Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-08 / 106. szám

1989. május 8., hétfő Somogyi Néplap 3 TART MÉG A „SZÜKSÉGÁLLAPOT” VÉSÉN A traktoros kapál, a tsz-olnök pormotoz Pártaktíva Csurgón (Folytatás az l. oldalról) várjuk ehhez az utasításokat és a jóváhagyást. Ilyen szel­lemben szólalt fel Nagy Gyula: — A nemrég leziajlott me­gyei pártértekezlet, amely igenis reformszellemű volt (a reform nem azonos a szélsőségekkel) ráébresztette a megye közvéleményét: van lehetőség arra, hogy új utat kezdjünk és sikerrel végig is menjünk rajta. Rá­mutatott: a termelőszövet­kezetben ők már ennek szellemében dolgoznak, ke­zükbe véve saját sorsukat. Miközben a gazdálkodásban igyekeznek kezdeményezni, arra készítik fel a kommu­nistákat, hogy hallassák sza­vukat, érveljenek, vitatkoz­zanak környezetükben; ugyanakkor keressék a kap­csolatot másokkal — így az alternatív szervezetekkel is, hiszen közösen kell megol­dani az országos és a helyi gondokat egyaránt. A KISZ kaposvári kül­döttértekezletén szerepelt a KISZ VB utódszervezetének együttműködési megállapo­dásának megvitatása. Nagy vitát kavart a tag­szervezetek között az, hogy a szövetség egyik szerveként elfogadják-e a szövetségi gyűlést. A Középiskolások Szervezete délükön” Mészá­ros Károllyal — teljesen fö­löslegesnek érezte egy ilyen szerv létrehozását. Á Szö­vetség Egyeztető Tanácsa elegendőnek tartja; ha a tagság egészét érintő kérdé­sekben állást foglal, illetve döntést hoz. Dr. Kovács Lajos, a KISZ megyei elnöke a DFSZ és a Pénteken este ért véget a Siófok városi KlSZ-bizott- ság küldöttgyűlése. Nagy Ilona Klára városi titkár kö­szöntötte a résztvevőket, köz­tük day Lászlót, a városi pártbizottság első titkárát és dr. Kovács Lajost, a KISZ megyei elnökét. — Feladatunk — mondta — megvitatni a városi KűSZ- bizottság utódszervezetének programját, a szervezeti és személyi kérdéseket. Kiállni, képviselni A megnyitót követően dr. Kovács Lajos tartott tájé­koztatót a KISZ XII. kong­resszusáról. illetve a Demisz első országos üléséről. A konzultáció után Fonód Fe­renc, a dokumentumelőké­szítő bizottság tagja fűzött szóbeli kiegészítést a városi programtervezet írásos anya­gához. — A városi bizottság a fe­lelős politizálásra helyezze a hangsúlyt. Tevékenységében Okét, a bizakodókat, a bittel tervezőket erősítette meg törekvésükben dr. Fe­nyő István, a megyei párt- bizottság titkára, amikor a megyei pártértekezletről tá­jékoztatta hallgatóságát. Rá­mutatott: a megyei pártérte­kezlet mélységesen reform­párti volt és jelentős ered­ményeket hozott. Bizonyítja ezt egyebek mellett az ál­lásfoglalás is, amely világo­san kifejezi: a reformko­rokkal a közös cél és akarat fűz össze bennünket. Fon­tos, hogy a párt részeként, (és ne kívülállóként) segít­sék a reformkörök a célok megvalósítását. Az az óhaj, amelyet a vá­rosi pártbizottság első titká­ra az aktívaüléssel kapcso­latosan megfogalmazott nem minden tekintetben telje­sült. A szervezeti struktúra­változással a helyi program­mal kapcsolatban alig hang­zott el konkrét javaslat, legföljebb a felmerült gon­Féfisz tagjaival egyetértve próbálta meg meggyőzni a középiskolásokat. — Az ilyen eseményekre azért van szükség, hogy tudjuk az erőinket demonst­rálni és a nyilvánosság elé látványosan kilépni. Az olyan fontos dolgokról, mint a szövetség megalakulása, feloszlása vagy más szerve­zettel történő egyesülésről ott döntsünk, és ne a ku­lisszák mögött. Ezért nem szabad kihagynunk egy ilyen városi nagygyűlés le­hetőségét. Némi vita Után ebben is sikerült egyezségre jutnia a három szervezetnek. A kül­döttekre ezek után már csak legyen for>tos a kiállás, az alapszervezetek képviselete a közélet különböző fórumain! — mondta. Az előterjesztést vita kö­vette. — Nagyon fontosnak tar­tom — szólt Vída Gábor —, hogy vezetőink munkája ál­landó ellenőrzés alatt álljon. A ma megválasztott testület pedig „teremtsen rendet” a városban, és ténylegesen irányítsa az apparátus mun­káját. Kisborsó Ildikó, azt kérte, hogy a lakóterületen műkö­dő alapszervezeteket több­ször látogassák a vezetők. Virág Erzsébet azt kifogásol­ta, hogy az anyag nem tük­rözi: a terület KlSZ-tagsá- gának csaknem fele közép- iskolás. A küldöttgyűlés elfogadta a politikai programot. „Átmeneti” az állapét Az utódszervezet alapsza­bályzatának tervezetét dr. dók adhatnak támpontot ar­ra: mit kell másként csinál­ni a jövőben. Ám az min­den kétséget kizáróan érzé­kelhető volt, hogy a párt­tagság nagy része kezdi mégérteni: azoknak van igazuk, akik fel akarják rázni a párttagságot, arra biztatva, politizáljon aktí­vabban, éljen a lehetőségek­kel, nyerje meg az ügynek a tömegeket, lépjen a tettek mezejére. Ezt bizonyítja az a nagy taps is, amely akkor csattant fel, a mikor egy névtelen fiataílasszony (.nem mutatkozott be) kiment az emelvényre, és csak eny- nydt mondott: „Elvtársak, tettek kellének lenn is, és fenn is. Ha majd az, amit mondanak, tettekben is megny 11 vámul, egy új aktí­ván tízszer ennyien le­szünk.” Ez a néhány mondat talán eljut Csurgón mindenkihez, aki tenni tud és akar. Szegedi Nándor a névválasztás; illetve a sze­mélyi kérdések eldöntése várt. Névválasztáskor a fé- fiszesek nehéz helyzetbe ke­rültek. A szervezetük in­kább a városkörnyéki fiata­lokat igyekszik összefogni. Szerintük a névnek is tar­talmaznia kellene ezt. Végül is a Féfisz küldöttei úgy döntöttek, számukra előnyö­sebb. ha majd a megyei szö­vetségibe lépnek be. Az együttes alapelveket termé­szetesen elfogadják. A városi szövetség így két tagszervezettel jött létre, a Dolgozó Fiatalok Szervezeté­nek és a Középiskolások Szervezetének Dakos Istvánt választották meg a küldöt­tek. Kovács Zita terjesztette elő. Ennek vitája közben fölme­rült : határozatképes-e egy­általán a küldöttgyűlés? Ki­derült, hogy nem. Az igazol­tan távolmaradókon túl ha­tan hiányoztak még. Rövid közjáték után azonban a küldöttgyűlés úgy döntött, hogy „az átmeneti állapotot szem előtt tartva” határozat- képesnek tekinti magát. így a munka folytatódott: elfo­gadták az új alapszabályza­tot, megválasztották a hét­tagú városi elnökséget; en­nek a vezetője Fonód Fe­renc lett. A fiatalok megkö­szönték Nagy Ilona Klárá­nak, a város utolsó KISZ- titkárának hosszú ideig vég­zett lelkiismeretes munkáját. A szünetekben a résztve­vők izgatottan tárgyalták az eseményeket. Miért csak több mint kétórai munka után derült ki, a határozatképte­lenség? Több küldött meg­kérdezte : választói elfogad­ják-e majd a „foghíjasán” hozott döntéseket? Megkértem néhány jelen A tavaszi mezőgazdasági munkacsúcs kellős közepén a vései traktorosok és gép­kocsivezetők erdőt ritkíta­nak a határban! Mi történt itt? Fejre állt a világ? Nem. Annyi történt, hogy a fent említett dolgozók nem írtak alá egy számuk­ra kedvezőtlen, anyagi hát­rányokkal járó szerződést. Ezért az elnök megtiltotta, hogy gépre üljenek. Mun­kát azonban köteles biztosí­tani a tagságnak, a tsz el­küldte hát őket az erdőbe; tisztítsák meg a csemetést az ajlnövényzettől. Addig ott maradnak, amíg a szerződési alá nem írják. Közben elkészült a szer­ződés második, módosított változata is, ám még ez is tartalmazott hátrányos kö­vetkezményekkel járó kité­teleket. öt kivétellel nem ír­ták alá ezt a sofőrök, men­tek hát a „hosszű-nyíresbe” kapálni. TSZ-ELNOK A TRAKTORON A vései Űj Élet Termelő- szövetkezetnek a több száz hektárnyi almás hozza évről évre a legnagyobb ered­ményt. Május elején van az egyik legfontosabb munka, a permetezés. Hosszú idő óta csak a múlt péntek idő­járása kedvezett ennek a munkának. Igenám, de a traktorosok fát vágtak. Nem maradt más: a vezetőség ült traktorra. Porcsa István elnök éppen akkor töltötte újra traktora tartályát permedével, ami­kor odaértem. Kezeslábasa alól kivillant a nyakkendő­je; reggel még abban a re­ményben érkezett Vésére, hogy a traktorosok hajlanak a „jó szóra”. — Mit is tartalmaz az a vitát keltő szerződés? — Vezetőségünk úgy hatá­rozott, végre előre kell lép­ni az érdekeltségi rendszer megújításában. Az első lé­pés: a traktorokat és a te­hergépkocsikat ki kell adni a dolgozóknak költségtéríté­ses üzemeltetésre. Három hete elkészültek a szerződé­sek, és én tegnap (csütör­tök, május 4.) érdeklődtem: aláírták-e már a dolgozók. A válasz az Volt: nem, és nem is akarják. Kiderült: a szer­ződés egy-két pontja olyan kitételeket tartalmaz, ame­lyekkel ők nem értenek egyet. „A tsz a megállapodásban szereplő üzemelési költség- térítésen felül annál na­gyobb összeg megtérítésére nem kötelezhető. A szerző­désben meghatározott költ­levöt, mondja el ezzel kap­csolatos véleményét: Dr. Kovács Lajos, a KISZ megyei elnöke: — A mai zűrzavar tipikus példája an­nak, ami ebben az ország­ban folyt 30 évig. Idegen még tőlünk az a magatartás, hogy magunk határozzuk meg a játékszabályokat. Van itt 54 küldött, aki csinálni akar egy új ifjúsági szerve­zetet, de nem tudja, hogyan fogjon hozzá. Fonód Ferenc, a megvá­lasztott városi elnök: — Én úgy látom, hogy ami tör­tént, az átmeneti állapotot tükröz. Most már lassan kör­vonalazódik, hogy kire, mely szervezetekre számíthatunk. Szerintem a mai helyzetnek megfelelően kell ezeket a határozatképességeket érté­kelni. A dolgot nem tartom kétségbeejtőnek(?), de a kö­vetkeztetéseket le kell von­nunk. Vida Gábor tanuló, a volt KISZ-vb tagja: — Sokakhoz hasonlóan még most sem ségtérítésen felüli költség a dolgozói terheli, amelyet az év végi elszámoláskor kell rendezni.” Így áll szó szerint a szerződésben. Hogy ez mit jelent? A vezetőség alapul véve a tavalyi évet, kiszá­molta : egy munkaegységre mennyi költség jutott, ezt megszorozta az elvárt mun­kaegységgel, s az így kapott összeget téríti a dolgozóknak. Ez, egy MTZ—80-as traktor esetében 140 ezer forint. Ezért a pénzért 1100 normál hektár tejjesítményt várnak el. 140 ezer forint sok pénz — mondhatnánk —, de ebből az üzemanyagtól az alkatrésze­ken át a géphez tartozó la­pátig mindent meg kell vá­sárolni. SZÁMOZOTTEK AZ ERDŐSZÉLEN A vezetőség megtudva a kifogásokat, rekordidő alatt új szerződést készített. Ebből már kihagyták az előbb idé­zett feltételeket. A dolgozók azonban így sem hajlandók aláírni. Miért? A szövetkezet nem tudott az újságírónak terepjárót adni, hogy a kérdésre felele­tet kapjon. ,jRövid”, üdítő négykilométeres szántóföldi séta után az erdőszélen akad­tam rá a harminc tagú tár­saságra. Éppen rádiót hall­gattak. — Arról szól a műsor, hogyan bukott meg egy ugyanilyen próbálkozás Bor­sodban — fogadtak. Tóth Ernő — aki úgy lát­szott, egyik szószólója a dolgozóknak — készségesen elmondta, miért vannak még mindig rossz előérzeteik a szerződéssel kapcsolatban. — Ennek az egésznek az lenne az értelme, hogy mi egy kicsit jobban kereshes­sünk, ha már fizetésemelésről nem is álmodhatunk. De ahogy ők akarják... így csak ráfizethetünk erre is! A mi gépeink többsége régi, öreg roncs, sok már nullára futott. Ezekkel nemhogy költséget nem takarítunk meg, de még a gatyánkat rá­fizetjük! — Kész helyzet elé állítot­tak bennünket — szólt köz­be Mátyás László. — Senki nem szólt erről a tervről egy szót sem, csak akkor tudtuk meg, miről is van szó, ami­kor az orrunk alá dúgták a papírt, hogy írjuk alá, — Eddig sem tudta a téesz megoldani a zökkenőmentes alkatrészellátást, Mi lenne ezután, ha a mi bőrünkre menne? Ml lesz akkor, ha megint fölemelik a benzin és az alkatrészek árát? *= tudom, hogy jogszerűen hoz­tunk-e határozatokat és vá­lasztottunk városi elnököt. Ahányan vagyunk, annyiféle­képpen gondoljuk ezt. Per­sze van egy szervezeti sza­bályzat, vagy nem? Új minőséget Giay László, a városi párt- bizottság .első titkára: — Szeretnénk, ha e névváltoz­tatás új minőséget hozna magával, és érdemi együtt­működés alakulna ki a kö­zös kérdésekben. Bőven van sürgős tennivaló. Erre utaló jeleket ma is érzékeltem. Hiányoltam az érdemi vi­tát. Nem kaptak teret iga­zán a mának szóló gondo­latok. Én biztos vagyok ab­ban, hogy az ifjúság élete sokszínűbb, mint az ma meg­mutatkozott ... A Demokratikus Ifjúsági Szövetség Siófokon így kezd­te meg a munkát. Czene Attila Ezeket a kérdéseket már Tóth József tette föl, de nem várt rájuk választ. Záporoz­tak a kifogások, a kérdések, és csak úgy sütött az em­berekből a felháborodás és a bizonytalanságérzet külö­nös keveréke. — Ma reggel mindannyi­an dolgozni jöttünk, tudtuk: égető a munka, a permete­zés. De mert a második vál­tozatot sem írtuk alá, az el­nök elkérte a slusszkulcsot mindenkitől és kijelentette: ha ezekkel a feltételekkel sem tudják vállalni a szer­ződést, alkalmatlanok erre a munkára! Nézzen körül, legtöbbünk húsz-huszonöt éve ezt csinálja! Mi va­gyunk alkalmatlanok? — Nézze— vetett véget a közbeszólásoknak Tóth Ernő —, a másik lényege a szer­ződésnek, hogy vállalhatunk a gépeinkkel bérmunkát, ha a téesz aznap nem tart igényt ránk, így lehet egy kis mel­lékesünk. De ki tudja ezt innen, Véséről megszervezni, mikor csak aznap reggel mondják meg, hogy kel- lünk-e nekik? Nem lenne így soha fuvarunk... A HARMADIK VÁLTOZAT Hirtelen újabb fordulat: terepjárón érkezett az erdő­szélre (mégis csak akadt egy a tsz-ben?) Lébár Béla üzemegység-vezető. A jó híre: a vezetőség — megszakítva a permetezést — úgy döntött egy röpgyűlésen, hogy sem­milyen fizetésre nem kö­telezi a dolgozót, bármeny­nyivel is lépi túl a kiszámí­tott keretet. Föllélegezhet tehát mindenki, ezen a szer­ződésen csak nyerhetnek. A harminc ember néhány pillanatig csendben töpren­gett az új híren. Aztán egy logikusnak látszó kérdésbe sűrítették a véleményüket: akkor azt árulja csak el, mi szükség van így a szer­ződésre? A kérdés — itt és most — jogos. Jogos, mert ha fizet­niük nem kell a túlkölteke­zésért, megtakarítani pedig úgysem tudnak, ugyanakkor különmunkát szerezni is szinte lehetetlen (a téesz amúgy sem tud az emberei­nek munkát adni, sokan már májusra kivették az ez évi összes szabadságukat, mert tennivaló híján haza- küldték őket), nincs szük­ség megállapodásra, mehet minden úgy, mint régen. A kezdeményezés azonban — a terv, hogy javuljon az érdekeltségi rendszer, a dol­gozók jobban vigyázzanak a drága gépekre, megérje ne­kik mindig működőképes ál­lapotban tartani és esetleg plusz pénzhez jussanak áltu- la — nagyon jó, és sok he­lyen ragyogóan működik. En­nek kidolgozását nem lenne szabad elkapkodni, hozzá nem értőkre bízni, mert a legjobb terv is elbukhat egy- egy félreérthető vagy rosz- szul alkalmazott feltételen. Ez tötrént Vésén is. Csak­hogy itt ez még párosult egy drasztikus bevezetési módszerrel, s emiatt alakult ki a fenti helyzet. De a dol­gozók nem akarnak tovább kapálni, az üzemegység-veze­tő első szavára jelentkeztek szombatra takarmányosnak, mert — mint mondták — az állatok nem tehetnek sem­miről, nekik enni kell adni. További vitát sem akarnak, ők itt születtek és ezután is itt akarnak élni, nekik nincs meg a lehetőségük egy hir­telen munkahely-változtatás­ra. KI UL A GÉPRE? Hogy a vezetőség mit akar, azt nehéz kiszámítani. Min­denesetre a szóban megfo­galmazott harmadik változa­tot e héten papírra vetik, s újból összehívják a „szám- űzötteket". De hogy ki ül addig is a traktorra... ? Varga Ottó UNIÓ „FOGHÍJJAL” A Féfisz nem lépett be a városi szövetségbe FOGHÍJAS HATÁROZATKÉPESSÉGGEL Megalakult a Demisz Siófokon

Next

/
Oldalképek
Tartalom