Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-16 / 140. szám

1989. június 16., péntek Somogyi Néplap 5 Demokrácia és egyenlőség Nyári táborok nyelv- tanulással A siófoki TIT ez évben is jó néhány feladattal igyek­szik megbirkózni. — Az állami támogatás megszüntetése új helyzet elé állított bennünket — mond­ta Sér Nándor városi titkár. — Szeretnénk folytatni ko­rábbi jó kezdeményezésein­ket, de létfenntartásunkhoz a gazdasági bevételek növe­lése is elengedhetetlen. Sió­fokon július 10-től augusz­tus 4-ig két német nyelvtá­bort szervezünk, ide 9—14 éves korig jelentkezhetnek a gyerekek. Igyekszünk velük a két hét során megszeret­tetni az idegen nyelvet, el­sajátíttatni az alapokat. Emellett szabadidős progra­mokat is biztosítunk a nap­közis jellegű foglalkozások során, például hajókirándu­lást, fürdési, játszási lehető­ségeket. A városi úttörőelnökséggel közösen Balatonfenyvesen is szerveznek egy kéthetes nyelvtábort. Ez szintén hasz­nos lehet a gyerekeknek. — Hogy a szeptembertől induló különféle tanfolya­maink költségeit ne kelljen jelentősen emelni, a TIT épü­letének egy részét kiadtuk bérbe a Budapest Tourist utazási irodának. Egy kiske­reskedő is bérel helyiséget az épületben. Emellett továbbra is ren­deznek népi iparművészeti kiállításokat, ahol az érdek­lődők nemcsak gyönyörköd­hetnek a kiállított alkotá­sokban, hanem meg is vá­sárolhatják őket.- Gy ­A JOINT állandó irodát nyitott Budapesten A legnagyobb amerikai zsidó segélyszervezet, a JOINT állandó irodát nyi­tott csütörtökön Budapesten. Az erről szóló hivatalos do­kumentumot Sarkadi Nagy Barna, az Állami Egyház­ügyi Hivatal vezetője adta át Ralph I. Goldmannak, a JOINT tiszteletbeli ügyveze­tő alelnökének. Olyan kérdések és olyan megfogalmazások kerülnek manapság terítékre, amelyek esztendővel korábbam még elképzelhetetlenek voltaik nálunk. Például egyik mi­niszterünk kifejtette: a ma­gyar társadalom korszerűsí. ítése nem érhető el a jelen­legi politikai rendszer kere­tei között. Az egységes gaz­dasági-.politikai világirend- szerbe való ibeilteszikedé. sünkhöiz pedig szükség van az egyének és csoportok újí­tó erejének fölhasználásá­ra valamennyi tudományág, ban. Ezek a feltűnést keltő szavak egynéhány éve a mellemnek szegezett botor kérdést juttatták eszembe. Akkoriban töltötték be az egyik katolikus érseki szé­ket. S imigyen, fordult hoz. zám valaki: „Mondjai, ké­rem, mióta párttag az új fő­pap !” Képtelennek: találtam még a gondolatot is. De az érdeklődő makacs volt, s azt bizonygatta: akadt már nálunk példa arra, hogy püspökpalást volt a marxiz­musnak elkötelezett embe­reiken. Mégis akadékoskod­tam: „De azok nem voltak katolikusok.” Vitapartnerem végső érve ez volt: „Ugyan, ugyan, egy ilyen fontos ál­lásit pártonkívüláre bízni .. Ismétlem, dőreségnek ta­láltam magát a feltételezést is, de elindult bennem egy gondolatsor. Valahogy így! Gyermekkoromban megalá­zott időnként egy minősítés, amely meglehetősen min­dennapi volt a régi világ­ban.: „Ez a fiú szegény, de becsületes” ... Felnőtté cse- peredésem után, tehát a negyvenes évek vége félé ékként veregették vállon időnként: „PártonikívüM vagy, de tisztességes.” S ebben már nem csupán lekezelő minősítés rejlett, de boldogulási esélyeimnek rangsorolása is ... Soha nem szenvedtem üldöztetést pár- tonkívüli voltom, következ­tében. Sőt időnként még rám is mosolygott a hata­lom. De pillanatig se lehe­tett kétséges számomra: esélyeim az előrehaladásban korlátozottak. Ez olyan su­ta aránytalansággal érzé­kelhető, hogy teleínhattam akár egy teljes oldalt is az ország egyetlen irodalmi hetilapjában, de az ország legnyomorúságosabb falu­jában se lehettem volna1 ta­nácselnök. Hogy is van.? Hisz száz­szor kinyilvánított szándék: a pártonkívüliek a párt­funkciók kivételével bármi­lyen magas tisztséget batölt. hetnek, ha alkalmasak rá. Ügy látszik, baj lelhet az alkalmasság körül. Mert nem .tudom, volt-e párton, kívüli tagja az elmúlt har­minc éviben a Miinisziterba- nácsmak. Érdemes volna vé­giggondolni, hány gyáidgaz. giató, hány követ, hány tá­bornak, hány napdlapszer- kesztő került ki a tehetsé­ges, felelős munkakör be­töltésére méltó pártonikívü- liek soraiból. Mert félre- halllás ne essék: én a ráter­mettek, a közjó szolgálatára alkalmasak jelenlétét hiá­nyolom. A legutóbbi népfrontkong­resszus egyik szünetében, bizottsági tanácskozás so­rán, azt találtam kérdezni a jelen levő vezetőktől^ hogy a szövetségi politikáit meg­testesítő mozgalom függetle­nített megyei és városi tit­kárai közül hányán nem párttagok. Választ nem kaptam. Csakugyan kedvelem a szolkatlan kérdéseket. Példá­ul szívesen vallatnám vala­melyik jól tá jékozott veze. tőnket: szerinte mi lehet az Oka annak, hogy itthon je­lentéktelen beosztotti mun- kalkört betöltött közgazdá­szok, műszaki emberek, or. vosök némelyike világraszó­ló karriert futott be 'külföl­dön, és néha — mintegy suttyomban — arra kénysze­rülünk, hogy a nemzetközi porondon közbenjárásukat kérjük hazánk .ügyeinek előmozdításához. A társadalom egyik leg­főbb célja, hogy önmagát szakadatlanul tökéletesítve mind alkalmasabbá váljék érdekeinek érvényesítésére. De nálunk — korántsem vé­letlenül — egyetlen fórumon sem hangozhatott föl a nép méltatlankodása amiatt, hogy az olyan tulajdonsá­gok, mint a szakismeret, az erkölcsi szilárdság, a nép gondjai iránti fogékonyság másodlagosak voltak a pozí­ciók elosztásánál. S mosta­nában, hogy napfény derül a beosztás mafllatelopó-köpe.. nyege alatt elkövetett hará. csolásofcra, törvénysérté­sekre, a közérdeknek fittyet hányó csákmátéskodásokra — elkeseredéssel állapít­hatjuk meg: jó úton jártunk abházi, hogy ismét az „urambátyám” szabad pré­dájává legyen szegény Ma­gyarország. A kiválasztás társadalmi ellenőrzésének hiánya fül. lasztó állapotokat teremtett sóik helyütt. Ha a férj meg­felelően felkapaszkodott az uborkafára, a nejnek sem lehetett akármilyen álló- socskával kiszúrni a szemét. Ha volt képzettsége, rátér, mettsége, szorgalma, ha nem, lett belőle legkevesebb könyvtárvezető, művélődé- siház-dgazgaitó, tömegszer- vezeti főnök. Ha a gyerek felnőtt és nem is tanúsított megfelelő buzgalmat az élet­re való felkészülésben, csak hozzávágtak egy mutatós posztot, ahonnét aztán, ha nem válik be, ment egy má­sik zsíros és hatalmait je­lentő állásba'. És a jó szerencsére gon­dolva jut eszembe: a Zobák- aikna vájárjai .közé nemigen jelentkeztek a csak vezető állásra alkalmasak... Ten­gernyi példát lehetne fölső, rolnii annak igazolására, hogy úgy cserélgették egy­más között az állásokat, mint mi gyermekkoromban az üveggolyót. Hogy is van ez ?... Se a marxizmus—leninizmus klasszikusai, se jogszabályok nem mondtak olyat, hogy az szolgálná a közösség gaz­dasági vagy művelődésbelli fölemelkedését, ha a bankok vagy az ipari üzemek, az egyetemek vagy a nagy egészségügyi imitézményék élén kizárólag olyanok áll­hatnak, akiket megigézett annak idején a Kommunista Kiáltvány bűvölete. És mégis, bi zony ítváiny magya ­rázatnaik is beillő fogalma, zással így okolják meg a kantraszelekciós személyi politikát egyesek: „törté­nelmileg ez alakult ki”. Ami voltaképpen igaz is. Minden történelmileg ala'_ kulit ki. Csak egyesek ala­kítják is a , doQgókat. Pe­dig ha ez másként történt volna, esetleg nem buzogna föl olyan rohamokban az igény a többpártrendszerre. És nem cicázna egyesekkel az az ostoba -kérdés: visel ­hét-e püspöksüveget, aki pártonkívüW ? Bajor Nagy Ernő “Kaposváron a Kilián György Városi Művelődési Központban látható az a kiállítás, amelyet a Gyer­mektükör című megyei rajz­és iparművészeti pályázat alkotásaiból válogattak. Ugyanitt ma este nyolc óra­kor diszkó kezdődik. A mű­velődési központ szombatra kerékpártúrát hirdet a Ka­posvár—Kaposdada (arboré­tum)—Kaposvár útvonalon. Az érdeklődőket reggel ki­lenc órakor várják a műve­lődési intézmény előtt. A siófoki Dél-balatoni Kulturális Központban hol­nap este kilenc órától az Eső után köpönyeg című ka­baréműsor várja a közönsé­get. A szórakoztató progra­mot a Radnóti Miklós Szín­ház vendégjátékaként, Hau- mann Péter rendezésében láthatják. A kulturális köz­pontban megtekinthető a Debrecen és a puszta mű­vészete című népi ipar- és képzőművészeti kiállítás is. Szántódpusztán az ide­genforgalmi és kulturális központban háromnapos kisállat-bemutató lesz. A ma kezdődő program mindhá­rom napján reggel kilenc órától mutatják be állatai­kat a Zselic Galamb- és Kisállattenyésztők Egyesüle­tének tagjai. A homokszentgyörgyi ál­talános művelődési központ ma reggel kilenc órakor az iskolában óvodásokat vár mese-videóvetítésre. A Somogy Megyei Mú­zeumban tekinthető meg a Régészeti kutatások So­mogybán című állandó, il­letve a Kis-Balaton régé­szeti leleteit bemutató, va­lamint a paraszti pihenés pillanatait megökökítő idő­szaki kiállítás. A remélhe­tően meleg hétvégén kelle­mes kikapcsolódást jelent a sarkvidékek állatait bemu­tató A jég világa című ki­állítás. Olvasóink figyelmé­be ajánljuk L osonczi Pál­nak, az Elnöki Tanács nyu­galmazott elnökének állam­fői kitüntetéseiből rende­zett kiállítást és azt a tár­latot, amelyet Juan Gyenes- nek, a Spanyolországban élő kaposvári származású fotóművésznek alkotásaiból válogattak (képünkön a mű­vész egyik alkotása). A múzeum kamaratermé­ben Bátai Sándor festőmű­vész kiállítása látható, a So­mogyi Képtárban pedig Csáji Attila festőmű­vész tárlata. A kaposvári Latinca Sándor Emlékmú­zeumban Az őszirózsás for­radalomtól a Tanácsköztár­saságig című kiállítás, a Mozimúzeumban Az árnyjá­téktól a filmszínházig című mozitörténeti bemutató var­ia az érdeklődőket. * A barcsi Dráva Múzeum­ban Aranymosás a Kárpát - medencében címmel rendez­tek kiállítást. A marcali Lengyel József Helytörténeti Múzeum kép­tárában Kovács Tamás Vil­mos festőművész alkotásai láthatók. Hétfői előzetesként sze­retnénk fölhívni olvasóink figyelmét néhány program­ra. Este hét órakor a kapos­vári városi művelődési köz­pontban Somogyország-est kezdődik a harminchárom év után újra szülővárosába látogató Király Béla tart előadást „1956 a nemzetőr­ség főparancsnokának sze­mével” címmel. Este fél hét­től a kaposvári ifjúsági parkban (a Park étterem kerthel.viségében) a Simly Shaw, valamint a Detonic együttes koncertje, majd pedig diszkó várja a fiata­lokat. A marcali helyőrségi klub közművelődési dél­utánján három órakor meg­nyitják A családi házak tűz­védelme című kiállítást, majd Forgács László és a Vidám Színpad művészei­nek közreműködésével a nagyteremben a politikiai kabaré történetéről kezdődik műsor. Persze ha valaki nem sze­reti az autóbuszozást, akár repülővel is mehet Krk szi­getére. Itt van az 55 kilomé­terre levő Rijeka légikikö­tője. A személygépkocsit csak a nyugodtabb idegze­tűeknek ajánljuk. No, nem azért, mert a 46 kilométeres autópálya használatáért 26 ezer dinárt kérnek: sokkal inkább azért, mert a ten­gerparthoz közeledve ka­nyargós, szakadékos útvona­lon kell haladni. Nem rém­mese, amit erről mondanak. Karosszériamaradványok, roncsautók, beszakadt út­padkák jelzik: errefelé óva­tosan kell vezeni. S azért is, mert jugoszláv szomszéda­ink legalább úgy vezetnek, mint némelyik honfitár­sunk. Az első tengerparti üdülő­helyen, Kraljevicában az elénk táruló panoráma mindenesetre feledteti a vi­szontagságokat. Hangulatos kikötője egyrészt a kisebb hajóknak épült, de itt van Jugoszlávia egyik legna­gyobb hajóépítő dokkja is, s azt sem árt tudni, hogy a Frangepánok tornya mellett a Zrínyiek várat emeltek itt is. Ezt vendéglátóinktól hallottuk, akik valamivel többet tudnak hazánkról, mint mi az övékről. Egy maribori munkás, Krisztics Sloboda mesélte el az okát. A vajvodinai szerb férfi egyebek között jó is­merője a magyar határszél­nek, hiszen a felesége ma­gyar. A barátok miatt gyak­ran utazik hozzánk. — Régebben azért men­tünk át, mert jól vásárol- hattuiik maguknál, olcsón és kényelmesen körülnéz­hettünk. Ma már nem jár­ja ez! Se a dinár, se a fo­rint ... Hogyan is mondta Lovro Kegl. — Amikor tizenöt—húsz éve átmentünk, akkor úgy élt az ember, mint egy ame­rikai most nálunk. Mit ér­dekelt, hogy mit számol a siófoki vendéglős vagy a keszthelyi bazáros ... Most persze más. Sok a szigorí­tás. Memgondják, hogy mennyi pénzt vihet ki az ember, meg azt is, hogy mennyiért vásárolhat, és hogy- mit hozhat haza. Meg nekünk is megvan a ma­gunk baja. Azért persze is­mét utazunk, utazni fo­gunk ... Katica Paro sem titkol­ja: szereti Pestet és Pécset. Ha vége a szezonnak, ak­kor ismét Magyarországra utazik. Mert a Balaton más, mint a tenger. „ Nekünk meg a tenger más, mint a Balaton. Hát utaz­zunk egymáshoz! Nagy Jenő Fotó: Gyertyás László HÉTVÉGI jtájolÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom