Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-19 / 142. szám
1989. június 19., hétfő Somogyi Néplap 3KEDDEN MEGYEI TANÁCSÜLÉS Életképes kisfalvakat akarnak az elöljárók Egyre töhbet várnak a tanácsok, a választópolgárok a megyei tanács, taglóktól. Különösein magiasaibhra helyezték a mércét azóta, hogy a megyei tanács ülései nyilvánosaik, bárki nyomon követheti a vitát, ,s véleményt alkothat arról, hogyan képviseli a megválasztott tanácstag az érdekeiket Ennek a hatása is érződik azon, miképpen készülnek föl egy tanácsülésre. A megyei tanácstagok kaposvári csoportjának legutóbbi ülésén példamutató volt az alaposság, a különféle érdekek számbavétele. A megyei tanács az elöljáróságok szerepéről és feladatairól is tárgyal a keddi ülésen. Ezért meghívták a Kaposvár környéki társközségek elöljáróit Dr. Kerékgyártó István, a megyei tanács önkormányzati és elnöki hivatalának vezetője bejelentette: első alkalommal a megyei tapács ülésére meghívják Somogy összes elöljáróját. Külön teremben ülnek majd, de módjuk lesz arra, hogy kérdést tegyenek föl, elmondják a véleményüket,- felszólalhassanak a vitában. Jól segítette a megyei tanácstagok tájékozódását az elöljárók őszinte véleményformálása. Kemény szavakkal ostorozták a kistelepülések elsorvasztását Elmondták: a jövőben megfelelő ellátásra, szellemi háttérre lesz szükség a megtartó erő növeléséhez. Azok, akik helyben anyagi segítséget tudtak volna adni a falu fejlődéséhez, elmentek a székhely- községekbe, s az öregedő lakosság sok helyen egyre,nehezebben bírja a társadalmi munkát. Az elöljárók szerint mindenképpen egyenlőbben elosztott pénzre van szükség azért, hogy megfordítható legyen a mostani folyamat. Jó és rossz példák egyformán elhangzottak arról, melyik tanács hogyan támogatja a társközségeket. A megyei tanácstagok szorgalmasan jegyzetelték, hiszen ezeket a véleményeket később is fel tudják használni munkájukban. Schmidt Ervin nagyberki tanácselnök az elöljáróság nevében azt kente, hogy legyen meg a települések esélyegyenlősége. Szerinte ehhez a mostani úgynevezett fejkvótanemdszert is, amely szerint a pénzeket kapják, felül kell’ vizsgálni. Az is megfontolandó például, hogy tanácstagonként úgy használhasson fel tízezer forintot az elöljáróság, hogy ne kelljen kikérni előre a véleményt. Még társadalmi munkát se lehet szervezni ugyanis anélkül, hogy ne vegyenek meg bizonyos anyagokat. Farkas Kálmán mezőcsókonyai elöljáró kicsit kesernyésen mondta el: az elöljáróság állt az élére annak a törekvésnek, hogy a község élni akar. Volt olyan időszak, amikor ezért szinte „ellenzékiként” kezelték, s azt mondták: „Mit akarnak? Önálló tanácsot?” Nem azért, hanem a megfelelő lakossági érdekképviseletért álltaik ki. Bernáth Ferenc mosdósi elöljáró szintén a nagyobb támogatás mellett kardoskodott. Gémesi Tibor, a tanácstagi csoport vezetője egyetértett a felszólaló elöljárókkal, hogy elhibázott volt a településhálózat fejlesztése. Valóban az a járható út, ha helyben döntenek az elöljáróságok és a lakók mindenről Azt javasolta, hogy Farkas Kálmán mezőcsókonyai, Orbán Ottó csornai, Márton Istvánné hedrehelyi elöljáró a megyei tanács ülésén is okvetlenül mondja el a véleményét. A megyei tanácstagok ugyanilyen alaposan megvitatták a megyei tanács következő ülésének egyéb napirendjeit. Különösen nagy vita bontakozott ki arról, hogy az igazgatási költségek újabb 35 millió forintos csökkenése miiként érintse a tanácsokat. Mennyi csökkentés elviselhető, milyen módszer lenne elfogadható. Itt is az volt Gémesi Tibor véleménye, hogy dr. Jakab József igiali, Horváth Ferencné somogyjádi tanácselnök majd a napirend tárgyalásakor is mondja el a javaslatait. Lajos Géza Taraócán a dél-somogyi kombinátról Negyven év a homokon Tegnap tartották So- mogytarnócán hagyományos júniális ünnepségüket a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát dolgozói. A sportversenyék, kulturális programok, vidám vetélkedők mellett megemlékezték a gazdaság megalakulásának negyvenedik évfordulójáról. Ünnepi beszédet mondott Aradi József vezérigazgató, s a jubileum alkalmából valamennyi résztvevőnek emléklapot és plakettet adtak. Mérsékelt érdeklődés az első napon Balatoni vásár Földváron Első alkalommal rendezték meg Balatonföidváron a Balllaftoni vásár,t. A szombat délelőtti megnyitón még mérsékelt volt az érdeklődés. Üresen tátongott néhány árusító sátor is. Az érdeklődők tömege sem ostromolta a kiállítókat. — A Balatoni vásárit a helyi tanáccsal közösen szerveztük meg — mondta Király József, az Építésügyi Tájékoztatási Központ kaposvári irodavezetője. — Ügy gondoltuk, hogy a Ba- laton-fejieszitési kiállítás épülete, illetve az előtte levő liatalmas zöld terület alkalmas egy ilyen vásár megrendezésére. A kínálat kétségtelenül sokszínű. Vannak gyönyörű virágok Szombathelyről, kerti gépek, bútorok, szerszámok a kaposvári, a boglár- lelliei és a siófoki Fészek áruházakból, rózsaház a Siómemte tsz-től, árubemutató a szárszói áfésztől, olcsó ruháik, cipők Kaposvárról illetve Tabról. Ez utóbbi helyszínről a Kempingcikk Vállalat vonult ki a leglátványosabb felszereléssel: sátrakkal, kempingcikkekkel, ruhafélékkel'. — Elsősorban nem gazdasági sikert remélünk ettől a vásártól — mondta Felinger János igazgató. — Két osztrák vállalat képviselőit is hívtuk tárgyalni. A közönséggel való kapcsolattartásban is segítene nekünk a vásár. Visszajelzéseket kaphatunk arról, hogy mire van, vagy mire lenne igény. Ráadásul a Balaton mellett megfordulhatnak olyan külföldiek is, akiknek megtetszik valamelyik termékünk, s később esetleg üzletet köthetünk velük. Rendőrségi helikopterről szórt vásárt propagáló szórólapok terítették be a környéket. Itt is beigazolódott, hogy „minden kezdet nehéz”. A vásár gondolata viszont valóban jó, s a szombat (télutáni növekvő érdeklődés jelezte már: mégsem volt hiábavaló a szervezés. Az első lépés tehát megtörtént. Várhatóan, az augusztusi második alkalom nagyobb sikert hoz majd. A vásár igazáiból még csak most kezdődött, s jövő vasárnapig, 25-ig tart nyitva a földvári benzinkút mögötti löszpar- tani — gy — Azok közül, akik negyven éve kezdtek ebben a több mint tizennégy ezer hektáros gazdaságban, ma nyolcán dolgoznak. A kétszáz nyugdíjas között ennél jóval több a kezdetet is át- élők száma. Vannak tehát, akik emlékezni tudnak, és sorsukon is mérhetik csaknem kétharmad emberöltő- nyi változását. Mi is volt a cél a négy évtizede alakult állami gazdaságokkal ? Aradi József vezérigazgató így summáz: — Olyan állami birtok kialakítása, amely a magyar mezőgazdaság vívmányait továbbviszi és motorja lesz a szocialista fejlődésnek, kialakítja a legfejlettebb nagyüzemi módszereket, és nem utolsósorban az országban mintegy százharminc-száz- ötvenezer embernek megélhetést ad. Negyvenkilencben feladat volt az is, hogy az állami gazdaság segítse a kisparaszti termelést jó vetőmaggal, tenyészállattal. — Betöltötték ezt a hivatásukat? APADÓ REMÉNYEK Borsószezon — borsó nélkül Feszültségtől vibrál a levegő a Nagyatádi Konzerv- gyáriban. Jámbor László igazgató szemmel láthatóan nehezen tud uralkodni indulatain. — Ilyen szezonkezdetünk még soha nem volit, minit ez az idei! Egy hónappal ezelőtt még úgy látszott, hogy május végén indulhat a gyár, és minden jel rekordtermésre utalt. Áztam a sok eső, a júniusi hűvös idő fokozatosain apasztotta a reményeket. Május vége helyett csak egy hete tudtunk indulni, de hogyan? A csurgói Zrínyi tsz-bői jött be az első 12 mázsás — szinte nevetségesem kis mennyiségű — szállítmány. Indulni kellett. Aztán csak csurrant- cseppent a nyersanyag. Egy hét alatt összesen, kétszázhat (!) tonna borsót dolgoztunk fel. Ez nagyon kevés: rendes körülmények között ezenötszáz tonna kerül a gyárba ennyi ,idő alatt. Az embereik itt vannak, ha nincs bonsó, valami elfoglaltságot kell találni u'k. Ez persze idegesíti őket is, a vezetőket is. Átcsoportosítani is nehéz. *A szamócát feldolgozták, százötven tonnából készült dzsemalapanyag. A cseresznye és a meggy is később érik. Talán ez a hét lesz majd ilyen szempontból könnyebb, mert várhatóan nagyobb mennyiségiben érkezik ebből a két gyümölcsből. A gyár hatezer tonna bonsót vár, bár az igazgató még mindig reméld, hogy ennlé'l több lesz. Déliutáni műszakkezdés; nyolc—.tíz láda borsó áld a feldolgozósor elején. Hamar ü/riülndk a ládák. — Mi lesz, ha elfogy? Egy fiehénköpemyes asszony a gépsor mellett mondja: — Reménykedünk, hogy addigira befut egy szállítmány ... Fotó: Jakab Judit Varga József — Az! hiszem, tulajdonképpen igen — bár kanyargós, buktatós, ellentmondásoktól sem mentes ez az út. De egy bizonyos: a mező- gazdaság fejlesztését akartuk megvalósítani. A mai kombinátnak négy évtizeddel ezelőtt sok elődje volt, közülük a legszámottevőbb a lábodi, a nagy- baráti, a somogytarnócai, a békepusztai gazdaság, illetve a Talajjavító Nemzeti Vállalat. Sorozatos egyesülések, szüntelen mozgás jellemezte az utat, s tulajdonképpen az utóbbi nyolc évre tehető az az időszak, amikor területileg is, profilban is kialakult, megállapodott a kombinát. — A jubileum kapcsán sokat töprengtem Andricz Györggyel, a helyettesemmel együtt — mondja elgondolkozva Aradi József. — A fejlődést, az életünket és két szakaszra osztom. Az első fele — az első húsz év — bizonyos állami kötelezettségek teljesítését jelentette. Irányított tervgazdálkodás mellett — melynek természetesen megvoltak a hibái — beruházásokkal olyan gazdaságot, rendet kellett teremteni, ahol el lehet indulni. A területi összevonásokkal a sok apróból elfogadhatóan működő nagyüzemet kialakítani. Persze voltak olyan próbálkozások is — baromfi, gyümölcs —, amelyeket az élet később nem igazolt. De voltak olyanok is, amelyek kezdettől végig kísérik törekvéseinket. — Például? — A melioráció, az észszerű összevonások, a cse- lédlakésok felújítása, később pedig a magánlakások létesítése. Egyáltalán az itt élő, itt dolgozó ezerötszáz ember helyzetének, munka- kultúrájának szüntelen javítása. A második szakasz a hat- vannyolcas új mechanizmussal indult, s valójában ez hozta az intenzív fejlődést. Terményszárítók, zöld- lisztüzem épült; Nagykorpádon, Nagybarátiban tehenészeti telep létesült; négyszeresére bővült, korszerűsödött a sertéstelep, agrokémiai centrum alakult, követte ezt a húsfeldolgozás, a faipar, a vasipar fejlesztése — még Takács Jánosné címszavakban is lehetetlen felsorolni azt a változást, azt a gazdasági fejlődést, amely az utóbbi húsz évet jellemzi. 1980-ban hatszázötven milliós termelési értéket állítottak itt elő, az idén kétmilliárd körülit várnak. És közben a dolgozóknak Lábodon is, Tarnócán is új lakótelepek épültek, a háromszázharminc cselédlakásból ma talán húszban. Az utóbbi két évtizedben több mint kétszáz lakás vásárlását, építését segítette a kombinát. Oktatási központ létesült — mert az intenzív fejlődéshez nélkülözhetetlenek a szakmájukat jól értő emberek. — Mi tisztelettel adózunk azoknak, akiknek a földjén gazdálkodunk — jegyzi meg a vezérigazgató —, de azoknak is — országos főhatóságokra, megyei szervekre gondolok —, akik támogatták, segítették a törekvéseinket. A ma is aktív nyolc alapító egyike Varga József alutóbuszsofőr. — Nehéz összefoglalni a változást. Mostanában divat az elmúlt évtizedek hibáiról beszélni, de az igazsághoz hozzátartoznak a vitathatatlan eredmények. — Másfél órát gyalogoltam a munkahelyre reggel, másfél órát este, tizenhat évesen kapáltam egész nap — mondja Takács Jánosné, aki alapítóként az idén ment nyugdíjba. — 1978-ban az első között kaptam segélyt, hogv házat építhessek. A mai napig itt lakom — Varga József nyomatékkai teszi hozzá: — Igen nagy segítséget adott nekem ez a gazdaság. Pedig volt, hogy csábítottak máshová ezer forinttal többért — nem bántam meg, hogy maradtam. Mindkettőjüknek a gazdaság adott szakmát a kezébe, Takács Jánosnéból bérelszámoló lett, Varga József traktoros iskolát végzett. Tegnap ők is, sok száz társukkal, családjukkal, ott ünnepeltek Somogy tarnócán. Ünnepeltek, szórakoztak és emlékeztek: van mit idézni ebből a négy évtizedből... Vörös Márta
