alapján önszerveződés révén bontakozzanak ki a mezőgazdasági, az élelmiszeripari és a kereskedelmi vállalatok közötti közös érdekeltség változatos formái: a szerződéses együttműködés, a vagyoni társulás különböző módozatai. Az élelmiszeriparban is kívánatos, hogy az állami vállalatok és a mezőgazda- sági nagyüzemek mellett a fogyasztási és más szövetkezetek, valamint a kisiparosok feldolgozó tevékenysége is bővüljön. — Szükségesnek tartjuk az élelmiszerek forgalmazásának lényeges javítását. A termelőknek és a fogyasztóknak is az az érdekük, hogy a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a kereskedelem vállalatai, szövetkezetei között sokszínű szervezeti, érdekeltségi kapcsolat alakuljon ki. — Az erdőgazdálkodás szervezetileg is szorosan kapcsolódik a mezőgazdasági termeléshez. A gazdálkodási kötöttségek oldásával várhatóan növekszik a mező- gazdasági termelésre nem alkalmas területek erősítése. Fontosnak tartjuk az erdők egészségének, termő- képességének javítását; támogatjuk azokat a törekvéseket, amelyek szorgalmazzák a feldolgozottság növelését. 6. Hatékony állami irányítást és érdekképviseletet — A piacgazdaság építése, hatásainak kezelése az élelmiszer-gazdaság irányításában is új típusú államigazgatási feladatot ad. Szükségesnek tartjuk, hogy a kormányzati szervek munkája jobban egészítse ki egymást, legyen összehangoltabb. Az ágazati minisztérium ne foglalkozzon érdekképviseleti és operatív feladatokkal, tevékenységében erősödjön az országos szintű szakmai irányítás és .a termelő szervezetek munkájának sokoldalú szolgálata. — Támogatjuk az agrárágazat érdekvédelmi és érdekek egyeztető intézmény- rendszerének megújítását, új intézmények, például agrárszövetség kialakítását. Jafontosságúnak tartjuk a magyar népesség csaknem felét kitevő falusi, tanyai lakosság életfeltételeinek javítását, a városba áramlás túlzott mértékének csökkentését; ebben a mezőgazdasági üzemeknek, a fogyasztási szövetkezeteknek meghatározó szerepük van. Az erőforrások arányosabb területi elosztását, a hátrányos megkülönböztetések felszámolását szorgalmazzuk. Különös figyelmet fordítunk a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvezőtlen adottságú falvak gazdasági-társadalmi gondjainak megoldására. A falvak és a városok egyenrangúságát érvényesítő politikát képviselünk és támogatunk. Azt akarjuk, hogy a falvak nyerjék vissza politikai és gazdasági önállóságukat, a modernizációba illeszkedve szülessenek újjá az évszázadok során kialakult értékeik. 8. Esélyegyenlőséget a gazdasági szabályozásban A mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét az utóbbi évtizedben csökkentették a fokozott költségvetési elvonások. Ugyancsak súlyosan érintette az, hogy a felhasznált ipari eszközök árai nagyobb mértékben növekedtek, mint a mezőgazdasági árak. Ez az élelmiszer-gazdaság helyzetének romlásához, az ágazat folyamatos leértékelődéséhez vezetett. Fontosnak tartjuk ezért, hogy az állami gazdaságpolitika törekedjen e helyzet megváltoztatására, mindenekelőtt az agrárolló nyílásának megállítására. Biztosítsa a mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelőerőinek megőrzését, teremtsen olyan feltételeket, hogy eredményes munkával növelni lehessen a vállalati és a személyes jövedelmeket. — Olyan mezőgazdasági árpolitikát javasolunk, ami teret ad a piaci hatásoknak, ugyanakkor tompítja a szélsőséges áringadozásokat. Az agrártermelés sajátos piaci viszonyai miatt az állami irányítás tájékoztató- és védőárak meghirdetésével, szükség esetén pedig beavatkozással segítse a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodást. — Mivel a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége csak hosszabb távon érheti el más népgazdasági ágazatokét, indokoltnak tartjuk, hogy az esélyegyenlőséget az állam adózási és hitelpolitikai eszközökkel is elősegítse. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy erre a külpiaci versenyképesség megőrzése céljából szükség van. Támogatjuk az agrárbankok hálózatának kiépítését. — Termékeinknek a nemzetközi piacokon más országok támogatott élemiszer- gazdaságával kell versenyezniük, ezért nem tartjuk elfogadhatónak a támogatások megszüntetését. Hosz- szabb távon is javasoljuk a kedvezőtlen adottságú térségek termelőinek és egyes, lassan megtérülő beruházásoknak a támogatását. Ezek rendszerét azonban úgy célszerű továbbfejleszteni, hogy az teremtsen minden szektorban egyenlő esélyt, és ne egyoldalúan a termelés növelésére, hanem az ésszerűbb, jövedelmezőbb gazdálkodására ösztönözzön. — Különösen nehéz a helyzet a kedvezőtlen adottságú szövetkezetekben és állami gazdaságokban. Többségük a gazdaságilag elmaradott térségekben működik, és körzetében szinte az egyetlen munkaalkalom. E térségek felzárkóztatása, a foglalkoztatás biztosítása áz egész társadalom feladata, de ebben a mezőgazdaságnak továbbra is kiemelkedő a szerepe, amit indokolt elismerni és támogatni. A szabályozórendszer ajánlott módosításai javítják az élelmiszergazdasági termelés közgazdasági feltételeit. Ezeket a gazdálkodó szervezetek jobb munkával, piaci alkalmazkodással fordítsák a maguk javára. 9. A tudományos eredmények sokoldalú hasznosítását Mezőgazdaságunk akkor tud igazodni a piaci követelményekhez, ha hasznosítja a hazai és a külföldi tudományos eredményeket. Támogatjuk ezért a tudományos, műszaki fejlesztés meggyorsítását, a biotechnika, biotechnológia vívmányainak széles körű alkalmazását. Indokoltnak tartjuk, hogy a gazdaságok e célra fordítható saját erőforrásait állami eszközökkel is kiegészítsék. A technikai-technológiai fejlesztés alkalmazkodjon a nagyüzemek és a kisgazdaságok igényeihez. Vegye jobban figyelembe az egészség- és környezetvédelem követelményeit. A termelés fejlesztését a tudományos eredmények alapozzák meg, ezeket jól képzett, hozzáértő szakemberek tudják alkalmazni. Nélkülözhetetlennek tartjuk ezért a kutatás és a fejlesztés, valamint a szakoktatás feltételeinek javítását, a kutatás, az oktatás és a gyakorlat közös érdekeltségének megteremtését. Ezért a szakmunkásképzésben, a közép- és felsőfokú oktatásban teremtsék meg a gazdálkodás újszerű feladataira való felkészítés feltételeit. A megújulásban, a korszerű szemlélet alakításában döntő szerepe van a már eddig is elévülhetetlen érdemeket szerzett agrároktatásnak. vasoljuk, hogy ezek alulról szerveződjenek, és minden csoportosulás vagy szervezet maga döntse el, milyen érdekképviseletnek akar tagja lenni. Olyan politikai intézményrendszert akarunk, amelyben a mezőgazdaság és az élelmiszeripar vállalatainak, szövetkezeteinek, a magánvállalkozóknak együttesen vagy külön létrehozott érdekképviselete másokkal egyenrangú partner. — Támogatjuk a piaci és más információk áramoltatására, a gazdálkodók kapcsolatainak szervezésére, az élelmiszer-gazdasági érdekek hatékony egyeztetésére Mezőgazdasági Kamara létrehozását. 10. Megbecsült parasztságot, alkotó agrárértelmiséget 7. Virágzó falvakat A mezőgazdasági termelés meghatározó színtere a vidék, ezért az agrárpolitika szorosan összefonódik a falvak, községek lakóinak boldogulásával. Kiemelkedő A parasztok, a mezőgazdasági dolgozók — legyenek akár szövetkezeti tagok, egyéni gazdálkodók, értelmiségi szakemberek, akár munkások, alkalmazottak — az agrárpolitika megvalósításának letéteményesei. Agrárpolitikánkkal elsősorban az ő érdeküket és egyúttal az egész társadalom javát kívánjuk szolgálni. Ez az agrárpolitika tág teret nyit az élelmiszer-gazdaságban a nagyobb és kisebb kollektívák, egyének, vállalkozásai, kezdeményezései előtt. Ebben megtisztelő szerep vár az agrárértelmiségre, amely tudása, szemlélete révén nemcsak a termelés fejlesztésének, hanem a vidék szellemi életének is meghatározó progresszív tényezője. Kérjük őket, hogy álljanak e folyamat élére, szakértelmükkel, az új lehetőségek megragadásával mozdítsák elő az élelmiszer- gazdaság alkalmazkodását a változó követelményekhez. Az MSZMP szervezetei segítsék elő a megújulást, az önkormányzat és a demokratizmus kiteljesedését, ami utat nyit az új, tehetséges vezetők, a kezdeményezések előtt. Csak így érhetjük el, hogy a gazdálkodás szabadsága, az öntevékenységgel párosuló érdekeltség és a hozzáértés megalapozza a parasztság és a vidéki lakosság boldogulását. A Központi Bizottság felkéri a Minisztertanácsot olyan munkaprogram elkészítésére, amely — a kormány gazdasági programjának részeként — a magyar agrárágazat nemzeti programjául szolgálhat. (MTJ)
