Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-11 / 109. szám
1989. május 11., csütörtök Somogyi Néplap 5 Rendszeres az úszásoktatás a mosdósi tüdőgyógyintézet kristály- tiszta vizű, új uszodájában. A hétfői szünnapot kivéve hétköznapokon délelőttönként a környékbeli általános iskolásoké a medence, 14 órától pedig a gyógyulni kívánók, és a nagy- közönség számára nyílik lehetőség, hogy úszómesteri felügyelet mellett, ki-ki igénye szerint mozogjon. Sajnos több környékbeli általános iskolának is gondot okoz, hogy — bár a lehetősége megvan az úszásra —, a közlekedési költségek (meg) akadályozzák az egészségesebb életmód, a betegségek megelőzése szempontjából oly fontos testedzési forma szélesebb körű kihasználását. Képeinken a nagyberki általános iskola 7. a. osztályának harminc nebulója gyakorolja az alapelemeket. Á kaposvári Táncsics gimnázium tanárai a hivatás becsületéről bele művelődési programjuk,. hanem a környék falvaiban élő emberek szemléletét is formálják. Sió mentén nemcsak eredményes gazdálkodásnak lehetünk tanúi, hanem a művelődés, a tanulás fontos szerepéről is meggyőződhetünk. A tanácskozás a délutáni órákban ért véget, a gondolatok azonban tovább fogalmazódnak. Kutatók, gazdasági vezetők a munkahelyi művelődésről Űjjáéledt a munkahelyi művelődési szakbizottság. Eddig is működött ugyan, ám tegnap megtartott tanácskozása azt bizonyította, hogy megújulni szándékozik. „A gazdasági alkalmazkodás kulturális feltételei” címmel meghirdetett előadást a helyi törekvések bemutatásával egészítette ki a Kaposvári Cukorgyár igazgatója, illetve a Sió Mente Termelőszövetkezet elnöke. A tanácskozás témája valóban fölkeltette az érdeklődést az előadókban éppúgy, mint a hallgatóságban. Kováts Imre, a Kaposvári Cukorgyár igazgatója fontos üzleti tárgyalást halasztott el, hogy í’észt vehessen a munkahelyi művelődési szakbizottság munkájában, elmondhassa a vitában véleményét, amihez elöljáróban hozzáfűzhetjük: talán most ez volt fontosabb számára, és személyén keresztül a gyárnak. A résztvevők zöme üzemi népművelőkből állt, a munkahelyek' szociálpolitikai és személyzeti osztályvezetőket delegáltak erre a számukra is fontos tanácskozásra. Kellemes szellemi izgalmat keltett László József, a SAS Légitársaság magyarországi képviselete vezetőjének előadása a légitársaságnál lezajlott gyökeres kulturális változásokról. Természetesnek vettem azt is, hogy néha remlámízűen fogalmazott, ám a gazdasági tevékenység megújításáról sok hasznos útmutatást adott, amelyet hazai viszonyok között is érdemes követni- Az évtized végére a skandináv államok légi- társasága világelső helyre tör — ebben kulcsszerepe van a vállalati kultúrának is — bizonyította példák erejével. Ennél a kereskedők megelégedettségére törő légitársaságnál a vállalati struktúra részének tekintik mindazt, amit a szolgáltatással nyújtani tudnak az utasoknak, s az is fontos, hogy a dolgozók szintén jól érezzék magukat a munkahelyükön. Elméletileg megalapozott, ám kissé vázlatosra sikerült előadásában Zsikó János, a József Attila Tudó-, mányegyetem oktatója azt fejtegette, hogy a magyar gazdaság megújításában milyen nagy a fontossága az emberi tényezőknek. A szerkezet-átalakítás nem nélkülözheti a tudás fölértékelődését — állapította meg. Ám mindaddig, amíg a nemzeti jövedelem csekély hányadát, 2,8 százalékát fordítjuk kutatásra, talán egyik legfontosabb feltétele hiányzik a gazdasági kibontakozásnak. A meglevő tudományos, műszaki eredmények sem épülnek be a gazdaságba, nem válnak igazán hajtóerővé. Hasznos gondolatokkal foglalkozott korreferátumában a Kaposvári Cukorgyár igazgatója, amikkel nemcsak a gazdasági vezetőknek érdemes foglalkozni, hanem azoknak az üzemi népművelőknek is, akik küldetésüknek tekintik feladatukat a munkahelyi művelődés terén. Eddigi szerepük nyilván annyiban változik, amennyiben a gazdaságok fontosnak tartják tevékenységüket, azt elismerik. Az 1985-től elkezdődött folyamatot mutatta be Kováts Imre: új típusú vezetéssel, a tulajdonosi szemlélet formálásával, az oktatás és művelődés szerepének növelésével, a nyilvánosság segítségével gazdasági hatékonyságuk is nőtt. Ám korlátnak tartja a tulajdonviszonyok mai állapotát és a vállalati önállóság hiányát. Siójut termelőszövetkezete az országnak is példát mutatott. A faluképviseletet vállaló szövetkezet, ha nem vetekszik a SAS Légitársaság sikereivel, ám talán a skandinávok is szívesen vennék Boda Jánof tsz-el- nök „tanácsait". Milyen szerepe van a művelődésnek a tizenöt ágazatban eredményesen gazdálkodó termelőszövetkezet életében? A kérdést így nem lehet föltenni. Nemcsak a munkahelyek életébe szól pedig azok anyagi értéket termelnek. Bennünket nem a felszólalás háborított csak fel, hanem az is, hogy senki nem reagált erre a megállapításra, pedig ültek ott a széksorokban pedagógus • képviselők is. Pellion Jenő: — Sztálin mondta azt, hogy az értelmiség nem állít elő anyagi értéket, tehát másodlagos. Ma mindenki bírálja a sztálini modellt. Szerintünk nem bírálni kell, hanem megváltoztam azt. Ezért küldtük el véleményünket több megyei közép- és általános iskolába és az óvodákba, valamint a városi és a megyei tanácshoz is. Kedvező megyei válasz Konecsni Sándor: — Eddig tíz helyről kaptunk egyetértő választ. A mernyei központi napközi otthonos óvoda dolgozói például azt írták: kérik, hogy ne használják ezután a bérrendezés kifejezést, mert ez nem az. Állásfoglalásunkkal mi tisztességesen akartuk tájékoztatni a közvéleményt. Amikor számolni kezdtünk, akkor derült ki, hogy mi marad abból a 40 százalékból, amit beígértek. Mihályfalvi László: — A megye és a város kedvezően reagált észrevételünkre: elismerték kérésünk jogosságát, és — figyelembe véve az anyagi lehetőségeket — a tanács tenni is akar. Bernáth Sándor: — Ez azonban kevés: éveken keresztül kevesebbet kapott a megye az országos átlagnál a pedagógusbérek rendezésére. így történhetett meg, hogy a megyék rangsorában a hivatalos statisztika szerint ma a 14. helyen áll Somogy. Mihályfalvi László: — Ugyanakkor azt halljuk, hogy az iskolákban megmarad a dologi kiadásokra fordítható pénz. Ennek szerintünk két oka van: vagy nem tudták elkölteni már, mert olyan későn kapták meg, vagy rossz az elosztás rendszere: túldotálnak egyes intézményeket. Vámos Zoltánná: — Azért kértük azt, hogy az Ország- gyűlés tűzze napirendre az oktatásügy helyzetét, mert nemcsak a bérekről van szó. Egy ilyen napirend kapcsán mindent meg lehet tárgyalni. A tanárok felelőssége Mihályfalvi László: — Szerintünk a hiba a társadalmi értékrepdszerben van, és most egymásra vár a kormány, az oktatásügy és a pedagógustársadalom. Valakinek elsőként lépni kell: nem hiszem, hogy a pedagógusoknak. A pedagógus azon kívül, hogy oktat, nevel, felelősséget is vállal a jövő generációjáért. Mi hisszük, hogy ez a generáció lesz az, amely kimozdítja majd az országot ebből a mostani állapotából. Ehhez az is kell, hogy a diákok fel tudjanak nézni a pedagógusra. Felnézni pedig csak akkor tudnak, ha látják, milyen az értelmiségi életvitel: ha a tanár műveli magát, utazik, világot lát. Ma nem ezt csinálja, hanem másodállásért, pénzkereseti lehetőséget hajt. Sajnos, ma ez a példakép a társadalomban. 1 Pellion Jenő: — A társadalom — a maga módján — ezt a magatartásformát reklámozza. Mi nem tagadjuk, hogy a pedagógustársadalomnak is vannak gyengébb tagjai, de ha megváltozik a társadalmi értékrend, minden bizonnyal közülünk is kikerül az, aki selejt. Somogybán minden iskolatípusban túljelentkezés van. A legfrissebb adatok szerint egyedül a gimnáziumokba nem jelentkezett annyi diák, amennyire számítottak. Pedig a jövő értelmiségének jelentős része a gimnáziumokban kezdi meg középiskolai tanulmányait. Kercza Imre nem. A magyarországi börtönökből ugyanis nem szokás a szökés. Ö is inkább a feleségére meg a két gyerekére gondol, akik ma este egyedül ülnek a tévé elé, mert neki szolgálatban kell lennie. Egyetlen porcikája sem kívánja, de ez a foglalkozás már csak ilyen. Kicsit bánatos, kicsit mérges, nem törődik hát a rabok bajával. Örömükkel még úgy sem. Másnap délelőtt egy óra kell, hogy elkészüljenek. Az utolsó téglasor bontását Pillangó végzi. Óvatosan, ügyesen dolgozik, hogy a külső vakolat meg ne sérüljön. Csak a vakolat választja el őket az udvartól, s kívülről semmit nem lehet fölfedezni az egészből. Az ebédet még megvárják. Bár ezúttal* sem túlzottan ízlik nekik, megeszik, hiszen ki tudja, mikor jutnak legközelebb élelemhez. Kaja után gyors haditerv- egyeztetés következik. Én kilököm a vakolatot, és kibújok. Utánam jöttök sorban valamennyien. Imre- fiéket leütjük, hogy ezzel védekezhessenek, és ne Vonják őket felelősségre. Az udvaron közvetlenül a fal mellett haladunk egészen a sarokig. A járkálón az őr csak egy rövid szakaszon láthat bennünket. Reméljük, vasárnap délután, ebben a szép napsütésben egy kicsit elbóbiskol, mert különben rajtaveszthetünk. A lényeg a gyorsaság! Hátul, ahol az őr elől eltakar bennünket a fal egyik kiugró része, felmászunk, át a szomszédos iskola udvarába. Ha kijutottunk, szer- teszéledünk. Akit nem tudnak elkapni, az találkozik a városszéli erdőben, a forrásnál. Tudjátok, merre kell menni.,. Romeró közben az ablaknál áll, és figyel. Az őr a falon sétálgat, majd eltűnik a kanyarban. Romeró számolni kezd. Huszonhétnél bukkan föl újból a fegyveres őr. — Nincs túl sok időnk, de ahhoz elég, hogy valamennyien árnyékba meneküljünk, ha kijutottunk az udvarra. Szerencsére az őr föntről a lyukat nem láthatja, így csak arra kell ügyelnünk, hogy bennünket észre ne vegyen. — Na fiúk, készüljünk föl! Titeket hármótokat leütünk. Igyekszünk akkorát csapni, hogy ne nagyon fájjon. (Folytatjuk.) A kaposvári Táncsics gimnázium könyvtárában hatan* üljük körül az asztalt. A kérdésekre Mihályfalvi László, Pellion Jenő, Vámos Zoltánná, Bernáth Sándor és Konecsni Sándor válaszol. A téma a tanári kar állásfoglalása, amelyet lapunk tegnapi számában ismertettünk. Valójában nemcsak erről, hanem az értelmiség megbecsüléséről esik szó. A pedagógusok énükében Horányi Barna Mihályfalvi László: — A pedagógusok erkölcsi és anyagi megbecsülése mesz- sze elmaradt a hozzá hasonló értelmiségi rétegekétől. Az utóbbi másfél-két évben viszont olyan vélemények, állásfoglalások kerültek nyilvánosságra a különböző lapokban, amelyekből a közvélemény arra következtethetett, hogy a pedagógusok béremelést kaptak. Ez egyértelműen a közvélemény félrevezetését jelenti még akkor is, ha nem volt szándékos: a' pedagógusok nem kaptak központi béremelésit. Az utolsó csepp a pohárban a Magyar Hírlapnak az a tudósítása volt, amely milliárdos béremelésről szólt. A közvéleményben joggal alakulhatott ki az az álláspont, hogy a pedagógusoknak folyton jár a szájuk, és közben többször is kaptak már béremelést. Ezért döntöttünk úgy, hogy tiltakozunk ez ellen a hamis szemlélet ellen. Az is egyértelmű, hogy nem elég csak tiltakozni, hanem a létünk érdekében a következő lépést is meg kell tenni: ezért született meg az állásfoglalás. Nemcsak a saját érdekünkben, hanem a pedagógusok érdekében. Mindenkit meg akarunk nyerni ennek az ügynek. Az országgyűlés téli ülésszakán Kosztolánczi Jánosné kaposvári képviselő mondta felszólalásában azt, hogy miént követelődz- nek a pedagógusok, amikor a munkások is hallgatnak, Gyarmati László Romeró 19. Néma csönd tölti be a cellát. Imrefi, Kerekes és Orsós arcán talán a káröröm fénye vibrál: „Ugye, mi megmondtuk, hogy nem érdemes próbálkozni?” — Ki kéne bontani a falat — tűnődik Füredi. Csend, és megint csak csend. Romeró hirtelen fölugrik: — Bontsuk ki a falat! — Mivel? — kérdezi Balogh. — Ezzel ni! — csatlakozik az ötlethez Pillangó, és kabátja ujjából előhúzza a kését. — Igazatok van. Ki kell bontanunk a falat. Ehhez nem kell nagy tudomány ... Az ablakhoz megy, s méregeti a fal vastagságát. — Mindössze öt téglasor. Es, ha jól látom, annak idején nem igen adtak ennek a malternak cementet. Pillangó kombinál. Beméri,, hol lehet a legjobban takarni a műveletet, hogy a „círklin” keresztül ne lehessen felfedezni a falbontást. — Itt csináljuk! Az ágy támlájához két törülközőt terítünk, akkor nem vehetik észre ... Felváltva fogunk dolgozni. Én kezdem. Azzal már neki is gyűrkő- zik. Nem kell túl nagy erőt kifejtenie, az öreg épület vi- 1 zes faláról könnyen lejön a malter. Szorgalmasan kaparja a téglákat összetartó habarcsot. A szemetet a kiüre- siiett szekrényekbe pakolják a téglatörmelékkel együtt. A földön mindig tisztaság van; a véletlenül belépő börtönőr'így nem tudja fölfedezni a mesterkedést. Orsós, Kerekes és Imrefi ráadásul. ha szökni nem is akar, de segít. Ott állnak a kukkoló előtt, testükkel fedezik a belátást és hangosan ricsajozva játszanak: snób- liznak. Már beesteledik, mire megtelnek a szekrények a hulladékkal. Csupán egyetlen téglasor van hátra. — Azt majd holnap délelőtt szedjük ki — adja ki az utasítást Pillangó. — Most pedig gyorsan lefekszünk, nehogy a smasszer bedugja a pofáját. Villanyoltáskor a börtönőr csak bepillant, s látja: min- d.en a legnagyobb rendben. Eszébe sem jut, hogy gyanakodjék. Főként szökésre VALÓS TÁRSADALMI ÉRTÉKRENDET AKARNAK
