Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-13 / 111. szám

4 Somogyi Néplap 1989. május 13., szombat Vállalkozás is segíthetne Parkoló teher­gépkocsik A tanács és az IKV a megmondhatója, milyen sokan kifogásolták már, hogy Kaposváron az utcá­kon, a tereken parkolnak a tehergépkocsik. Érthető a lakók panasza, hiszen ezek a járművek zajosak, szennyezik a környezetet és elfoglalják a személy­autók számára fenntartott helyet. Egy időben elterjedt Kaposváron, hogy a te­herautók számára a váro­son kívül alakítanak ki parkolóhelyet. Ám az ut­cákból csak nem akarnak fogyni a monstrumok. Vi­rányi István, a városi ta­nács műszaki osztályveze­tője arról tájékoztatott bennünket, hogy egyszer már megkísérelték a te­herautók kitelepítését, számukra kijelöltek olyan helyeket, ahol parkolhat­nának. Időközben kiderült azonban, hogy ennek nincs meg a „jogszabályi föltétele”, azaz semmilyen hatóság sem írja elő, hogy a fuvarozóknak telephely- lyel kell rendelkezniük. Ez a helyzet megválto­zott. Egy ez év január el­sején megjelent rendelke­zés kimondja, hogy an­nak, aki fuvarozásra kap engedélyt, telephelyének lennie is kell. Ha ilyen nincs, kérheti, hogy en­gedélyezzék közterület használatát. Ha megkap­ja az engedélyt, díjat fi­zet. (1990-től ez azokra is vonatkozik, akik ez év ja­nuár elseje előtt váltották ki a fuvarozási enge­délyt.) — Azt szeretnénk, ha a teherautó-tulajdonosok te­lephelyet alakítanának ki maguknak a városnak egy erre alkalmas helyén. Ér­dekük ez, hiszen közterü­leten nem lehet hatható­san megvédeni a jármű­veket a rongálóktól, fosz­togatóktól. Ezért mi azt javasoljuk, hogy összefog­va alakítsák ki a telepet. — Vajon meggyorsíta­ná-e a tehergépkocsik ki­telepítését, ha ebben a helyzetben akadna élel­mes vállalkozó, aki a kü­lönböző érdekeket össze­hangolná és a hatóságok­tól megfelelő támogatást kapna, törekvései megva­lósításához? — kérdeztük végezetül. — Ezt is járható útnak tartjuk. ­Sz. N. A juhásznak hogy megy dolga? ÉLÉNKÜL A PIAC Tejesbárány — felvásár­lást tartott a GYTV kapos­vári kirendeltsége a volt kórházi célgazdaság állat­tartó-telepén. A vásár etedéi magángazdálkodók voltak, akik a tenyészanyag-után­pótláson felüli szaporulatu­kat nem kívánják tovább tartani. Rácz László, a GYTV-ká- rendeltség munkatársa el­mondta: a „maszek” juhá­szok nem foglalkoznak bá­Tejpor és sajt — exportra Hazánkban annak ellenére nincsenek fölösleges vaj-, il­letve sajtkészletek, hogy az év eddig eltelt részében a tejipari 4 százalékkal több tejet vásárolt föl, mint a múlt év hasonló időszaká­ban, s közben a belső fo­gyasztás 6—7 százalékkal visszaesett. Tavaly augusz­tus óta azonban erőteljesebb a külpiaci munka, NSZK- beli céggel vegyes vállalatot hoztak létre az európai ex­portszállítások gyors lebo­nyolítására. Növelték a könnyen eltartható tejpor gyártását; több évre szóló megállapodást kötöttek egy jugoszláv tejporgyártó cég­gé!, hogy a tejtermelés nyá­ri csúcsidőszakában — .ami­kor a téli-tavaszi időszakhoz képesít naponta mintegy 40 százalékkal több tejet vásá­rolnak föl — partnerük bér­munkában vállal tejporké­szítést. Az idén a konvertibilis el­számolású piacokra összesen több mint 40 millió dollár értékű sajtot, tejport és va­jat küldenek, hazánkból. A napokban indítottak újabb szállítmányokat Ausztriába és az NSZK-ba az ott ked­velt juhsajtból. E két or­szágba, valamint Nyugat- Európa országaiba — egy nagyobb osztrák kereskedő cég közerműködésével — az idén összesen 10 millió dol­lár értékű árut adnak el. Ezen felül .Svédországba és az Egyesült Államokba is szállítanak, összesen 12 mil­lió dollár értékben, Liba­nonba 4 millió dollárért kül­denek Hajdú és Kaskaval sajtot, Kuvaitiban, az Egye­sült Arab Emirátusokban, il­letve Jordániában 1—1 mil­lió dollárért értékesítenek tejtermékeket. Szaud-Arábia ugyancsak vevője a magyar áruknak. rányhizlalással. így tőlük a vállalat a teljes évi szapo­rulatot felvásárolja és bér­hizlalásra továbbítja a vál­lalkozóknak. A nagyüzemi partnerek közül is kevesen hizlalnak báryányt. A kiren­deltség vonzáskörzetében a nagyüzemi juhtartás és -te­nyésztés csökkenő tenden­ciát mutat. Kovács Gyula vásárosbéc- dióspuztai juhász 68 bárányt hozott átadásra. 300 anya­birkája van, a legeltetéshez szükséges területeket a he­lyi tsz-től béfili. Ö úgy véli, még meg lelhet élni a juhá­szaiból, de ciak akkor, ha a költségek csökkentése érde­kében minden lehetőséget megragad az ember. Bácskái József is a magas költségekre panaszkodott. Ö a 475 anyajuhát a kaposmé- rői Latinca tsz-től bérli. Né- 'mi segítséget és nyereséget jelent számára, hogy az ál­lomány mellett saját tulaj­donban is tarthat 50 anya­juhot. Az idei gyapjúfelvá- sárilási árakra panaszkodik, fontolgatja a vállalkozás fel­számolását. Kollégáival azt a rendelkezést, mely sze­rint csak a nagyüzemek kapnak árkiegészítést és ár­támogatást. A bárányok teherautóra „sétáltak” és Pusztakovácsi­ba indultak — továbbra is magánvállalkozók gondozá­sába. Kasza Pál .és Purger Sándor a bogiári kombinát­tól bérelt istállóban kezdett kistermelői bérhizlaló vál­lalkozásba. A 14—18 kilós tejesbárányokat az agrárku­tató vállalat gesztorsága mellett 30 kilósra hizlalják, majd a Gyapjúforgailmi visszavásárolja és exportra értékesíti. A vállalkozás így kevésbé tőkeigényes, a bér­leti díjon felül csak a járu­lékos költségek terhelik a vállalkozókat. Tevékenysé­gük biztonságát a felvásárló exportszerződése stabilizál­ja. Rácz László a mérlegelés közben elmondja, hogy az ő tevékenységük a szervezés, a lebonyolítás illetve a tel­jesítések időpontja után a külkereskedelem. A 26—28. kilós bárányokat Olaszor­szág, a 30 kilón felettieket az arab országok vásárolják. A különböző hústípusú faj­tákkal történt keresztezések után javultak a minőségi mutatók, élénkülni tetszik a piac. A termelők és a vállalko­zók egyaránt ebben bíznak, mert olykor bizony a ju­hásznak és a kistermelőnek is szüksége van a birkatüre­lemre. (mészáros) Gyorsan apadtak a pénztárcák Pezsgő adok-veszek és busás kínálat, no meg a melegben is dermesztő pri­mőrárak jellemezték a ka­posvári hetipiacot. A vege­táriánusokat sokkoló hír, hogy már a téli vegyes zöld­ség kilójáért is elkértek 50- 60 forintot. Az új csomós zöldség nyeszlettebbjéért 20, a vaskosabb kötegekért 30 forintot mondtak. To­vábbra is 170—200 forint a paradicsom. Semmivel sem látszott elérhetőbbnek a da­rabonként 10 forintos he­gyes erős és 15-re tartott tölteni való paprika. A fe­jes káposzta kelendőségét is csak a 30—35 forintos ár mérsékelte. 10 forint volt a szemrevaló karalábé da­rabja, s tízszer ennyit kós­tált az „olcsóbb” karfiol. Még mindig bukszaapasz­tó csemege a 70 forintos kí­gyóuborka és a tízzel drá­gább fürtös uborka. Beér­tük hát a fejes salátával, me­lyet 5-ért kínáltak. A hara­pásra ingerlő hónapos retek csomójáért 15 forintot fi­zettünk. Aki híján volt a szépér­zéknek, s főként a pénznek, fele ennyiért is kapott. Ke­serű szájízzel vettük tudo­másul a cukorborsó 50 fo­rintos árát. Aki résen volt, 20-ért is kapott újburgo­nyát, jóllehet a legtöbb he­lyen 26—36 állt az ártáblán. 12-ér,t fogyott az óburgo­nya, s 8-ért is előfordult főzőhagyma. Mérettől füg­gően 3-5 forint a tavaszi hagyma. Az ínyencek 130- ért vettek sampinyongom­bát és 100-ért laskát. A piac vastörvénye cső­döt mondott a gyümölcsúj- donságok esetében. Az eper­re például alig volt kereslet, mégis makacsul tartotta magát a 200 körüli ár. A májusi .cseresznye szerény zamatát csomónként 6-ért élvezhettük. Végeladás volt almából 20-ért. Nem engedtek egy lepke­súlyú csirkepár 220 forintos árából. Egy taraját zászló­ként lengető kakas sorsa 200-ért pecsételődött meg. 280-ért alkudoztak egy négy kiló körüli tyúkpárra'. Meg­lehetős tojást darabonként 2,50-ért szerezhettünk be. A magán haláruda a 95 forintos ponty mellett 50-ért ajánlott busát. Ünnepi la­komákhoz vehettünk harcsát 300-ért, és konyhakész fo­gast 330-ért. Pünkösd előtt érthetetlen okból srófoltak a virágára­kon. A pünkösdi rózsa csok­ra 15 ’forint volt, akárcsak a rózsa szála. Ugyanennyit kértek a harmatcsipkézte margarétáért. Ismét 30 fo­rint a szekfű szála. B. F. Pártértekezlet helyett kongresszust Áz MSZMP kaposvári ♦ reformkörének álláspontja Az MSZMP-tagok kaposvári reformköre 1989. május 11-i összejövetelén megvitatta a KB május 8-i ülésének állásfoglalását, amely szerint 1989-ben országos pártérte­kezletre kerüljön sor. A reformkor ezzel szemben azt ja­vasolja, hogy a pártértekezlet helyett hívják össze az MSZMP kongresszusát. A küldöttek kiválasztása a párt- alapszervezetek bázisán történjen meg. így látják bizto­sítottnak a párttagság politikai állásfoglalásának kifeje­zésre juttatását. Az MSZMP választási programjának kidolgozása és elfogadása — a kongresszusi előkészületek során — a párt­tagság teljes körét felölelő pártvita után történjen meg. Felhívják az MSZMP-tagságot és pártszerveit, tegye­nek meg mindent az MSZMP belső megújulásáért, de­mokratikus működéséért, friss, a reformok iránt elköte­lezett erők bevonásával. Kérik a Somogy megyei párt- szervezeteket, hogy felhívásukat vitassák meg. HÁZHÁBORÚ Meghökkentett egy fiatal- asszony panasza. Azt mond­ta, hogy férje állapota azért romlott -átmeneti javulás után, mert a lépcsőházban belekötött egy tagbaszakadt srác a környékről. Dulako­dás támadt közöttük és az EKG megint csak kedvezőt­len képet mutatott. Megtudtam, hogy a hol csendes, hol hangos háború­ság máf régebb óta tart la­kók és fiatalok között. Sze­rinte a pingpongasztalt kel­lene az ablakok alól másho­vá telepíteni. Már ez ügy­ben hivatalokban is járt, de nem sok eredménnyel. Rám nézett, szemében nyugtalan­ság vibrált, amikor megje­gyezte: — Azt hiszem, egy­szer megvernek. Abban biztos voltam, hogy a srácok másként látják a kakaskodást. Nem téved­tem. Szerintük az a bizo­nyos dulakodás úgy kezdő­dött, hogy a férfi, aki egyébként nincs fizikai erő híján, nekiesett a srácnak a lépcsőházban, ahová az eső elől húzódtak be. Nem vállalkozom a dön­tőbíró szerepére. Ám az ügy megér néhány sort, mert ami ebben — ahogy mon­dani szokták téma —,_ az nem is a két generáció kép­viselőjének perpatvara, hanem az azt kiváltó ok. A kaposvári Béke u. 81— 83. (az említett csatározások színtere), a gyakorlóiskola közelében épült, mégpedig olyan szerencsétlenül, hogy a több száz fiatalt befoga­dó intézmény zajos sportpá­lyája szinte a lakók ablaka alá nyúlik. A tervező a meg­gondolatlanságát még tetéz­te azzal, hogy a lakóházak és az említett sportpálya közé beékelt egy alig 20 négyzetméteres játszóteret — betonba épített pingpong- asztallal. Talán mondani sem kell, az itt épült házakban nap­közben úgyszólván lehetet­len pihenni. Amikor a la­kók már nem bírják „cér­nával”, nyílik az ablak és lezúdul egy goromba mon­dat. Még be sem csukják, fölér az alulról küldött, ugyancsak nem éppen si­mogató válasz. Minden megjegyzés növeli a feszült­séget és néha, ahogy pél­dánk bizonyítja, bekövetke­zik a robbanás. — Így kell ennek lennie? — Az említett épület má­sik oldalán hatalmas kiter­jedésű — a környékbeliek szerint több millió forintért kialakított —, fűvel borított, gyönyörű park van. Egyik sarkában az apróságoknak fantáziátlanul elhelyezett homokozót alakítottak ki. A terület nagyobb része azonban valamiféle „sen­kiföldje”. Az ottaniak sem tudták megmondani1, mi célt szolgál. Az biztos, hogy se nem park, se nem játszótér. — Nem elképesztő, hogy alig ötven méterre a gye­reksereg egymás hegyén- hátán játszik, a sokba ke­rült pázsit, amely ideális játszótér lenne, kihaszná­latlan? — kérdezte tőlem az egyik lakó. — Padokat, asztalokat, hintákat kellene odatelepí­teni, és csend lenne az ab­lakok alatt, megszűnne a háborúság, a félelem és a megfélemlítés, amely egy­mást gerjeszti. — Ez az átkozott ping­pongasztal is már rég ott lehetne — jegyezte meg va­laki. Az egyik srác nyom­ban rávágta: — Mi is azt szeretnénk. Szóval mindenki tudja ott, mit kellene és lehetne tenni, csak azok nem, akik ebben az ügyben valóban léphetnének. ' Szegedi Nándor A Képzőművészeti Kiadó kereskedelmi raktára viszonteladóknak! magánkereskedőknek! megvételre kínálja: képeslapok, poszterek, díszcsomagolók, társasjátékok, barkácstapéták NAGY VÁLASZTÉKÁT! Címünk: 8600 SIÓFOK, Somogyi u. ló. (Mezőgazdasági bolt mellett) Telefon: 84/10-574 Nyitva: naponta 8-tól 12.30 óráig (105317) PIACI KÖRKÉP

Next

/
Oldalképek
Tartalom