Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-12 / 110. szám

1989. május 12., péntek Somogyi Néplap 3 Vita az Országgyűlés második napján Állandó mozgásban (Folytatás a 2. oldalról) nőtt módon kezelik, s meg­kapják a megfelelő garanciá­kat. Kállai Ferenc (országos lista) színművész kétperces hozzászólásában azt hangsú­lyozta: az ifjúságpolitika el­képzelhetetlen a család, . az iskola és a társadalom har­monikus egységbe kapcsolá­sa nélkül. Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a MERKUR vezér- igazgatója indítványozta a törvény hatályon kívül he­lyezését, mégpedig a mostani ülésszakon. Berg Lászióné (Hajdú-Bi- har m., 18. vk.), a Komádi 1. Számú Általános Iskola igazgatója alanyi állampol­gári jogon minden ember létminimumának újragondo­lását, biztosítását javasolta. Sándor Gábor (Nógrád m., 5. vk.), az Üvegipari Művek Pásztói Szerszám- és Készü­lékgyárának anyagbeszerző­je hangot adott annak a vé­leményének, hogy újabb ál­lami ifjúsági intézményre nincs szükség, az ifjúságpoli­tikai döntéseket, illetve azok végrehajtását az Országgyű­lés ellenőrizze. Intézkedést sürgettek a képviselők Grósz Károly dr. Kemenes Ernővel, az Országos Tervhiva­tal elnökével Moravcsik Ferencné (Bács-Kiskun m., 19. vk.),a Magyar Vöröskereszt kis­kőrösi városi vezetőségének titkára kérte a Miniszter - tainács elnökét: a készülő kormányprogram külön tér­jen ki arra, miként kívánják megoldani a fiatalok legége­tőbb problémáit. Legkésőbb egy év múlva számoljon be az Országgyűlés előtt az el­ért eredményekről. Szabó István (Budapest, 8. vk.), a Pais Dezső Utcai Általános Iskola igazgató­ja szerint egy, az ifjúság- politikát kidolgozó szerve­zet vagy bizottság létreho­zására lenne szükség, amely­nek javaslatai beépülnének a kormányprogramba. E szervezet feladata lenne a hosszabb távú ifjúságpoliti­ka kidolgozása is. Az ebédszünetben 49 kép­viselő részvételével alaku­ló ülést tartott az Ország- gyűlés egészségügyi cso­portja, amelynek vezetőjé­vé megválasztották Ba­logh Károlyt (Győr-Sopron m., 11. vk.). Az ülésen megállapodtak abban, hogy május utolsó napjaiban — még a soron következő ülésszakot meg­előzően — a szekció kon­zultál a Szociális és Egész­ségügyi Minisztérium kép­viselőivel a társadalombiz­tosítás, az egészségügyi helyzet, valamint a szociál­politika kérdéskö.érői Ugyanakkor fontolóra ve­szik azt is, hogy lehetőség szerit az Országgyűlés plé­numa elé vigyék a nemzeti egészségmegőrzési progra­mot, illetve az annak meg­valósítási esélyeit elemző beszámolót. A szünet utáni első fel­szólaló Barcsik János (He­ves m., 11. vk.), a hevesi 2. Számú Általános Iskola igaz­gatója a tanulóifjúság rom­ló egészségi állapota okán egy javaslatot is tett: a hon­foglalás 1100. évfordulójára — egyidejűleg a világkiállí­tással — épüljön fel 1100 tornaterem hazánkban. Virágh Ferenc (Budapest 59. vk.), a Magyar Vagon- és Gépgyár Vörös Csillag Gépgyárának szakmunkása rámutatott: szükség lehet egy olyan tárcák fölött álló szervezet, esetleg Ifjúsági Minisztérium létrehozására, amely kellő befolyással, megfelelő eszközökkel, sze­mélyi feltételekkel és tör­vényben garantált hatás­körrel rendelkezik. Soltészné Pádár Ilona (Szabolcs-Szatmár m., 8. vk.), a HNF megyei bizott­ságának titkára javasolta, hogy olyan, a MISZOT-hoz hasonló szervezet alakuljon, amely áHamminiszteri irá­nyítás alatt állna, s ezáltal a fiatalok bekapcsolódhat­nak a kormányzati munká­ba is. Angyal Imre (Veszprém m., 4. vk), a Tihanyi Köz­ségi Tanács elnöke javasol­ta, hogy a kormány állítson össze ifjúságpolitikai intéz­kedéscsomagot, s azt építse bele saját stabilizációs prog­ramjába. Dr. Sziráki András (Szol­nok m., 2. vk.), a Szolnoki Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat vezérigazgatója ki­jelentette: a legtöbb teher a többgyermekeseket sújtja, a nagyobb családoknak szinte lehetetlen emberi módon megélniük. Az ő életesélyeik javítása mindenképpen ál­lami feladat kell hogy le­gyen. Sebesi Lászlóné (Békés m., 6. vk.) nyugdíjas peda­gógus az ifjúsági törvénnyel kapcsolatban hangoztatta, hogy a magas szintű jogszar bály azért is teljes felújítás­ra szorul, mert az ifjúság emberséges életfeltételeit ál­lampolgári jog alapján kell biztosítani. László Béla (Szabolcs- Szatmár m., 14. vk.), a Fe­hérgyarmati Városi Párt­Albert Béláné (Hajdú-Bi- har m., 8. vk.), a HNF me­gyei bizottságának titkára javasolta, hogy a parlament elé terjesztett ÁISH-beszá- molót fogadja el a törvény­hozó testület, ám a jövőben a kormány csak olyan ifjú­ságpolitikai koncepciót sze­repeltessen programjában, amelyért egyértelműen fele­lősséget tud vállalni. Dr. Velkey László (Bor- sod-Abaúj-Zemplén m., 4. vk.), a Borsod Megyei Kór­ház Gyermekegészségügyi Központjának igazgatója fel­hívta a figyelmet arra, hogy ne az ellenszolgáltatás nél­küli jólétet, kiszolgálást, jo­gokat hangoztató követelé­sek teljesítése legyen a program készítését irányítók szemlélete. Bödőrté Rózsa Edit (Csong- rád m., 3. vk.), a Taurus Gumigyár energetikusa sze­rint az ifjúságpolitikai fel­adatokat három időtávra kellene meghatározni. Az azonnali reagálást igénylő lépéseket fél éven belül szükséges megtenni. Az át­menet ifjúságpolitikája a kormányprogram időtávján, három éven belül legyen ér­vényes. Emellett pedig el kell készíteni a hosszú tá­vú ifjúságpolitikai koncep­ciót. A képviselőnő szerint az első szakaszban alapvető az oktatás, a felsőoktatás kor­szerűsítése. Az átmenet ifjúságpoli­tikájának legfontosabb cél­jává kell tenni az első lakás megszerzéséhez szükséges készpénz összegének drasz­tikus csökkentését. Inkább erre, mint a veszteséges te­vékenységet folytató üzemek támogatására fordítsák a pénat. Ugyancsak vállalni kell a közoktatás finanszí­rozásának radikális növelé­sét. A családok helyzetének javítása érdekében pedig meg kell teremteni a „gyermekbarát” adórend­szer bevezetésének feltéte­leit. Hosszú távon tudatos társadalompolitikai terve­zéssel, folyamatszervezéssel kell megszüntetni az ifjúság hátrányos helyzetét. Tóth Istvánná (Bács-Kis­kun m., ll. vk.) a kiskunha­lasi Családsegítő Központi Intézet vezetője a gyerme­ket vállaló és nevelő csalá­dok lakáshoz jutása érdeké­ben javasolta: a gyermekek számától függő szociálpoliti­kai kedvezményt minden bizottság első titkára sze­rint egyetlen járható út ma­radt, az, ha a Miniszterta­nács munkaprogramjának kidolgozásánál rövid távú, az ifjúság gondjait azonnal enyhítő, konkrét intézkedé­seket határoz el, s azokat az Országgyűlés elé terjeszti. Ajánlotta, hogy a kormány programjában határozza el az ifjúság érdekeit követ­kezetesebben érvényesítő új kormányszerv létrehozását, amely akár egy ifjúsági és családvédelmi minisztérium is lehetne. család kaphassa meg teljes összegben. A jelenlegi sza­bályozás szerint csak a la­kásár 55 százalékáig terjed­het ki a szociálpolitikai ked­vezmény. Holott egy há­romgyermekes család szá­mára a kisvárosokban, illet­ve a falvakban már 600 ezer forintért lehetne családi há­zat kapni. Tóth Károly (országos lista) református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke úgy vélte: nemcsak ifjúsági kormányprogramra és törvényre van szükség, hanem szerető szülőkre, jó iskolákra és lelkes pedagó­gusokra, újfajta szemléletre, úgymond egy „lelki peresz­trojkára”. Ebben a folya­matban az egyházak hivatá­suknak megfelelően készek fokozottabban részt vállalni, abban a meggyőződésben, hogy az ifjúság helyzete nem ideológiai, jogi, politi­kai kérdés, hanem a nem­zet jövőjének ügye. Takács Imréné (Csongrád m., 4. vk.), a Szegedi Tex­tilművek MSZMP-bizottsá- gának titkára tiltakozását fejezte ki Heiner Károly képviselőtársa javaslatával szemben, miszerint hatályon kívül kellene helyezni az if­júsági törvényt. Dr. Géczi István (Buda­pest, 49. vk.), a Kertészeti és A hosszúra — csaknem kétórásra — nyúlt szünet után az új változatot a fog­híjassá vált padsorokban még jelen lévő képviselők 15 ellenszavazattal, 8 tar­tózkodás mellett — elfogad­ták. Eszerint: az Országgyűlés a kormány jelentését — fenntartásokkal — tudomá­sul veszi, és felhívja a kor­mányt, hagy az elhangzott véleményeket, javaslatokat vegye figyelembe a három évre szóló munkaprogram­jának kidolgozásakor. Ez utóbbi tárgyalásakor a kor­mány adjon érdemi tájé­koztatást- a kormányzat if­júságpolitikára vonatkozó főbb elgondolásairól. Az Or­szággyűlés indokoltnak tart­ja, hogy — a társadalompo­litikáért felelős állammi- ndszter irányítáísávai — 1989. Élelmiszeripari Egyetem tanszékvezető egyetemi ta­nára, aki egyben az Ország- gyűlés ifjúsági és sportbi­zottságának elnöke, arról számolt be, hogy ülésszak szünetében a bizottság ülést tartott, megvitatta a vitában felvetett véleményeket, ja­vaslatokat. A testület állás- foglalást fogalmazott meg, amelyet valamennyi képvi­selőhöz eljuttattak. Deák Gábor a beszámoló vitáját összefoglalva han­goztatta: jó döntés volt, hogy az Országgyűlés két fordulóban tárgyal az ifjú­ság ügyéről. A kormány osztja azt a kritikus véle­ményt, amelyet a parlament megfogalmazott, tisztában van az ifjúság nehéz hely­zetével, jogosnak tartja az e helyzet jobbítására vonat­kozó követeléseket. Köte- zettséget vállal arra, hogy az ifjúság gondjait kellő súllyal veszi majd figyelem­be a szeptemberre kidolgo­zandó hároméves kormány- programban. Ez egyben azt is jelenti, hogy a prioritások között az ifjúság belátható időn belül méltó helyre ke­rülhet. Üdvözölte, hogy a képvi­selők legtöbbje az ifjúsági törvény átmeneti megtartá­sát javasolta mindaddig, amíg az abban foglalt ifjú­sági jogok és kötelezettsé­gek — a gyermekkorosztály- lyal együtt — az alkotmány­ban, illetve az alkotmányo­zási folyamattal kapcsola­tos más törvényekben nem kapnak helyet. Végül a határozati javas­lattervezet szövegének mó­dosítását indítványozta. Eszerint az Országgyűlés a Minisztertanács jelentését azon véleményének fenntar­tásával venné tudomásul, hogy a kormány az elhang­zott javaslatokat építse be hároméves munkaprogram­jának végleges változatába. Deák Gábor válaszát kö­vetően határozathozatal kö­vetkezett volna, ám Sarlós István (országos lista) — s hozzá csatlakozva több kép­viselő — indítványozta: a határozati javaslatot szöve- gezzék át. december 31-ig dolgozzák ki az új állami ifjúságpolitikát. Az elfogadott javaslat leszö­gezi: az ifjúsági törvény ha­tályon kívül helyezésére csak akkor kerüljön sor, ha az alkotmány és az alkot­mányos törvények tartal­mazzák a kor követelmé­nyeihez igazított gyermek- és ifjúsági jogokat, sajátos kötelezettségeket, valamint az állami kötelezettségválla­lást, s a társadalmi felada­tokat. Ezzel az Országgyűlés má­jusi ülésszakának második munkanapja — amelyen Szűrös Mátyás, Horváth La­jos és Jakab Róbertné fel­váltva elnökölt — befejező­dött. Ma reggel 9 órakor inter­pellációkkal folytatja mun­káját az Országgyűlés. Jobban támogassák az otthonteremtést Nem helyezték hatályon kívül Gyorsaság és pontosság A barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet csoko- nyavisontai önálló fémipari és gépjavító üzemében évek óta eredményesen dolgoz­nak. Mi a titka? — kérdez­tük Berkics István igazgató­tól. A siker záloga — Üzemünkben egyedi vasszerkezetek gyártásával foglalkozunk. Ez az a ter­mékcsoport, amit egy válla­lat sem csinál szívesen, hi­szen olyan feltételekre van szükség, amelyek egy nagy­üzemben ritkán adottak. Ezek közé tartozik, hogy a szükséges alapanyagok mindig időben rendelkezés­re álljanak. Ugyanakkor el­engedhetetlen a folyamatos piackutatás is, az egyedi gyártmányok megrendelésé­vel nem mennek házhoz. — Állandó mozgásban va­gyunk; technológusaink járják az- országot, s ahol hallják, hogy egyedi gyártá­sú vagy kis sorozatú szer­kezetekre van szükség, rög­tön ajánlatot tesznek. Olyan gyakorlatuk van, szerencsé­re, hogy azonnal tudják: mi­lyen anyag kell hozzá, mennyibe kerül, s nyomban indulnak is beszerezni. Saj­nos, nálunk ez nem egysze­rű, ezért szükséges tudni azt is, hogy mit mivel lehet he­lyettesíteni. Nagyon imponá­ló a megrendelőnek az a tény, hogy egy-két napon belül ár- és határidő-aján­latot teszünk. Ennél már csak az impo­nál jobban, hogy ezt be is tartja a csokonyavisontai üzem. Így fokozatosan nő az állandó megrendelők szá­ma, azoké, akik kisebb so­rozatgyártású termékekkel is őket keresik meg. Kitű­nő a szakmunkásgárda; ké­pesek a gyors váltásokra, s arra, hogy akár hetente más és más munkát végezzenek. — E tekintetben is sze­rencsésnek mondhatjuk ma­gunkat. Szakmunkásaink magas fokon képzettek, s mivel a többségiük régi törzsgárdatag, összeszokot­tak. Ha kézbe kapják a rajzot, már komoly aka­dálynak kell lennie, hogy ta­nácsért jöjjenek az irodába. „Mindenes” vezetők Munkavállalás, üzletkö­tés, anyagbeszerzés, gyárt­mányelőkészítés, kalkulá­ció. Ezek a feladatok mind beleférnek a műszaki ügy­intéző és a főtechnológus munkakörébe. — Ezenkívül, mi foglalko­zunk az üzemi munkavé­delemmel és a minőségel­lenőrzéssel is — mosolyog Kismarton László és Czif- rák József főtechnológus. — Gyakorlat kellett hoz­zá — mondta Czirák Jó­zsef. — Itt már nemcsak a szakmához kell érteni: tisz­tában kell lennünk a min­denkor érvényes piaci vi­szonyokkal is ahhoz, hogy a dokumentációkat gyor­san értékelhessük. Ha a megrendelő elénk teszi a tervrajzokat, végigperget- jük magunkban az anyag- ellátás lehetőségét, kiszá­mítjuk a ráfordítandó időt és bérköltséget. így akár ott helyben is mondhatunk ha­táridőt és árat. — Akkor már alkudni is tudni kell — vette át a szót Kismárton László. — Ök lefelé akarják szorítani az árat, mi pedig természe­tesen fölfelé. Eddig még mindenkivel megegyeztünk. Az ár attól is függ, milyen sürgős a munka és mennyi kell egy-egy típusból. — Az igazi munka csak ezután jön. Amikor a mű­helybe kerül a tervrajz, ak­kor derül ki, hogy hibás, korrigálni kell, és általában a munka kellős közepén szükséges anyag országos hiánycikk. Ilyenkor gondos­kodni kell a megfelelő he­lyettesítő anyagról és érte­síteni a megrendelőt, be­leegyezik-e a változtatásba. A munkánkhoz sok segítsé­get kapunk a szakmunká­soktól, akik már maguktól is tudják, mit kell csinálni­uk, és minden körülmé­nyek között kitűnő minősé­get produkálnak. Otvenméteres varrat Kemenceajtó, darukar, öntözőcsatornák, beton- elem, sablonok és ki tudja még, mi minden áll a mű­hely mögött sorban. Bent villog a hegesztő fénye. Sze­gény János, a csoport veze­tője: — Harminchárom éve dol­gozom itt — emelte le a vé­dőpajzsot az arca elől —; még a darányi gépállomáson kezdtem. Volt időm megta­nulni a szakma minden for­télyát, és hozzászoktam a gyors váltásokhoz. Sokszor előfordult már, hogy egy-egy munkát abba kellett hagy­nunk, mert jött egy másik, ami sürgősebb volt. De tu­dunk mindannyian rajzról dolgozni, nem okozhat már gondot az ilyen átállás. Ha valahol mégis elakadnánk, a technológusok mindjárt itt vannak és segítenek. — A szériamunkát a több pénz miatt jobb csinálni, az egyedit meg azért, mert ott mindig lehet újat tanulni. Ahány rajz, annyi tervező, és annyi elképzelés. Nem könnyű néha kiigazodni raj­tuk. Azt már nem tudta meg­mondani Szegény János, hányféle munkadarabot csinált az idén, csak azt, ami a legemlékezetesebb volt. — Egy hatalmas tartályt csináltunk, amin több mint otvenméteres varratot he­gesztettem. A főnök azt mondta: ha úgy megcsiná­lom, hogy a nyomáspróbán nem folyik, fizet egy 6Ört... Nem folyt. • • • Az üzem 1988-ban, 54 mil­lió forint termelési értéket produkált, s ebből 14 mil­lió tiszta nyereséget hozott a termelőszövetkezetnek. Joggal büszkék erre, s azt vallják: ennek egyik fő oka, hogy önállóak, hogy szaba­don dönthetnek, mit és ki­nek gyártsanak. Egy kis hi­ba azonban becsúszott: a nagy önállóság nem vonat­kozik az elosztásra. A ki­mondott és kimondatlan vé­lemények szerint ők is a nagy közös „kalapba” teszik a nyereségüket, ám az on­nan visszakapott összeg nem áll arányban a teljesít­ménnyel. Idei tervük meghaladja a tavalyi eredményt, vagyis a jó teljesítményt továbbra is elvárják az üzemtől. Talán még ez sem lenne lehetetlen — ez volt az egyöntetű vé­lemény —, ha az ösztönzés is megfelelő volna. Varga Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom