Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-08 / 106. szám

1989. május 8., hétfő Somogyi Néplap 5 ÖTÖDSZÖR - HORVÁTH JÁNOS EMLÉKÉRE ——— ....... ' —................. ■ III V an utánpótlás Somogybán Az úttörőszövetség és a különböző művelődési intéz­mények támogatásának kö­szönhetően minden évben összemérhetik tudásukat megyénk néptánckultúráját őrző fiataljai. A kaposvári Kilián György Művelődési Köz­pontban szombaton . rende­zett versenyen ötödik alka­lommal tisztelegtek Horváth János, a népművészet mes­tere emlékének. Az Idén el­ső ízben nemcsak a gyerme­kek, hanem a 18. évüket még be nem töltött fiatalok ka­tegóriájában is indulhattak a versenyzők. A szólótánco­sok mellett színpadra léptek a kamaracsoportok is. Több­nyire öten mutattak be szí­nes, egymáshoz is fegyelme­zetten igazodó táncot. A felmenő rendszerű verseny most lehetővé tette azt is, hogy a legtehetségesebb fiú szóló és fiú-lány páros ver­senyzők továbbjussanak a Szarvason rendezendő or­szágos versenyre. Nem volt könnyű a há­romtagú zsűri dolga. Ga­zsik Agnes és Sztanó Hed­vig az Országos Közművelő­dési Központ módszertani intézet zene- és táncosztá­lyának munkatársai, vala­mint Csikvár József, az SMK művelődési osztályve­zetője 109 egyéni és 9 ka­maraprodukciót értékelt. A rendezés alaposságának kö­szönhetően pergőn, és idő­ben is feszes ritmust „dik­tálva” sikerült értékelni a táncosokat. A zenét most ki­vételesen, nem a már nagy rutinnal rendelkező Zengő együttes szolgáltatta — ez Ugyanis egy franciaországi meghívásnak tett eleget —, hanem a kaposvári Ös Csa­ba és zenekara, valamint a budapesti Méta együttes húzta a talpalávalót. A zsűri méltatásában ki­emelte az oktatók lelkiisme­retes munkáját, azt, hogy a kötelező táncokat úgy taní­tották be, ahogy a hagyo­mány őrzése követeli. A fia­tal koreográfusok arányo­san, szépen szerkesztették meg a kamaradarabokat. oktatók teljesítményét is felmérték. Somogy e tekin­tetben jelesre vizsgázott. Együttesi díjat kapott a Kisbalaton táncegyüttes utánpótláscsoportja. Az Országh Béla és Darvas Éva vezette együttes a méhkeré­ki táncokkal aratott nagy sikert. Ugyancsak ezt a dí­jat nyerte el a Németh Ág­nes vezette Somogyi Aprók gyermekegyüttes, valamint a Szelence gyermekcsoport Külön értékelte a zsűri azt is, hogy a ruhák nem jelme­zek voltak, hanem eredeti népviseletek. Pedig akadt olyan együttes — mint pél­dául a szennai — amelyik muzeális értékű darabokat tetetett rendbe, hogy „éljen” a produkció. Ezen a versenyen nem­csak a fiatalok, hanem az Szabó Zsolt és Szalai Tün­de vezetésével. A hagyományőrzők kate­góriájában Karád (Pajorné Hegedűs Mária és Pajor Já­nos vezetésével) és a buasá- ki hagyományőrző együttes (Pucskó Zsolt vezeti) pedig a koreográfiái díjat is el­nyerte. Pedagógiai díjjal jutal­mazták a szakemberek a ORVOSI KAMARAI TAGOZAT ALAKULT MOSDÓSON Megyénkben körülbelül 850 orvos dolgozik. Közülük 25-en döntöttek úgy az or­vosi kamara Budapesten tartott alakuló közgyűlésén, hogy tagjai lesznek á szerve­zetnek. Dr. Mohr Tamás se- gesdi körzeti orvosnak, az országos vezetés választmá­nyi tagjának ösztönzésére április 1-jétől körzetenként újabb csoportok alakultak Somogybán. Marcali, Nagy­atád és Siófok térségében 200 orvos 15 választott tisztség- viselővel döntött a kamarai tagság mellett. Ezzel a lét­számmal Somogy az első he­lyen áll a megyék között. Említésre méltó mozzanat és az orvostársadalmon be­lül szakmai, valamint szem­léletbeli megosztottságot is tükrözi, hogy a kaposvári kórház orvosai em a kama­rai tagságot fogadták el szer. vezeti formának, hanem megalakították az orvoskört. így szombaton délelőtt a Mosdóson tartott kamarai alakuló ülésen Kaposvár és környéke (a régi járási von" záskörzet) körzeti és fogor-' vosai, gyermekgyógyászai, a MÁV- é.s honvédségi alkal­mazásban dolgozó orvosok, valamint a mosdósi tüdő. gyógyintézet orvosai vettek részt. Dr. Andrásofszky Barná« nak, a gyógyintézet igazgató főorvosának köszöntő szavai után dr. Mohr Tamás tar­tott tájékoztatót a kamara munkájáról és terveiről. El­mondta: a szervezőmunka körülbelül egy évig fog tar­tani, s utána egy küldöttköz­gyűlés dönt arról, hogy kik lesznek tagjai a négyéves - mandátummal működő vá­lasztmánynak. Kiemelte a szervezet felépítésének és működésének demokratikus jellegét: azt, hogy a kamara olyan érdekvédelmi, érdek­képviseleti rendszert kíván létrehozni, amely az utóbbi időben erőteljesen megcsap­pant tekintélyét is visszaál­lítja az orvosi hivatásnak. Célként jelölte meg az alap­ellátásban dolgozó orvosok összefogását és szorgalmazta az anyagi, technikai feltéte­lek javítását. Hangsúlyozta: a kamara gyakorolni fogja tagjainak jogi védelmét és etikai, va­lamit fegyelmi ügyökben is új rendszer szerint kíván működni. A megalakuló eti­kai bizottságok önállóan, a körzettől függetlenül működ­nek és a jogi ügyekben is civil alkalmazottak dönte­nek. Ezzel a rendszerrel kí­vánják biztosítani az eljárá­sok erkölcsi tisztaságát. — A kamara most az ön­szervezés állapotában műkö­dik — mondta dr. Mohr Ta­más —, de a társadalom­biztosítás reformjával pár­huzamosan, amely várható­an kialakítja majd a szek­torsemleges finanszírozási rendszert is, kezdeményezik a kamaráról szóló törvény megalkotását. A kamarán belül működő állandó bizottságok is létre­jöttek, amelyek szakmai, eti­kai, érdekvédelmi, közgazda- sági — jogi, felügyeleti, va­lamint ad hoc ügyekben jár­nak el. Bizottság foglalkozik a nemzetközi kapcsolatokkal is. Dr. Kovács János igali körzeti orvos javasolta: a kamara váljon függetlenné minden párttól, és csak az az orvos lehessen a tagja, akinek orvosi diplomája van. Reményét fejezte ki, hogy a kamara gondoskodik az ön­hibáján kívül munkanélküli­vé vált orvosokról, s köve­telte, hogy a tagság állítsa helyre a szakma tekintélyét. Az orvostársadalom meg­osztásának elkerülése érde­kében ellenezte a különböző — kamarától függetlenül létrejövő — szervezetek (or­voskörök, alternatívok) meg­alakítását. Szó esett még az ülésen az orvosi munka megítélésének gondjairól, a tagsági díjak rendszeréről és a kamara, valamint a szakszervezet vi­szonyának tisztázásáról. Ezt követően 37 taggal megalakult Kaposvár és környékének kamarai tago­zata. A jelen levők titkos szavazással dr. Berta Gyu­lát a mosdósi tüdőgyógyin­tézet igazgatóhelyettes főor­vosát, dr. Fazekas Sándor kaposvári fogorvost és dr. Ittzés Balázs kaposvári gyer­mekorvost választották meg a tagozat ideiglenes vezető­jének. V. A. Szelence együttes egyik ve­zetőjét, Szabó Zsoltot. Az országos versenyre továbbjutott Jakabfi Ádám, Luthor Zoltán, Antal Roland, Keller Attila és Former Attila szólótáncos. Párosban Végh Petra—Ko­vács Arnold, Országh Krisz­tina—Fekete Gyula, Kantor Éva—Bogdán Gergely, Je- zerniczky Zsuzsa—Jakabfi Ádám, valamint Kerekes Ágnes és Sebrek Zoltán ket­tőse. Néprajz határok nélkül ... ezzel a címmel nyílt Johann Reinhard Bünker néprajzi kutatásairól meg­emlékező kiállítás — halálá­nak 75. évfordulója alkalmá­ból — a soproni Lábasház­ban a helyi és az eisenstadti múzeum közös rendezésében. A tárlat fotói, írásos doku­mentumai és tárgyi emlékei áttekintést adnak a Soproni Múzeum egykori igazgatójá­nak tudományos munkásságá­ról. NEMZETKÖZI KARMESTERVERSENY Nyitóhangversennyel meg­kezdődött szombaton este Szombathelyen a Magyar Televízió VI. nemzetközi kar­mesterversenye. Huszonnégy országból hatvan versenyző érkezett a szombathelyi vá­logatóra, amely vasárnap reggeltől öt napon át tart. Nyitányokat vezényelnek, amelyeket a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar ad elő. A zsűri az eredeti tervek szerint húsz versenyzőt jut­tat majd az elődöntőbe; a továbbjutók névsorát május 11-én hirdetik ki a szom­bathelyi Bartók-teremben. A válogatóról hatvanperces összefoglalót készít a tele­vízió. Az idei nemzetközi kar­mesterversenyre a legtöbben Angliából, Franciaországból, Japánból, Lengyelországból és a Szovjetunióból érkez­tek; képviselteti magát a tá­voli Üj-Zéland, Kolumbia és Kuba is. Hazánkból öt fiatal karmester vesz részt a versenyen. Történész vita a Nyilvánosság Klub rendezésében Az elmúlt 45 év történe­tének kutatásával foglalko­zó ■ Nagy Imre Intézet létre­hozására tett javaslatot Varga László történész a Nyilvánosság Klub, a Hajnal István Kör és a Történelmi' Igazságtétel Bizottság tör­ténészvitáján, amely et szom­baton rendeztek meg Buda­pesten a1 Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyete­men. Kifejtette: szükség van az eltelt több mint négy év­tized, ezen belül 1956 törté­nelmének szakmailag kor­rekt feltárására, a - kutatás 'intézményes feltételeinek megteremte . Ezért fontos égy olyan össznemzeti tudo­mányos kutatóintézetre, amely független az MSZMP- től és a többi pártoktól, mert a nemzet lörténelmé- nék kutatása nem tehet pártpolitikai harcok színte­re. Ezenkívül értnek a szak­mai műhelynek független­nek kell lennie az államtól is, kutatómunkáját össznem­zeti kontroll alá kéül he­lyezni* beleértve a határon túl élő magyarságot is. Var­ga László indítványozta: hozzanak létre alapítványit, amelynek célja egy ilyen intézet megteremtése. Egy­úttal javasolta: az intézetet egy 31 éve elhunyt akadé­mikusról, a néhai miniszter­elnök Nagy Imréről nevez­zék el; az alapítvány kura­tóriumának pedig Benda Kálmán, Kende Péter ■. és Litván György legyen a tag­ja. Az indítványt a rendez­vény résztvevői egyhangú­lag támogatták. Gyáni Gábor és Pető Iván történész a levéltári anyagok kutatásának for­mális, illetve informális korlátáiról tartottak korre­ferátumot. Elhangzott: a le­véltári kutatásokra vonat­kozó tiltások gátolják a ’XX. század magyar történelmé­nek hiteles feldolgozását. Egyes kormányszervek — például a Belügyminiszté­rium és az1 Igazságügyi Mi­nisztérium — olyikog. kivon­ják magukat a levéltári szabályok alól, egyes anya­gokat ügyviteli iratoknak minősítenek, tgy fordulha­tott élő, hogy a Nagy Im- re-per anyagát évtizedekig a BM-nél tárolták. Szili Ferenc kaposvári fő­levéltáros arról beszélt, hogy a partarchivamokban olyan anyagokat is őriznek, amelyeknek tartalmuknál fogva a levéltárakban lenne a helyük. Felvetette: az ilyen dokumentumokat jut­tassák vissza a levéltárak­ba. Kosáry Domokos akadé­mikus, az MTA Történettu­dományi Bizottságának el­nöke hangsúlyozta: a tör­ténelemtudománynak nem­csak az a feladata, hogy összegyűjtse és rendszerezze a felhalmozott ismeretanya­got, hanem kötelessége a kutatások eredményeit is a nyilvánosság elé tárni. Ken­de Péter, Párizsban élő po­litológus egyebek között azt ecsetelte, milyen veszélye­ket rajit az, ha a dokumen­tumok kikerülnék a kortör­tén etírááb ól. A szombati történészvita alkalmából jelent meg A forradalom hangja című kö­tet, amely az 1956. október 23. és november 9. közötti magyarországi rádióadók adásainak anyagát dolgozza fel. (MTI) 16. — Jó estét! — köszönt hangosan, s a válasz halk moraj volt. A pulthoz sétált, amely mögött egy fiatal, "pimasz- képű fickó kérdőn rátekin­tett. — Egy Martinit kérek! Jéggel! A srác gúnyosan a szemé­be nézett, majd megjegyez­te: — Nincs jegünk. — Akikor anélkül-! — Csakhogy Martinink sincs. Néhányon a közelben fel- röhögtek. — Marha vicces vagy! — húzta el a száját Romeró. — Akkor kérek egy fél barac­kot. — Frisset, vagy befőt­tet? — a hangsúly, ahogyan a fiú viszakérdezett, retten­tő sértőnek tűnt. A kocsma hangos röhögéssel telt meg. — Rumot kérj, arra nem tud mit felelni — lépett melléje egy idősebb ember, Lajos bá’ (emlékezett rá, a Hegyi utcában vdUt háza). — Mii baja van ennek a fickónak? Ma még nem volt elverve? — Ne erősködj, mert övé a kocsma. — És akkor így kell be­szólni a vendéggel? — ö már csak így szokta. — Marha jópofa! Mind­járt halálra röhögöm maga­mat! — Szóval, mit kér az úr? — szólt rá a kocsmáros fiú. — Tudod mit, apafej? Tartsd meg az italodat, nem vagyok rászorulva! — Ne hülyéskedj, csak vicceltem. Ügy látszik, nem érted a tréfát! — Az ilyet nem igen! — Tényleg: mit adjak? — a hangja hékülékenyebb volt. — Mondtam, hogy nem kélll semmi! — Oké! — szólt a fiú és agy deeis poharat csurig töltött barackpálinkával. Odatolta Romeró elé: — Bé­küljünk ki, erre az italra meghívlak én! Romeró tétovázott. Igyon, vagy ne igyon? Végül úgy határozott, hogy beleülni fog. De nem akárhogyan! Föl­emelte hát a poharat: — Magadnak is tölts, fiú! — Én még dolgozom! — Ennyi pia csak nem ve­szi .el az eszedet? — Na jó, egy felest meg­iszom. — Egészségedre! Most már tegeződhetünik! — Oké, egészségedre! Az üres pohár alja lekop- pamt a pultra, majd Rome­ró mellé lökött egy százast is: — Nehogy azt hidd: ne­kem nincs pénzem! Nem kell, hogy bárki is fizessen nekem! — Ne hülyéskedj, én hív­tatok meg! — Azt te csak úgy gon­doltad ! Némi vitatkozás után a kacsmáros eltette a százast. Romeró nem fogadott el visszájáról. Később vett egy üveg édes likőrt meg egy üveg pálinkát és eltá­vozott a kocsmából. Útja nem hazafelé vezetett. A kocsmában megtudta, hogy egykori tanárnője, Marika . azóta sem ment férjhez, s teljesen egyedül él a szol­gálati lakásában. Visszaem­lékezett az átbeszélgetett délutánokra, amikor meg­ígérte, hogy első útja, ha hazajön, hozzá fog vezetni. Hát itt van, megérkezett. Első útja ugyan a kocsma volt, de a második már Ma­rika lesz. Közben teljesen besötéte­dett. Az utcán a falu elfe­lejtettnek hitt illata terjen­gett a tiszta levegőben, mely illatok régi emlékeket idéz­tek föl benne. Kicsit ellepte a nosztalgia, ütött-fcopott házuk, szülei, testvérei ju­tottak eszébe. Nem hozzá­juk kéne először mennie? De elhessegette • magától e gondolatot. Marikának meg­ígérte az első utat! Vajon a tanárnő még mindig olyan csinos, olyan kedves, mint egykor volt? Az iskolánál megtorpant. A szolgálati la­kás ablakán át kékesszürke fény szivárgott. — Tévét néz — gondol­ta. — Vajon egyedül van? (Folytatjuk) Gyarmati László He me/ó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom